Ex Symposion, 2017 (95-98. szám)

2017 / 95. szám

ESZMEK ZSIBVASARA. IS­ llatvásár, bazár, bolhapiac, búcsú, feketepiac, lengyel piac, ócskapiac, ószer, tejpiac, vásár, zsibvásár, sőt cirkusz és fesztivál - erről szólt a fölkérés. Hogy ezekről írnának a szerzők. A szám ötletgazdája és egyben kijelölt koordinátora megbetegedett. Leszokott a dohányzásról, „nem bírja a zsebem, muszáj", mondta a telefonba. És a dohányzásról való leszokás - én, aki bármikor, bárhol le tudok szokni, csak tudom! - mindenféle nyavalyákkal jár: depresszió, féktelen zabálás és az amúgy is meglévő súlyfölösleg további növekedésétől való rettegés, melankólia, életuntság, munkaundor, kishitűség. Ráadá­sul nem csak szerkesztőm betegedett meg, hanem a számítógépe is. Már a káoszelmélet előtt tudta a bölcs nép, hogy a káosz mélyén valamiféle sajátos rend uralkodik. A baj csőstül jön, akit ver az isten, azt rugdossa is, mondjuk, ha baj baj hátán ér bennünket. A káoszelmélet pedig kimondja: ha lezuhan egy repülőgép, akkor sokkal nagyobb esélye van annak, hogy lezuhan még egy, mint egyébként, így rám maradt ennek a bevezetőnek a megírása (is), mint afféle társkoordinátornak. A piac szavunk olasz eredetű, horvát és/vagy szerb közvetítéssel került a nyelvünkbe, a vásár perzsa jövevényszó, az ősmagyar korban honosodott meg, pontuszi kereskedők révén, a bazár újperzsa, a német­ből vettük át. Migráns szavak. Dédelgetem, simogatom őket. A szerzők némelyikét szép szóval, némelyiket szókorbáccsal vettem rá az együttműködésre, írtak ezek mindent. Körbeírták a világot. India bazárjaitól Vajdaság, Horvátország, Magyarország, Olaszország, Németország, Törökország, Tunézia (ócska)piacain át egészen a Szilí­cium-völgy számítógép-ószeréig van itt minden, mint... mint a búcsúban. A (bolha)piacok, vásárok azonban nem csak a szükséges és szükségtelen élelmiszerek, különféle fogyasztási cikkek és csetrészek adásvételéről szólnak, hanem beszélgetések, pletykák, hírek színterei, eszmék cseréinek agórái vagyis. S ez a forgatag az eszmék mellett az érzelmek forgataga is: szerelmeké csakúgy, mint veszteségeké - érzések csencselése, múlhatatlanul kido­básra ítélten. Erről szól a Zsibvásár című számunk. Óvja Pallasz Athéné, aki töb­bek között a művészetek istennője, e szám szerzőit, akik egyéb munkáikat tették félre kedvünkért, hogy ez a szám létrejöhessen. Áldja meg őket Szalézi Szent Ferenc, az írók és Szent Brigitta, a költők védőszentje. Fogarassy Fannyt pedig, akinek fotóival illusztráltuk a lapot, oltalmazza a szent­ként tisztelt Veronika, kendőstül. A piacozókat, a vásározókat, a bazá­­rosokat meg­védje továbbra is Hermész, Mercurius és Assisi Szent Ferenc. A vásár­lókat meg Ananké, a szükség istene, vagy Fortuna, aki tuggyuk ki. Még valami. A zsibvásár „zsib" előtagja ismeret­len eredetű, és a tolvaj jelentéssel bírt. Bár nem tudom, mi következik ebből. BOZSIK Péter

Next