Fejér Megyei Hírlap, 1973. május (29. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-29 / 123. szám
. Gazdasági sikereit országosan jegyzik (Folytatás az 1. oldalról) olyan tévhit kezd itt-ott ,,lábrakapni”, hogy az egyedüli járható út a különféle egyhasznosítású külföldi fajták importja. Ez is szükséges, de a meglévő adottságok kamatoztatása is. Amive! soha sem eiég edettek Özintén gratulálunk tehát a tsz tejtermelési eredményeihez, bár ezzel a szövetkezeti gazdaságok soha sem lehetnek elégedettek. Fejlődött a tsz-ben a betakarítás gépesítése, különösképpen a kukorica, a cukorrépa és a burgonya termesztés korszerűsítésében mutatnak fel jó példát. A tsz-ben növekedett a szárítókapacitás. Hajda elvtárs ezután emlékeztette a közgyűlés résztvevőit a párt- és az állami vezetés 1972. évi döntéséről, miszerint tovább kell jutni a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésében is. A végrehajtásra megyei program is készült. A megye vezetői — hangoztatta az előadó — örömmel fogadták, hogy az abai Vörös Hajnal Tsz jelentős részt vállal e program végrehajtásából. « A megyei párt- és tanácsi vezetés állásfoglalását hangoztatván a szarvasmarhaprogram megvalósításáért, megfontolt munkára hívta fel a gazdaság vezetőinek figyelmét. A siker érdekében lényeges, hogy mennyire látják a meglévő helyi adottságokat. A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztése mellett, természetesen változatlanul szükséges az intenzív sertéshústermelés. Zöldség és burgonya Aabaiak előtt Hajda elvtárs elmondotta a megye, az ország zöldség- és burgonyatermesztési, -ellátási gondját. Kétségtelen: a zöldségtermesztés igényel ma még legtöbb szellemi, kézi- és anyagi erőt, befektetést. Ez az ágazat az, ahol sürgősen előbbre kell jutni. A megyei tanács elnökhelyettese a szombati ünnepi közgyűlés fórumáról külön is kérte az abai szövetkezeti tagságot, hogy a hagyományaiknak megfelelően vegyék ki részüket a zöldség- és burgonyatermesztésből. . Őszinte örömmel nyugtázhatták az abaiak azt a tényt, hogy a megyei vezetés elismeréssel fogadta: az abai tszben a termelés eredményeivel arányban stabilizálódott, fejlődött a tagság részesedése és életszínvonala. Az abai tsz megfontolt és a jövő szempontjából nagyon fontos döntést hozott, eszerint a fejlesztési alapját az 1971. évi 2 millió 36 ezer forintról 3 millió 890 ezer forintra növelte. Ez az összeg a bázishoz mérten 191 százalékos eredmény. A kiváló szövetkezeti cím elnyeréséhez ez is nagy mértékben „hozzájárult”. A szövetkezetek miközben arra törekednek, hogy tagjaik részesedése megfelelő szinten alakuljon, egyidejűleg alapvető feladatuk a jövő fejlődésének felelősségteljes formálása. Ma már elfogadott, hogy az a tsz lehet nyugodt, ahol a részesedés megalapozott kiváló szinten gazdálkodni Az ünnepi közgyűlésen külön is köszöntötte a szónok a tsz szocialista brigádjait. Örömmel töltel mindenkit az a tény, ha a mezőgazdaság szocialista munkabrigádjai egyre többet vállalnak a gazdasági tervekből. Méltatta az „öregek”, a tsz alapító tagjainak nagy vállalkozását, akik bátrak voltak és mertek, akik sokszor „viharverten” is folytatták a mezőgazdasági nagyüzemi munkaprogramot, mert megértették a fejlődés lényegét. Gratulált a derékhadnak, azoknak, akik ma 30 —40—60 évesen képesek, mert akarnak, kiváló szinten gazdálkodni. Köszöntötte Hajba elvtárs a tsz minden szintű felelős emberét, valamennyiüket, akik nevében Tóth Gyula, tsz-elnök vette át a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa oklevelét. Az Észak-Fejér megyei Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége oklevelét a tejtermelésben elért első helyezésükért ugyancsak szombaton vették át az abaiak. Szombaton számos szövetkezeti tagot kiváló címmel tüntettek ki az ünnepi közgyűlésen. Peresztegi T. Ferenc HÍRLAP El-Zajjat Moszkvában tárgyal Moszkva A hivatalos látogatáson a Szovjetunióban tartózkodó Mohammed Hasszán El-Zajjat egyiptomi külügyminiszter hétfőn megbeszéléseket folytatott Andrej Gromikoval, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjával, a Szovjetunió külügyminiszterével. A meleg, baráti légkörben lezajlott találkozón a két miniszter véleményt cserélt a kölcsönös érdeklődésre számottartó időszerű nemzetközi kérdésekről. Különös figyelmet szenteltek a közel-keleti helyzet megvizsgálásának, tekintettel a biztonsági tanácsnak a közel-keleti rendezés problémáit megvitató, küszöbön álló ülésére. Andrej Gromiko hétfőn villásreggelit adott az egyiptomi külügyminiszter, tiszteletére. A meleg, baráti légkörű villásreggelin Andrej Gromiko és Hasszán El-Zajjat üdvözlő beszédet mondott. Kairó „Hajlandók vagyunk elfogadni minden olyan békés rendezést, amely az igazságon alapul”. — jelentette ki Szadat egyiptomi elnök Dara Janekovics jugoszláv újságírónőnek adott interjújában. „Soha sem zártuk be az ajtót az igazságos rendezés előtt, Egyiptomnak azonban egyáltalán nincs új kezdeményezése. Megtettünk minden tőlünk telhetőt, amikor 1971. február 4-én előterjesztettem az egyiptomi kezdeményezést, s amikor pozitív választ adtunk Jarring memorádumára. De a másik fél, vagyis Izrael nem akarja a békét” — mondotta az egyiptomi államfő. Szadat ismételten elutasította a közvetlen egyiptomi— izraeli tárgyalásokra vonatkozó izraeli felhívást. „Hogyan ülhetnénk tárgyalóasztalhoz — tette fel a kérdést — amikor Izrael egyiptomi területeket tart megszállva, amikor minden ütőkártya Izrael kezében van? Ez nem tárgyalás lenne, hanem kapituláció.” Az egyiptomi elnök ismételten elvetett minden olyan részleges megoldást, amely nem vezet a konfliktus végleges rendezéséhez. Hozzáfűzte azonban, hogy egy mindenki számára elfogadható átfogó rendezés keretében kész békemegállapodást kötni, Izraellel. A hármas arab államszövetségről és tervezett egyiptomi—líbiai unióról szólva hangsúlyozta, hogy az előforduló viták és nézeteltérések nem alapvetőek, nem elvi jelentőségűek. Kadhafi líbiai elnök a kairói Al Ahramnak adott interjújában közölte, hogy az egyiptomi—líbiai unió egyesített politikai vezetősége rövidesen megvizsgálja azokat az alapelveket, törvénytervezeteket és javaslatokat, amelyeket a teljes egyesítés előkészítésével megbízott kilenc vegyesbizottság dolgozott ki. A közös vezetőség egyúttal dönt az előkészítő tárgyalásokon függőben maradt kérdéseket illetően . El-Zajjat, egyiptomi külügyminiszter vasárnap óta Moszkvában tárgyal Gromiko szovjet külügyminiszterrel (Telefoto — Fejér megyei Hírlap) II görög politikai menekültek sajtóértekezlete Magyar Péter, az MTI tudósítója jelent Rómából: Nikolasz Fappasz, a „Velosz” nevű görög torpedóromboló volt parancsnoka, aki 6 tiszttársával és a legénység 24 tagjával együtt szombaton politikai menedékjogot kapott Olaszországban, miután hajójával kivált egy NATO-hadgyakorlatból és fellázadt az athénti katonai kormány ellen, sajtóértekezleten ismertette cselekedetük indítékait. „Amit tettünk, azért tettük, hogy megmutassuk a világ közvéleményének: milyen gyenge alapokra támaszkodik a katonai rendszer uralma Görögországban” — jelentette ki Pappasz. „A diktatúra megfosztotta minden szabadságától az országot. Hazugság, hogy a fegyveres erők támogatnák a diktatúrát” — mondotta a továbbiakban. „Mi valamenynyien hivatásos katonák vagyunk, nem tartozunk egyetlen politikai párthoz sem, de hűséget esküdtünk a hazának, az alkotmánynak, a törvényeknek és hívek akarunk maradni ehhez az eskühöz”. Pappasz elmondta, hogy a haditengerészetnél a tisztek többsége elítéli a diktatúrát és szembeszáll a katonai kormánnyal. Ezekben a napokban tömeges letartóztatások történtek a tisztikarban. A letartóztatottakat a katonai rendőrség kínozza, vallatja. A légierő tisztjeinek többsége szintén ellenzi a katonai diktatúrát — fűzte hozzá Pappasz. A 31 görög tengerészt az olasz hatóságok egyelőre menekülttáborban akarják elhelyezni. Azt athéni kormány kiadatásukat kérte, erre azonban nem fog sor kerülni. A demokratikus olasz közvélemény már most tiltakozik az ellen is, hogy a jogi formaságok elintézéséig Pappasz és társai az olaszországi menekülttáborok borzalmas viszonyai közé kerüljenek. Többségük nem kíván Olaszországban maradni és valamennyien részt akarnak venni a külföldön működő görög ellenállási mozgalomban. ♦ Szovjetunió külkereskedelme a szocialista országokkal Írta: N. Patolicsev, a Szovjetunió külkereskedelmi minisztere Az SZKP XXIV. kongresszusa irányelveinek értelmében a kilencedik ötéves terv időszakában 75 —35 százalékkal növekszik a Szovjetunió külkereskedelmi forgalma, és 1975- ben mintegy 30 milliárd rubelt ér el. A szocialista országok központi helyet foglalnak el a Szovjetunió külgazdasági kapcsolataiban. Ennek az a magyarázata, hogy országainkat közös célok egyesítik, kölcsönös kapcsolataink a marxizmus—leninizmus, a szocialista internacionalizmus elvei alapján fejlődnek és a testvéri barátság, a kölcsönös - előnyökkel járó együttműködés, a kölcsönös segítség, az igazi egyenjogúság és bizalom jellemzi őket. A szocialista gazdasági integráció fejlesztésének komplex programja, amelyet a KGST tagországai elfogadtak, még inkább lehetővé teszi a szocialista gazdasági rendszer előnyeinek kiaknázását és ezáltal az életszínvonal jelentős emelését, az egész szocialista közösség gazdasági potenciáljának erősítését. Ez a szocializmus pozícióinak megszilárdítását, a szocialista országok egységét és összeforrottságát szolgálja. A KGST-országok kereskedelmi és gazdasági kapcsolatai egyre inkább a népgazdasági tervek egyeztetésén, a műszaki-tudományos együttműködésen, a termelés szakosításán alapszanak. A Szovjetunió a szocialista országokkal bonyolítja le külkereskedelme 65 százalékát. E forgalom volumene a KGST-országok viszonylatában a kilencedik ötéves terv idején csaknem másfélszeresére növekszik az előző tervidőszakhoz viszonyítva. A Szovjetunió a szocialista országok gépipari termékeinek legnagyobb vásárlója. A KGST-tagországokból származó szovjet gépipari import 1972-ben 3,4 milliárd rubelt tett ki. A KGST-országok gépipari kivitelüknek körülbelül a felét a Szovjetunió nagy felvevőképességű piacain értékesítik. A nagy szovjet megrendelések kedvező feltételeket biztosítanak ahhoz, hogy a testvéri országokban hatékony sorozatgyártást szervezzenek meg és hogy kialakulhasson a szükséges koncentráció és szakosítás. Az ezekből az országokból származó gépipari termékek segítségével a Szovjetunió tovább fejleszthette számos iparágát, így a vegyipart, a kohászatot, a faipart, az élelmiszeripart, valamint a tengeri hajózást és a vasúti közlekedést. A jelenlegi ötéves terv idején a Szovjetunió fémforgácsoló szerszámgépeket, sajtoló és kovácsológépeket, könynyűipari, élelmiszeripari és vegyipari gépeket, berendezéseket, továbbá vasúti gördülőanyagot, hajókat stb szerez be a szocialista országokban. Növekvő mennyiségben vásárol közszükségleti cikkeket is (cipőt, konfekció- és kötöttárut stb.). Számos fontos nyersanyag- és üzemanyagféleséget is kapunk a szocialista országoktól. Ugyanakkor a testvéri országokba irányuló szovjet gépexport is növekszik, ami elősegíti az energiaermelés, a kohászat, a vegyipar, a közlekedés fejlődését, úgyszintén a repülőgép-, a teher- és személygépkocsi, a mezőgazdasági gép- és traktorállomány növekedését ezekben az országokban. A gépek és berendezések kölcsönös külkereskedelmi forgalmát a folyó ötéves terv idején gyorsabbá kívánjuk növelni, mint az egész külkereskedelmi forgalmat. Ezzel valamennyi népgazdasági ág műszaki fejlődését meggyorsítjuk. A KGST-országok szovjet szállítmányokból fedezik csaknem teljes kőolaj- és nyersvas-behozatali igényüket, míg kőolajtermékekből, hengereltárukból és foszforműtrágyából háromnegyedrészben, gyapotból,, kőszénből és mangánércből háromötödrészben, vasércből 90, faanyagokból pedig 80 százalékban támaszkodnak a szovjet impotra. Az utóbbi években számos megállapodást kötöttünk, amelyek szerint az érdekelt szocialista országok részt vesznek a szovjet nyersanyag-lelőhelyek kiakanázásában, azáltal, hogy a Szovjetuniónak ehhez szükséges cikkeket szállítanak (kohászati nyersanyagok, színesfémek és olaj lelőhelyeiről van szó). A Szovjetunió így könnyebben tudja finanszírozni az érintett iparágak beruházásait, a megállapodásokon érdekelt országok pedig tervszerű nyersanyagellátásban részesülnek. A szovjet ipar előtt az a feladat áll, hogy növelje a szocialista országokba exportálandó és a modern műszaki követelményeknek megfelelő cikkeket, különösen a gépek és berendezések gyártását. Ezt a szocialista közösség megszilárdításával összefüggő politikai és a szükséges cikkek behozatalának fokozásában érdekelt szovjet népgazdaságból eredő tényezők egyaránt megkövetelik. (APNEES) Kedd, 1973. május 29. mai HirumikigEll Rugalmasság és konokság Harmadik napja Moszkvában tartózkodik és Gromikóval, szovjet, kollégájával tárgyal El-Zajjat egyiptomi külügyminiszter. Más helyen és szinteken — így például Addisz-Abebában Szadat és Waldheim ENSZ-főtitkár között - is folytak az utóbbi időkben megbeszélések a közel-keleti válságról. A moszkvai tanácskozások nyilvánvalóan azt is szolgálják, hogy a két fél, akit a két esztendővel ezelőtt aláírt szovjet-egyiptomi barátsági és együttműködési szerződés köt össze, egyeztesse nézeteit és fellépését a közel-keleti ügyekben. Ez annál is inkább időszerű, mert az ENSZ Biztonsági Tanácsában a jövő héten lesz vita, amelynekcélja, hogy újabb kísérletet tegyenek a problémakörnek a holtpontról való elmozdítására. Sajnos az előjelek továbbra sem nagyon biztatóak. Izrael semmibe veszi a Biztonsági Tanács határozatát, s washingtoni jóváhagyással - hallani sem akar a politikai rendezésről, a megszálló csapatoknak arab területről való visszavonásáról. Egyiptom ugyanakkor rugalmas álláspontot foglal el, amint Szadat elnök éppen a minap hangsúlyozta egy interjúban: „hajlandók vagyunk elfogadni minden olyan békés rendezést, amely az igazságon alapul". Ez sok mindenre kiterjedhet, csak éppen a közvetlen egyiptomi -izraeli tárgyalásokra nem, mert hiszen - mint ugyancsak az egyiptomi elnök magyarázta, — az izraeli megszállás körülményei között, „ez nem tárgyalás lenne, hanem kapituláció”. Szadat utalása egybe-, vág Walter Scheel NSZK- külügyminiszter értékelésével. Scheel a hétvégén tért haza közel-keleti útjáról, amelynek során Szadattal is tárgyalt. Nyilatkozatában tulajdonképpen dicsérte az arab oldal rugalmasságát és ezzel közvetve Izrael merevségét rosszalta. Mindez arra vall, hogy ha fokozatosan is, de Izrael elszigetelődik, agreszsziós álláspontjával, s ingerültséget vált ki azokban a vele eddig rokonszenvező körökben is, amelyek politikáját mind inkább korszerűtlenül konoknak ítélik a nemzetközi enyhülés általános áramlata idején. (RS)