Fons (Forráskutatás és Történeti Segédtudományok) XIII. évfolyam 2006.

1. szám - Tanulmányok - Majtényi György: „Nem mehet akárki vadásznak" Az elit és a vadászat a második világháború után

a metaforikus jelentések elválaszthatatlanul hozzátartoznak a valóság érzékelésé­hez, megismerésük segítségünkre lehet a társadalmi jelenségek — egykori és mai — jelentéseinek a feltárásában. „Egyetértés" a vadászatban Az erdőkben 1945-ben — a politikatörténetben gyakorta alkalmazott metaforát kölcsönözve — „átmeneti állapotok" uralkodtak. Ahogy Merán Fülöp visszaemlé­kezés-kötetében körülményes szakszerűséggel megfogalmazta: „A nagyban törté­nő vadorzás akkoriban nem volt más, mint a természetes védekezésnek egy része, mely az éhség ellen irányult."­ Könyvében felidézi, amikor testvérével 1945-ben titkos vadászatra (vadorzásra) indultak, majd egykori „jobbágyaikkal" összetalál­kozva velük együtt hajtották fel a vadakat, s rejtőztek el a lövések zajára felfigyelő szovjet katonák elöl: „Öt magyar bujdosott az oroszok elől, kettő az elmúlt régi vi­lágból, három szegényember, volt hajtók, kisparasztok és egy híres régi vadorzó­nak a fia."­ Később megjegyzi: „A nagy felszabadulási testvériség és barátkozás, az osztályok látszólagos megértése hamar véget ért, és kezdődött a véres és engesz­telhetetlen valóság."­ 1945-ben a földreformról szóló törvénnyel — a nagybirtokrendszer megszünte­tésével —összhangban módosították a vadászati törvényt. A vadászati jogot elvá­lasztották a földtulajdontól, és kinyilvánították, hogy e jog az ország egész terü­letén az államra szállt.­ A politikai változások ellenére a vadászat szervezete a há­ború után is erősen kötődött a Horthy-korszak hagyományaihoz. Értelemszerűen elsőként azok alakítottak társaságot, akik korábban is vadásztak, területtulajdono­sok, nagybirtokosok voltak, vagy akik a vadászathoz mint passzióhoz kötődtek. Az új vadásztársaságok így az ő neveik alatt alakultak meg.­­A vadászat jogszerű gya­korlását a jogszabály vadásztársasági tagsághoz kötötte. Az egyesületi törvény mi­nimum tíz tagot írt elő. A Földművelésügyi Minisztérium hagyta jóvá az alakuló­ t Merán Fülöp: A vadászat megmaradt. Bp., Nimród Alapítvány, é. n. 49. p. (A továbbiakban: Merán c. n.) 7 Merán e. n. 51. p. Megemlíti ugyanakkor, hogy a hajtók egyike megjegyezte: „Hát maguk mégis jobban lünek, mint mink." Uo. 50. p. 8 Merán c. n. 54. p. Tanulságos ugyanitt a párttitkár születésnapjának a leírása: A párttitkár szü­letésnapja — 1946. Uo. 52-56. p. 9 4640/1945. (VII. 14.) ME. sz. rend. I.

Next