Észak-Magyarország, 1993. július (49. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-08 / 157. szám
1993. Július 8., Csütörtök A Kárpátok régió pályázata Debrecen (MTI) - A Kárpátok Eurorégió Interregionális Szövetség főtitkára , Adam Peziol - nemzetközi versenyfelhívást tett közzé a magyar, ukrán, lengyel és szlovák határmenti területek kezdeményezésére létrehozott Kárpátok Eurorégió szimbólumának megtervezésére. A pályázatra professzionális művészek és tervezők versenymunkáit várják. Az elkészült jelképeket szeptember 15-ig lehet elküldeni az Eurorégió titkárságára, vagy szeptember 1-ig kell eljuttatni a Régiótanács magyarországi tagjainak (Virágh Pál köztársasági megbízott, 4024 Debrecen, Piac u. 54.; Medgyesi József, a megyei közgyűlés elnöke, 4400 Nyíregyháza, Hősök tere 5. ; Csoba Tamás polgármester, 3525 Miskolc, Városház tér 8.) Az elkészült jelképeket titkosan kezelik, a versenyfelhívás első helyezettje díja 1.000 dollár. Spanyol papok boldoggá avatása Vatikánváros (MTI) II. János Pál pápa kedden boldoggá avatott 31 katolikus papot, apácát és hívőt, akiket a köztársasági erők gyilkoltak meg az 1936-39-ig tartó spanyol polgárháború idején. A pápai dekrétum „a hittel szembeni gyűlölet” áldozataivá nyilvánította őket - jelentette a Reuter hírügynökség. A szentatya 1983 óta a polgárháború 200 áldozatát avatta boldoggá. Franco tábornok 1975-ben bekövetkezett halála után VI. Pál pápa politikai megfontolásokból megszakította a spanyol polgárháború áldozatainak szóló tiszteletadást. A diktátor ellen harcoló köztársaságiak a polgárháború alatt közel 7000 római katolikus papot, szerzetest és apácát öltek meg. A boldoggá avatás bírálói arra emlékeztetnek, hogy a spanyol klérus annak idején nyíltan támogatta a kormányellenes jobboldali felkelést, amely a polgárháború kirobbanásához vezetett. A bírálók szerint mindkét oldalon történtek atrocitások, és a gyilkosságok inkább politikai okokra vezethetők vissza, mintsem vallásiakra. Michalengalo-rajz rekordösszegért London (MTI) Rekordösszegért, 4,2 millió fontért kelt el egy londoni árverésen Michelangelo egy rajza, amelyet több mint 150 évig nem láthatott a nagyközönség - közölte a Christiers aukciós ház. „A szent család és a gyermek keresztelő Szent János útban Egyiptomba” című kréta- és tintarajzot egy ismeretlen magángyűjtő bocsátotta árverésre. A tulajdonos mintegy 3,5 millió font bevételre számított. Szakértők szerint a kép technikája rendkívül bonyolult. Mint elmondták, Raffaello 1984-ben elárverezett „Férfi arca és keze” című tanulmánya óta ez a műalkotás kelt el a legmagasabb áron. A szóbanforgó Michelangelo-rajzot utoljára 1836-ban állították ki, majd Dr. George Goldner, a malibui (Kalifornia) Getty Múzeum rajzszakértője vásárolta meg. Külhoni magyar művészek tárlata Makó (MTI) Megnyílt a Makói Művésztelep kiállítása, a város József Attila Múzeumában. A tárlaton 17 külhoni - erdélyi, vajdasági, kárpátaljai magyar nemzetiségű - művész szerepel alkotásaival. A mintegy 70 festmény, grafika, fafaragás és kerámia zömét a Makói Művésztelepen, a Maros-parti város vendégszeretetét élvezve készítették. Ezen kívül otthon készült alkotásaik legjobbjait is elhozták a művészek. A tárlat augusztus 20-ig fogadja a látogatókat. Regélő A nemzet és ősi turulja Pócsik István Amikor a Kazinczy Ferenc Társaság 1986 évi közgyűlésén, 1987 márciusában, Sárospatakon - a költségek miatt hosszúra nyúlt a vita az alsóregmeci Kazinczy-emlékjel tervezése és megvalósítása ügyében - felajánlottam, hogy azt díjtalanul elkészítem. Akkor még gondolni sem mertem arra, hogy ez az út vezet az ország második világháború utáni első turulszobrának elkészítéséhez. A bátor tanácselnök Mikóháza és Alsóregmec közös tanácsot tartott fenn, s az építmény helyének kitűzése után, a görög katolikus parókián tette fel a kérdést többünknek a tanácselnök, Emri József: nem tudnak valahol egy hányódó turult? Pincében, padláson, elásva...? Nekünk kellene Mikóházára. Volt egy, de az ötvenes években egy próbarendőr teljesen szétlőtte. Megvennénk. Természetesen senki nem tudott eldugott turulról, mígnem valaki azt javasolta, bízzon meg engem az elkészítésével. El meri vállalni? El. Fel meri tenni? Fel. Nagy bátorság kellett ehhez 1987-ben. Az emlékjel 1987-ben, a turul, 1988-ban készült el. Fénykép nem volt a régiről, habár valamikor volt képes levelezőlap is róla, de hosszas kutatás után sem került elő. Gyermekkorom emlékei között kutattam a turulszobrok után, fel is villant homályosan egy pár, de ez mint emlék használhatatlan volt és vajmi kevés egy alkotáshoz. Könyvtárak, levéltárak, fényképek és az ornitológia következett. A negyven éve nem tanított, elhanyagolt, szinte eltemetett téma után meglehetősen nehéz volt a kutatás (a források jó része zúzdába került, tiltott anyag volt), de eredményes. A turul és a monda Ha valaki megkérdezné tőlem ma, hogy van-e, látható-e ma turulmadár, azt válaszolnám, hogy van, látható, csak most nem úgy hívják. Nem turul a neve, hanem sólyom. A sólymok (Falcó k) népes családjához tartozik, s a legújabb ornitológiai kutatások szerint nem más mint a Közép-Ázsiai Sólyom. Ez tulajdonképpen az őshazai sólyom. Hazánkban jelenleg a Kerecsen, a Vándor és a Kaba sólyom és (cherrug, — pregrinus, - subbuteo). Ez a bátor, gyors, támadásban és zsákmányszerzésben pontos, az egekig szárnyaló madár - mely kicsinyes nevelésében, védelmezésében is példamutató — méltán nyerte el a természeti népek tetszését, bámulatát. Az ázsiai népeknél ma is, különösen Északon, a sámánok „istenségek” üzenethordozóiknak tartják, s a lélekvándorlásban magukat látják és hiszik a turulban. Ez, az egek magasságából a földre üzenetet hozó szent madár akkor és ma is, isteni jelkép a rituális tárgyakon, de a mindennapi használati eszközökön is. Teljesen téves tehát az a korábbi elmélet, hogy a turul sas, vagy sólyom, esetleg karvaly és neve az astur, asturisból ered, mondván: innen vette a magyar, találkozván portyázásai során római hadakkal, amelyek asturt, sast hordtak lándzsáikon, zászlajukon. Az más. Az a római sas. Igazságtartalmúbb a török toghrul szóból eredő magyarázás, mert velük élt együtt a magyar, mint az őshazai türk-kazár birodalom közösségi tagja. A turul tehát az őshazában lett a magyarok szent madara. Bizonyítja az ősi monda: Emesének, Álmos vezér anyjának sátrában, éjjel megjelent a turul, „megtermékenyítette” őt, s így hangzott az isteni szózat: ivadékaidból nagy vezérek és híres királyok születnek majd, de nem itt, nem ezen a földön. A besenyőktől zaklatott, akkor fekete zászló alatt vonuló Álmos vezette törzsek hittek a szent madár jóslatának, bíztak az új hazában és talán ez is tartotta össze őket. A szózat beteljesedett. Ez a törzs Árpádtól, 23 királyt és négy fejedelmet adott a hazának az Árpádház kihalásáig, 1301-ig. Ahol a turul, ott a vezér A morvák, frankok, bolgárok elleni sikeres és tudatos harcok is bizonyítják, hogy a magyarok készültek a Kárpát-medence elfoglalására, melynek kezdete a 895. év. Száz évig tartott amíg a törzsek elfoglalták az új hazát. A száraz, szeles sztyeppék után ez volt maga a „kánaán”. Bíborbanszületett Konstantin írja Árpádról, Álmos fiáról, hogy „azt mint tekintélyesb észre, tanácsra, s vitézségre nézve igen jeles és fejedelemségre alkalmas férfiú vala”. Kézai Simon: „Ethele (Atilla) király címerén, melyet tulajdon pajzsán szokott volt hordani, koronás fejű madár vala ábrázolva, amelyet magyarul turulnak hívnak, mert azt a címert hordták volt magukkal a hunok mindég a hadban Gyeics (István) vezér idejéig.” Így már teljesen világos tehát, hogy a magyar nem zsákmányolta a turult, hanem a közös harcok idején a turul vezette őket. Nem csak a pajzsot díszítette turul, hanem a vezér sátrát is ékesített úgy, hogy annak tetején állt. Könnyű volt tehát felismerni a vezér sátrát. Az egész nemzet, s mondhatjuk az ország címerül használta a turult akkor is, amikor az új haza már száz éve szervezett volt. A magyarság a pusztaszeri vérszerződéssel vált szervezetté. Közös törvényeket alkotott, egy zászló alatt élt és vonult hadba, az Árpádok háromszögletű vörös zászlaja alatt, amelyen ott díszlett a turul, így lett Árpád, a turul nemzetség fia, első fejedelmünk. Már régen megpihent a magyar, de a törzsi emlékek tovább éltek, ha másként nem, titokban, esetleg süvegeken, kalpagokon, ha szerényen is, de egy turul, vagy sas toll ékeskedett. Szerette és tisztelte a magyar a sast is, s talán később már nem is tett olyan nagy különbséget a sólyom és a sas között. Ásatások alkalmával kiderült, hogy némely csontját felfűzve, nyakba akasztva is viselték, isteni erőt tulajdonítva annak. Erdély címerében viszont most is ott áll a fiatal turul, ám ez a címer ma nem használatos. A trónfosztott turul Gyeics, István 995-ben felvette a keresztény vallást, s törvényeket hozott annak elterjesztésére. Lényegében ekkor szűnt meg a turul „országcímer” lenni. Erre utalt Kézai is. A pogány magyarok megkeresztelése is - kevés kivétellel - lassan haladt. A tiltakozó magyarsággal próbálták feledtetni addigi hitét, táltosait és a szent turult. Nem volt könnyű titokban tovább folytatták a régi vallás rituális szokásait, gyermekeiknek pogány neveket adtak. Kétségtelen, hogy a már fejlett, keresztény Európában alig maradhatott volna meg a harcoktól már elszokott, letelepedett és állattenyésztéssel, földműveléssel foglalkozó magyarság régi hitében. Korábban megromlott a viszony a görögökkel és Ottó német császárral is, aki közben úgy fogta harapófogóba a Kárpát-medencét, hogy Bizáncból nősült. Nem maradt más hátra, mint kibékülni mindkettővel, s mert István Ottótól tartott jobban, tőle püspököt és papokat kért, s ezzel nyitotta meg az utat a latin szertartású hittérítők előtt. Az új hit pedig nem tűrte meg a régit. Az országot el kellett fogadtatni Európa népeivel, vagy megsemmisítik azok. Csak a keresztény vallás felvételével maradhatott meg a haza. Ottó, Gyeics hercegnek, turulja helyet lándzsát adott, s ezzel európai keresztény fejedelemnek ismerte el. Engedélyt adott neki, hogy a lándzsát, mint a hatalom jelképét, maga előtt vitethesse, mint ahogyan azt a császárok előtt viszik. Gyeics azonban, nehogy el kelljen ismernie a császár fennhatóságát az ország felett, a pápától, Sylvestertől kért koronát, amit Astrik apát még abban az évben, 1000-ben meg is hozott, a kettős kereszttel együtt. A pápa ugyanis apostoli címmel is megajándékozta őt a hittérítésben elért jó eredményeiért. A kettős kereszt pedig az apostoli kereszt, így koronázzák meg 1000-ben Istvánt, első királyunkat. A három jelkép, a lándzsa, a kettős kereszt és a korona keresztény államiságunk első címere is. Az ősi hitet azonban nem lehetett sem rábeszéléssel, sem rendeletekkel, törvényekkel kigyomlálni egyik napról a másikra. A Békés megyei Vata a turul alatt szított hatalmas, országos lázadást a pogány hit mellett. Templomokat rombolva, papokat, főpapokat gyilkolva (Gellért püspök) vonult át az országon. András király (1046-1060) ezek után parancsban adta ki a pogánysággal mindenki hagyjon fel, térjen vissza a Krisztus-hitre, címen. Vata fia, János, béla királyt arra kérte (1060-1063), állítsa vissza a pogányságot. Béla három nap gondolkodási időt kért, ezalatt rendezte seregét és leverte Jánost. Bélára rövidesen rászakadt egy háztető, így halt meg. A pogányok, János és táltosuk átkát látták ebben beteljesedni. Béla egyébként még életében elrendelte, hogy a vasárnapokat (vasárnap) tegyék át szombatra, így nem lehetett kifogás a templomból való távolmaradásokra. A turul és a velejáró hit, egyébként is ellentétes volt a kereszténység tanításaival, s így évszázadok alatt lassan feledésbe is merült. A XII. században, az írásbeliség kezdetén már semmilyen hivatalos címeren, vagy pecséten nem láthatjuk a turult. (folytatjuk) A Budai-vár kitárt szárnyú, kardot markoló turulja ÉSZAK-Magyarország 11 Pócsik István levele a miniszterhez Dr. Für Lajos úr Magyar Köztársaság Honvédelmi Minisztere részére Kedves Miniszter Úr! Tudom, hogy miniszteri és politikai elfoglaltsága miatt terhelem írásommal, de felbátorodva a szikszói találkozásunkkor tanúsított közvetlen, emberi megnyilvánulásán, mégis Önnek, mint honvédelmi miniszternek és történésznek küldöm meg ,A nemzet és turulja” című tanulmányomat. Úgy tapasztaltam, hogy a fiatalság egyáltalán semmit, vagy nagyon keveset tud a turulról és az ezzel kapcsolatos dolgokról. Arra gondoltam, hogy az Ön által vezetett minisztériumnak nemcsak joga, hanem kötelessége is lenne, hogy a művelt ifjúság ismerje a turultörténetet, mivel ez nagyban hozzájárulhat a hazafias és honvédelmi neveléséhez. Ez a legkisebb anyagi feltételekkel is elérhető, azáltal, hogy az általam megírt tanulmány valamilyen oktatási, nevelési anyagként, segédanyagként a honvédségnél, fegyveres erőknél, testületeknél, oktatási, nevelési célra felhasználható. Kedves Miniszter Úr! Már régebben dolgozom a mai kort, a békésebb körülményeket kifejező turulábrázolási módon, s ezt az alkotást rövid időn belül manuálisan is befejezem. Lényege, hogy a turul ugyan kitárt szárnyú, szárnyai azonban „kotlós”szárnyakra emlékeztetnek, sátrat emelnek védelmül a magyarság fölé. Nem harci, támadó pózban áll, hanem óvó, védő madár, kard és szablya nélkül. Méltán lehetne ez az egyetemes magyarság békés akaratát kifejező világszimbólum is. Elkészültéről majd tájékoztatom Önt. Kedves Miniszter Úr! Türelemmel várom válaszát. Őszinte híve: Pócsik István Szobrászművész A 34-es gyalogezred turulos, felújított emlékművén Szikszó határában már Pócsik István alkotása áll Fotók: ÉM archív A miniszter válasza Pócsik István úr szobrászművész Miskolc Tisztelt Művész úr! „A nemzet és turulja” című tanulmányát megkaptam, köszönöm. A tanulmányt oktatási és nevelési segédanyagként történő hasznosítás céljából megküldtem Holló József ezredes úrnak, a HM Oktatási és Tudományos Főosztálya vezetőjének. Tájékoztatását, a mai kort kifejező turul elkészültéről érdeklődéssel várom-Tisztelettel: Dr. Für Lajos