Ex Symposion, 2017 (95-98. szám)
2017 / 95. szám
„...ahelyett, hogy a kényelmesebb utat választottam volna, nyugodtan fényképezhetném a nyüzsgő piacot, ameddig akarom, így meg féltem a semmitől, mert őszintén, hát mi a fene lesz azon a képen, ha egyszer tök üres minden és sehol egy lélek, próbáltam elképzelni az egészet, de nem ment, a képnek a széleit még valahogy láttam is, vagy éreztem inkább, olyan volt, mint amikor lehunytam a szemem, hirtelen semmi nincsen, csak egy nagy, szurokfekete valami, még az arcod helyén is az van, de közben az ember azért érzi a kereteket, mert ezt a sötétséget közrefogja a fejtető, az arccsont, az áll, csak éppen a sötétség túlnyúlik, előre, ahol már maga lehet, nem korlátozza semmi, és onnantól minden csak vacogás." LÓVÉS Zsolt