Felvidéki Ujság, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)

1939-05-02 / 99. szám

AASSA, 1939 május. 2, Kedd Ara 10 fillér IL évfolyam, 99. szám Főmunbaíárs: Dr. PAJOR MIKLÓS POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: Dr. bArCZAY IÁNOS Teniszezik! Keressék fel a Nemzetközi Vásár alkalmával a STRAUB SPORT tenisz szakü­zlete Budapest V. Tisza István utca 16, Bálvány utca sarok • Telefonszám 180-262 A berlini út A magyar­ államférfiak berlini útját azzal az érdeklődéssel kíséri figyelemmel a magyar közvélemény, amely ezt az utazást méltán megilleti. Természetes, hogy Róma után Berlin került sorra, hi­szen Magyarországnak semmi oka nincs a jól bevált tengelypolitikától eltérni. A Róma—Berlin-tengelyhez való csatlako­zás, illetőleg azoknak a lehetőségeknek a meglátása, amelyek e csatlakozás követ­kezményeként számunkra megnyíltak, a magyar külpolitika legnagyobb felisme­rése volt Nyugodtan elmondhatjuk, hogy az utolsó húsz esztendőben jó külpoliti­kát csináltunk, megláttuk azt a szinte egyetlen lehetőséget, amely a trianoni nyomorúságból kifelé vezethet. A berlini út alkalmából eszünkbe jutnak mindazok az események, amelyeknek következ­ményeként az első rés támadt a trianoni békeszerződés betonfalán a Felvidék magyarlakta területeinek a visszaszer­zésével. A második rést az ütötte, ami­kor Kárpátalját visszakaptuk. A Felvidék magyarlakta részeinek visszatérése nép­rajzi elv alapján történt, míg Kárpátalja visszatérésénél már a történelmi elv ér­vényesült. Ugyancsak a történelmi elvre való hivatkozással terjesztette ki Német­ország a szorosan vett Csehországra és Morvaországra a német protektorátust azzal a megokolással, hogy ezek a terü­letek évszázadokon át a nagy német bi­rodalom integráns részei voltak. Államférfiaink berlini tárgyalásai arra az időre esnek, amikor a nemzetközi helyzet Hitler nagy beszéde következté­ben többé-kevésbé áttekinthetőbbé vált. Ez a beszéd tulajdonképpen válasz Roosevelt elnök felhívására s ha ezen a vonalon kemény volt is, mégis Német­ország békés szándékai bejelentésének tekinthetjük. A tengelyhatalmak nem akarnak háborút, ezt már Mussolini és Hitler is számtalanszor megmondotta, s ehhez az állásfoglaláshoz mi, magyarok is teljes szívvel csatlakozunk. A tengely­hatalmak s velük mi is csak az elkövetett igazságtalanságok jóvátételét kérjük, azon szerencsétlen békeszerződések rendelke­zéseinek lerombolását, amelyek jogot, igazságot, népi hozzátartozást, a törté­nelmi fejlődés eredményeit figyelembe nem véve, a győztes államok érdekei alapján rendezték újjá Európát, legalább­is ideiglenesen. A legutóbbi évek esemé­nyei bizonyítják azonban, hogy a győz­tes államok nem helyesen ítélték meg, hogy mi is az igazi érdekük, mert talán félelmük, talán a győzelemtől megittasult állapotukban olyan békeművet hoztak létre, amely végül rájuk nézve vált vég­zetessé. Mindaddig, amíg a legyőzött ál­lamoknak nem volt ereje a folytonosan hangoztatott igazságtalan rendelkezések megváltoztatására, amíg a panaszló mél­tányosság kérését gazdasági megtorlá­sokkal és háborús fenyegetésekkel elfoj­tani lehetett, úgy ahogy fennállott Euró­pában ez a szerencsétlen rendszer. Amint azonban fordultak a dolgok s a győztesek egyetértését a kisemmizett Olaszország méltatlankodása első ízben megzavarta, később pedig a nemzeti szocialista állam­formában megú­jhodott Németország egyre fejlődő gazdasági és katonai ereje megrémítette, más szelek kezdtek fújdo­­gálni Európában. Az abesszin háború, most legutóbb Albánia bekebelezése, Né­metország részéről pedig a Saar-vidék visszatérése, a ruhrvidéki megszállás megszűnése, a rajnai zónába való be­vonulás. Ausztria csatlakozása, a Szudéta­­német területeknek az anyaországhoz való csatolása, a cseh-morva protektorá­tus kimondása, s a Memes-vidék bekebe­lezése, a tengelyhatalmak részéről olyan sikersorozatot jelentett, amely természet­szerűleg tönkre silányította a békemfivek ferde és káros elgondolásait. A magyar államférfiak berlini meg­beszélései természetesen mást nem hoz­hatnak, mint a régi út folytatását. Min­denképpen szükséges és hasznos ez a ta­lálkozás, hiszen Európában állandóan forranak a dolgok, erők mérkőznek s egy olyan fontos földrajzi fekvésű országnak, mint Magyarország, mindenképpen résen kell lennie, ha érdekeit és fejlődését biz­tosítani akarja. Mi nem tekintjük lezárt­nak a magyar megújhodás útját azokkal az örvendetes eseményekkel, amelyek régi szép Nagymagyarországunk két ér­tékes területét visszahozták, mert még más követelnivalóink is vannak. Meg­gondolatlan lépést nem csinálunk, de igenis el vagyunk szánva arra, hogy a kínálkozó alkalmat elszalasztani nem fog­juk. Úgy látszik világszerte mindinkább utat tör a függő problémák békés rende­zésének a gondolata s ehhez mi örömmel csatlakozunk. Békés úton akarjuk igé­nyeinket kielégíteni, de tudjuk, hogy a saját erőnkön felül ezeknek az igények­nek a békés kielégítésénél igen nagy súllyal esik latba a Németországhoz és Olaszországhoz való viszonyunk. Ez a viszony semmi kívánnivalót nem­ hagy hátra, szívélyes, meleg és közvetlen s minden egyes találkozás csak erőtelje­sebbé és hatékonyabbá teszi, hasznára országunknak, de az európai békének is. A magyar államférfiak berlini tárgyalásai Az ezeréves magyar-német barátságot megszilárdították az elmúlt évek történelmi eseményei A magyar kormány szilárd elhatározása, hogy tovább folytatja a tengelyhatalmakkal való együttműködés politikáját — mondotta Teleki Pál gróf berlini pohárköszöntőjében Berlin, május 1. Teleki Pál gróf miniszterelnök és Csáky István gróf külügyminiszter berlini látogatá­sának második napját vasárnap estebéd fe­jezte be, amelyet Ribbentrop külügyminisz­ter adott­ tiszteletükre az Esplanade-szálló­­ban, Berlin egyik legelőkelőbb szállodájá­ban. A vacsorán mintegy 150-en vettek részt s a miniszterelnökön és a külügyminiszteren kívül ott voltak kíséretük tagjai is, a berlini magyar követség tagjai feleségeikkel, a bi­rodalmi miniszterek és vezetők, valamint a hadsereg vezetői csaknem teljes számban, továbbá a német külügyminisztérium vezető tisztviselői, valamint igen sok társadalmi előkelőség. Német szokás szerint már az első tál­étel után felállott Ribbentrop külügy­miniszter, hogy elmondja pohárköszöntőjét. A német külügyminiszter pohárköszöntő­­jében meleg hangon köszöntötte a magyar államférfiakat és kijelentette, hogy a kölcsönös és rendíthetetlen bizalmon nyugvó együttműködés a két nép érde­kében a jövőben egyre gyümölcsözőb­ben fog alakulni és a baráti Olaszországgal való összetarto­zásban mindig a béke záloga lesz. A német külügyminiszter pohárköszöntő­jére Teleki Pál gróf miniszterelnök válaszolt. Köszönetet mondott azért a bensőséges me­leg fogadtatásért, amelyben német földön ré­szük volt. Hangoztatta a miniszterelnök, hogy minden magyar ember számára él­mény, ha a Német Birodalomba jöhet és meg­csodálhatja a nemzeti szocialista birodalom­nak és nagy vezérének a kultúra és a szo­ciális jólét terén elért egyedülálló, bámu­latra méltó teljesítményeit. A két nép ezer­éves barátságát még jobban megerősítették az elmúlt évek történelmi eseményei, amikor a berlini római tengely támogatá­sával visszanyertük országunk olyan terüle­teit, amelyeknek változhatatlan lelki rokon­sága a magyar néppel most is, 20 évi idegen uralom után teljes mértékben beigazoldó­­dott. A magyar kormánynak szilárd elhatáro­zása, hogy a tengelyhatalmakkal való együttműködés politikáját tovább foly­tatja és­­ készségesen hajlandó együttműködni mindazokkal a népekkel, amelyeket ugyanaz a békés, baráti szellem tölt el. A miniszter­elnök poharát Hitler vezér és kancellár egészségére, a német nép nagyságára és boldogságára ürítette. A német főváros lakossága nagy lelkesedéssel ünnepli a magyar államférfiakat Teleki Pál gróf miniszterelnök és gróf Csáky István külügyminiszter berlini látoga­tásuk második napján, vasárnap délelőtt ün­nepélyes keretek között megkoszorúzták a Hősi emlékművet, majd látogatást tettek a városházán. Délben Göring vezértábornagy, porosz miniszterelnök berlini lakásán adott ebédet tiszteletükre. Délután a Collegium Hungaricumba látogat­tak el és ott fogadták a berlini magyar ko­lóniát. A Hősi Emlékmű megkoszorúzásának ün­nepélyén a magyar államférfiak és kíséretük tagjai, valamint a berlini magyar követség tagjain kívül Dörnberg báró követ vezetésé­vel részt vettek a német díszkíséret tagjai és Erdmannsdorff budapesti német követ is. A Hársfasoron az Emlékmű környékén nagy tömeg helyezkedett el, amely lelkesen meg­éljenezte a magyar államférfiakat. Az emlékműnél Seiffert altábornagy, Berlin katonai városparancsnoka fogadta és üdvö­zölte a magyar államférfiakat. A dísz­század parancsnokának jelentkezése után a magyar államférfiak elléptek a ki­vezényelt dísz­század előtt, majd Be­vonultak az épület belsejébe, ahol ha­talmas magyar nemzetiszínű szalaggal díszített babérkoszorút helyeztek el. A koszorúletétel után a jelenlévők néhány percig bensőséges áhítattal adóztak az elesett német hősök emlékének. A koszorúletételt rövid katonai ünnepség követte, majd Teleki Pál gróf miniszterelnök és Csáky István gróf külügyminiszter a magyar leventékhez és az akadémikusokhoz lépett, akikkel hosszas**? elbeszélgettek. Az útvonal mentén felsorakozott nagy tömeg távozásukkor is lelkesen ünne­pelte a magyar államférfiakat. A Hősök Emlékművétől a magyar állam­férfiak a városházára hajtattak, amelynek ta­nácstermében a városi tanács élén Lippert főpolgármester fogadta őket. A főpolgármes­ter meleg szavakkal üdvözölte a baráti Ma­gyarország képviselőit. A főpolgármester ezután felkérte gróf Teleki Pált és gróf Csáky Istvánt, hogy írják be nevüket a vá­ros anya­könyvébe A fogadást villásreggeli követte, majd a magyar vendégek megtekin­tették a városháza termeit. W Hétfőn útdíjára, Páger Antal: caPITol Egg mm című m Plmszínbál — Telefonszám 3493 előadások kezdete: ‘M&t V*2| V«9< Miátup Va3-Jior­la Keddtől: Három sárkány - Olcsó helyárak! Előadások 3h5, 307 és 309 órakor A tárgyalások teljes eredményre vezettek - írja a német sajtó Az egész német sajtó nagy érdeklődéssel fordul a magyar államférfiak berlini látoga­tása felé. A lapok első oldalon, feltűnő szedéssel méltatják a magyar hivatalos látogatás rend­kívüli horderejét. Hosszú tudósításaikban részletesen beszámolnak a magyar államfér­fiak megérkezéséről, a Hitler vezérnél ren­dezett­­ pompás fogadásról és a szombaton lefolyt politikai tárgyalásokról. Hangsúlyoz­zák, hogy ezek a megbeszélések igen szívé­lyesek voltak, teljes megegyezésre vezettek a politi­kai helyzet megítélése tekintetében

Next