Ex Symposion, 2009 (68. szám)
2009 / 68. szám
ZEKE GYULA Rom és Júlia Oláh Gergely képei elé Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Fiatal fotós első kiállítását megnyitni olyasmi, mint az első szemináriumi dolgozatból megmondani, vajon tudós, író, esetleg költő lesz a dedből, netán csupán szakmája tisztes iparosa, vagy térjen vissza gyermeki szenvedélyéhez, és legyen liftes vagy szemetes. Oláh Gergely ráadásul csak hozzám képest fiatal, nekem ugyan a fiam lehetne, amúgy apakorban van maga is, ám ha a szakállával ő lenne Petőfi Sándor, már igen meg kellene gondolnia, hogy a hátralevő egy esztendőben mit csinál még. (Csak zárójelben jegyzem meg lumen est omen, hogy Petőfi ismert fotója útján láthatólag segíteni óhajtja mai kortársát, aki testi valójában föltűnő mód hajaz a költőre.) Ha Csáth lenne, már túl lenne mindenen, és a maradék hét évében a tűivel bíbelődhetne. így áll a helyzet, módosítanunk kell hát valamicskét a kiinduló állításon. Oláh Gergely a szó demográfiai értelmében kétségkívül fiatalember, és az is igaz, hogy ez az első tárlata, ám művészként vastagon benne van a korban, nem mérhetjük mérsékelt mércével. Petőfi, Csáth és persze Capa, Kertész, Escher Károly, Kinszki Imre és mind mind a többiek társaságában kell helytállnia. Nincs ezért egyéb dolgunk, mint ránézni a képeire, és ha maguk előtt tartanak minket, akkor tovább álldogálni előttük, és szavakba önteni a látványt, észrevételeinket. Nos, mondhatom Önöknek, az ifjú fotós képei engem maguk előtt tartottak. Több okból is. Először, mert budapesti képek, és engem a teremtő, vagy a Jóisten tudja, ki, ebbe a városba vetett, annak is a Józsefvárosába, és ezek a képek nem józsevárosiak ugyan, hanem Margit-híd környékiek és Bambi közeliek, de 1967 óta magam sem vagyok józsefvárosi már, hanem jó ideje budai és Bambi környéki halandó, hogyisne horkantam volna föl hát a pátriámra. Maguk előtt tartottak azután a képek a fényeik viszonyával, ami mégiscsak az alapja ennek a szakmának, miként nem képzelhető el jó regény rossz mondatokkal, vagy bármiféle jó írás a nyelvvel való eredeti bánásmód nélkül. Önök elé tárom hát észrevételeimet. (Folytatás a hátsó belső borítón)