Esztergom, 1920 (25. évfolyam, 1-227. szám)

1920-09-19 / 186. szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNY NEMZETI EGYESÜLÉS PÁRTJÁNAK HIVATALOS LAPJA Megjelenik kedden, csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ára : Egy hónapra 10 K, vidékre 14 K. AQ c^Órn ÚVS* • hétköznap 80 fillér, CD 3 £ d­N­A CIL C­. • vasárnap 1 korona. Egy Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Lőrinc­ utca 5. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyv­nyomdájában. Az Esztergomi Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának vezetősége az Éb­redő Magyarok Esztergomi Csoportjának kérelmére felhívja a párt választmányi és rendes tagjait, hogy f. hó 19.-én d. e. Va 11 órakor az Ébredő Magyarok nagygyűlésén a vármegyeházán okvetlenül jelenjenek meg. Úgyszintén felkéri a pártvezetőség a t. tagokat, hogy f. hó 19.-én, vasár­nap délután Va 5 órakor a Keresz­tény Nemzeti Liga alakuló gyű­lésén minél nagyobb számban jelenjenek meg a vármegyeházán. Esztergomiak ! Keresztények ! Az Ébredő Magyarok Egyesületének helyi csoportja ma, vasárnap d. e. fél 11 órakor nagy­gyűlést tart a vármegyeház nagytermében. A múlt héten egyesületünk vezető férfiai az egész országból összegyülekezve, Budapesten nagyszabású értekezletet tartottak. Keresztény Magyarország szekere kátyúba jutott. Nem megy sem előre, sem hátra ? Politikusaink nem bírnak vele! Ki segitsen rajta ? Erről tanácskoztak Budapesten az Ébredő Magyarok vezetői és elhatározták, hogy ismét nagyszabású akcióba lépnek. Magyarország leglel­kesebb, legmegbízhatóbb, legcéltudatosabb és össze­fogni, együttműködni legkészebb embereit gyűj­tötték eddig is össze az Ébredő Magyarok. Számuk felül van már a két millión. Esztergomban is a keresztény és magyar emberek legjobbjai gyűl­tek egybe az Ébredők zászlaja alá. Olyanok, akiknek hazafiúi és keresztényi elvekért való bátor síkraszállása közismert. Akik tudatában vannak annak, hogy új honfoglalást végez ma a magyar! Nem új egyesületről van most szó. Nem a jelenről, hanem a jövőről, nem siró remény­telenségről, hanem lángoló reményről, régi hitről és új jövőről: hazáról, jólétről és új ezer esz­tendőről ! Aki ezt átérzi, az a mi zászlónk alá tarto­zik, velünk küzd és bennünket támogat. Mindenki ott legyen tehát ma a megye­házán, aki megérdemli, hogy magyarnak és ke­reszténynek nevezzék, aki nem önző haspárti e keresztre feszített hazában és nem dölyfös fari­zeus, amikor a magyar kereszténység szent ügyé­ről van szó! A megyeházi gyűlésen ismertetni fogjuk az Ébredő Magyarok „Mit követel a magyar nem­zet?" című proklamációját, melyet a budapesti nagygyűlés részletesen, a mai idők súlyos köve­telményeinek figyelembevétele mellett állított egybe és rámutatunk a kötelességekre, melyeket el kell végeznünk, ha e hazát teljesen tönkre­menni nem engedjük ! Ha ismersz bennünket, ismered céljainkat, úgyis ott leszel, hogy velünk dolgozhass! Ha nem ismersz, jöjj el, hogy megis­merhess ! De ha otthon maradsz és kritizálsz anél­kül, hogy tudnád, miről van szó és kikkel van dolgod s ahelyett, hogy meggyőződnél az igaz­ságról, hitelt adsz ellenségeink hazugságainak és rágalmainak, magadra vess, ha szembetalálkozol avval a két millió Ébredő Magyarral, akik nél­küled, — sőt ellened, ha kell — de megterem­tik az új keresztény Magyarországot, mert tud­ják a kötelességüket Istenük és hazájukért! Testvéri szeretettel vár az Ébredő Magyarok Egyesületének helyi csoportja, NOK ROUflTn. Kedves délutánt szerzett a belvárosi föld­mives leányok Mária-kongregációja a belvárosi elemi iskola szegény gyermekeinek f. hó 12.-én. A kongreganisták kosárszámra hozták a sok édes szilvát, hamvas barackot, piros almát, mosolygó körtét és minden elképzelhető jót, ami kicsinek, nagynak kedves manapság. Volt öröm a gyer­mekek között. Leírni nem lehet, látni kell azo­kat az örömtől ragyogó szemeket, mosolygó ar­cokat, amint tartják a kalapot, kötényt, szatyrot, zacskót. Szinte remegnek az örömtől, mikor megáll előttük a nagy kosár, hogy kikapják be­lőle részüket. Boldogan, elégedetten mentek szét a kicsikék, ajkukon a köszönet szavaival, szí­vükben a hála érzelmével. Hányan vannak csak itt Esztergomban is — hát még az egész hazá­ban — akiknek a jó Isten szintén „sokat adott" és mégis éhezve, sirva hagyják felebarátjukat maguk mellett elmenni. — Soha, soha ne tegyé­tek ezt. A szigetek mindig maradjon puha, me­leg, megértő, segitő és irgalmas. Minden keresz­tény magyar nő és férfi tanulja meg az irgal­masság szép erényét, mert sok a szegény, sok az árva, sok az éhező száj és a korgó gyomor és sokan vagytok, akiknek az Isten sokat adott! H. S. HIREK. Napirend. Vasárnap d. e. xh 11 órakor az Ébredő Magyarok gyűlése a vármegyeház nagytermében. D. u. 72­2 órakor a budapesti Egyesült Keresztény Nemzeti Liga tagjainak érke­zése a hajóállomáson. D. u. 72­5 órakor az Egyesült Keresztény AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. A szép Esztergomérti Az Esztergomi Sétahelyszépitő Egylet el­nöksége, mint keddi számunkban jeleztük, f. hó 12.-én tartott közgyűlésén számolt be az el­múlt négy év eseményeiről. Zsiga Zsigmond elnök az ülést megnyitván, Bleszl Ferenc kir. tanácsos, társelnök a követke­zőkben tett részletes jelentést az egylet műkö­déséről : „A nagy világháború és annak szerencsét­len vége megakasztott minden tervet és felfor­gatott minden rendet és igy bénítólag hatott egyesületünk működésére is. Mi azonban ennek dacára 1917. év végéig — bár csendben — de lankadatlanul haladtunk azon az uton, melyet elődjeink a szigeti sétányon évtizedek előtt, a többi alkotásainkra nézve pedig 1913. évben magunknak kijelöltünk. Igaz ugyan, hogy a nagy drágaság folytán a szigeten újabb befektetéseket nem eszközöl­hettünk és a sétautakat sem javíttathattuk úgy, mint régebben, mégis a sétány most is elég jó állapotban van és városunk egyik legszebb, sőt közelségénél fogva legkedveltebb üdülő­helyét képezi. A Csernoch János úti kisdunaparti városi új sétány kiépítése 1915. évben befejeztetvén, az elmúlt években csupán annak kiegészítése és gondozása képezte feladatunkat. Sajnos, a mun­kabér a múlt évben, de különösen ez évben oly magasra szökött, hogy szerény egyletünk kép­telen az utat úgy fenntartani és ápolni, amint azt az előző években tette és mint az kívánatos volna. De a másfél kilométer hosszú út egy-egy alapos tisztogatása és hord­ása, mely az első években 400—500 koronába került, 100—150 napszámot és 50—60 korona napidíjat számítva most 5000—9000 korona kiadást jelentene, ily kiadást pedig­ mi külső segítség nélkül nem ál­dozhatunk. Egyébként a sétány befásítása a lehető legjobban sikerült, a fák gyönyörűen fejlődnek, törzsük és lombjuk után ítélve kétszer oly idő­seknek látszanak, mint a valódi életkoruk. A szenttamási kopár hegyoldal befásítása azonban semmikép sem sikerült és az ott elül­tetett több száz bokor - és magastörzsű fából, valamint több ezer fenyőből már csak 1—2 haldokló fa áll. A sikertelenség oka ugyan egyrészt a száraz, rossz talaj is, de főkép az ottani lakos­ság, különösen a szabadjára bocsájtott gyermek­sereg sportszerű pusztítása úgy, hogy e szép tervünkről teljesen le kell mondanunk, az ezen célra fordított kiadás s fáradság pedig egészen kárba veszett. Harmadik működési terünk az új honvéd­temető volt. Itthon elhunyt hőseink rendszerte­len nyugvóhelyének illő keretbe való foglalását a helybeli gyalogezred támogatásával egyesüle­tünk vállalván, megfelelő tervek alapján osztot­tuk be az egyes táblákat, a szép széles utakat vadgesztenyefákkal szegélyeztük, a katonatemető közepén megfelelő felírással egy szépen faragott fakeresztet állíttattunk fel, ezt pedig díszes ül­tetvénnyel vettük körül. Sajnos, az utolsó 2 év gyászos eseményei és a magas napszámbórek itt is megakasztották működésünket és így szomorú szívvel szemléljük e gyászos elhagyatottságot, mely állapoton csakis a katonai munkaerő újbóli beállítása és megfe­lelő pénzsegély változtathatna.4* Mindezek dacára az előadó azon véleményének adott kifejezést, hogy a szigeti sétány gondozá­sával, de főkép a Csernoch János úti dunapart rendezésével erőntúli, sikeres munkát végezett az egyesület. Végre Bleszl Ferenc társelnök e közgyűlé­sen tett jelentést arról is, hogy a szerencsétlen világháborúban elesett esztergomi és esetleg háziezredünkbeli áldozatok méltatására a szent­tamási hegyoldalnak a Fürdő szállodával szem­ben levő sarkára egy emlékcsarnokot tervezett. A „Hősök emléke" terve már el is készült, félkupola alatt oszlopcsarnokban állott volna a háború alatt elhunyt uralkodónk, I. Ferenc József mellszobra, a mögötte levő kőtáblákba pedig a hősök névsora lett volna bevésve. A hősök emlékére már a gyűjtés is meg­indult és arra első sorban az Esztergomi Taka­rékpénztár adott 5,000 koronát. Erre támaszkodva, előadó megvásárolta és a város nevére iratta a jelzett hegycsúcson disz­telenkedő 3 1/2 kis házacskát, azonban 1918. év­ben egyik helybeli újság kicsinylő cikket közölt az eddig történtekről és mivel senki sem érde­mesítette az ügyet pártfogásra és mert az előadó hírlapi polémiába bocsátkozni nem óhajtott, egy­szerűen úgy oldotta meg a kérdést, hogy a to-

Next