Felvidéki Ujság, 1939. augusztus (2. évfolyam, 173-198. szám)

1939-08-01 / 173. szám

KASSA, 1939 aug. 1, Kedd Ara 10 fillér I. évfolyam, 173. szám Főmunkafárs: Or. PAJOR MIKLÓS POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: Dr. BÁRCZAY IÁNOS S«9ő jóslás s A Meteorológiai Intézet jelen­tése szerint délnyugati, nyugati szél, kissé felhősebb idő, nyu­gaton és északon néhány helyen zivatar várható. A meleg tovább tart. Román határőrök sortüzet adtak Técsőnél a magyar tutajosokra A magyar határőrség a tüzelést viszonozta . A megegyezés ellenére akarták megakadályozni a tutajozást (MTI) A Tisza felső folyása, mint ismere­tes, nagy szakaszon a magyar—román határt alkotja. A románok a kérdéses szakaszon eddig akadályokat gördítettek a Kárpátaljáról az Alföldre irányuló tutajforgalom megindu­lása elé. Hosszas tárgyalás után végül is a tutajozó vállalatoknak a román hatósá­gok megadták az engedélyt a kérdéses szakaszon való tutajozásra. A tutajozó társaságok az engedélyért 20 ezer lejt fizettek a román hatóságoknak a Tiszán való tutajozás ellenértékéül. Az első tutaj szombaton délelőtt indult el Kárpátaljáról az Alföld felé. Estig simán folyt a tutajozás, de szombatról vasárnapra virradó éjjel Técső község mellett a román határőrök tüzelni kezdtek a békésen úszó tutajra. A tüzelés éjjel fél egy órakor kezdődött és a hajnali órákig tartott. Emberéletben szeren­csére nem esett kár, de a golyók egy része embermagasságban érte a Tisza magyar partján álló vámházat és az őrszemek fülénél süvített el. Técső község házait is nagyon sok golyó érte. A kocsma falát a román golyók át­ütötték. A község házain mintegy 60 lö­vés nyomát számolták meg. Az álmából felriasztott lakosság a magyar határőrséghez fordult védelemért. A magyar határőrség a románok tüzelését viszonozta s a hajnali órákban végre helyreállott a rend. A tűzharcban magyar részről emberéletben nem esett kár és sebesülés sincs. A vizsgálat megindult. A nemzeti vagyon védelme Az igazságügyminisztériumban törvény­javaslat készült, amelynek célja az ország közgazdasági érdekeinek a mainál hat­hatósabb és eredményesebb megvédel­­mezése. Tudjuk, hogy a javaslat a valuta­­sikerek és egyéb hazai értékek kicsem­pészői, tehát az ország anyagi erejének csorbítói ellen kíván hathatósabb fegy­vereket adni a rendőr, az ügyész és a bíró kezébe. Tudjuk azt is, hogy ilyen hathatósabb, élesebb és súlyosabb fegy­verekre a nemzeti vagyon védelmében szükség van és ilyeneket külföldön is kö­nyörtelenül alkalmaznak minden érték­­siker ellen. Önvédelem ez­és pedig olyan önvéde­lem, amilyenre a nemzet nemcsak jogo­sult, hanem köteles is. Azok az értékek, valuták és egyebek, amelyeket a sikerek az országból rendszeresen és vakmerően kicsempésznek, jogászi nyelven szólva a nemzeti vagyon állagához tartoznak. Ma­gántulajdonban vannak ugyan, de hiszen a nemzeti vagyon nemcsak állami vagyon, alkotó része annak minden magántulaj­donban lévő érték és az a felfogás, hogy ilyen értékek kicsempészése bűncselek­mény, egyáltalában nem ui, a valutasiko­­la­s nem újszerű vétség vagy bűntett. Negyven esztendővel ezelőtt azt tanította már a budapesti tudományegyetem egyik híres büntetőjogi professzora, hogy egyes emberek meglophatják az államot, a nem­zetet akkor is, ha a saját tulajdonukban lévő értékekkel látszólag szabadon és jog­szerűen rendelkeznek. Csorbítja a nem­zeti vagyont például az, aki a tulajdoná­ban lévő értékes képet m­egsemmisíti, vagy az országból kiviszi. Ezért védték már a múlt században is szigorú törvé­nyek például a műkincseket, tekintet nél­kül arra, hogy köztulajdonban, vagy ma­gántulajdonban voltak. De amikor arról van szó, hogy a nem­zeti vagyon egyes alkotó részeinek, akár pénznek, akár egyéb értéknek az ország területéről való kivitelét az államhatalom tilalmazza és a tilalom áthágóit a tör­vény bünteti, nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy minden belföldön képző­dött vagyon a magyar állam védőszár­nyainak köszönheti létét és minden meg­lévő vagyon ezért van biztonságban, azért tartható épségben, mert az állam törvényei és a közbiztonság közegei vé­delmezik. Az államnak tehát már csak ezért is joga van megtiltani minden né­ven nevezendő értéktárgy kicsempészé­sét. Külön elbírálás alá tartozik a pengő ki­­csempészése. Míg ugyanis egyéb vagyon­tárgyak kivitele csak huzamosabb idő eltelte után érezteti káros hatását, addig a magyar valuta kicsempészése valósá­gos és a bűncselekmény elkövetésekor nyomban bekövetkező értékrombolás Minden jogtalanul kicsempészett pengő rontja pénzünknek a nemzetközi piaco­kon jegyzett árfolyamát, amit itthon ugyan nem érzünk, mert a pengő belső vásárló­ereje biztosítva van, annál inkább érezhetjük azonban a külkereskedelem terén, a behozatalnál és kivitelnél. Minél több pengőt csempésznek ki a sikerek külföldre, annál drágábban fizetünk meg mindent, amit az országba importálnak és annál kevesebbet kapunk azért az áruért, amit külföldi piacokra viszünk. A siker tehát a szó szoros értelmében az ország, a nemzet zsebéből lopja ki a pen­gőt, amelyet jogellenes úton külföldre visz. Ezt az értékrombolást, az országnak ezt a lelkiismeretlen szegényítését tehát minden eszközzel meg kell akadályozni. Mai törvényeink a nagy cél, a nemzet vagyonának megvédése érdekében nem elég hathatósak, mert egyrészt nem elég szigorúak, másrészt nem tartalmaznak megfelelő intézkedéseket a bűncselekmé­nyek megelőzésére. Feltétlenül szükséges tehát az új és szigorú törvény a sikerek ellen. Legelsőrendű érdek, tehát legelső­­rendű kötelesség a nemzeti vagyon álla­gának védelme. Azt, aki a nemzetet, az országot megkárosítja, nem minden ok nélkül lehet a nemzetrontókhoz és haza­árulókhoz hasonlítani. Ezekhez hasonlóan kell tehát büntetni őket. A bárcai plébános népszavazást akart provokálni a Himnusz felett Izgalmas népgyűlés a bárcai plébánián • A felizgatott tótok a szlovák himnuszt énekelték a templomban a magyar nemzeti imádság után Bárca, július 31. Megdöbbentő események hírét jelenti tu­dósítónk Bárcza község izgalmas vasárnap­járól. T­öbb ízben beszámoltunk arról, hogy az utolsó népszámlálásnál magát 75 százalékban magyarnak valló bárcai katolikus magyar­ság Pavlik József plébános minden ellenke­zése dacára magyar nyelvű énekekkel kívánja kisérni a szent­misét. A magyarság jogos igényeivel szemben a plébános minden lehe­tőt elkövetett, hogy a magyar szó, melyet a csehek idejében száműztek a bárcai temp­lomból, vissza ne térhessen. Ez a mesterke­dése azonban hajótörést szenvedett, mert Bárca hűséges magyar népe az Egyesült Magyar Párt energikus közbelépésével elérte azt, hogy püspöki rendelettel szabályozzák a nyelvi kérdést az istentiszteleteken­. A két vasárnapi szent­mise közül az egyiket magyar nyelvű egyházi éne­kekkel kell kisérni. Pavlik János plébános a püspöki rendeletet is csak többheti késéssel hajtotta végre s közben állandóan folyt a féktelen i­­gatás Bárcán a magyar katolikus hívekkel szem­ben. Azt is megirtuk, hogy a bárcai lóm. kat. kántor. Gujdán András nem játsza a Himnuszt a magyar szent mise után s hogy a régi magyar egyházi énekek betanitásáról sem történik gondoskodás. Gujdán András kántor fölkereste szerkesztőségünket és hi­­telt érdemlő módon igazolta hogy a Himnusz éneklése körül őt nem terheli felelőség. Gujdán András már többször akarta játszani a Himnuszt, de nem tehette azt, mert Pavlik József plébános meg­tiltotta, hogy a magyar Himnuszt játszák a bárcai templomban, annak dacára, hogy a Himnuszt — a kántor írásbeli nyilatkozata szerint is — Bár­cán mindenki tudja énekelni. A magyar egyházi dalok begyakorlása is rö­videsen megtörténik. Amint a nyári mezei munkálatok véget érnek, a legrövidebb időn belül begyakorolja a fiatalság a magyar egy­házi énekeket, melyeket a csehek száműztek a bárcai templomból. Hogy Bárcán milyen hatalmas tábora van a magyar katolikusok­nak s hogy milyen erős a magyar érzelm­ű szlovákok tábora, arra legjobb bizonyíték, hogy vasárnap a templomot zsúfolásig megtöltő hívek a szent­mise végeztével egy ember­ként elénekelték a leggyönyörűbb ma­gyar imádságot: a Himnuszt. Gyönyö­rűen zengett és szárnyalt a legfensé­gesebb magyar dal, melynek hallatára egyes öreg bárcai lakosok sírva fakad­tak a meghatottságtól. Ezután ismét egy váratlan jelenet követke­zett, a szlovák Himnuszt is elénekelték a hí­vek, bizonyságául annak, hogy Magyaror­szágon testvéri egyetértésben élnek a nem­zetiségek. A csehek alatt elképzelhetetlen lett volna ilyen dolog Azonnal letartóztatták volna az összes éneklőket. caPITOl Flmszinhiz — Telefonszám 3492 Előadások kezdete: 3'«5, ’07, *09 Gaál Franciska utolsó európai filmje, a béke­beli Bécs legvidámabb napjai. Olcsó helyárak!Tavaszi parádé Jön! Réztábla a kapu alatt A plébános népgyű­lést hirdet A himnuszok elhangzása után váratlan ese­mény következett. Pavlik József plébános leintette az orgonáló kántort és szlovák nyel­ven a következő beszédet intézte az oltárról a hívekhez: — Úgy látom, hogy itt az eddigi istentisz­teleti rendet egyesek meg akarják változtatni és olyan dolgokat akarnak bevezetni, melye­ket a püspöki hivatal nem rendelt el. (Ezt a magyar Himnuszra értette). Egyes magyar pártok és lapok Bárcán nem fognak progra­mot diktálni s ezért fölkérem a hívőket, hogy ma délután a plébánia udvarán gyűljenek össze és döntsenek afölött, hogy milyen nyelven énekeljenek a bárcai templomban. Délután hatalmas tömeg gyűlt össze a plé­bánia udvarán. A szlovákság körében lelki­­ismeretlen izgatók a gyűlést megelőzőleg nagy propagandát fejtettek ki oly irányban, hogy szavazás útján foglaljanak állást a magyar Himnusz éneklése tárgyában. Azt kívánták kimondani, hogy Bárcán a nemrégiben bevezetett magyar éneklést szüntessék be a miséken s kizárólag szlovákul énekeljenek, a magyar Himnusz éneklését pedig egyszer és mindenkorra szüntessék be. Ilyen előzmények után gyűlt össze a Pavlik József plébános által összehívott gyűlés. A hangulat forró volt, amit csak fokoztak a magyargyűlölettel telített felszólalások. Részt vettünk a gyűlésen és a következő megdöb-

Next