Ez a Hét, 1997. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)

1997-12-12 / 50. szám

Hattá! - Halló, jó reggelt! Hogy aludt? - Maga nem tud aludni? Hajnal­ban felcsörgeti az embert. Na halljam, mi a legújabb híre? - Hallott a főpolgármesteri hivatal­ban történt visszaélésekről? - A Demszky-félére tetszik gon­dolni? - Arra. Arról is hallott, hogy a főpolgármester úr nem túlságosan di­csérte meg azokat, akik felfedezték és nyilvánosságra hozták a visszaélé­seket? Sőt, bizonyos értelemben megfenyegette őket. - Jól tette. -Mit?! - Azt, hogy megfenyegette őket? Képzelje csak el, ezek a visszaélést felfedezők mennyi kárt okoznak a hi­vatalnak. Lejáratják a hivatal jó hír­nevét. - Nem inkább azok járatják le, akik a visszaéléseket elkövették? - A dehogy, az elkövetők csak megtévedt emberek. -És azok, akik feljelentették őket? - Azok spiclik. Mit kell minden­félét feljelenteni?! - Nézze, ha az embernek ellopják a bugylibicskáját, azért nem szalad a rendőrségre. De ha milliós nagyságú közpénz tűnik el, akkor más a helyzet. - Persze, egyetértek, azt már jelezni kell. - Például hogyan? - Hát mondjuk a feljelentő oda­megy a főpolgármester úrhoz és be­lesúgja a fülébe. Polgármester úr, tessék már egy kicsit vigyázni, lopják a kasszát. - Miért kell ezt súgva mondani? - Miért, miért? Mert nem kell min­denfélét a nagyközönség orrára kötni. Pletyka lehet belőle, meg rosszindu­latúság. - Hát akkor maga szerint mi tar­tozik a nagyközönségre? - Például, ha felavatnak egy Duna­­hidat, meg átépítik a Nagykörutat, meg átadnak egy kutyamentes parkot. Ezt még a tévé is közvetítheti. Az ilyennek tud örülni a nagyközön­ség. De a lopás csak elszomorítja. Aki pedig a lakosság elszomorítására törekszik, az ellen fel kell lépni. - Már úgy érzi: a feljelentők ellen kell fellépni? - Igen, azok ellen határozottan fel kell lépni, akik csak úgy ukk-mukk­­fukk felelőtlenül feljelentgetnek, meg nyilvánosan felszólalnak, hogy lop­ják a kasszát, meg ilyeneket mon­danak. - Szóval ezek a hivatal jó hírneve ellen törnek? - Persze, arra törnek. Semmi együttműködési készség (a tolva­jokkal) nincs az ilyen emberekben. Egy parányi jóindulat meg erkölcs (rossz) nincsen bennük.­­ No, ezeket megbeszéltük. Akkor beszéljünk másról. Például azokról akik meglopták a főváros kasszáját. Halló! Halló! Letette a kagylót? Nem hallja? Dehogy hallja. Megsüketült. Fazekas János mellesleg kitűnő emberismerettel rendelkező szavazóbiztosok szó sze­rint vették az úton-útfélen sulykolt választási szlogent, hogy asszongyal: Európa ránk figyel. Hát csoda, hogy őt - a tengerentúl­ról jött ellenőrt - így aztán nem euró­paiként kezelték... ? -Ó­ Újmódi éberség A Brit Helsinki Emberjogi Cso­port amerikai illetőségű tagját több budapesti szavazóhelyiségben is akadályozták megfigyelői feladatá­nak végzésében - olvashattuk a nagy NATO-referendum egy egészen kis hírét. Daniel McAdams úrnak tulaj­donképpen pechje volt. Hiszen mindössze annyi történt, hogy néhány helyen a túl lelkiismeretes, szinte katonásan fegyelmezett, w:\rm * wjf­iiVfi W.4M4 il MflJtVJL Megússzuk...! Ki hitte volna, hogy a hajdan az egy párt által elképzelt vas és acél or­szágában egyszer majd ennyi minden két párt és a víz körül forog? Pedig látható, hogy például a víz­lépcső ügyében újabban már naponta és lépcsőházi szinten követik egy­mást pro és kontra a koalíciós, szak­értőinek nevezett javaslatok. És miközben - díjhátralék miatt - egyre több ember elől zárják el a szá­mukra megfizethetetlenné vált, lét­­fontosságú folyadékot, elmond­hatjuk, hogy pár év alatt sok százez­ren egy életre befürödtek a szabadde­mokratákkal, míg a szocialista párt szintén milliónyi embert egyszer s mindenkorra­­ a vízben hagyott... -vár I. Harmónia Még mondja valaki, hogy nem tett jót a közszolgálati tévének a konku­rencia! Régóta nem tapasztalt, szer­ves egység jellemzi mostanában; im­már tényleg szinte összetéveszt­­hetetlenné vált ama híres, nagy pénzekért plasztikázott és kozmetiká­zott, markánsan egyéni, ám mégis ki­egyensúlyozott, Tévé 1-es „arculat’ Nézzük csak: hagyján, hogy szobánkba varázsolják - királyostul - a tőlünk oly mérhetetlenül távol eső pampákat, de mellette ott van a más földrészekre pénz híján hiába vágyó, bús magyarnak - a Savannah. A politikai és közéleti műsorok pedig egytől egyig olyan unalmasak, egyhangúak és idegenek a lelkünk­nek, mint a sivatag... Óvár I.

Next