Fons (Forráskutatás és Történeti Segédtudományok) XIII. évfolyam 2006.
1. szám - Tanulmányok - Majtényi György: „Nem mehet akárki vadásznak" Az elit és a vadászat a második világháború után
a metaforikus jelentések elválaszthatatlanul hozzátartoznak a valóság érzékeléséhez, megismerésük segítségünkre lehet a társadalmi jelenségek — egykori és mai — jelentéseinek a feltárásában. „Egyetértés" a vadászatban Az erdőkben 1945-ben — a politikatörténetben gyakorta alkalmazott metaforát kölcsönözve — „átmeneti állapotok" uralkodtak. Ahogy Merán Fülöp visszaemlékezés-kötetében körülményes szakszerűséggel megfogalmazta: „A nagyban történő vadorzás akkoriban nem volt más, mint a természetes védekezésnek egy része, mely az éhség ellen irányult." Könyvében felidézi, amikor testvérével 1945-ben titkos vadászatra (vadorzásra) indultak, majd egykori „jobbágyaikkal" összetalálkozva velük együtt hajtották fel a vadakat, s rejtőztek el a lövések zajára felfigyelő szovjet katonák elöl: „Öt magyar bujdosott az oroszok elől, kettő az elmúlt régi világból, három szegényember, volt hajtók, kisparasztok és egy híres régi vadorzónak a fia." Később megjegyzi: „A nagy felszabadulási testvériség és barátkozás, az osztályok látszólagos megértése hamar véget ért, és kezdődött a véres és engesztelhetetlen valóság." 1945-ben a földreformról szóló törvénnyel — a nagybirtokrendszer megszüntetésével —összhangban módosították a vadászati törvényt. A vadászati jogot elválasztották a földtulajdontól, és kinyilvánították, hogy e jog az ország egész területén az államra szállt. A politikai változások ellenére a vadászat szervezete a háború után is erősen kötődött a Horthy-korszak hagyományaihoz. Értelemszerűen elsőként azok alakítottak társaságot, akik korábban is vadásztak, területtulajdonosok, nagybirtokosok voltak, vagy akik a vadászathoz mint passzióhoz kötődtek. Az új vadásztársaságok így az ő neveik alatt alakultak meg.A vadászat jogszerű gyakorlását a jogszabály vadásztársasági tagsághoz kötötte. Az egyesületi törvény minimum tíz tagot írt elő. A Földművelésügyi Minisztérium hagyta jóvá az alakuló t Merán Fülöp: A vadászat megmaradt. Bp., Nimród Alapítvány, é. n. 49. p. (A továbbiakban: Merán c. n.) 7 Merán e. n. 51. p. Megemlíti ugyanakkor, hogy a hajtók egyike megjegyezte: „Hát maguk mégis jobban lünek, mint mink." Uo. 50. p. 8 Merán c. n. 54. p. Tanulságos ugyanitt a párttitkár születésnapjának a leírása: A párttitkár születésnapja — 1946. Uo. 52-56. p. 9 4640/1945. (VII. 14.) ME. sz. rend. I.