Fejér Megyei Hírlap, 1974. szeptember (30. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-25 / 224. szám

Szerda, 1974. szeptember 25. a Särbatt Bärd K§x©$ ... Termékenyek azok a szo­cialista szerződések, amelye­ket a nagyközségi tanács az üzemekkel, vállalatokkal kö­tött. Kiemelkedően sok segítsé­get nyújt a Videoton gyár­egysége. Az óvoda víz- és szennyvízrendszerének ki­építése, az ifjúsági klub élet­­rehívása és berendezése, a bölcsőde ,udvarának rendezé­se, elősorban őket dicséri. .A termelőszövetkezetek is részt kérnek a községszépítő, tettekből. A gyermekintéz­mények patronálása mellett sokat tesznek a sport felvi­rágoztatásáért. Az Aranyka­lász Tsz például a védnöke az egyik sportpályának, ők tartják fenn, két futballcsa­pat működtetéséért is erkölcsi és anyagi felelősséget vállal­tak. A DÉDÁSZ és a 14. sz. Volán kirendeltsége, vala­­mint a TÉVÁLL ugyancsak számos felajálással segíti a közös tervek megvalósítását. A járási építőipari ktsz töb­bek között a KISZ-társashá­­zak építéséhez készíti társa­dalmi munkában a víz- és szennyvízbekötési terveket, de vállalták az iskolák részé­re a szemléltető eszközök ki­­vitelését is. — 7 — / KínülA népmű­velő Együtt él,gondolkodik közösségével Kitüntetés után általában nehezen beszélnek az emberek. Meghazódnak az elismeréstől, s úgy érzik nem tettek ők mást, mint amit munkájuk, s közösségük elvárt tőlük. Különösen így van a művelődési területen dolgozóknál. A népművelő teszi a dolgát: műsorokat, előadásokat, klubokat és szakköröket szervez, köny­veket ajánl, ismereteket közvetít, gondoskodik az emberek szóra­kozásáról. . A „Kiváló népművelő" kitüntetés magas elismerésnek számít, kevés művelődési munkás vallhatja magáénak. Alkotmányunk ün­nepén Fejér megye népművelői közül ketten kapták meg ezt az elismerést. Egyikük dr. Jantsits Tiborné, a Magyar Tudományos Akadémia martonvásári kutató Intézete erdőháti gazdasága mű­velődési otthonának és könyvtárának vezetője, lapunk tudósítója. Dr. Jantsits Tiborné 13 éve főhivatású népművelő, előtte két évig társadalmi aktívaként tevékenykedett. Mindig a pedagógus pálya vonzotta. Jelentkezett is az Eötvös Lóránd Tudomány­­egyetem magyar—történe­lem szakára, ahol két évet el is végzett. Kilencen vol­tak testvérek, s az anyagi gondok miatt abba kellett hagynia tanulmányait. Dol­gozni ment, volt fizikai dol­gozó, varrónő és könyvelő. Folytatni akarta egyetemi tanulmányait, de akkor még nem működött esti tagozat. Jantsitsné tősgyökeres mar­tonvásári, de sokáig Buda­pesten lakott. A véletlen folytán lett népművelő.­ 1962-ben szakszervezeti kultúrfelelősként munkál­kodott. Utána lett oktatási és művelődési előadó. A gazdaság népművelője­, nek közel 1000 emberre ter­jed ki a tevékenysége. A hosszú évek alatt jól megis­merte az ottani embereket. Külön-külön is tud foglal­kozni­­ velük. A munkát azonban megnehezíti a szét­szórtság, a sok bejáró dol­gozó. Dr. Jantsits Tiborné elmondja, hogy a népműve­lőknek mindig magának kell kialakítani közösségére a megfelelő munkamódsze­reket és formákat. Termé­szetesen­­ döntő fontosságú a megfelelő kulturális intéz­mény léte. A kísérleti gaz­daság ezen a téren soka­t tett az elmúlt­ időben. A műve­lődési otthon költségvetése 250 ezer forint, ebből 70 ezer saját bevétel, a többi pedig támogatás. Az erdőháti köz­ponti könyvtárnak 3500 kö­teles állománya van, az ol­vasók száma: 350. A miklós­­majori klubban jól felsze­relt kézikönyvtárat hoztak létre, 400 kötet közül válo­gathatnak a szakemberek. Ezenkívül számos mező­­gazdasági folyóirat is jár a klubba. Kismartonban 500 kötetes letéti könyvtár mű­ködik. Még a dolgozók pihe­nésére is gondoltak, a kuta­tó­intézet­­mátrafüredi üdü­lőjében is kialakítottak egy könyvtárat. A népművelő munkája so­rán nagyon fontos a rend­szeresség, a fokozatosság be­tartása és a szüntelen ön­képzés. Jantsitsné is érezte, hogy szakképzettséget szük­séges szereznie. 1964-ben felvételizett a szombathelyi Tanítóképző Intézet nép­művelő-könyvtáros szakán. 1967-ben megszerezte a le­velező tagozatos diplomát. Nem volt könnyű elvégezni a főiskolát a munka mellett, sok lemondást követelt. Azt mondja azonban, hogy meg­érte. A differenciált, réte­gekkel foglalkozó tevékeny­ség megköveteli a szaktu­dást. Szereti az embereket, hiszen a népművelés is pe­dagógiai tevékenység. Mód­jában áll gyermekkel i£ fog­lalkoznia. A napi munka állandó ké­szenléti állapotot követel meg a népművelőktől. Fon­tos az emberek iránti biza­lom, szükséges meghallgat­ni gondjaikat, bajaikat és örömeiket is. A kötetlen munkaidő sok elfoglaltság­gal jár, otthon pedig várja a második műszak. Mégis úgy érzi, hogy még hosszú évekig szívesen foglalkozna az emberekkel. Mindig újí­tani kell valamit a művelő­dési otthon és a könyvtár tevékenységében. A gazda­ságban dolgozóknak kevés a szabad idejük, sokszor napi 10 órát dolgoznak a növény­­termesztők. Éppen ezért fontos a dolgozók szabad idejének hasznos és célsze­rű programokkal történő ki­töltése. A kitartó munka meg is hozta az eredményt. A miklósmajori klub a ME­­DOSZ pályázatán idén már harmadszor nyerte el a ki­váló címet. Ugyanakkor az ifjúsági klub is kiváló lett a megyei klubtanács dönté­se alapján. A kitüntetésről beszélge­tünk. Úgy érzi, hogy várat­lanul jött az elismerés. Igaz, nem ez az első kitüntetése. 1973-ban a MEDOSZ „Kivá­ló klubvezető” címet és a vele járó ezüst gyűrűt ado­mányozott dr. Jantsits Ti­­bornénak. 1966-ban művelődésügyi miniszteri dicséretet kapott, két évvel ezelőtt pedig az­ erdőháti gazdaság kiváló dolgozója lett. Úgy érzi ki­tüntetéseihez hozzájárult a társadalmi aktívák hatékony segítsége. A „Kiváló népművelő” ki­tüntetés további odaadó munkát követel meg Jant­­sitsnétól. Nyelvtanfolyamo­kat és zongoratanfolyamot szervez. A gazdaságban sok húsz, éven aluli fiatalnak nincs meg az általános is­kolai nyolc osztálya. Ré­szükre esti iskolai képzést tartanak Martonvásáron. Ismét megkezdődik a sza­bás-varrás tanfolyam. A könyvtárosi munkát is szé­lesíteni kívánjuk, kihang­súlyozva az izlésnevelést. Teszi a kötelességet, vallja: nagyszerű érzés mások mű­velődéséért, kulturális neve­lésért dolgozni. Csató József HÍRLAP Van-e elegendő stopáras gyermeka ? Korszerűbb termék — Hiányos propaganda — Gyermektápszer, dobozban A gyermekruházati és gyermekélelmezési cikkek el­látásának helyzetét vizsgálta nemrégiben a népi ellenőrzé­si bizottság, hogy megállapít­sa, végrehajtották-e azokat a központi intézkedéseket, amelyek a népesedési politi­kát szolgálják. Többek között a rögzített áras­ termékekből az ellátás folyamatos-e, és milyen a bébi­ételek, gyer­mektápszerek kínálata, kielé­­gíti-e az igényeket? A Belkereskedelmi Minisz­térium a Könnyűipari Mi­nisztériummal közösen 29 gyermekruházati cikk árának és minőségének rögzítését rendelte el tavaly március 1-től. Megyénkben kijelölt bolto­kat köteleztek, hogy ez időz­é­től teljes választékát tartsák a cikklistában megjelölt áruknak. A boltok közepes árukész­lettel indultak és folyamato­san igyekeztek­ feltölteni, be­szerezni a szükséges árukat. Előfordult azonban, hogy a nagykereskedelmi vállalatok nem küldték a megrendelé­seket, vagy hiányosan elégí­tették ki az igényeket. Emiatt huzamosabb ideig nem volt a boltokban megfelelő az el­látás iskolaköpenyből, fröccs­­cipőből és Gabi-nadrágból. Méretben és színválaszték­ban is kifogások merültek fel. Ez év első negyedében intézkedések történtek az el­látás javítására minisztériu­­­mi szinten. Általános tapasztalat azon­ban, hogy stagnál a forgalom ezekből a cikkekből, aminek egyik oka, hogy a kereslet el­tolódott a műszálas vagy ke­verékszálas ruhaneműk felé. A népi ellenőrök papírra vetették azokat a tapasztala­tokat, amelyek a jelzett áru­féleségek minőségével kap­csolatosak, így például­ a vá­sárlók kifogásolják, hogy egy bizonyos vállas ing­mosás után nem alaktartó, széles­ségében megnyúlik, hossza rövidebb lesz. Kedvelik a ve­vők a lányka pamutnadrágot, amely olcsó, egészséges, for­­­matartó, könnyen mosható. Kifogás viszont, hogy 11—14 éves lányok részére a 7-es méret már nem felel meg és­­ szükség volna egy mérettel bővíteni a skálát. Nem elég , korszerű a pa­mut harisnyanadrág, sok a minőségi kifogás ellene, nem tartós, nem szép. Tapasztalható, hogy bizo­nyos rögzített áras gyermek­ruhákat a vevők már nem szívesen vásárolnak, inkább a néhány f­rinttal drágább, de mutatósabb, szebb holmi­kat, választják. A váci kötött­árugyár tréningöltönyének a zipzárja durva fém, egy év alatt mindössze 4800 darabot adtak el, míg a gyár szabad áras termékéből ennek a tíz­szeresét. Hiányolják a vevők, hogy a tréningnadrágok között ke­vés a bakfisméretű. Egyes áruk, például a Helenka­ el­já­rással készített nadrágok mi­nősége romlott, anyaguk la­zább, deformálódnak, meg­ritkulnak. Iskolaköpenyekből két for­ma stop áras. Negyedrészben e köpenyekre esett a vevők választása. Szükség volna fazonváltoztatásra és alap­­anyag-korszerűsítésre. Az el­látás olykor akadozott, bizo­­­nyos méretek hiányoztak. Szegényesnek találják a dí­szítést is, amelyet ízlés sze­rint otthon pótolnak pasz­pallal, zsinórral, gallérokkal. Gond az is, hogy a vásár­lók nem ismerik melyek a stop áras ruhaneműk. A bol­tok a propagandára kevés gondot fordítottak. Kivételt­­képez a Fejér megyei Ipar­cikk Kereskedelmi Vállalat. A vidéki boltok sem törőd­nek megfelelően az olcsó gyermekruházati cikkek kí­nálatával, és erre semmiféle ösztönzést nem alkalmaznak. A gyógyszertárak ma már ,­a korszerű Robébi tápszerek teljes választékával rendel­keznek, s a bébiételekből is 12 félét készít a konzerv­ipar, melyekből a boltok többségében nyolcfélét tarta­nak. A bébiételek forgalma az ipari szállításoktól függő, de hátráltatja, hogy főleg vidéken fenntartásai fogad­ják. Függ továbbá a forga­lom a piacon megjelenő friss áruktól, a kínálattól. A propagandamunka meg­javítása, kiszélesítése is sze­repel a javaslatok sorában, amelyek a vizsgálatot követ­ték. — l­n —1 Ó­voda, lakás, ezsedlő A szakszervezeti bizottság segít Az Ikarus fehérvári gyárában, csak úgy most máshol, gyakran fordulnak a dolgozók segítségért a szakszervezeti bizottsághoz. Nincs hely az óvodában, lakás kellene végre. Ilyen és ehhez hasonló bajokkal fordulnak nap mint nap az irodában dolgozókhoz. És a szakszervezeti bizott­ság segít, ahol tud. Néhány esztendeje alakítottak ki a gyári munkásszálláson egy 100 gyermek részére elhelye­zést biztosító óvodát, és a tervek között szerepel a bő­vítés is. Az új létesítmény, újabb száz gyermeknek nyújt majd ellátást, amíg szüleik a gyárban dolgoznak. Az V. ötéves tervben megvalósuló elképzelés tervei már ké­szülnek. A gyárban jelenleg 180 la­kásigénylőt tartanak szá­mon. A múlt esztendőben több mint nyolcvanan jutot­tak lakáshoz, gyári segítség­gel, többek pedig anyagi tá­mogatással is. Az idén vár­ható még 20 OTP lakás, amelyekbe szintén gyári dolgozók költöznek majd. Az ötéves terv utolsó évé­ben szeretnének hozzákezde­ni egy új ebédlő megépítésé­hez. A jelenlegi Szűkös, hét turnusban, 1400 dolgozó áll sorban naponta, még akkor is, ha az önkiszolgáló rend­szer valamit javított a hely­zeten. Az új ebédlő közel 16 millió forintba kerül, és a tervek szerint 1976-ban már készen lesz. A régit átalakít­ják, korszerű orvosi rendelő­ket hoznak létre helyette, hiszen egy ekkora munkás­létszámú gyárhoz már elen­gedhetetlenek ezek a korsze­rű szociális létesítmények. A dolgozók pihenését szol­gálja a zamárdi vállalati üdülő és az agárdi hétvégi pihenőhely is. Az idén Za­­márdiban és Agárdon kilenc­­venhárom család élvezhette a nyár örömeit. A törzsgyár­nak van egy üdülője Hajdú­szoboszlón, ide is küldtek pihenni néhány dolgozót. A szakszervezet minden évben nyújt anyagi támoga­tást a nagycsaládosoknak Az év, eddig eltelt részében 128 nagycsaládost támogattak összesen 64 900 forinttal. A nyugdíjas alapszervezet két­száz tagja is élvezi a szak­­szervezet támogatását. Közü­lük negyvennyolcan kaptak már segélyt, öszesen több mint 15 ezer forintot. — . A bástyákon belül TÁRSADALMUNK FEJLŐDÉSÉNEK jelenlegi szakaszában meg­növekedett a kultúra szerepe. Mondhatjuk, minden más ágazat előrelépésének feltétele a tudatbeli előrelépés. A napjainkban zajló - minket szigetként el nem kerülő - tudományos-techni-i­kai forradalom alapvető tényezője, a tudatbeli felkészültség minősége. Még az ennél közelebbi valóság, mint a termelő munka hatékonyságának növelése is szinte ezen áll vagy bukik. A legmodernebb, ,,hétnyelven beszélő" technika sem képes pó­tolni a legegyszerűbb nyelven, a gép, a technika nyelvén szólni tudó embert. Az előbbiek után érthető, miért tartja megyénkben is egyre több gazdasági vezető jó befektetésnek, a jövő szem­pontjából hasznolhajtó beruházásnak a szakismeretek fejleszté­sét, a lehetőségek megteremtését. Csupán a gazdasági hasznot, a technikai lépéstartást, a fel­készülést szemmel tartani, ennek lehetőségeit megteremteni, nem lenne méltó szocialista valóságunkhoz. Hiszen mint nem egy olvasó, a világban tájékozó munkásember is elmondja: ezt a tőkésvállalkozásokban is megteszik. (Nem egy esetben jobban, mint mi...) Ezt­­ csak ezt­­ megteszik, önmagukért, osztályukért, a pro­fitért. Mi nem állhatunk meg a technikánál, nem elégedhetünk meg a hatékonyság növelésével, a termelés tényeihek emelkedésével, az ennek nyomán növekvő anya­gi jóléttel. A mi osztályunk érdeke, a hatalom birtokában többet, de főleg mást Jáván. A bőséggel, az anyagi jóléttel, a növekvő életszínvonallal együtt azt is el kell tudni érnünk, hogy a dolgozó emberek, a munkások ne csak ott legyenek a hatalom bástyáin belül, de ott érezzék, tudják is magukat. Ennek alapja, indítója a szocialista demokratizmus kifejlesztése, elmélyítése. Adottak a szocialista demokratizmus elmélyítésének politikai feltételei. A gyakorlati „kivitelezéshez” azonban nélkülözhetet­len, elengedhetetlen a dolgozó emberek művelő műveltségi, kul­turális felkészültsége. Nem h­angzik szépen, de valóság, hogy az a munkásember, aki a maga köréről nem rendelkezik alapvető áttekintéssel, érdemi vélemény, beleszólás helyett csak hallgatni, tudomásul venni kénytelen a különböző döntéseket. Aki nem tudja ismeretszegénység miatt a helyi politikát „tülnézetből”, a maga valóságából látni, aki nyelvi készség, információhiány miatt nem fogalmazhatja meg a maga véleményét, annak szá­mára a hatalom nem sokkal több elméleti formulánál. Megyénkben nem egy vagy száz, hanem több ezer azoknak a dolgozóknak száma, akik nem rendelkeznek a műveltség alap­jaival. A tavasszal napvilágot látott közművelődési határozat megjelenésének idején, a megyei pártbizottság felmérése szá­mukat körülbelül harmincezerben állapította meg. S ők nem len­nének jogosak a hatalom kézzelfogható gyakorlására, a köz ügyeiben való véleménynyilvánításra, részvállalásra? Joguk mel­lé a lehetőséget is oda kell állítani. A művelődés, a közműve­lődés sok kisebb-nagyobb eszköze, sok kevésbé mutatós, hét­köznapi munka, mint például a művelődési otthonokban most induló tanfolyamok, a dolgozók iskoláinak új módszereket ke­­­reső tevékenysége. Személyes beszélgetések, brigád-igyekezet állnak csatasorba értük. "­ Az eszközök kínálata lehetőségek kihasználása, a kultúrálódás kapuinak minél szélesebbre tárása nem egyszerűen tanácsi, iskolai, népművelési vagy szakszervezeti feladat. Együttes köte­lessége ez mindenkinek, aki tehet valamit­­ a pártszervezetek összefogó, szervező irányításával. Tegye kötelességét a tanács, az iskola, a művelődési otthon, de a gazdasági vezetők sem lehetnek kívülállók, sem falun, sem városon. Tudniok kell, nem­csak a vállalat gazdasági előrehaladásáért felelősek, de a rá­juk bízott emberek szocialista fejlődéséért is. Az ügy iránti ér­deklődés, a művelődési, szakszervezeti szervek erőfeszítéseinek állandó figyelemmel kísérése, segítése senki részéről nem lehet „reszortfeladat." Kötelessége ez, az osztály, a munkáshatalom parancsa. ÉRDEKINK, CÉLJAINK ma többet követelnek, mint az általá­nos jólétet, bőséget. Szocializmust építő társadalmunkban a bő­ség kosarát nem képzelhetjük el a szellem fénylő napvilága nél­kül, a hatalom bástyáinak bevételét, a hatalom teljességének, gyakorlásának minden feltétele nélkül. Vincze István

Next