Falvak Dolgozó Népe, 1970 (26. évfolyam, 1-51. szám)
1970-11-25 / 47. (1224.) szám
ŐSZI FŐ GONDOK ELMÚLTÁVAL előjöttek s jönnek mindegyre az újabbak. Természet-naptár után a mezőgazdasági esztendő tulajdonképpen véget is ért Elmondhatjuk rá, különcködő esztendő volt, meglepetéseket, bajokat, károkat, nagynagy vizeket elhord, házakat és szépnek ígérkező terméseket elragadd. Olyan esztendő volt, amelyikre a mai falusi kisgyermek öregember korában is bizonyosan így emlékezik majd : ,,akkor, a nagy árvíz esztendejében" Elvonult, a mezőgazdálkodásra értelmezve el is múlott hát s most, november második felében azt láthatjuk, hogy gyönyörűen zöldülnek mindenfelé az őszi vetések. Szebbek tán, mint ilyen időtájt bármely más évben. Csak egy hónappal ezelőtt is, mily sok aggódással lestük meg a napkeltéket (akárcsak a meteorológiai szolgálat jelentéseit), nem vöröslik-e túlságosan az égalja, nyugodtan vethetünk-e nanestig, vagy ránk esőzik már délutánra, hogy azután két hétig is essen, csak essen ? Elvégezhettük szép időben a vetést, a magvak nagy része szépen ki is kelt, s ha még nem, csírázik. Ezzel legnagyobb őszi gondunk múlott el szépen. Ám keletkeztek nyomban , s keletkeznek egyremásra — újabbak, nyilván kisebbek a korábbinál, de — gondok mégis. Képesek leszünk-e például most elvégezni a mélyszántást is igazán minden talpalatnyi termőföldön, ahová tavaszkor akarunk majd vetni — és szintén jól vetni ? Ehhez az idő igazán remek ! De a felszántanivaló viszont éppenséggel nem kevés ! Kivált egynémely termelőszövetkezetben nem kevés, hanem nagyon is sok ! Elvégzése tehát : gond Olyanformán gond, hogy amíg az idő arra való, kedvező — addig kell, addig igazán hasznos elvégezni. De a ki nem hordott, el nem terített, alá nem forgatott istállótrágya halmokból sem csak keveset látni, hanem éppenséggel sokat. Kivált egynémely termelőszövetkezetben (viszont minden vidéken !) éppenséggel százvagonos halmok láthatók, még megkezdetlenül. Bizony gond ez, nem is csekély gond, de legfőként azért, mert : elmaradt dolog ! Aztán másmilyen őszi gondjainkdolgaink is jócskán maradtak meg vagy keletkeztek, mert, miközben annak örvendtünk jogosan, hogy földbe került minden mag, arról jónéhány téeszben megfeledkeztek, hogy a tervezett istálló, raktár stb. felépítésével bizony lemaradtak. E nem kész épületek késszé munkálására is kedvez, sőt nagyon is kedvez most az idő, hiszen a nappalok, ha kurták is, de szárazak ! S íme, egy másfajta gond. A sár, a feneketlen, a gumicsizmát is lehúzó. Nem mindenütt gond már, de az még sok, igen-igen sok téesz gazdasági központjában. A nagy istállók között hogyan lehet majd később egyáltalán közlekedni — ez a gond. S jó, azaz ígéretes, ha már most képez gondot az eljövendő sor, nem pedig csak akkor, amikor a panaszkodáson kívül, miszerint lehetetlen közlekedni az istállók között — egyebet már úgyse lehet tenni. Ha most gondunk ez, tehát ha most hordunk oda töltelékföldet, követ, cementlapot, egyszóval mindazt, ami útnak, járdának való s hozzálátunk meg is csinálni, később emiatt nem lesznek majd nagyobb gondjaink.És a takarmánykazlak is, amelyeket jó hónappal, másfél hónappal ezelőtt tán csak sebbel-lábbal tudtak éppen csak összehányni, hiszen a munkaerő a földre kellett, a vetéshez kellett s jó, hogy csakugyan fontosabb volt az a takarmánykazlak összerakásánál is — azóta megülepedtek, meg is rokkantak. Helyrehozásuk, megtetézésük, kiaggusztálásuk — most gond. Szép késő őszünk van, verőfényes nappalokkal és a jövőre termő vetések gyönyörűen fejlődnek, legfőbb dolgunkat tehát jól elvégeztük. De maradtak ezutánra is fontos mellékdolgaink. Mezőn is, belsőségeken is, nem volna helyes, nem szabad ezekről megfeledkezni. Már csak azért sem, mert az idő olyan kedvező. BORSOS JÁNOS Az utóbbi két évtizedben többször is jártam Olthalmágyon. Sárkányból rendszerint gyalogosan baktattam át, ugyanígy vissza a vonathoz. Most autóbusz vitt s hozott el, járatai menetrendszerűen közlekednek Fogarasról. Pedig nem községközpont Halmágy, Sárkány egyik, csak betörő kövesúttal összekötött faluja (4 kilométer távolságra), s nem is nagy, lélekszáma alig 700 körüli. Korszerű, tágas, viszonylag jól ellátott szövetkezeti üzlete van (amelyben a boltos szerint 2000-nél is többféle áru található), cukrászdája, postafiókja, ahová velem együtt érkeztek az aznapi újságok. Nagy kötegekben. Minden házhoz hord a postás újságot, rendszerint nem is csak egyet, a napilap mellé hetit vagy folyóiratot is. Az egyik családnál tovább maradtam, mint terveztem, mert érdekes volt a tévéműsor, s kis híja volt, hogy már-már éjszakára is a faluban maradjak, a kultúrotthonban ugyanis jó filmet vetítettek. Reggeltől estig Halmágyon végeztem apró-cseprő dolgaimat, közben nem maradtam el a világ nagy dolgainak megtudásával sem, késő estére hazaérve még én újságoltam feleségemnek . Halmágyon megtudtam, hogy a pakisztáni halálos áldozatok száma, a legfrissebb jelentések szerint .. Halmágyról hoztam különben egy hónapok óta hajhászott ritka jó könyvet is, a szövetkezeti boltban vettem. Ha olyan helyre mész, ahol régóta nem jártál, tapasztalnod kell : körülöttünk mindenütt, lépten nyomon változás ér változást. Tizenegynéhány éve annak, amikor — szintén így ősszel — egy szerkesztőségbe küldött panaszlevél nyomán baktattam gyalogosan át Sárkányról. A levélben azt írták, hogy rendszertelen a petróleumellátás, vakoskodni kénytelenek a megnyúlt estéken, esetleg mécsest gyújtanak, mint őseink szokták. Most aztán a fából állított villanypóznák se jók már, éppen szedik kifelé őket s ássák be a magasabb, korszerűbb betonoszlopokat. Közben teherautóval viszik el Fogarasra a csak órákkal azelőtt megszedett, zsenge, értékes spenótot, pedig megyünk már kifelé a novemberből. Ez is új jelenség, mint ahogy sok új jelenséget láttam még Halmágyon. Mint mondani szokás : előremutatót. Viszont Grépály H. András bácsit most is pontosan olyannak találtam, mint egykoron, pedig hát nem kevesebb, mint 84 esztendőt hord már a vállán. Nem is ez a lényeges azonban, hanem az, hogy „olyan még az egészségem, mint a vas Most már amolyan falu bölcsének tartják, de nemcsak magas kora miatt, hanem mint „politikus elme, aki vitatkozik is, sokat s nemcsak azért, hogy teljék vele az idő, hanem meglátja még, hol vannak akadályok." Egy felsőbb szomszédja, ugyancsak Grépály nevezetű jellemezte így, a szóbanforgó pedig csakhamar alá is támasztotta a jellemzést, ilyenformán : " Meg kellene lássák, hogy minden fiatalt, de éppenséggel mindet elengedni a faluból, az nem vezethet semmi jóra. Jó, én reggelenként még most is kivezetem a lovakat az istállóból s elhozom ide a ház elé a fiamnak, aki fogatos a gazdaságban, de mi lesz majd akkor, ha egyszer mégse tudom már kivezetni ? Hát szabad volna az, hogy csak há- NAJAS ISTVÁN (Folytatása a 2. oldalon) Reggeltől estig Halmágyon KIBÉDEN AZ ELMÚLT VASÁRNAP OLVASÓ-TALÁLKOZÓT TARTOTTUNK. KÖVETKEZŐ SZÁMUNKBAN BESZÁMOLUNK A TALÁLKOZÓ LEFOLYÁSÁRÓL. Világ proletárjai, egyesüljetek I (47. 1224. szám) • MEGJELENIK HETENKÉNT • ARA 25 bani • 1970. november 25., szerda LAPUNK TARTALMÁBÓL • ZETELAKI VÉN DIÓFA • „MINEK SZÁLLJAK SZEMBE A SZOMSZÉDOMMAL?“ • TÖRLESZTÉS • ÁLTALAD TANULTAM MEG BECSÜLNI A RÉGIT... • ÉLETET VINNI A FALUSI SZÍNPADOKRA • KAPUN BELÜL • LAPUNK BARÁTAI • VIDÁM TÖRTÉNETEK ÍRÓKRÓL, KÖLTŐKRŐL KÖSZÖNJÜK mindazoknak az olvasóknak, akik lapunk megjelenésének 25. évfordulója alkalmából szerkesztőségeinkhez címzett leveleikben jókívánságaikat tolmácsolták, s újabb sikereket kívántak a lap munkatársainak Movemoen napsütés timrenomen fervézele)