Ethnographia • 78. évfolyam (1967)

Tanulmányok - Takács Lajos: Kaszasarlók Magyarországon 1—21

ETHNOGRAPHIE A MAGYAR NÉPRAJZI TÁRSASÁG FOLYÓIRATA LXXVIII. * BUDAPEST 1­96­7 * 1. SZÁM 1 Ethnographia 1967/1 Kaszasarlók Magyarországon Aratóeszközeink, amióta a gabona rendszeres termesztése és betaka­rítása következtében elváltak a más funkciót is teljesítő késektől és egyetlen műveletre, az aratásra specializálódtak, számtalan változatban és típusban fejlődtek tovább, melynek számbavétele és rendszerezése nagy gondot jelentett az egyes tudományágaknak. Aratóeszközeink típusai ugyanis, mint a legtöbb munkaeszköz, nem kötődtek egyetlen etnikumhoz, népcsoporthoz, hanem egyik-másik olykor földrészeken át szétszóródott és szolgálta ki a hullámzó, fel- és letűnő népeket, míg máskor egy-egy népen belül is több típusát lehetett megkülönböztetni e fontos szerszámoknak. Ilyen körülmények között — bár­mennyire is nélkülözhetetlen egy-egy nép anyagának ismerete — az a rendsze­rezés, amely megrekedt e határokon belül, illetve az értelmezésnél nem vette kellően figyelembe a szomszédok, s a szűkebb és tágabb környezet anyagát és annak történeti alakulását, amelyet a jobb, tökéletesebb munkára való törekvés indított el, szükségképp tévútra jutott. Nem véletlen, hogy aratóeszközeink közül a kifejezetten leletekből álló bronzsarlók rendszerezését végezte el először a fejlett metodikájú és nagy nem­zetközi áttekintéssel rendelkező régészet, mégpedig olyan szerencsésen, hogy pl. SCHMIDT H. 1904-i tipológiája máig is jó alapnak bizonyult.­­ A bennünket közelebbről érdeklő vassarlók osztályozásai közül talán ARCIHOVSZKYét érdemes kiemelni,­ aki rendszerezésénél a sarlók görbültségét vette alapul, amelyet az analitikus geometria módszerével határozott meg. Sarlóit hét csoportba osztotta, melyek közül három szláv. E típusok között azonban szabad szemmel alig lehet különbséget tenni, ugyanakkor akadtak olyan sarlók is, melyek egyik csoportba sem kerültek. Kísérletét — nyilván alkalmat­lansága miatt — még saját hazájában sem folytatták. Az alapvető és ma is mintául szolgáló rendszerezést STEENSBERG A. vé­gezte el,­ aki — a kő- és a bronzsarlók típusmeghatározása és fejlődéstörténeti rajza után, melyekhez igénybe vette pl. a forma és a technika összefüggéseit új­szerűen és egzakt módon magyarázó kísérleteit is — a vassarlókat a kő- és a bronzsarlóktól megindított fejlődési sorba állítva, azoknak fő típusait meghatá­rozta és az egyes típusok továbbfejlődését — ezen belül a kasza kialakulását és változatait is — nyomon kísérte. STEENSBERG, akinek már korábbi tanulmányai­­ban is oly fontos szerepet játszott a forma és funkció, illetve a formához kötődő RAJIOM. 1 SCHMIDT, H.: Der Bronzesichelfund con OberŰiau. Kr. Merseburg, Zeitschrift für Ethno­logie, 1904. 2 A. V. ARCIHOVSKIJ: K metodike izucenija serpov. Trudi Sekcii Archeologii Moszkva, 1928. 3 A. STEENSBERG: Ancient harçesting implements. K0benhavn, 1943.

Next