Fejér Megyei Hírlap, 1974. szeptember (30. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-25 / 224. szám
Szerda, 1974. szeptember 25. a Särbatt Bärd K§x©$ ... Termékenyek azok a szocialista szerződések, amelyeket a nagyközségi tanács az üzemekkel, vállalatokkal kötött. Kiemelkedően sok segítséget nyújt a Videoton gyáregysége. Az óvoda víz- és szennyvízrendszerének kiépítése, az ifjúsági klub életrehívása és berendezése, a bölcsőde ,udvarának rendezése, elősorban őket dicséri. .A termelőszövetkezetek is részt kérnek a községszépítő, tettekből. A gyermekintézmények patronálása mellett sokat tesznek a sport felvirágoztatásáért. Az Aranykalász Tsz például a védnöke az egyik sportpályának, ők tartják fenn, két futballcsapat működtetéséért is erkölcsi és anyagi felelősséget vállaltak. A DÉDÁSZ és a 14. sz. Volán kirendeltsége, valamint a TÉVÁLL ugyancsak számos felajálással segíti a közös tervek megvalósítását. A járási építőipari ktsz többek között a KISZ-társasházak építéséhez készíti társadalmi munkában a víz- és szennyvízbekötési terveket, de vállalták az iskolák részére a szemléltető eszközök kivitelését is. — 7 — / KínülA népművelő Együtt él,gondolkodik közösségével Kitüntetés után általában nehezen beszélnek az emberek. Meghazódnak az elismeréstől, s úgy érzik nem tettek ők mást, mint amit munkájuk, s közösségük elvárt tőlük. Különösen így van a művelődési területen dolgozóknál. A népművelő teszi a dolgát: műsorokat, előadásokat, klubokat és szakköröket szervez, könyveket ajánl, ismereteket közvetít, gondoskodik az emberek szórakozásáról. . A „Kiváló népművelő" kitüntetés magas elismerésnek számít, kevés művelődési munkás vallhatja magáénak. Alkotmányunk ünnepén Fejér megye népművelői közül ketten kapták meg ezt az elismerést. Egyikük dr. Jantsits Tiborné, a Magyar Tudományos Akadémia martonvásári kutató Intézete erdőháti gazdasága művelődési otthonának és könyvtárának vezetője, lapunk tudósítója. Dr. Jantsits Tiborné 13 éve főhivatású népművelő, előtte két évig társadalmi aktívaként tevékenykedett. Mindig a pedagógus pálya vonzotta. Jelentkezett is az Eötvös Lóránd Tudományegyetem magyar—történelem szakára, ahol két évet el is végzett. Kilencen voltak testvérek, s az anyagi gondok miatt abba kellett hagynia tanulmányait. Dolgozni ment, volt fizikai dolgozó, varrónő és könyvelő. Folytatni akarta egyetemi tanulmányait, de akkor még nem működött esti tagozat. Jantsitsné tősgyökeres martonvásári, de sokáig Budapesten lakott. A véletlen folytán lett népművelő. 1962-ben szakszervezeti kultúrfelelősként munkálkodott. Utána lett oktatási és művelődési előadó. A gazdaság népművelője, nek közel 1000 emberre terjed ki a tevékenysége. A hosszú évek alatt jól megismerte az ottani embereket. Külön-külön is tud foglalkozni velük. A munkát azonban megnehezíti a szétszórtság, a sok bejáró dolgozó. Dr. Jantsits Tiborné elmondja, hogy a népművelőknek mindig magának kell kialakítani közösségére a megfelelő munkamódszereket és formákat. Természetesen döntő fontosságú a megfelelő kulturális intézmény léte. A kísérleti gazdaság ezen a téren sokat tett az elmúlt időben. A művelődési otthon költségvetése 250 ezer forint, ebből 70 ezer saját bevétel, a többi pedig támogatás. Az erdőháti központi könyvtárnak 3500 köteles állománya van, az olvasók száma: 350. A miklósmajori klubban jól felszerelt kézikönyvtárat hoztak létre, 400 kötet közül válogathatnak a szakemberek. Ezenkívül számos mezőgazdasági folyóirat is jár a klubba. Kismartonban 500 kötetes letéti könyvtár működik. Még a dolgozók pihenésére is gondoltak, a kutatóintézetmátrafüredi üdülőjében is kialakítottak egy könyvtárat. A népművelő munkája során nagyon fontos a rendszeresség, a fokozatosság betartása és a szüntelen önképzés. Jantsitsné is érezte, hogy szakképzettséget szükséges szereznie. 1964-ben felvételizett a szombathelyi Tanítóképző Intézet népművelő-könyvtáros szakán. 1967-ben megszerezte a levelező tagozatos diplomát. Nem volt könnyű elvégezni a főiskolát a munka mellett, sok lemondást követelt. Azt mondja azonban, hogy megérte. A differenciált, rétegekkel foglalkozó tevékenység megköveteli a szaktudást. Szereti az embereket, hiszen a népművelés is pedagógiai tevékenység. Módjában áll gyermekkel i£ foglalkoznia. A napi munka állandó készenléti állapotot követel meg a népművelőktől. Fontos az emberek iránti bizalom, szükséges meghallgatni gondjaikat, bajaikat és örömeiket is. A kötetlen munkaidő sok elfoglaltsággal jár, otthon pedig várja a második műszak. Mégis úgy érzi, hogy még hosszú évekig szívesen foglalkozna az emberekkel. Mindig újítani kell valamit a művelődési otthon és a könyvtár tevékenységében. A gazdaságban dolgozóknak kevés a szabad idejük, sokszor napi 10 órát dolgoznak a növénytermesztők. Éppen ezért fontos a dolgozók szabad idejének hasznos és célszerű programokkal történő kitöltése. A kitartó munka meg is hozta az eredményt. A miklósmajori klub a MEDOSZ pályázatán idén már harmadszor nyerte el a kiváló címet. Ugyanakkor az ifjúsági klub is kiváló lett a megyei klubtanács döntése alapján. A kitüntetésről beszélgetünk. Úgy érzi, hogy váratlanul jött az elismerés. Igaz, nem ez az első kitüntetése. 1973-ban a MEDOSZ „Kiváló klubvezető” címet és a vele járó ezüst gyűrűt adományozott dr. Jantsits Tibornénak. 1966-ban művelődésügyi miniszteri dicséretet kapott, két évvel ezelőtt pedig az erdőháti gazdaság kiváló dolgozója lett. Úgy érzi kitüntetéseihez hozzájárult a társadalmi aktívák hatékony segítsége. A „Kiváló népművelő” kitüntetés további odaadó munkát követel meg Jantsitsnétól. Nyelvtanfolyamokat és zongoratanfolyamot szervez. A gazdaságban sok húsz, éven aluli fiatalnak nincs meg az általános iskolai nyolc osztálya. Részükre esti iskolai képzést tartanak Martonvásáron. Ismét megkezdődik a szabás-varrás tanfolyam. A könyvtárosi munkát is szélesíteni kívánjuk, kihangsúlyozva az izlésnevelést. Teszi a kötelességet, vallja: nagyszerű érzés mások művelődéséért, kulturális nevelésért dolgozni. Csató József HÍRLAP Van-e elegendő stopáras gyermeka ? Korszerűbb termék — Hiányos propaganda — Gyermektápszer, dobozban A gyermekruházati és gyermekélelmezési cikkek ellátásának helyzetét vizsgálta nemrégiben a népi ellenőrzési bizottság, hogy megállapítsa, végrehajtották-e azokat a központi intézkedéseket, amelyek a népesedési politikát szolgálják. Többek között a rögzített áras termékekből az ellátás folyamatos-e, és milyen a bébiételek, gyermektápszerek kínálata, kielégíti-e az igényeket? A Belkereskedelmi Minisztérium a Könnyűipari Minisztériummal közösen 29 gyermekruházati cikk árának és minőségének rögzítését rendelte el tavaly március 1-től. Megyénkben kijelölt boltokat köteleztek, hogy ez időzétől teljes választékát tartsák a cikklistában megjelölt áruknak. A boltok közepes árukészlettel indultak és folyamatosan igyekeztek feltölteni, beszerezni a szükséges árukat. Előfordult azonban, hogy a nagykereskedelmi vállalatok nem küldték a megrendeléseket, vagy hiányosan elégítették ki az igényeket. Emiatt huzamosabb ideig nem volt a boltokban megfelelő az ellátás iskolaköpenyből, fröccscipőből és Gabi-nadrágból. Méretben és színválasztékban is kifogások merültek fel. Ez év első negyedében intézkedések történtek az ellátás javítására minisztériumi szinten. Általános tapasztalat azonban, hogy stagnál a forgalom ezekből a cikkekből, aminek egyik oka, hogy a kereslet eltolódott a műszálas vagy keverékszálas ruhaneműk felé. A népi ellenőrök papírra vetették azokat a tapasztalatokat, amelyek a jelzett áruféleségek minőségével kapcsolatosak, így például a vásárlók kifogásolják, hogy egy bizonyos vállas ingmosás után nem alaktartó, szélességében megnyúlik, hossza rövidebb lesz. Kedvelik a vevők a lányka pamutnadrágot, amely olcsó, egészséges, formatartó, könnyen mosható. Kifogás viszont, hogy 11—14 éves lányok részére a 7-es méret már nem felel meg és szükség volna egy mérettel bővíteni a skálát. Nem elég , korszerű a pamut harisnyanadrág, sok a minőségi kifogás ellene, nem tartós, nem szép. Tapasztalható, hogy bizonyos rögzített áras gyermekruhákat a vevők már nem szívesen vásárolnak, inkább a néhány frinttal drágább, de mutatósabb, szebb holmikat, választják. A váci kötöttárugyár tréningöltönyének a zipzárja durva fém, egy év alatt mindössze 4800 darabot adtak el, míg a gyár szabad áras termékéből ennek a tízszeresét. Hiányolják a vevők, hogy a tréningnadrágok között kevés a bakfisméretű. Egyes áruk, például a Helenka eljárással készített nadrágok minősége romlott, anyaguk lazább, deformálódnak, megritkulnak. Iskolaköpenyekből két forma stop áras. Negyedrészben e köpenyekre esett a vevők választása. Szükség volna fazonváltoztatásra és alapanyag-korszerűsítésre. Az ellátás olykor akadozott, bizonyos méretek hiányoztak. Szegényesnek találják a díszítést is, amelyet ízlés szerint otthon pótolnak paszpallal, zsinórral, gallérokkal. Gond az is, hogy a vásárlók nem ismerik melyek a stop áras ruhaneműk. A boltok a propagandára kevés gondot fordítottak. Kivételtképez a Fejér megyei Iparcikk Kereskedelmi Vállalat. A vidéki boltok sem törődnek megfelelően az olcsó gyermekruházati cikkek kínálatával, és erre semmiféle ösztönzést nem alkalmaznak. A gyógyszertárak ma már ,a korszerű Robébi tápszerek teljes választékával rendelkeznek, s a bébiételekből is 12 félét készít a konzervipar, melyekből a boltok többségében nyolcfélét tartanak. A bébiételek forgalma az ipari szállításoktól függő, de hátráltatja, hogy főleg vidéken fenntartásai fogadják. Függ továbbá a forgalom a piacon megjelenő friss áruktól, a kínálattól. A propagandamunka megjavítása, kiszélesítése is szerepel a javaslatok sorában, amelyek a vizsgálatot követték. — ln —1 Óvoda, lakás, ezsedlő A szakszervezeti bizottság segít Az Ikarus fehérvári gyárában, csak úgy most máshol, gyakran fordulnak a dolgozók segítségért a szakszervezeti bizottsághoz. Nincs hely az óvodában, lakás kellene végre. Ilyen és ehhez hasonló bajokkal fordulnak nap mint nap az irodában dolgozókhoz. És a szakszervezeti bizottság segít, ahol tud. Néhány esztendeje alakítottak ki a gyári munkásszálláson egy 100 gyermek részére elhelyezést biztosító óvodát, és a tervek között szerepel a bővítés is. Az új létesítmény, újabb száz gyermeknek nyújt majd ellátást, amíg szüleik a gyárban dolgoznak. Az V. ötéves tervben megvalósuló elképzelés tervei már készülnek. A gyárban jelenleg 180 lakásigénylőt tartanak számon. A múlt esztendőben több mint nyolcvanan jutottak lakáshoz, gyári segítséggel, többek pedig anyagi támogatással is. Az idén várható még 20 OTP lakás, amelyekbe szintén gyári dolgozók költöznek majd. Az ötéves terv utolsó évében szeretnének hozzákezdeni egy új ebédlő megépítéséhez. A jelenlegi Szűkös, hét turnusban, 1400 dolgozó áll sorban naponta, még akkor is, ha az önkiszolgáló rendszer valamit javított a helyzeten. Az új ebédlő közel 16 millió forintba kerül, és a tervek szerint 1976-ban már készen lesz. A régit átalakítják, korszerű orvosi rendelőket hoznak létre helyette, hiszen egy ekkora munkáslétszámú gyárhoz már elengedhetetlenek ezek a korszerű szociális létesítmények. A dolgozók pihenését szolgálja a zamárdi vállalati üdülő és az agárdi hétvégi pihenőhely is. Az idén Zamárdiban és Agárdon kilencvenhárom család élvezhette a nyár örömeit. A törzsgyárnak van egy üdülője Hajdúszoboszlón, ide is küldtek pihenni néhány dolgozót. A szakszervezet minden évben nyújt anyagi támogatást a nagycsaládosoknak Az év, eddig eltelt részében 128 nagycsaládost támogattak összesen 64 900 forinttal. A nyugdíjas alapszervezet kétszáz tagja is élvezi a szakszervezet támogatását. Közülük negyvennyolcan kaptak már segélyt, öszesen több mint 15 ezer forintot. — . A bástyákon belül TÁRSADALMUNK FEJLŐDÉSÉNEK jelenlegi szakaszában megnövekedett a kultúra szerepe. Mondhatjuk, minden más ágazat előrelépésének feltétele a tudatbeli előrelépés. A napjainkban zajló - minket szigetként el nem kerülő - tudományos-techni-ikai forradalom alapvető tényezője, a tudatbeli felkészültség minősége. Még az ennél közelebbi valóság, mint a termelő munka hatékonyságának növelése is szinte ezen áll vagy bukik. A legmodernebb, ,,hétnyelven beszélő" technika sem képes pótolni a legegyszerűbb nyelven, a gép, a technika nyelvén szólni tudó embert. Az előbbiek után érthető, miért tartja megyénkben is egyre több gazdasági vezető jó befektetésnek, a jövő szempontjából hasznolhajtó beruházásnak a szakismeretek fejlesztését, a lehetőségek megteremtését. Csupán a gazdasági hasznot, a technikai lépéstartást, a felkészülést szemmel tartani, ennek lehetőségeit megteremteni, nem lenne méltó szocialista valóságunkhoz. Hiszen mint nem egy olvasó, a világban tájékozó munkásember is elmondja: ezt a tőkésvállalkozásokban is megteszik. (Nem egy esetben jobban, mint mi...) Ezt csak ezt megteszik, önmagukért, osztályukért, a profitért. Mi nem állhatunk meg a technikánál, nem elégedhetünk meg a hatékonyság növelésével, a termelés tényeihek emelkedésével, az ennek nyomán növekvő anyagi jóléttel. A mi osztályunk érdeke, a hatalom birtokában többet, de főleg mást Jáván. A bőséggel, az anyagi jóléttel, a növekvő életszínvonallal együtt azt is el kell tudni érnünk, hogy a dolgozó emberek, a munkások ne csak ott legyenek a hatalom bástyáin belül, de ott érezzék, tudják is magukat. Ennek alapja, indítója a szocialista demokratizmus kifejlesztése, elmélyítése. Adottak a szocialista demokratizmus elmélyítésének politikai feltételei. A gyakorlati „kivitelezéshez” azonban nélkülözhetetlen, elengedhetetlen a dolgozó emberek művelő műveltségi, kulturális felkészültsége. Nem hangzik szépen, de valóság, hogy az a munkásember, aki a maga köréről nem rendelkezik alapvető áttekintéssel, érdemi vélemény, beleszólás helyett csak hallgatni, tudomásul venni kénytelen a különböző döntéseket. Aki nem tudja ismeretszegénység miatt a helyi politikát „tülnézetből”, a maga valóságából látni, aki nyelvi készség, információhiány miatt nem fogalmazhatja meg a maga véleményét, annak számára a hatalom nem sokkal több elméleti formulánál. Megyénkben nem egy vagy száz, hanem több ezer azoknak a dolgozóknak száma, akik nem rendelkeznek a műveltség alapjaival. A tavasszal napvilágot látott közművelődési határozat megjelenésének idején, a megyei pártbizottság felmérése számukat körülbelül harmincezerben állapította meg. S ők nem lennének jogosak a hatalom kézzelfogható gyakorlására, a köz ügyeiben való véleménynyilvánításra, részvállalásra? Joguk mellé a lehetőséget is oda kell állítani. A művelődés, a közművelődés sok kisebb-nagyobb eszköze, sok kevésbé mutatós, hétköznapi munka, mint például a művelődési otthonokban most induló tanfolyamok, a dolgozók iskoláinak új módszereket kereső tevékenysége. Személyes beszélgetések, brigád-igyekezet állnak csatasorba értük. " Az eszközök kínálata lehetőségek kihasználása, a kultúrálódás kapuinak minél szélesebbre tárása nem egyszerűen tanácsi, iskolai, népművelési vagy szakszervezeti feladat. Együttes kötelessége ez mindenkinek, aki tehet valamit a pártszervezetek összefogó, szervező irányításával. Tegye kötelességét a tanács, az iskola, a művelődési otthon, de a gazdasági vezetők sem lehetnek kívülállók, sem falun, sem városon. Tudniok kell, nemcsak a vállalat gazdasági előrehaladásáért felelősek, de a rájuk bízott emberek szocialista fejlődéséért is. Az ügy iránti érdeklődés, a művelődési, szakszervezeti szervek erőfeszítéseinek állandó figyelemmel kísérése, segítése senki részéről nem lehet „reszortfeladat." Kötelessége ez, az osztály, a munkáshatalom parancsa. ÉRDEKINK, CÉLJAINK ma többet követelnek, mint az általános jólétet, bőséget. Szocializmust építő társadalmunkban a bőség kosarát nem képzelhetjük el a szellem fénylő napvilága nélkül, a hatalom bástyáinak bevételét, a hatalom teljességének, gyakorlásának minden feltétele nélkül. Vincze István