Felvidéki Ujság, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)
1939-05-02 / 99. szám
AASSA, 1939 május. 2, Kedd Ara 10 fillér IL évfolyam, 99. szám Főmunbaíárs: Dr. PAJOR MIKLÓS POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: Dr. bArCZAY IÁNOS Teniszezik! Keressék fel a Nemzetközi Vásár alkalmával a STRAUB SPORT tenisz szaküzlete Budapest V. Tisza István utca 16, Bálvány utca sarok • Telefonszám 180-262 A berlini út A magyar államférfiak berlini útját azzal az érdeklődéssel kíséri figyelemmel a magyar közvélemény, amely ezt az utazást méltán megilleti. Természetes, hogy Róma után Berlin került sorra, hiszen Magyarországnak semmi oka nincs a jól bevált tengelypolitikától eltérni. A Róma—Berlin-tengelyhez való csatlakozás, illetőleg azoknak a lehetőségeknek a meglátása, amelyek e csatlakozás következményeként számunkra megnyíltak, a magyar külpolitika legnagyobb felismerése volt Nyugodtan elmondhatjuk, hogy az utolsó húsz esztendőben jó külpolitikát csináltunk, megláttuk azt a szinte egyetlen lehetőséget, amely a trianoni nyomorúságból kifelé vezethet. A berlini út alkalmából eszünkbe jutnak mindazok az események, amelyeknek következményeként az első rés támadt a trianoni békeszerződés betonfalán a Felvidék magyarlakta területeinek a visszaszerzésével. A második rést az ütötte, amikor Kárpátalját visszakaptuk. A Felvidék magyarlakta részeinek visszatérése néprajzi elv alapján történt, míg Kárpátalja visszatérésénél már a történelmi elv érvényesült. Ugyancsak a történelmi elvre való hivatkozással terjesztette ki Németország a szorosan vett Csehországra és Morvaországra a német protektorátust azzal a megokolással, hogy ezek a területek évszázadokon át a nagy német birodalom integráns részei voltak. Államférfiaink berlini tárgyalásai arra az időre esnek, amikor a nemzetközi helyzet Hitler nagy beszéde következtében többé-kevésbé áttekinthetőbbé vált. Ez a beszéd tulajdonképpen válasz Roosevelt elnök felhívására s ha ezen a vonalon kemény volt is, mégis Németország békés szándékai bejelentésének tekinthetjük. A tengelyhatalmak nem akarnak háborút, ezt már Mussolini és Hitler is számtalanszor megmondotta, s ehhez az állásfoglaláshoz mi, magyarok is teljes szívvel csatlakozunk. A tengelyhatalmak s velük mi is csak az elkövetett igazságtalanságok jóvátételét kérjük, azon szerencsétlen békeszerződések rendelkezéseinek lerombolását, amelyek jogot, igazságot, népi hozzátartozást, a történelmi fejlődés eredményeit figyelembe nem véve, a győztes államok érdekei alapján rendezték újjá Európát, legalábbis ideiglenesen. A legutóbbi évek eseményei bizonyítják azonban, hogy a győztes államok nem helyesen ítélték meg, hogy mi is az igazi érdekük, mert talán félelmük, talán a győzelemtől megittasult állapotukban olyan békeművet hoztak létre, amely végül rájuk nézve vált végzetessé. Mindaddig, amíg a legyőzött államoknak nem volt ereje a folytonosan hangoztatott igazságtalan rendelkezések megváltoztatására, amíg a panaszló méltányosság kérését gazdasági megtorlásokkal és háborús fenyegetésekkel elfojtani lehetett, úgy ahogy fennállott Európában ez a szerencsétlen rendszer. Amint azonban fordultak a dolgok s a győztesek egyetértését a kisemmizett Olaszország méltatlankodása első ízben megzavarta, később pedig a nemzeti szocialista államformában megújhodott Németország egyre fejlődő gazdasági és katonai ereje megrémítette, más szelek kezdtek fújdogálni Európában. Az abesszin háború, most legutóbb Albánia bekebelezése, Németország részéről pedig a Saar-vidék visszatérése, a ruhrvidéki megszállás megszűnése, a rajnai zónába való bevonulás. Ausztria csatlakozása, a Szudétanémet területeknek az anyaországhoz való csatolása, a cseh-morva protektorátus kimondása, s a Memes-vidék bekebelezése, a tengelyhatalmak részéről olyan sikersorozatot jelentett, amely természetszerűleg tönkre silányította a békemfivek ferde és káros elgondolásait. A magyar államférfiak berlini megbeszélései természetesen mást nem hozhatnak, mint a régi út folytatását. Mindenképpen szükséges és hasznos ez a találkozás, hiszen Európában állandóan forranak a dolgok, erők mérkőznek s egy olyan fontos földrajzi fekvésű országnak, mint Magyarország, mindenképpen résen kell lennie, ha érdekeit és fejlődését biztosítani akarja. Mi nem tekintjük lezártnak a magyar megújhodás útját azokkal az örvendetes eseményekkel, amelyek régi szép Nagymagyarországunk két értékes területét visszahozták, mert még más követelnivalóink is vannak. Meggondolatlan lépést nem csinálunk, de igenis el vagyunk szánva arra, hogy a kínálkozó alkalmat elszalasztani nem fogjuk. Úgy látszik világszerte mindinkább utat tör a függő problémák békés rendezésének a gondolata s ehhez mi örömmel csatlakozunk. Békés úton akarjuk igényeinket kielégíteni, de tudjuk, hogy a saját erőnkön felül ezeknek az igényeknek a békés kielégítésénél igen nagy súllyal esik latba a Németországhoz és Olaszországhoz való viszonyunk. Ez a viszony semmi kívánnivalót nem hagy hátra, szívélyes, meleg és közvetlen s minden egyes találkozás csak erőteljesebbé és hatékonyabbá teszi, hasznára országunknak, de az európai békének is. A magyar államférfiak berlini tárgyalásai Az ezeréves magyar-német barátságot megszilárdították az elmúlt évek történelmi eseményei A magyar kormány szilárd elhatározása, hogy tovább folytatja a tengelyhatalmakkal való együttműködés politikáját — mondotta Teleki Pál gróf berlini pohárköszöntőjében Berlin, május 1. Teleki Pál gróf miniszterelnök és Csáky István gróf külügyminiszter berlini látogatásának második napját vasárnap estebéd fejezte be, amelyet Ribbentrop külügyminiszter adott tiszteletükre az Esplanade-szállóban, Berlin egyik legelőkelőbb szállodájában. A vacsorán mintegy 150-en vettek részt s a miniszterelnökön és a külügyminiszteren kívül ott voltak kíséretük tagjai is, a berlini magyar követség tagjai feleségeikkel, a birodalmi miniszterek és vezetők, valamint a hadsereg vezetői csaknem teljes számban, továbbá a német külügyminisztérium vezető tisztviselői, valamint igen sok társadalmi előkelőség. Német szokás szerint már az első tálétel után felállott Ribbentrop külügyminiszter, hogy elmondja pohárköszöntőjét. A német külügyminiszter pohárköszöntőjében meleg hangon köszöntötte a magyar államférfiakat és kijelentette, hogy a kölcsönös és rendíthetetlen bizalmon nyugvó együttműködés a két nép érdekében a jövőben egyre gyümölcsözőbben fog alakulni és a baráti Olaszországgal való összetartozásban mindig a béke záloga lesz. A német külügyminiszter pohárköszöntőjére Teleki Pál gróf miniszterelnök válaszolt. Köszönetet mondott azért a bensőséges meleg fogadtatásért, amelyben német földön részük volt. Hangoztatta a miniszterelnök, hogy minden magyar ember számára élmény, ha a Német Birodalomba jöhet és megcsodálhatja a nemzeti szocialista birodalomnak és nagy vezérének a kultúra és a szociális jólét terén elért egyedülálló, bámulatra méltó teljesítményeit. A két nép ezeréves barátságát még jobban megerősítették az elmúlt évek történelmi eseményei, amikor a berlini római tengely támogatásával visszanyertük országunk olyan területeit, amelyeknek változhatatlan lelki rokonsága a magyar néppel most is, 20 évi idegen uralom után teljes mértékben beigazoldódott. A magyar kormánynak szilárd elhatározása, hogy a tengelyhatalmakkal való együttműködés politikáját tovább folytatja és készségesen hajlandó együttműködni mindazokkal a népekkel, amelyeket ugyanaz a békés, baráti szellem tölt el. A miniszterelnök poharát Hitler vezér és kancellár egészségére, a német nép nagyságára és boldogságára ürítette. A német főváros lakossága nagy lelkesedéssel ünnepli a magyar államférfiakat Teleki Pál gróf miniszterelnök és gróf Csáky István külügyminiszter berlini látogatásuk második napján, vasárnap délelőtt ünnepélyes keretek között megkoszorúzták a Hősi emlékművet, majd látogatást tettek a városházán. Délben Göring vezértábornagy, porosz miniszterelnök berlini lakásán adott ebédet tiszteletükre. Délután a Collegium Hungaricumba látogattak el és ott fogadták a berlini magyar kolóniát. A Hősi Emlékmű megkoszorúzásának ünnepélyén a magyar államférfiak és kíséretük tagjai, valamint a berlini magyar követség tagjain kívül Dörnberg báró követ vezetésével részt vettek a német díszkíséret tagjai és Erdmannsdorff budapesti német követ is. A Hársfasoron az Emlékmű környékén nagy tömeg helyezkedett el, amely lelkesen megéljenezte a magyar államférfiakat. Az emlékműnél Seiffert altábornagy, Berlin katonai városparancsnoka fogadta és üdvözölte a magyar államférfiakat. A díszszázad parancsnokának jelentkezése után a magyar államférfiak elléptek a kivezényelt díszszázad előtt, majd Bevonultak az épület belsejébe, ahol hatalmas magyar nemzetiszínű szalaggal díszített babérkoszorút helyeztek el. A koszorúletétel után a jelenlévők néhány percig bensőséges áhítattal adóztak az elesett német hősök emlékének. A koszorúletételt rövid katonai ünnepség követte, majd Teleki Pál gróf miniszterelnök és Csáky István gróf külügyminiszter a magyar leventékhez és az akadémikusokhoz lépett, akikkel hosszas**? elbeszélgettek. Az útvonal mentén felsorakozott nagy tömeg távozásukkor is lelkesen ünnepelte a magyar államférfiakat. A Hősök Emlékművétől a magyar államférfiak a városházára hajtattak, amelynek tanácstermében a városi tanács élén Lippert főpolgármester fogadta őket. A főpolgármester meleg szavakkal üdvözölte a baráti Magyarország képviselőit. A főpolgármester ezután felkérte gróf Teleki Pált és gróf Csáky Istvánt, hogy írják be nevüket a város anyakönyvébe A fogadást villásreggeli követte, majd a magyar vendégek megtekintették a városháza termeit. W Hétfőn útdíjára, Páger Antal: caPITol Egg mm című m Plmszínbál — Telefonszám 3493 előadások kezdete: ‘M&t V*2| V«9< Miátup Va3-Jiorla Keddtől: Három sárkány - Olcsó helyárak! Előadások 3h5, 307 és 309 órakor A tárgyalások teljes eredményre vezettek - írja a német sajtó Az egész német sajtó nagy érdeklődéssel fordul a magyar államférfiak berlini látogatása felé. A lapok első oldalon, feltűnő szedéssel méltatják a magyar hivatalos látogatás rendkívüli horderejét. Hosszú tudósításaikban részletesen beszámolnak a magyar államférfiak megérkezéséről, a Hitler vezérnél rendezett pompás fogadásról és a szombaton lefolyt politikai tárgyalásokról. Hangsúlyozzák, hogy ezek a megbeszélések igen szívélyesek voltak, teljes megegyezésre vezettek a politikai helyzet megítélése tekintetében