Ez a Hét, 1996. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-05-24 / 21. szám
Elnökök az akadémián Elnökválasztó közgyűlést tartott a Magyar Tudományos Akadémia. A megnyitón két elnök is megjelent. Az Akadémia elnöke azért, mert ideje lejárt. Leköszönt. Két ciklust kitöltött becsülettel. Az államelnök megtisztelte a jelentős eseményt. A millecentenárium évében ismét egy Árpád az állam élén. Az első Árpád a honfoglaláskor még nem volt államfő, csak gyula. A gyula-méltóság mára megszűnt, de az ország második embere Gyula. Végre egy igazi millecentenárium. Van Árpádunk és Gyulánk. Egyszerre. Ezt még Jókai sem sejtette meg. III. Árpádról álmodott a Habsburg-házból. Gyuláról nem. Az Akadémián mindkét elnök beszélt. Ki hosszabban, ki rövidebben. Az Akadémiáé hosszabban, az ő ciklusa rövidebb. A másik elnök beszéde rövidebb, ciklusa hosszabb. Beszélhet máskor is. Nincs váltás. (Bánki) Felszabadult Milyen különös! 1990 és ’94 között az akkori ellenzék, és főképp a sajtóhadosztagok mindent kikértek maguknak. Azt is, amiben meg se sértették őket. Merő tiltakozás volt a chartásított közélet. A mostani ellenzék akkor se nagyon tiltakozik, ha igaztalanul bántják. Nem tudom, mit nyilatkozott az amerikai Freedom House szóvivője, mert nincs birtokomban az eredet szöveg. A magyar lapok mindenesetre azt adják a szájába, hogy 1994-ben a „televíziós háború” okozott gondot nekik, s Magyarországot egyebek között azért sorolták a félig szabad sajtójú országok sorába, mert több mint száz munkatársat elbocsátottak a televízióból. Lám-lám! Rövid távon is hogy megváltozhat a történelem! Az a bizonyos elbocsátás ugyanis a rádióban volt. A televízióban a kormányváltás után némítottak el sokakat. Lehet, hogy ezt az amerikaiak nem tudják. Lehet, hogy az amerikaiak tudják, csak a magyar újságírók ferdítenek. Amúgy félszabad módon. De miért hallgatnak az ellenzékiek és azok a volt televíziós vezetők, akik tudják az igazságot? Nem kellene legalább egyszer visszavágni? P.G. Panoráma* zseb értekezés következik a zsebekről. Sajnos, nincs kéznél a magyar szólásmondások gyűjteménye, de így is elmondhatjuk: a zseb fontos szerepet kapott mindennapos szóhasználatunkban. Amit elmondani kívánok, nem vágják zsebre azok, akiknek szántam. Zsebbe vágó kérdésekről nem szívesen beszélnék. Mert ugye, akadnak már mifelénk olyan milliomosok, akik lassan mellényzsebből kifizethetik a fél országot. Ők nagyon jól tudják, hogy igazából zsebre megy a játék. Napjainkban sajnos, nemcsak a zsebtolvajok szeretnek más zsebében turkálni. Azt is világosan láthatjuk, hogy üres zsebbel nehéz boldogulni. Az emberi jellemet is lehet a zsebek használatával bemutatni. Vannak például a bevarrt zsebűek, akik számára nincs se nemes cél, se barátság, se családi szeretet, amelyért azt a bizonyos cérnát kibontanák. Vannak a lyukas zsebűek, ez már megint egy másik kategória. Új motívumot hozott a zsebek által való jellemzésbe az ifjú Bethlen István egy parlamenti felszólalásában. Azt az igényt jelentette be, hogy a politikusoknak, közéleti embereknek, így a parlamenti képviselőknek is üvegzsebük kell hogy legyen. Senki sem mondott neki ellent, de az uralkodó pártok okos vezetői azóta már feltalálták a tejüvegzsebet. Üvegből van ez is, csak nem átlátható. Úgy érzem, zsebkultúránkban lassan egy új, boldogító korszak virrad ránk. Az illetékes pártkorifeusok megfelelő segédlettel már javában dolgoznak a panorámazseb megvalósításán. Közel járunk ugyanis ahhoz, hogy a régi, jó gazdasági szakemberekből kiformálódott új nagyvállalkozói réteg, valamint a hozzájuk csapódott hivatali állomány ügyesen zsebre vágja az országot, a fogyatkozó népességgel együtt. Aztán, hogy ne unatkozzunk, gyönyörködhetünk majd a világban a panorámazsebben kuksolva. Bölény