Ethnographia • 24. évfolyam (1913)
V. Kisebb közlemények - Bartók Béla és Kodály Zoltán: Az új egyetemes népdalgyűjtemény tervezete. (Beadvány a Kisfaludy-Társasághoz) 313
Hüsing, Georg. Krsa aspa im Schlangenleibe und andere Nachträge zur iranischen Überlieferung. (Mythologische Bibliothek. IV. Bd. 2. Hft.) Leipzig, J. C. Hinrichs. (8-r. III. 64. 1.) 2 M. Jätakam. Das Buch der Erzählungen aus früheren Existenzen Buddhas. Aus dem Pili zum ersten Male vollständig ins Deutsche übersetzt von Dr. Jul. Dutvet. 4. Bd. Leipzig, Radelli und Hille. Jericzek, Dr. Otto L. Die deutsche Heldensage. 3. umgearbeitete Auflage. 2. Neudruck. (Sammlung Göschen. 32.) Leipzig, Berlin, Göschen. (16-r. 208 1.) 80 pf. Jungbauer, A. Das Weihnachtsspiel des Böhmerwaldes. (Beiträge zur deutsch böhmischen Volkskunde, 3, 2.) Prag, Calve. (8-r. 220 I.) 3 M. Kallas, Arno. Merent akaisia Lauluja. Helsinki. (8-r. 96 1.) 1 M. 75. Karutz. Über Kinderspielzeug. Ztschr. (Ethnol. 237—239. 1.) v Kirschner, Adolf. Ein Sagenschatz aus dem Elbetal zwischen Leitmeritz und der Landesgrenze. Aussig. (A. Becker, 194. (8-r. 103 1.) 1 M. Kossina, Gustaf. Die Herkunft der Germanen. Würzburg, C. Kabitzsch. (8-r.) Kostüm- und Volkstrachten-Bilder (100 historische). Berlin. Weise & Co., 1911. (8-r. 100 l.) 20 M. Krause, Ernst. Tuisko-Land der arischen Stämme und Götter Urheimat. Glogau, C. Flemming. (8-r.) Összeällitotta: Hellebrant Ätpäd. KISEBB KÖZLEMÉNYEK. Az új egyetemes népdalgyűjtemény tervezete. Bartók Béla és Kodály Zoltán zeneakadémiai tanárok s társaságunk választmányi tagjai a következő tervezetet nyújtották be a Kisfaludy-Társasághoz : Tisztelt Társaság! Éppen 70 esztendeje annak, hogy a Társaság 1843 deczember 2-iki ülésén átvette a Tud. Akadémiától a népdalok gyűjtésének és kiadásának gondját. Bármily sokat tett a Társaság azóta e téren, manapság, a gyorsan terjedő zenekultúra és a fokozódó érdeklődés következtében egyre kínosabban érezhető irodalmunk egy nagy hiánya: a népi dallamok rendszeres, teljes kiadása. Nem keressük e hiány okait, a sok közt egyik legfőbb bizonyára a kor felfogása volt, amely a dalok szövegét tekintette fontosabbnak, a dallamot csak a szöveg „lényeges, jellemző vehiculumának". Ez a felfogás azóta megváltozott, anélkül, hogy a másik egyoldalúságba esett volna: ma egyértelműen vallják a hozzáértők, hogy a szöveg és dallam egységét megbontani nem szabad. Ezek a dalok csak a dallamban élnek, tehát dallam nélkül életük felét elvesztik; igazi mivoltuk, számos sajátságuk csakis azáltal válik érthetővé, hogy dalolásra születtek, nem elmondásra. Nagyon megközelíti már ezt a felfogást Szini Károly, a 60-as években megjelent gyűjteménye előszavában. De az ő 200 dallama csepp a tengerben; e mellett ő a népdal fogalmát annyira kiterjeszti, hogy egyebek közt a Hymnust is közli. Ezenkívül leírásain sokhelyt meglátszik fogyatékos zenetudása. Mennyiségben, minőségben is legtöbbet nyújt Bartalus gyűjteménye, melynek létrejötte már a T. Társaság érdeme. Ámde ez a gyűjtemény Bartalus egy nagy