Filológiai Közlöny – XIII. évfolyam – 1967.
1–2. szám - Közlemények - Gerskovics, Alekszandr: Petőfi és Shakespeare
Hiszen nem ez az egyetlen Arany-hatás az említettek Dante-fordításában. Mindjárt a kezdet kezdetén is ilyenre bukkanunk. Gondoljunk csak Aranynak A kis pokol című, ugyancsak az ötvenes évekből származó paródia töredékére, amely így kezdődik: Az emberélet útjának felén Egy nagy zsiborgó vásárba jutottam. Mivelhogy a jó útat nem lelem. Nagyon hasonlít ehhez mind Szász, mind Babits fordítása, hogy csak ez utóbbit idézzük: Az emberélet útjának felén egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, mivel az igaz utat nem lelem. Az említett paródia olvastára önkéntelenül az az érzés támad bennünk, milyen kár, hogy Szász helyett nem maga Arany János vállalkozott a dantei mű átültetésére, ez valóban az ő zsenijéhez méltó feladat lett volna, s akkor még a Babits-fordítást is nélkülözhetnék. Petőfi és Shakespeare ALEKSZANDR GERSKOVICS Az 1848-as magyar forradalom kitörésének idején Petőfi éppen Shakespeare-t fordította. Február legvégén fejezte be a Coriolanus verses fordítását, s a Shakespeare-láz annyira elragadta, hogy azon melegében nekifogott a Rómeó és Júlia átültetésének. Lehet, hogy éppen 1848. március 15-ének reggelén, amikor a költő elrohant hazulról, hogy csatlakozzék a magyar főváros utcájára tóduló felkelők tömegéhez, íróasztalán a befejezetlen Shakespeare-strófát tartalmazó papírlapot hagyta. Amikor az első felvonásban a fejedelem monológjának közepéhez ért, félbeszakította rajongva szeretett munkáját és többet nem is tért hozzá vissza, annyira belevetette magát abba a forradalmi harcba, melynek egyik vezető személyisége és — az utolsó csatában, Segesvárott, 1849. július 31-én — hősi halottja lett. A nagy forradalmár lírikus életműve idő előtt véget ért. A számtalan sok terv között, amely lelkét betöltötte, nem utolsó helyen állt az, melyről az 1847. és 48. év fordulóján többször is lelkesen írt Arany Jánosnak. Az 1848. február 10-én kelt levelében ez áll: „Kedves Jankóm ! . . . Shakespeare-t erősen fordítjuk Vörösmartyval, én e hónapban bevégzem a Coriolánus-t, már a negyedik felvonás vége felé járok. Vörösmarty Lear-ez. Én Coriolánon kívül még okvetlen lefordítom a Rómeó-t, Othelló-t, III. Richard-ot, Athénéi Timon-t, Cymbelin-t, s talán IV. Henrik-et és a Téli regé-t, Vörösmarty Lear-en kívül a Macbethet, Hamlet-et, Viola-t, a Nyáréji álmot s még nem tudom mit . . . Hát te meddig vagy a Windsori víg dámákkal? úgy-e baromi veszekedett munka? Küldj legközelebb az én számomra János Királyból egy kis mutatványt, én is küldök neked a másik lapon Coriolanból. Megláthatod belőle, mennyi szabadságot veszek mind a külsejére, mind a belsejére nézve . . . Néhol egyegy sorral hosszabbra jövök ki, de ezt a híres Schlegel is teszi, pedig ő német, s angolból németre fordítani, a magyarhoz képest, valóságos gyerekjáték ..." Tehát nem a lángész szeszélyéről volt szó, nem arról, hogy a dicsőségének és alkotómunkájának tetőpontján álló magyar költőnek történetesen megtetszett egy Shakespeare-darab és lefordította , hanem a legapróbb részletekig átgondolt, nagyszabású tervet dolgoztak ki, hogy a XIX. század három legnagyobb magyar költője kiadásra készíti elő Shakespeare összes műveinek magyar fordítását. Arról volt szó, hogy felfedezik a magyarok számára az igazi Shakespeare-t. A terv lelkes kezdeményezője Petőfi volt. Shakespeare kedvéért rövid életének legtermékenyebb korszakában letette alkotói tollát és lemondott több más gondolatának megvalósításáról. Még a szívének oly kedves téma, Lehel vezér hőstette is, amelyről elbeszélő költeményt készült írni, háttérbe szorult, átengedte helyét a fordítói munkának. („Lehellel hallgatok, míg Coriolan-t el nem végzem, akkor egész erővel bele kapaszkodom; 37 strófa van még belőle 8 soros" — írja imént idézett levelében.) Dehát mi az, ami Petőfit Shakespeare-hoz vonzotta? Hogyan értelmezte a ,,brit óriás"-t fiatal magyar rajongója, a XIX. század nagy költőforradalmára? Petőfi előtt Magyarországon Shakespeare-t németből készült szabad átdolgozások, valamint Adorján Boldizsárné, született Lemouton Emília nyers prózai fordításai mutatták be. Jóllehet Kazinczy Ferenc, a nagy magyar reformer — a magyar játékszín érdekében — már