Ethnographia • 78. évfolyam (1967)
Tanulmányok - Kodály Zoltán emlékére
Kodály Zoltán emlékére 1882. XII. 16—1967. III. (). Miért is nem mondhatjuk úgy, ahogyan szeretnénk: „Jaj, Tanár úr, miért hagyott itt bennünket ily hirtelen." Hiszen még a minap azt mondta: . . . Леш lehet, ma már nem illik, csak belülről szabad továbbénekelni, ahogyan muzsikusok tudnak, hang nélkül. Dicsérni szabad. Ennyi maradt a szokás kötelező erejéből. És Kodály Zoltánon a néprajzosoknak ugyancsak van mit dicsérniük. Kevesen mondhatjuk el magunkról, hogy első tudatos néprajzi élményünk tizenhárom éves korunkban támadt. Öt az időtől fogva nem hagyta nyugodni, hogy a milléniumi /́/ házait még nem látta élő környezetükben, meg az sem, hogy akár Fehér László balladáit csak kólán láthatta és nem hallhatta a parasztok hangján. Néprajzkutató volt. Hallgatag, szemlélődő, megfigyelő típus. De győzhetetlenül munkabíró, aprólékosan kidolgozó, szívós ember is. Úgy dolgozott egy dallamlejegyzésen, mint a paraszti fúró-faragó ember. Büszkén idézte George Sandot, aki látta, hogyan tölt Chopin és Pauline Wardot óraind néhány népzenei frázis lejegyzésével, majd hozzátette : ..erre a munkára senki sem tarthatja magát túlságosan jó zenésznél. . Mégsem volt ..specialista . Леш a dallamot kereste, hanem a népet. Azt tartotta . ..A népet csak egészben lehet megismerni.. A nép dalát is csal, az érti igazán, aki ismeri szokásait, ruházatát, ételét, építkezését, egész életét . Még tovább ismerte irodalmát és történetét is. A zenetörténet és néprajz elválaszthatatlan voltát ő mondta ki először ilyen radikálisan a világirodalomban : ... magyar zenetörténésznél, előbb folkloristának is kell lennie. Írott emlékeinkkel nem tud mit kezdeni, ha nem ismeri a szájhagyományt személyes tapasztalatból." Sokoldalú, példaszerűen felkészült kutató volt hát, zseniális boncolgató és összegező ? Több. Hallgassuk csal.. ..A zenetörténésznél," nem azért kell megismernie a népzenét, hogy Új variánsokat gyűjtsön . . . hanem hogy életre keljen benne a hagyomány élete — nemesül, kívülről nézze, hanem ő maga is aktív részesévé váljon. A nemzet lelki életét a maga teljességében kell átélnie . . ." Ez volt Kodály, a népzenekutató! Néprajzos volt, mert szerelmes volt a népbe. s úgyis : tisztelte, csodálta, dicsérte, örült, hogy együtt lehet vele, jövőjét tervezte, boldogítani és nemesíteni akarta. Nem harácsolni ment a néphez, hanem azt gazdagítani. Amit gyűjtött, százszorosan adta vissza. Azt mondta: ez ..reménytelen, viszonzatlan, viszonozhatatlan szerelem . A jövendő zenélő Magyarország fogja megmutatni, hogy ez egyszer nem neki volt igaza. Mi, néprajzkutatók"úgy liszteltük és szerettük, mint apának, így is lesz, míg egy igaz néprajzos él magyar földön. A Magyar Néprajzi társaság