Ez a Hét, 1996. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1996-08-02 / 31. szám
Az más labancokról spülünk, szépülünk Legalább kiderül, kik az ellenzékiek! - örvendezett 1988-ban a pártbizottsági ember (a Pártházban) (a pártbéli eltársainak). Minálunk, Zaránd Magyarországnál maradt részén, majd (nem annyira) 1989- ben ’90-ben egészen nálunk a nagyzarándi tovaris. Mert hogy akkor itt is, ott is (ITT-OTT) megvadultak a népek! Még a leggyávábbak is kiálltak a gátra! Máma. Azaz egy időre. Aztán egyre kevésbé, ma már majd ha bolond lesz! Hogy a búsba ne. Amikor ezeknek lett igazuk?! Azoknak, akik úgy vették a nem régi legújabb fordulat éveiben: a tisztelt ellenzék (ellenség) most szépen kimutatja a foga fehérjét, s ami eddig (addig, míg működött a kommunista zsarnokság, azaz az egypártrendszer, ne adj Isten a „proletárdiktatúra”) elképzelhetetlen volt, szinte összeírták magukat! Kész röhej, de a nagy forradalmi lendületben kiadták, kifélékmifélék. Sorra lelepleződtünk! MDF-be, RMDSZ-be, Kisgazdapártba, Liberális Pártba, Szociáldemokrata Szövetségbe, miegymásba léptek a marhái a demokratáinak! Kész lett a névsor, nem kell evvel is bajlódniuk a továrisoknak a Pártházban (meg az Államrendőrségen)! Avéhában, szekuritátéban. Nagyromániában, Kismagyarországban. Merthogy egy évtized sem telik belé s már attól kell tartanunk (itt, meg ott), annak a pártmuksónak lett igaza! Teremtőnk. Szűzanyánk. ...El ne hagyj. Csak most már (remélem!) nehezebben boldogulnak velünk. Kurta Miska Zaránd vármegyéből Elnökök a Kremlben A második szovjet alkotmány megszületése után, 1936-tól, létrejött a Nemzetiségi és Szövetségi Tanács által megválasztott Legfelsőbb Tanács, amely egy elnökből, tizenöt alelnökből egy titkárból és tizenhat tagból állt. Akkoriban került sor a Tanács elnökének megválasztására is. Hatáskörébe tartozott a protokoll. Kitüntetések átadása, államfők fogadása, nagykövetek megbízó leveleinek átvétele, haláloséletek aláírása stb. Beleszólása a hatalomba nem volt. Ők voltak a kommunista rendszerek legsikerültebb bábjai. 1938-ban a Tanácsok megválasztották az első elnököt, M. J. Kalinyint, aki haláláig töltötte be tisztségét. Egykoron munkás forradalmár volt, nem tartozott az élcsapathoz, amolyan szürke eminenciásként kezelték. Magas, szikár alakja, ősz haja, kecskeszakálla egy mesebeli jóságos apára emlékeztetett. Jól beleillett a zsarnoki rendszer képébe a pionír buksikat simogató és a sztahanovista elvtársakat ölelgető bácsika. A polbüró üléseken Sztálin oldalán szép csendben szunyókált, vagy bólogatott. Körülötte valami mégsem volt rendben. Sztálin Kalinyin feleségét koholt vádak alapján, üldözési mániájának köszönhetően a gulágra száműzte, de az elnök a helyén maradhatott. Ez is a Nagy Vezér cinizmusára vallott. Kalinyint 1946-ban egy még szürkébb alak, az egykori ősszovjet szakszervezeti elnök Ny. M. Svernyik követte, aki nagyon ritkán szerepelhetett a személyi kultuszában tetszelgő Sztálin mellett. Ő volt a bábok bábja. Vezére halála után neki is mennie kellett. Hruscsov hatalomra jutásakor a „csoport” tagjai: Malenkov, Bulganyin, Mikojan, Vorosilov felosztották egymás között a hatalmat és így lett az új elnök az egykori magyarországi szovjet helytartó: Vorosilov. A már szenilis agg marsall karácsonyfára emlékeztető tábornoki uniformisát felcserélte elegáns nyári-téli öltönyökre és elvtársaival ellentétben állandóan világos öltözékekben reprezentált. Halála után Mikolján ült az elnöki székbe, aki Hruscsov legjobb barátja volt. Úgy emlegették, mint a kor legjoviálisabb politikusát. Szokástól eltérően a Szovjetben fiatalnak számító, közel hatvan éves Brezsnyev ülhetett az elnöki bársonyszékbe. Nagyon sok híve volt a törtető, energikus, már addig is nagy karriert befutott Leonyid Iljicsnek. Elérkezett az az idő, amikor híveit maga mellé állítva kirobbantott egy pucscsot, ami megdöntötte Hruscsov hatalmát. Brezsnyev elnökségét átadta Ny. V. Podgomijnak, a puszi pajtásnak, aki annak előtte az Ukrán Sz. Sz. K. első titkára volt. Később Podgomij is hatalmi babérokra tört, legjobb barátja helyére pályázott, de Brezsnyev, miután tudomást szerezhetett a lator barát tervéről, süllyesztőbe küldte, és biztos, ami biztos alapon, megválasztatta magát a Legfelsőbb Tanács elnökének. 1977-től ’82-ig, haláláig volt a Szovjet legfelső, első embere. Később egyre jobban kirajzolódott az államelnöki kép, ami Gorbacsov esetében már majdnem, hogy működött és az őt követő Jelcin, mint Oroszország elnöke, ma már teljes hatalmi jogkörrel ténykedik, habár az orosz parlament olykor megvétózza határozatait. Elkezdődött az orosz elnökök korszaka. Valószínűnek tűnik, hogy folytatják elődeik, a cárok, első titkárok agresszor politikáját, amelynek lényege a terjeszkedés, a kisállamok, népek megszállása, leigázása. A jelenlegi orosz hatalom ténykedése a fentieket igazolja a csecsenek elleni háborújával, amikor is egy nép szabadságvágyát fojtja vérbe. A NATO esetleges terjeszkedésével kapcsolatban többször is elhangzottak elnöki fenyegetődzések. Vajon a nagyhatalom majdani elnökei milyen politikai lépéseket, húzásokat tartogatnak a jövőre? Egy biztos, nem sok jót! Ezt súgja a birodalom történelme. Angyal János E .IMrne EZ A HÉT , 13