Fejér Megyei Hírlap, 1973. május (29. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-29 / 123. szám

. Gazdasági sikereit országosan jegyzik (Folytatás az 1. oldalról) olyan tévhit kezd itt-ott ,,láb­­rakapni”, hogy az egyedüli járható út a különféle egy­­hasznosítású külföldi fajták importja. Ez is szükséges, de a meglévő adottságok kama­toztatása is. Amive! soha sem eiég edettek Ö­zintén gratulálunk tehát a tsz tejtermelési eredmé­nyeihez, bár ezzel a szövet­kezeti gazdaságok soha sem lehetnek elégedettek. Fejlő­dött a tsz-ben a betakarítás gépesítése, különösképpen a kukorica, a cukorrépa és a burgonya termesztés korsze­rűsítésében mutatnak fel jó példát. A tsz-ben növekedett a szárítókapacitás. Hajda elvtárs ezután emlé­keztette a közgyűlés résztve­vőit a párt- és az állami ve­zetés 1972. évi döntéséről, miszerint tovább kell jutni a szarvasmarha-tenyésztés fej­lesztésében is. A végrehaj­tásra megyei program is ké­­szült. A megye vezetői — hangoztatta az előadó — örömmel fogadták, hogy az abai Vörös Hajnal Tsz jelen­tős részt vállal e program végrehajtásából. «­ A megyei párt- és tanácsi vezetés állásfoglalását han­goztatván a szarvasmarha­­program megvalósításáért, megfontolt munkára hívta fel a gazdaság vezetőinek figyel­mét. A siker érdekében lé­nyeges, hogy mennyire lát­ják a meglévő helyi adottsá­gokat. A szarvasmarha-te­nyésztés­­ fejlesztése mellett, természetesen változatlanul szükséges az intenzív sertés­­hústermelés. Zöldség és burgonya A­­­abaiak előtt Hajda elv­társ elmondotta a megye, az ország zöldség- és burgonya­termesztési, -ellátási gondját. Kétségtelen: a zöldségter­mesztés igényel ma még leg­több szellemi, kézi- és anyagi erőt, befektetést. Ez az ága­zat az, ahol sürgősen előbbre kell jutni. A megyei tanács elnökhelyettese a szombati ünnepi közgyűlés fórumáról külön­­ is kérte az abai szö­vetkezeti tagságot, hogy a hagyományaiknak megfele­lően vegyék ki részüket a zöldség- és burgonyatermesz­tésből. . Őszinte örömmel nyugtáz­hatták az abaiak azt a tényt, hogy a megyei vezetés elis­meréssel fogadta: az abai tsz­­ben a termelés eredményei­vel arányban­­ stabilizálódott, fejlődött a tagság részesedé­se és életszínvonala. Az abai tsz megfontolt és a jövő szempontjából nagyon fontos döntést hozott, eszerint a fejlesztési alapját az 1971. évi 2 millió 36 ezer forintról 3 millió 890 ezer forintra nö­velte. Ez az összeg a bázis­hoz mérten 191 százalékos eredmény. A kiváló szövet­kezeti cím elnyeréséhez ez is nagy mértékben „hozzájá­rult”. A szövetkezetek miközben arra törekednek, hogy tag­jaik részesedése megfelelő szinten alakuljon, egyidejű­leg alapvető feladatuk a jövő fejlődésének felelősségteljes formálása. Ma már elfoga­dott, hogy az a tsz lehet nyu­godt, ahol a részesedés meg­alapozott kiváló szinten gazdálkodni Az ünnepi közgyűlésen kü­lön is köszöntötte a szónok a tsz szocialista brigádjait. Örömmel tölt­­el mindenkit az a tény, ha a mezőgazdaság szocialista munkabrigádjai egyre többet vállalnak a gaz­dasági tervekből. Méltatta az „öregek”, a tsz alapító tag­jainak nagy vállalkozását, akik bátrak voltak és mertek, akik sokszor „viharverten” is folytatták a mezőgazdasági nagyüzemi munkaprogramot, mert megértették a fejlődés lényegét. Gratulált a derék­hadnak, azoknak, akik ma 30 —40—60 évesen képesek, mert akarnak, kiváló szinten gazdálkodni. Köszöntötte Hajba elvtárs a tsz minden szintű felelős emberét, valamennyiüket, akik nevében Tóth Gyula, tsz-elnök vette át a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium, a Termelőszövet­kezetek Országos Tanácsa oklevelét. Az Észak-Fejér megyei Termelőszövetkeze­tek Területi Szövetsége okle­velét a tejtermelésben elért első helyezésükért ugyancsak szombaton vették át az abaiak. Szombaton számos szövetkezeti tagot kiváló címmel tüntettek ki az ünnepi közgyűlésen. Peresztegi T. Ferenc HÍRLAP El-Zajjat Moszkvában tárgyal Moszkva A hivatalos látogatáson a Szovjetunióban tartózkodó Mohammed Hasszán El-Zaj­jat egyiptomi külügyminisz­ter hétfőn megbeszéléseket folytatott Andrej Gromiko­­val, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjával, a Szovjetunió külügyminiszte­rével. A meleg, baráti légkörben lezajlott találkozón a két mi­niszter véleményt cserélt a kölcsönös érdeklődésre szá­­mottartó időszerű nemzetközi kérdésekről. Különös figyel­met szenteltek a közel-keleti helyzet megvizsgálásának, te­­­kintettel a biztonsági tanács­nak a közel-keleti rendezés problémáit megvitató, kü­szöbön álló ülésére. Andrej Gromiko hétfőn villásreggelit adott az egyip­tomi külügyminiszter, tiszte­letére. A meleg, baráti légkö­rű villásreggelin Andrej Gro­­miko és Hasszán El-Zajjat üdvözlő beszédet mondott. Kairó „Hajlandók vagyunk el­fogadni minden olyan békés rendezést, amely az igazságon alapul”. — jelentette ki Sza­dat egyiptomi elnök Dara Ja­­nekovics jugoszláv újságíró­nőnek adott interjújában. „Soha sem zártuk be az ajtót az igazságos rendezés előtt, Egyiptomnak azonban egyál­talán nincs új kezdeményezé­se. Megtettünk minden tőlünk telhetőt, amikor 1971. február 4-én előterjesztettem az egyiptomi kezdeményezést, s amikor pozitív választ adtunk Jarring memorádumára. De a másik fél, vagyis Izrael nem akarja a békét” — mon­dotta az egyiptomi államfő. Szadat ismételten elutasí­totta a közvetlen egyiptomi— izraeli tárgyalásokra vonat­­­kozó izraeli felhívást. „Ho­gyan ülhetnénk tárgyalóasz­talhoz — tette fel a kérdést — amikor Izrael egyiptomi te­rületeket tart megszállva, amikor minden ütőkártya Iz­rael kezében van? Ez nem tárgyalás lenne, hanem kapi­tuláció.” Az egyiptomi elnök ismé­telten elvetett minden olyan részleges megoldást, amely nem vezet a­ konfliktus vég­leges rendezéséhez. Hozzá­fűzte azonban, hogy egy min­denki számára elfogadható átfogó rendezés keretében kész békemegállapodást köt­ni, Izraellel. A hármas arab államszö­vetségről és tervezett egyip­tomi—líbiai unióról szólva hangsúlyozta, hogy az előfor­duló viták és nézeteltérések nem alapvetőek, nem elvi je­lentőségűek. Kadhafi líbiai elnök a kai­rói Al Ahramnak adott inter­jújában közölte, hogy az egyiptomi—líbiai unió egyesí­tett politikai vezetősége rövi­desen megvizsgálja azokat az alapelveket, törvényterveze­teket és javaslatokat, ame­lyeket a teljes egyesítés elő­készítésével megbízott kilenc vegyesbizottság dolgozott ki. A közös vezetőség egyúttal dönt az előkészítő tárgyalá­sokon függőben maradt kér­déseket illetően .­ El-Zajjat, egyiptomi külügyminiszter vasárnap óta Moszkvában tárgyal Gromiko szovjet kül­­­­ügyminiszterrel (Telefoto — Fejér megyei Hírlap) II görög politikai menekültek sajtóértekezlete Magyar Péter, az MTI tu­dósítója jelent Rómából: Nikolasz Fappasz, a „Ve­­losz” nevű görög torpedó­romboló volt parancsnoka, aki 6 tiszttársával és a le­génység 24 tagjával együtt szombaton politikai mene­dékjogot kapott Olaszország­ban, miután hajójával kivált egy NATO-hadgyakorlatból és fellázadt az athénti kato­nai kormány ellen, sajtóérte­kezleten ismertette cseleke­detük indítékait. „Amit tet­tünk, azért tettük, hogy meg­mutassuk a világ közvélemé­nyének: milyen gyenge ala­pokra támaszkodik a katonai rendszer uralma Görögor­szágban” — jelentette ki Pappasz. „A diktatúra megfosztotta minden szabadságától az or­szágot. Hazugság, hogy a fegyveres erők­ támogatnák a diktatúrát” — mondotta a to­vábbiakban. „Mi valameny­­nyien hivatásos katonák va­gyunk, nem tartozunk egyet­len politikai párthoz sem, de hűséget esküdtünk a hazá­nak, az alkotmánynak, a tör­vényeknek és hívek akarunk maradni ehhez az eskühöz”. Pappasz elmondta, hogy a haditengerészetnél a tisztek többsége elítéli a diktatúrát és szembeszáll a katonai kor­mánnyal. Ezekben a napok­ban tömeges letartóztatások történtek a tisztikarban. A letartóztatottakat a katonai rendőrség kínozza, vallatja. A légierő tisztjeinek többsége szintén ellenzi a katonai dik­tatúrát — fűzte hozzá Pap­pasz. A 31 görög tengerészt az olasz hatóságok egyelőre me­nekülttáborban akarják el­helyezni. Azt athéni kormány kiadatásukat kérte, erre azonban nem fog sor kerülni. A demokratikus olasz közvé­lemény már most tiltakozik az ellen is, hogy a jogi for­maságok elintézéséig Pap­pasz és társai az olaszorszá­gi menekülttáborok borzal­mas viszonyai közé kerülje­nek. Többségük nem kíván Olaszországban maradni és valamennyien részt akarnak venni a külföldön működő görög ellenállási mozgalom­ban. ♦­ ­ Szovjetunió külkereskedelme a szocialista országokkal Írta: N. Patolicsev, a Szovjetunió külkereskedelmi minisztere Az SZKP XXIV. kong­resszusa irányelveinek ér­telmében a kilencedik öt­éves terv időszakában 75 —35 százalékkal növekszik a Szovjetunió külkereske­delmi forgalma, és 1975- ben mintegy 30 milliárd rubelt ér el. A szocialista országok köz­ponti helyet foglalnak el a Szovjetunió külgazdasági kapcsolataiban. Ennek az a magyarázata, hogy országain­kat közös célok egyesítik, köl­csönös kapcsolataink a mar­xizmus—leninizmus, a szo­cialista internacionalizmus el­vei alapján fejlődnek és a­­ testvéri barátság, a kölcsönös -­ előnyökkel járó együttműkö­dés, a kölcsönös segítség, az igazi egyenjogúság és biza­lom jellemzi őket. A szocialista gazdasági in­tegráció fejlesztésének kom­plex programja, amelyet a KGST tagországai elfogadtak, még inkább lehetővé teszi a szocialista gazdasági rendszer előnyeinek kiaknázását és ez­által az életszínvonal jelentős emelését, az egész szocialista közösség gazdasági potenciál­jának erősítését. Ez a szocia­lizmus pozícióinak megszilár­dítását, a szocialista országok egységét és összeforrottságát szolgálja. A KGST-orszá­­gok kereskedelmi és gazdasá­gi kapcsolatai egyre inkább a népgazdasági tervek egyezte­tésén, a műszaki-tudományos együttműködésen, a termelés szakosításán alapszanak. A Szovjetunió a szocialista országokkal bonyolítja le kül­kereskedelme 65 százalékát. E forgalom volumene a KGST-országok viszonylatá­ban a kilencedik ötéves terv idején csaknem másfélszere­sére növekszik az előző terv­időszakhoz viszonyítva. A Szovjetunió a szocialista országok gépipari termékei­nek legnagyobb vásárlója. A KGST-tagországokból szár­mazó szovjet gépipari import 1972-ben 3,4 milliárd rubelt tett ki. A KGST-országok gépipari kivitelüknek körül­belül a felét a Szovjetunió nagy felvevőképességű pia­cain értékesítik. A nagy szov­jet megrendelések kedvező feltételeket biztosítanak ah­hoz, hogy a testvéri országok­ban hatékony sorozatgyártást szervezzenek meg és hogy ki­alakulhasson a szükséges koncentráció és szakosítás. Az ezekből az­ országokból származó gépipari termékek segítségével a Szovjetunió to­vább fejleszthette számos iparágát, így a vegyipart, a kohászatot, a faipart, az élel­miszeripart,­ valamint a ten­geri hajózást és a vasúti köz­lekedést. A­ jelenlegi ötéves terv ide­jén a Szovjetunió fémforgá­csoló szerszámgépeket, sajto­ló és kovácsológépeket, köny­­nyűipari, élelmiszeripari és vegyipari gépeket, berende­zéseket, továbbá vasúti gör­dülőanyagot, hajókat stb sze­rez be a szocialista országok­ban. Növekvő mennyiségben vásárol közszükségleti cikke­ket is (cipőt, konfekció- és kö­töttárut stb.). Számos fontos nyersanyag- és üzemanyagfé­leséget is kapunk a szocialis­ta országoktól. Ugyanakkor a testvéri or­szágokba irányuló szovjet gépexport is növekszik, ami elősegíti az energiaermelés, a kohászat, a vegyipar, a köz­lekedés fejlődését, úgyszintén a repülőgép-, a teher- és sze­mélygépkocsi­, a mezőgazda­­sági gép- és traktorállomány növekedését ezekben az or­szágokban. A gépek és beren­dezések kölcsönös külkereske­delmi forgalmát a folyó öt­éves terv idején gyorsabbá kívánjuk növelni, mint az egész külkereskedelmi forgal­mat. Ezzel valamennyi nép­gazdasági ág műszaki fejlő­dését meggyorsítjuk. A KGST-országok szovjet szállítmányokból fedezik csaknem teljes kőolaj- és nyersvas-behozatali igényü­ket, míg kőolajtermékekből, hengereltárukból és foszfor­műtrágyából háromnegyed­részben, gyapotból,, kőszén­ből és mangánércből három­ötödrészben, vasércből 90, fa­anyagokból pedig 80 száza­lékban támaszkodnak a szov­jet impotra. Az utóbbi években számos megállapodást kötöttünk, amelyek szerint az érdekelt szocialista országok részt vesz­nek a szovjet nyersanyag-le­lőhelyek kiakanázásában, az­által, hogy a Szovjetuniónak ehhez szükséges cikkeket szál­lítanak (kohászati nyersanya­gok, színesfémek és olaj lelő­helyeiről van szó). A Szovjet­unió így könnyebben tudja finanszírozni az érintett ipar­ágak beruházásait, a megálla­­podásokon érdekelt országok pedig tervszerű nyersanyag­­ellátásban részesülnek. A szovjet ipar előtt az a fel­adat áll, hogy növelje a szo­cialista országokba exportá­landó és a modern műszaki követelményeknek megfelelő cikkeket, különösen a gépek és berendezések gyártását. Ezt a szocialista közösség megszilárdításával összefüggő politikai és a szükséges cik­kek behozatalának fokozásá­ban érdekelt szovjet népgaz­daságból eredő tényezők egyaránt megkövetelik. (APNEES) Kedd, 1973. május 29. mai Hirumi­kigEll Rugalmasság és konokság Harmadik napja Moszk­vában tartózkodik és Gro­­mikóval, szovjet, kollégájá­val tárgyal El-Zajjat egyiptomi külügyminiszter. Más helyen és szinteken — így például Addisz-Abebá­­ban Szadat és Waldheim ENSZ-főtitkár között - is folytak az utóbbi időkben megbeszélések a közel-ke­­­­leti válságról. A moszkvai tanácskozá­sok nyilvánvalóan azt is szolgálják, hogy a két fél, akit a két esztendővel ez­előtt aláírt szovjet-egyip­tomi barátsági és együtt­működési szerződés köt össze, egyeztesse nézeteit és fellépését a közel-keleti ügyekben. Ez annál is in­kább időszerű, mert az ENSZ Biztonsági Tanácsá­ban a jövő­ héten lesz vi­ta, amelynek­­célja, hogy újabb kísérletet tegyenek a problémakörnek a holt­pontról való elmozdításá­ra. Sajnos az előjelek to­vábbra sem nagyon bizta­tóak. Izrael semmibe veszi a Biztonsági Tanács hatá­rozatát, s­­ washingtoni jóváhagyással - hallani sem akar a politikai ren­dezésről, a megszálló csa­patoknak arab területről való visszavonásáról. Egyiptom ugyanakkor rugalmas álláspontot fog­lal el, amint Szadat elnök éppen a minap hangsú­lyozta egy interjúban: „hajlandók vagyunk elfo­gadni minden olyan békés rendezést, amely az igaz­ságon alapul". Ez sok min­denre kiterjedhet, csak ép­pen a közvetlen egyiptomi -izraeli tárgyalásokra nem, mert hiszen - mint ugyancsak az egyiptomi elnök magyarázta, — az izraeli megszállás körül­ményei között, „ez nem tárgyalás lenne, hanem kapituláció”. Szadat utalása egybe-, vág Walter Scheel NSZK- külügyminiszter értékelé­sével. Scheel a hétvégén tért haza közel-keleti útjá­ról, amelynek során Sza­­dattal is tárgyalt. Nyilat­kozatában tulajdonképpen dicsérte az arab oldal ru­galmasságát és ezzel köz­vetve Izrael merevségét rosszalta. Mindez arra vall, hogy ha fokozatosan is, de Iz­rael elszigetelődik, agresz­­sziós álláspontjával, s in­gerültséget vált ki azok­ban a vele eddig rokon­szenvező körökben is, amelyek politikáját mind inkább korszerűtlenül ko­noknak ítélik a nemzetkö­zi enyhülés általános áramlata idején. (RS)

Next