Ethnographia • 24. évfolyam (1913)

V. Kisebb közlemények - Bartók Béla és Kodály Zoltán: Az új egyetemes népdalgyűjtemény tervezete. (Beadvány a Kisfaludy-Társasághoz) 313

Hüsing, Georg. Krsa aspa im Schlangenleibe und andere Nachträge zur iranischen Überlieferung. (Mythologische Bibliothek. IV. Bd. 2. Hft.) Leipzig, J. C. Hinrichs. (8-r. III. 64. 1.) 2 M. Jätakam. Das Buch der Erzählungen aus früheren Existenzen Buddhas. Aus dem Pili zum ersten Male vollständig ins Deutsche übersetzt von Dr. Jul. Dutvet. 4. Bd. Leip­zig, Radelli und Hille. Jericzek, Dr. Otto L. Die deutsche Heldensage. 3. umgearbeitete Auflage. 2. Neu­druck. (Sammlung Göschen. 32.) Leipzig, Berlin, Göschen. (16-r. 208 1.) 80 pf. Jungbauer, A. Das Weihnachtsspiel des Böhmerwaldes. (Beiträge zur deutsch böhmischen Volkskunde, 3, 2.) Prag, Calve. (8-r. 220 I.) 3 M. Kallas, Arno. Merent akaisia Lauluja. Helsinki. (8-r. 96 1.) 1 M. 75. Karutz. Über Kinderspielzeug. Ztschr. (Ethnol. 237—239. 1.) v Kirschner, Adolf. Ein Sagenschatz aus dem Elbetal zwischen Leitmeritz und der Landesgrenze. Aussig. (A. Becker, 194. (8-r. 103 1.) 1 M. Kossina, Gustaf. Die Herkunft der Germanen. Würzburg, C. Kabitzsch. (8-r.) Kostüm- und Volkstrachten-Bilder (100 historische). Berlin. Weise & Co., 1911. (8-r. 100 l.) 20 M. Krause, Ernst. Tuisko-Land der arischen Stämme und Götter Urheimat. Glogau, C. Flemming. (8-r.) Összeällitotta: Hellebrant Ätpäd. KISEBB KÖZLEMÉNYEK. Az új egyetemes népdalgyűjtemény tervezete. Bartók Béla és Kodály Zoltán zeneakadémiai tanárok s társaságunk választ­mányi tagjai a következő tervezetet nyújtották be a Kisfaludy-Társasághoz : Tisztelt Társaság! Éppen 70 esztendeje annak, hogy a Társaság 1843 deczember 2-iki ülésén átvette a Tud. Akadémiától a népdalok gyűjtésének és kiadásának gondját. Bármily sokat tett a Társaság azóta e téren, manapság, a gyorsan terjedő zenekultúra és a fokozódó érdeklődés következtében egyre kínosabban érezhető irodalmunk egy nagy hiánya: a népi dallamok rendszeres, teljes kiadása. Nem keressük e hiány okait, a sok közt egyik legfőbb bizonyára a kor felfogása volt, a­mely a dalok szövegét tekintette fontosabbnak, a dallamot csak a szöveg „lényeges, jellemző vehiculumának". Ez a felfogás azóta megváltozott, a­nélkül, hogy a másik egyoldalúságba esett volna: ma egyértelműen vallják a hozzá­értők, hogy a szöveg és dallam egységét megbontani nem szabad. Ezek a dalok csak a dallamban élnek, tehát dallam nélkül életük felét elvesztik; igazi mivol­tuk, számos sajátságuk csakis azáltal válik érthetővé, hogy dalolásra születtek, nem elmondásra. Nagyon megközelíti már ezt a felfogást Szini Károly, a 60-as években megjelent gyűjteménye előszavában. De az ő 200 dallama csepp a tengerben; e mellett ő a népdal fogalmát annyira kiterjeszti, hogy egyebek közt a Hymnust is közli. Ezenkívül leírásain sokhelyt meglátszik fogyatékos zenetudása. Mennyiségben, minőségben is legtöbbet nyújt Bartalus gyűjteménye, melynek létrejötte már a T. Társaság érdeme. Ámde ez a gyűjtemény Bartalus egy nagy

Next