Ezredvég, 2008 (18. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 1. szám - N. Horváth Péter: Versek Korniss Dezső műveihez
Gyönyörű Éva (Korniss Dezső: Barbár Vénusz) ... így pingáltalak fel vágyaim falára, s bevilágítottad barlangomat. Nem sejtve, szerelem lesz majd az ára, elgázol, akár egy expresszvonat. Százezer év óta emlékszem rád, várlak te állandó, gyönyörű Éva! A tényt, hogy ismerlek, mert tagadnád, ha más mellett élsz, és rejtőzöl néha. Bőrödön csókjaim fekete hege, kimond és óv a szám: tizenhárom. Mintha ma lett volna, vagy néhány hete, jöttödet átélem, s újra látom. A teremtményem, de istennőm vagy. Hatalmad rajtam a legnagyobb erő. Tüzelj, és bátoríts, el sose hagyj, nőj bennem, ahogy szenvedély, ha nő! Messze jársz (Korniss Dezső: Kompozíció) Az arcod már eltűnt, foltokra esett szét. Ha emlékezni rád, s rajzolni szeretnék, idegen lesz a sík, megbicsaklik a toll, s agyam papírlapján sem talállak sehol. Elszakadt az eddig hozzád vezető szál. Élsz, de ez a viszony bántóbb, mint a halál; tudom, nem régen múlt, mikor ismertelek, bámulom a bennem üressé vált helyet. Ahogy minden éjjel magamra maradok, figyelem e rólad összerótt alakot - messze jársz mögötte, mégis nagyon közel nem néz vissza, ha megy, kísértetként jön el. Ébressz föl kezdettől ismerős kezeddel, térdeplő érzelmem rontását tevedd el! Lerajzolnám újra - mások is szeressék; nem igaz, hogy arcod részekre esett szét!