Felvidéki Ujság, 1939. január (2. évfolyam, 11. szám)
1939-01-14 / 11. szám
/ Státna vedecká kniznica — v Kosiciach ^amvik. Avav »zombat Jóvátétel megtorlás Amit a külügyminiszter állandó helyettese a csehszlovák követnek mondott, nem a diplomácia nyelvének köntörfalazó, meg is érthetem és úgy is magyarázhatom, silusában hangzott el. Határozott s nyílt közlés volt ez és ha akarja, megérti Csehszlovákia. Nem lehet, hogy a vérengzés állandósüjon azon a területen, amely országrész napi húsz esztendő megpróbáltatásait éle át rákényszerített idegen impérium alatt Még fegyveres bandák egyéni akcióit sem tűrné el, mert hova jutna a két ország békés viszonya, ha a határokon állandóan ágyú és puskatűz zajában élne a nép Az a nép, amelyik szántani, vetni, aratni a gyárakban dolgozni, az ipari műhelyeiben ipari cikkeket előállítani, a kereskedésben forgalmat létrehozni s az íróasztaloknál a népesség ügyes-bajos dolgait intézni, irodalomban és művészetekben elmélyedni, szóval: alkotni, dolgozni, elitbaadni, fejlődni akar. Pontosan azt a taib, amit vitéz Imrdey Béla miniszterenök a Magyar Élet Mozgalmának programjában lefektetett: nem elég a magyar temze számára csupán az élet egyhangú apolónalmában küzdeni a betevő faajért.Ij ennél sokkal többet akarunk: emelkedni, fejlődni és betölteni azt a missziót, ami oly nagy nemzetre vár, mint a magyar, s amelyre egy évezred múltja tekint. De lehet-e ilyen munkát zavartalanul folytatni akkor, ha olyan események szenvedő alanyainak kell lennünk, mint amilyen volt a munkácsi gaztett, amikor Háromkirályok hajnalán ágyú- és gépfegyvertűz alá vették egy pihenő város lakosságát? Nincs mentség erre az alattomos vérengzésre. De van jóvátétel és ha kell, ám legyen megtorlás. A magyar külügyminiszter állandó helyettese eltalálta azt a hangot, ahogyan beszélni kell azzal az ellenféllel, amelyik vagy nem tud, vagy nem akar odahaza olyan ' *r<e'VTt.]jyiátni, hogy hadserege ilyen vállalkozásba ne kezdjen. A budapesti cseh követnek tudomásul kellett vennie, hogyha ezek a támadások megismétlődnek, magyar részről az eddiginél sokkal erélyesebb eszközökhöz fogunk folyamodni. Csapataink ilyen és hasonló betörések után nem elégszenek meg azzal, hogy kiverik a támadót, hanem addig űzik a cseh sereget, amíg azt teljesen harcképtelenné nem teszik. Még a legnagyobb megdöbbenésünk és a felzaklatott magyar kedélyek ellenére sem adtuk fel a reményt, hogy az a vegyes bizottság, amely az ügyben hivatott dönteni, olyan megoldásra jut, amely egyrészt kielégíti a magyar igényeket, másrészt olyan biztosítékokat nyújt, amelyek egyszer s mindenkorra lehetetlenné teszik a csehek hasonló támadásait. A vegyes bizottságnak tudnia kell, hogy a magyar nemzet a történtek után zálogot kér a jószomszédság érdekében. Ki kell üríteni azokat a zónákat, amelyeknél fel lehet gyújtani a határmenti lakosság békéjét. Ami eddig történt, az még nem kielégítő. A foglyok kicserélése és az elhurcolt anyagok visszaszolgáltatása, kártérítési kötelezettség vállalása, mind a magától értetődő. A csehszlovák kormánynak olyan helyzetet kell teremtenie, hogy abból kitűnjön ereje és jószándéka az ilyen esetek megakadályozására. Felelősségre kell vonnia a bűnösöket s erről a agyar kormányt értesítenie kell. Magyarország mindaddig nem folytathatja a bécsi döntőbíráskodás során szükségessé vált tárgyalásokat, amíg a csehszlovák fevaránytól megfelelő elégtételt nem kap. J Ára 10 fillér 0. évfolyam, 11 Főmunkatárs: Dr. PAJOR MIKLÓS POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: Dr. BARCZAY JÁNOS Időjóslás: Mérsékelt szél, helyenként köd, több helyen eső, a hőmérséklet alig változik. ma' 93 Munkács népe Veretkéig veri ki a cseheket, ha megismétlődik az orvtámadás A munkácsi Magyar Nemzetvédelmi Bizottság kiáltványa Vasárnap tiltakozó nagygyűlés Munkács, január 13. Munkács közönségének követelésére, a január 6-iki eseményekkel kapcsolatban, Munkácson tiltakozó nagygyűlést tartanak. Ez alkalomból a következő felhívást bocsájtották ki: ,,Munkácsiak! A január 6-iki cseh-ukrán orvtámadás nehéz óráiban megálltuk helyünket. Az orvtámadás miatti tiltakozásként vasárnap, január 15-én a városi mozgófénykép színházban nagygyűlést tartunk, hogy tudomására adjuk mindenkinek. Az 1000 éves magyar föld a miénk és azt, mint január 6-án, a jövőben is megvédjük. A világba kiáltjuk, őrt állunk a vártán. Zrínyi Ilona várának a tövében. Elégtételt és teljes kártérítést követelünk! Az orvtámadás megtorlását követeljük és ha megismétlődnék, Vereckéig, a Kárpátok ősi határáig kell visszavernünk a cseheket. »Nagygyűlésünkön ott legyen mindenki, aki hűséges fia a magyar Hazának, aki ha kell, mint a január 6-iki munkácsi hősök, védeni akarja az ősi földet. Munkács, 1939 január 12-én. A munkácsi magyar nemzetvédő zottság nevében Vozáry János.“ (A lilább durva támadás Óriási vihar a Házban - Bethlen veri a padot... « Friedrich ás Payr Jaross ellen - Tanácskozás a folyosón - Kétszer is felfüggesztették az ülést Budapest, január 13. A képviselőház ülését 10 óra után nyitotta meg Szinnyei-Merse Jenő alelnök. Bejelentette Létay Ernő képviselő halálát, s az elhunyt képviselő halálát a Ház jegyzőkönyben örökítette meg. Bejelentette az elnök, hogy a Meskó Rudolf halálával megüresedett gyömrői választókerületben tartandó új választás kiírása iránt a belügyminiszter megkereste. Csicseri-Rónay István előadó beterjesztette a honvédelemről szóló törvényjavaslatot Az elnök ezután bejelentette, hogy Sztranyavszky Sándor, vitéz Ricsey-Uhlarik Béla főispán nyilatkozata tárgyában napirend előtti felszólalásra kért engedélyt Sztranyavszky Sándor köszönetet mondót, hogy lehetővé tették számára, hogy szóvá tegyen egy olyan kérdést, amely bár egy főispáni installáción hangzott el, de tartalmánál fogva országos érdekű. Ricsey-Khlarik Béla főispán úr az „Új Magyarság“ közlése szerint azt mondotta, hogy a magyar nemzet, a magyar dolgozó tömegek, az Alföld népe tudja, hogy kik dolgoznak a boldogabb magyar életért. Tudja, hogy az egyéni ambíciók feltüzelésével megkísérelt kormánybuktató törekvések mögött a liberális demokráciának nevezett és a nemzetközi szabadkőművesség s a zsidók által mozgatott erők lapulnak meg és minden mesterkedés mögött a nemzet és a magyar élet jövőjét szolgáló erők elodázásának célja húzódik meg. A magyar embert, legalább is a múltban, a lovagiasság jellemezte. A lovagias ember mást, főként saját fajtáját, de általában senkit sem szokott rágalmazni. Ami ebben a kijelentésben foglaltatik, az rágalom, amely rágalmat én a magam és barátaim nevében itt a leghatározottabban visszautasítom. (Óriási zaj.) Nem éljük azokat az időket, amikor megengedhető lenne ebben az országban felelős állásban levő magyar embereknek ilyen stílus követése. Még rámutatok arra, ami alkalmas a légkör megmérgezésére. NÉP titkárok járták be a kerületeket és bizalmatlansági indítványokra ösztönözték a választókat. Sztranyavszky Sándor: A titkárok azt mondották, hogy egyesek azért léptek ki a pártból, mert a zsidók megvesztegették őket, a másik csoport a földreformjavaslattal nem volt megelégedve, a harmadik az álláshalmozásokból keletkezett jövedelmét féltette. Ilyen módon akarnak pellengére állítani az országban tisztességes közéletű embereket. (Nagy zaj a Ház minden oldalán). Feltételezem, hogy a miniszterelnök úr és a belügyminiszter úr nem azonosítja magát ezzel a szellemmel és ezt a főispánt eltávolítja. Az elnök enunciálta, hogy folytatják a keresethalmozásokról szóló törvényjavaslat vitáját és szólásra szólította Csík József képviselőt Csik József a folytonos zajban nem tudja megkezdeni beszédét. Egymá után zúdul a közbeszólások pergőtüze a kormánypárt felé: — Választ kérünk — kiáltja Zsitvay Tibor. — Nem lehet válasz nélkül hagyni, elégtételt kérünk — mondja báró Berg Miksa. Többen is kiáltják: — Addig nem tárgyalunk, amíg a kormány nem válaszol! Friedrich István így kiált: — Itt van két miniszter, miért nem felel valamelyik? Jaross Andor a nagy vihar láttán mosolyogni kezd, mire Friedrich István azt kiáltja feléje: „Ne mosolyogjon, álljon fel, miniszter úr, sokkal jobb lesz! Ta*gadja meg ezt a szellemet! Bethlen István gróf: — Van itt kormányférfi, miért nem válaszol. Megszólal a Payr Hugó Jaross Andor miniszter felé: — A Felvidéken mosolyogjon miniszter úr, ne itt! Jaross Andor: A prágai parlamentben is mosolyogtam. (Jaross Andornak erre a szavaira hatalmas vihar tör ki.) Bethlen István gróf az asztalt verve kiált feléje valamit Nem hiteles megállapítások szerint azt mondotta volna, hogy akkor, amikor a kormány által fizetett lapok és főispánok rágalmazzák az ellenzéki férfiakat, a kormány egyik tagja gyáván meglapul és nem válaszol. Az óriási zajban megszólalt a viharcsengő, csak azt lehetett látni, hogy Jaross Andor miniszter helyéről felemelkedve kiált valamit az ellenzéki képviselők felé. A jobboldalon ülő képviselők a középre tódultak s a nagy zajban fel-felhangzott a viharcsengő hangja. Az elnök közben felfüggesztette az ülést. A folyosókon az ülés felfüggesztése után rendkívül élénk tárgyalások folytak. Kormánypárti és ellenzéki körök között közvetítések indultak meg, hogy miképpen folytassák a törvényjavaslat tárgyalását. Közben viharcsengő Szinnyei-Merse Jenő alelnök felkereste az ellenzék vezéreit és kérte járuljanak hozzá ahhoz, hogy az ülést megnyissa, mert házszabályellenes, hogy egy óránál tovább felfüggesszék az ülést és máris túllépték ezt a határidőt. Az ellenzék ebbe beleegyezett azzal, hogy megnyitás után újból felfüggesztik az ülést. Fél órakor újból megszólaltak az ülésterem csengői. Szinnyei-Merse Jenő alelnök Csik Józsefnek adta meg a szót. Csik József hangoztatta, hogy nem tartja magát illetékesnek, hogy a szóbanforgó rágalomról nyilatkozzék, azonban mégis hozzászól... Az elnnök közbeszól: — Méltóztassék a tárgyhoz szólni. Friedrich István: Nem ez a megállapodás! Csik József: A keresethalmozási törvényjavaslatról kezd beszélni, ekkor Friedrich István s az ellenzéki képviselők nagy része helyéről felállva tiltakozik. Friedrich István hangja hallatszik ki: Másban állapodtunk meg! Az elnök az ülést fél órára újból felfüggesztette.