Falvak Dolgozó Népe, 1970 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1970-11-25 / 47. (1224.) szám

ŐSZI FŐ GONDOK ELMÚLTÁVAL előjöttek s jönnek mindegyre az újabbak. Természet-naptár után a mezőgazdasági esztendő tulajdon­képpen véget is ért Elmondhatjuk rá, különcködő esztendő volt, megle­petéseket, bajokat, károkat, nagy­­nagy vizeket elhord, házakat és szépnek ígérkező terméseket elra­gadd. Olyan esztendő volt, amelyik­re a mai falusi kisgyermek öreg­ember korában is bizonyosan így emlékezik majd : ,,akkor, a nagy árvíz esztendejében" Elvonult, a mezőgazdálkodásra értelmezve el is múlott hát s most, november második felében azt lát­hatjuk, hogy gyönyörűen zöldü­l­­nek mindenfelé az őszi vetések. Szebbek tán, mint ilyen időtájt bár­mely más évben. Csak egy hónap­pal ezelőtt is, mily sok aggódással lestük m­eg a napkeltéket (akárcsak a meteorológiai szolgálat jelenté­seit), nem vöröslik-e túlságosan az égalja, nyugodtan vethetünk-e nanestig, vagy ránk esőzik már dél­utánra, hogy azután két hétig is essen, csak essen ? Elvégezhettük szép időben a vetést, a magvak nagy része szépen ki is kelt, s ha még nem, csírázik. Ezzel legnagyobb őszi gondunk múlott el szépen. Ám keletkeztek nyomban , s keletkeznek egyre­­másra — újabbak, nyilván kiseb­bek a korábbinál, de — gondok mégis. Képesek leszünk-e például most elvégezni a mélyszántást is igazán minden talpalatnyi termő­földön, ahová tavaszkor akarunk majd vetni — és szintén jól vetni ? Ehhez az idő igazán remek ! De a felszántanivaló viszont éppenséggel nem kevés ! Kivált egynémely ter­melőszövetkezetben nem kevés, hanem nagyon is sok ! Elvégzése te­hát : gond Olyanformán gond, hogy amíg az idő arra való, kedve­ző — addig kell, addig igazán hasz­nos elvégezni. De a ki nem hordott, el nem terített, alá nem forgatott istállótrágya halmokból sem csak keveset látni, hanem éppenséggel sokat. Kivált egynémely termelő­szövetkezetben (viszont minden vidéken !) éppenséggel százvagonos halmok láthatók, még megkezdetle­nül. Bizony gond ez, nem is csekély gond, de legfőként azért, mert : el­maradt dolog ! Aztán másmilyen őszi gondjaink­­dolgaink is jócskán maradtak meg vagy keletkeztek, mert, miközben annak örvendtünk jogosan, hogy földbe került minden mag, arról jónéhány téeszben megfeledkeztek, hogy a tervezett istálló, raktár stb. felépítésével bizony lemaradtak. E nem kész épületek késszé munkálá­­sára is kedvez, sőt nagyon is ked­vez most az idő, hiszen a nappalok, ha kurták is, de szárazak ! S íme, egy másfajta gond. A sár, a feneketlen, a gumicsizmát is le­húzó. Nem mindenütt gond már, de az még sok, igen-igen sok téesz gazdasági központjában. A nagy is­tállók között hogyan lehet majd később egyáltalán közlekedni — ez a gond. S jó, azaz ígéretes, ha már most képez gondot az eljövendő sor, nem pedig csak akkor, amikor a pa­naszkodáson kívül, miszerint lehe­tetlen közlekedni az istállók között — egyebet már úgyse lehet tenni. Ha most gondunk ez, tehát ha most hordunk oda töltelékföldet, követ, cementlapot, egyszóval mindazt, ami útnak, járdának való s hozzálátunk meg is csinálni, később emiatt nem lesznek majd nagyobb gondjaink.­­És a takarmánykazlak is, ame­lyeket jó hónappal, másfél hónap­pal ezelőtt tán csak sebbel-lábbal tudtak éppen csak összehányni, hi­szen a munkaerő a földre kellett, a vetéshez kellett s jó, hogy csak­ugyan fontosabb volt az a takar­mánykazlak összerakásánál is — azóta megülepedtek, meg is rok­kantak. Helyrehozásuk, megtetézé­­sük, kiaggusztálásuk — most gond. Szép késő őszünk van, verőfényes nappalokkal és a jövőre termő veté­sek gyönyörűen fejlődnek, legfőbb dolgunkat tehát jól elvégeztük. De maradtak ezutánra is fontos mel­lékdolgaink. Mezőn is, belsőségeken is, nem volna helyes, nem szabad ezekről megfeledkezni. Már csak azért sem, mert az idő olyan ked­vező. BORSOS JÁNOS Az utóbbi két évtizedben többször is jártam Olthalmágyon. Sárkány­ból rendszerint gyalogosan baktat­tam át, ugyanígy vissza a vonathoz. Most autóbusz vitt s hozott el, jára­tai menetrendszerűen közlekednek Fogarasról. Pedig nem községköz­pont Halmágy, Sárkány egyik, csak betörő kövesúttal összekötött faluja (4 kilométer távolságra), s nem is nagy, lélekszáma alig 700 körüli. Korszerű, tágas, viszonylag jól ellá­tott szövetkezeti üzlete van (amely­ben a boltos szerint 2000-nél is több­féle áru található), cukrászdája, postafiókja, ahová velem együtt ér­keztek az aznapi újságok. Nagy kö­­tegekben. Minden házhoz hord a postás újságot, rendszerint nem is csak egyet, a napilap mellé hetit vagy folyóiratot is. Az egyik család­nál tovább maradtam, mint tervez­tem, mert érdekes volt a tévé­mű­sor, s kis híja volt, hogy már-már éjszakára is a faluban maradjak, a kultúrotthonban ugyanis jó filmet vetítettek. Reggeltől estig Halmágyon végez­tem apró-cseprő dolgaimat, közben nem maradtam el a világ nagy dol­gainak megtudásával sem, késő es­tére hazaérve még én újságoltam fe­leségemnek . Halmágyon megtud­tam, hogy a pakisztáni halálos áldo­zatok száma, a legfrissebb jelenté­sek szerint .. Halmágyról hoztam különben egy hónapok óta hajhá­­szott ritka jó könyvet is, a szövet­kezeti boltban vettem. Ha olyan helyre mész, ahol rég­óta nem jártál, tapasztalnod kell : körülöttünk mindenütt, lépten nyo­mon változás ér változást. Tizenegy­­néhány éve annak, amikor — szin­tén így ősszel — egy szerkesztőség­be küldött panaszlevél nyomán bak­tattam gyalogosan át Sárkányról. A levélben azt írták, hogy rendszerte­len a petróleumellátás, vakoskodni kénytelenek a megnyúlt estéken, esetleg mécsest gyújtanak, mint őseink szokták. Most aztán a fából állított villanypóznák se jók már, éppen szedik kifelé őket s ássák be a magasabb, korszerűbb beton­oszlopokat. Közben teherautóval vi­szik el Fogarasra a csak órákkal az­előtt megszedett, zsenge, értékes spenótot, pedig megyünk már kifelé a novemberből. Ez is új jelenség, mint ahogy sok új jelenséget láttam még Halmágyon. Mint mondani szo­kás : előremutatót. Viszont Grépály H. András bácsit most is pontosan olyannak találtam, mint egykoron, pedig hát nem keve­sebb, mint 84 esztendőt hord már a vállán. Nem is ez a lényeges azon­ban, hanem az, hogy „olyan még az egészségem, mint a vas Most már amolyan falu bölcsének tartják, de nemcsak magas kora miatt, hanem mint „politikus elme, aki vitatkozik is, sokat s nemcsak azért, hogy tel­jék vele az idő, hanem meglátja még, hol vannak akadályok." Egy felsőbb szomszédja, ugyancsak Gré­pály nevezetű jellemezte így, a szó­­banforgó pedig csakhamar alá is támasztotta a jellemzést, ilyenfor­mán : " Meg kellene lássák, hogy min­den fiatalt, de éppenséggel mindet elengedni a faluból, az nem vezethet semmi jóra. Jó, én reggelenként még most is kivezetem a lovakat az istállóból s elhozom ide a ház elé a fiamnak, aki fogatos a gazdaság­ban, de mi lesz majd akkor, ha egy­szer mégse tudom már kivezetni ? Hát szabad volna az, hogy csak há- N­AJAS ISTVÁN (Folytatása a 2. oldalon) Reggeltől estig Halmágyon KIBÉDEN AZ ELMÚLT VASÁR­NAP OLVASÓ-TALÁLKOZÓT TAR­TOTTUNK. KÖVETKEZŐ SZÁ­MUNKBAN BESZÁMOLUNK A TALÁLKOZÓ LEFOLYÁSÁRÓL. Világ proletárjai, egyesüljetek I (47. 1224. szám) • MEGJELENIK HETENKÉNT • ARA 25 bani • 1970. november 25., szerda ­ LAPUNK TARTALMÁBÓL • ZETELAKI VÉN DIÓFA • „MINEK SZÁLLJAK SZEMBE A SZOMSZÉ­DOMMAL?“ • TÖRLESZTÉS • ÁLTALAD TANULTAM MEG BECSÜLNI A RÉGIT... • ÉLETET VINNI A FALUSI SZÍNPADOKRA • KAPUN BELÜL • LAPUNK BARÁTAI • VIDÁM TÖRTÉNETEK ÍRÓKRÓL, KÖLTŐKRŐL KÖSZÖNJÜK mindazoknak az olvasóknak, akik lapunk megjelenésének 25. évfordulója alkalmából szerkesz­­tőségeinkhez címzett leveleikben jókívánságaikat tolmácsolták, s újabb sikereket kívántak a lap munkatársainak Movemoen napsütés timren­omen fervézele)

Next