Fővárosi Napló, 1946 (1. évfolyam, 1-19. szám)

1946-08-31 / 2. szám

A svájci tőke hajlandó résztvenni Budapest újjáépítésében Kalmár István tanácsnok érdekes beszámolója svájci tanulmányútának eredményeiről Kővágó József polgármester nemrégiben megbízta Kalmár István tanácsnokot, a gépészeti ügyosztály vezetőjét, utazzék Svájcba és tanulmányozza a háború alatt bekövetkezett műszaki fejlődést, technikai újításokat, hogy azok eredményeit, az újjáépítés kapcsán hasznosíthassuk. Kalmár István tanácsnok svájci útjáról most érkezett vissza és gazdag tapasztalatairól a következőkben számolt be: — Svájcban Zürich, Genf, Basel, Baden, St. Margareth, Winterthur, Solothurn, Bern és Lausanne városokat kerestem fel, ahol meglátogattam a legnagyobb gyárakat. Elsősorban a műszaki tudományos fejlődéséről, a munka racionalizálásáról, a munkások anyagi és szociális viszonyairól igyekeztem benyomást szerezni. Majd felkerestem a közüzemeket, nevezetesen a közkórházakmat, kenyérgyárakat, vágóhidakat, szemétégető telepeket és városfűtési központokat. A svájci ipar főleg a finommechanikában és az energiával való gazdálkodás terén jár elől- Példa erre az erőtelepek igen nagy változata. Kombinált áramfejlesztő- és fűtőközpontok, thermikus erőtelepek, amelyek áramtermelés mellett városrészeket fűtenek, ipartelepeknek gőzt, melegvizet juttatnak. Általában a törekvés mindenütt a gépek automatikus kezelése felé irányul. Nyilvánvaló az az előny, ami ebből származik, minimális kezelőszemélyzet, az elérhető legjobb teljesítménnyel párosulva. Ugyancsak az energiával való gazdálkodás terén tett nagy lépést a hőszivattyúval való kísérletezés, amellyel lépten-nyomon találkozunk az összes nagy gyárak telepein. A hőszivattyú egyre gyakoribb alkalmazása jelentékeny energiamegtakarítással jár s bizonyos célokra a legideálisabb módon szolgáltat meleget. A gyáripar élén jár egyes gépek korszerűsítésében, törekvése mindenütt a kisebb, könnyebb gépegységek, a jobb hatásfok biztosítása. E téren jelentékeny fejlődés fedezhető fel. A dugattyús gépekről a rotációs gépekre való áttérés általános. Új anyagok felhasználása, részlet újítások, megmunkálási módszerek javítása, a gyártás tervszerűsége jelentékenyen előre vitte a svájci gyáripart. Foglalkoztatottsága következtében tőkebőség állt elő, ami lehetővé tette, hogy a gyárak bőven felszereljék magukat a legkorszerűbb szerszámgépekkel, revolverekkel és automatákkal, így a munkamenetet racionalizálhatták, a termelés olcsóbb, de főleg precízebb lett. A tőke lehetővé tette kutatólaboratóriumok létesítését, legelsőrangú szakemberek megfizetését, olcsó és észszerű gyártási módok kidolgozását. A gyáriparban mindenütt felfedezhető a szakértő vezető, mint a jó termelés egyik elengedhetetlen feltétele, a műszakilag képzett tudományos (mérnök) és féltudományos (technikus) szakemberek vezető szerepe és nagy szervezői készsége. Aminek természetes következménye a jó termelés — és ennek — a gazdagság. ■— A svájci gyáripar foglalkoztatottsága teljes. 18—24 hónapos terminus a legrövidebb, amit szállításra vállalni tudnak. Megrendelőként az egész világ szerepel. Elsősorban maga Svájc, amely a háború alatt nem elégítette ki ipari igényeit. A legnagyobb megrendelő azonban Dél-Amerika, amely az élelmiszerszállítás néven meggazdagodott a háború alatt, de gépeket nem tudott vásárolni. Most egy modernizálási és racionalizálási folyamat elején áll, amihez korszerű gépek és felszerelési eszközök kellenek. A megrendelt áru vételárának felét megrendeléskor kell fizetni. Ez a legkedvezőbb fizetési feltétel, amibe a svájci gyárak belemennek. Érdekes jelenség, hogy a svájci gyárak nagyobb arányú iparbővítést nem vettek tervbe még a mai hatalmas konjunktúra mellett sem. Ennek oka az, hogy a mai konjunktúrát rövidre becsülik és igen erős USA ipari penetrációt látnak előre. Az USA hatalmas szériaipara a háborús termelésről a béketermelésreáttérve — svájci vélemény szerint — el fogja árasztani Európát olcsó és jó ipari produktumokkal. De nem lekicsinylendő Anglia export erőfeszítése sem. Ezektől a versenytársaktól fél és nem bővít jelentékenyen.• A munkavállalók helyzete a gyáriparban kedvezőbb, mint nálunk a béke éveiben volt. A szakmunkások órabére 2—3 frank között mozog, ami magas színvonalú megélhetést biztosít. A szociális intézmények fejlettek. A gyárakban emberhez méltó öltözők, fürdők, étkezők vannak. Szórakoztatással azonban a gyárak nem foglalkoznak, mert felfogásuk szerint a legszociálisabb gondoskodás: a jó bér. Svájcban igen erős munkaerőhiány van. A gyárak állandóan keresnek szak- és segédmunkást. Munkanélküliség nincs. Külföldieknek munkavállalási engedélyt azonban nem adnak. A svájci közép- és nehéziparban jelentékeny helyet foglal el a mezőgazdasági gépgyártás is. Módom volt megfigyelni, hogy a legkisebb birtokos is géppel szánt, kapál, kaszál és arat. Erre a célra igen elmés és olcsó u. n. kistraktor konstrukciók vannak. S ezek rendkívül keresettek. A magyarországi földosztás után — véleményem szerint — ilyen 5—10 holdas birtokra való kistraktorgyártás Magyarországon elsőrendű szükséglet lenne s a mezőgazdasági termelés ugrásszerű emelkedéséhez vezetne, de elősegítené a földmunkások emberibb életfejlődését is. Modern közüzemek a svájci városokban ■— Megbízásomhoz híven végiglátogattam a fent említett városokban a kommunális üzemeket. Kórházakat, városfűtési telepeket, szemétégetőket, hűtőházakat, vágóhidakat, kenyérgyárakat. A kórházakat a nagy tisztaság, a bő orvosi felszerelés, a felszerelés elektrifikáltsága, a nagy gyógyszerbőség, a gazdasági berendezések, kazántelepek, konyhák, mosodák tervszerűsége, az egészet pedig helyes energiagazdálkodás jellemzi. A konyhák kivétel nélkül gépesítettek, a mosodák úgyszintén. A főzés-sütés elektromos árammal történik. A közvágóhidak tisztasága és helybősége szembeötlő. Hygieniája a legmagasabb fokon áll. — Tanulmányaim során megtekintettem a genfi városi kenyér- és tésztagyárat, mivel a budapesti kenyérgyár a modernizálás és bővítkezés szükséglete előtt áll, nem lenne érdektelen egy ilyen korszerű gyárat ismertetni. A gyár minden üzemágában elektrifikált. A kemencék legnagyobb produkciója éjjel van, aminek az elektromos tarifa a magyarázata. Az éjjeli áramár fele a nappalinak. Az éjjeli töltésnél a kemencék bekapcsolása automatikus, személyzetet nem igényel. — Svájcban igen elterjedt a távfűtés és a városfűtés s így ezzel a problémával szeretnék foglalkozni. A nyugati államokban ez igen elterjedt s egyre nagyobb lépésben fejlődik. A városfűtés problémájának megoldását nagyban vitte előre Svájc a hőszivattyú terén előírt sikereivel. Mivel Budapestnek kivételesen kedvező természeti adottságai vannak a hőszivattyú felhasználására, ezt a kérdést Svájcban a legbehatóbban tanulmányoztam. — Tanulmány tárgyává tettem a zürichi és baseli szemétégető telepet. A szemétégetők a város belsejében vannak. Teljesen szag-, poros bűzmentesek. Aránylagos központosított telepítésüknek oka, hogy a fuvarkilométerekkel kívántak takarékoskodni. Erre a célra szerkesztett szemétszállító gépkocsik, teljesen pormentesen szállítják a szemetet az égetőbe. — Megjegyzem még végül, hogy a Svájcban most felépülő kémiai ipar ösztönzést adhatna a magyar kémiai iparnak, mert kétségtelen, hogy a német kémiai ipar háttérbe szorulása minden országban előtérbe hozza a vegyipar felfejlesztésének problémáját. Ehelyett csak arra akarok rámutatni, ami a fővárost elsősorban érdekelheti. Ez a gázgyártás melléktermékeinek és a petróleumgázok melléktermékeinek feldolgozása. Célszerű lenne ■áJlítrn pfífíjflbCL II ч in - VI A főváros közgyűlésének négy- ha napos költségvetési vitája idején szomorú feltűnést keltett, hogy hiányzott a teremből Bechtler Péter alpolgármester. Mindenki észrevette távollétét, mert el sem képzelhető az autonómia valamerelyik szervének ülése jelenléte nélsykül. Mindenütt ott van, állandó ^ mosollyal az ajkán, eleven kíváncsisággal a szemében. Távollétének ^ oka hamarosan köztudomásúvá vált és általános részvétet keltett. ^ Betegen feküdt a Rókusban. A népszerű alpolgármestert vérmérgezés ég tüneteivel vitték be a kórházba. A gondos orvosi kezelés megmentette a komplikációktól. Bechtler Péterre v, különben jellemző megbetegedésé-nek története. Három hét előtt, vamsárnapját annak szentelte, hogyz önkéntes munkára jelentkezett a Szabadság-híd építésénél. Rekkenő hőségben egész napon át kavicsot ■„ talicskázott. Eközben megsebezte te lábát, de természetesen ügyet sem, vetett a dologra. A vérző sebbe por, piszok jutott be a verejtékes munka közben és két nap múlva dagadni és gyulladni kezdett a sebei környéke. Végül olyannyira elmérregesedett, hogy elkerülhetetlen volt a kórházbaszállítás. Ezt a dicsőség aéget ugyan nem irigyelte meg rá Bechtler kommunista kollégája, de Katona János alpolgármester, de de ugyancsak a költségvetés tárkigyalása közben megbetegedett és ve ágyba került. Ő is hiányzott a köznegyűlési teremből. Most már mind pe ketten jobban vannak és valamelyik nap már meg is jelenhetnek hivatalukban. A költségvetési viták mindenkor éjszakába elnyúló hosszú üléseket kívántak meg. Az elmúlt héten is éjfélig voltak világosak a Váci utcai városháza közgyűlési termének ablaki. Délután négy órától kezdve ,n ültek ott a bizottsági tagok és Ы- lgzony megéheztek, megszomjaztak. A régi időkben a községi Élelmi■rá szerüzem pompás vacsorákkal igyenkezett a városatyákat biztosítani mindenre kiterjedő gondoskodásáráról. Akkoriban sonkával, kolbász, szál, hallal, hidegsülttel, sok minden egyéb jó falattal, bőséges me- Г leg ételeket kínáló étlappal kedveseskedett. Most a városatyáknak jóval 11 soványabb táplálékkal kellett beérniök. Volt ugyan keménytojás, körözött liptói túró, vaj és pogárcsa, meleg étel azonban csak egy fajta: virstli. Egyik nap lecsóval, ’ majd gerstlivel, paprikás krumpli,óval és tökfőzelékkel garnirozták. "" De így is nagy kelete volt, bár j~ mindenki, jegy ellenében, csak egy pár virstlit kapott. " Így változtak az idők és változtak '* az emberek is, mert a maiakat ez , is kielégítette, sőt elismerésre késze tette a Községi Élelmiszerüzemmel 'e szemben. e * ,s a A főváros tanácsnokai között a legmunkásabb, Pollákné StemSzembréna, Svájcba utazott. Első útja Kt Genfbe vezet, ahol résztvesz г a Szocialista Nőmozgalom viágkongresszusán. Svájci tartózkosódását természetesen felhasználja az, hogy személyesen is érintkezésbe kerüljön a svájci segélybizottságok is vezetőivel. E látogatásoknak és tanácskozásoknak gyümölcsét Budapest ellátatlanjai, gyermekei és táogatásra szoruló öregei fogják látni. A tanácsnoknő ismeri legjobban a magyar főváros szociális helyzetét, tudja, milyen segítségre van szükség, hogy a lerongyolódott emberek kihúzhassák a készülődő é telet. Svájcból Parisba utazik tovább. Ott megvizsgálja a háromhónapos nyaralásra kivitt magyar , gyermekek helyzetét és tárgyalásokat kezd további gyermekvonatok indítására és befogadására. Programja szerint sorra látogatja a francia fővárosban székelő nemzeti közi segítőszerveket és további támogatást igyekszik biztosítani tőlük. Külföldi tartózkodása alatt természetesen tanulmányozni kívánja a nagyvárosok szociális helyzetét és berendezéseit. Útjárót tízezrek jókívánsága és bizakodó szeretete kíséri. A budapesti kerületek elöljárói eddig hetenként összeültek, hogy megtanácskozzák az aktuális kérdések egyöntetű intézését, a felmerülő problémákat, a közönség soraiból érkező panaszokat, és a közigazgatás továbbviteléhez szükséges rendelkezéseket. Az elöljárói értekezletek általában igen hasznosak, értékesek és célravezetők voltak — mégis most szünetelnek. Az értekezleteket rendező két elöljáró, Zselinszky és Vigyázó Géza nyugalomba vonult és azóta nincs, aki összehívja a hivatalukban ma■ tadottakat. Egyelőre még nem akadt, aki kezébe vette volna az ügyet és folytatná a jól bevált ■ rendszert, de remélhetőleg, előbb , vagy utóbb, az elöljáró uraknak eszükbe jut, hogy rég nem voltak , együtt és mégis csak találkozniok kellene, hogy megbeszéljék a tornyosuló problémákat — A lista, új költségvetés, tisztviselőkívánságok, iparengedély-revízió, tüzelőellátás és sok egyéb, elég fontos kérdések, hogy arról nézeteiket kicseréljék. tanulmány tárgyává tenni, mit jelentene ezzel foglalkozni a főváros szempontjából. — A műszaki problémákon túl megvizsgáltam annak a lehetőségét, hogy" svájci tőke bekapcsolódnék-e a főváros újjáépítésébe is. Tárgyalást folytattam — tisztán elvi síkon — a megfelelő ipari és bank vezető személyekkel. A főváros ügyei iránt a rokonszenv megvan. Mindenki szeretettel beszélt Budapestről. De keserves tapasztalataik vannak a hitelezőknek, mert rendezetlen adósságok, vagy kintlevőségek bizalmatlanná teszik őket. Mégis volna hajlandóság, de nem tiszta pénzkölcsönre, inkább részvételre oly módon, hogy a svájci tőkés is belefolyna az általa hitelezett üzlet vezetésébe, hogy így meglegyen a biztossága a pénzkezelés tekintetében. Készek lennének a főváros közlekedés, idegenforgalmi, szálloda, gyógyfürdő, energiaellátási és egyéb problémáiban, a fővárossal közös vállalatok alapításába vagy fejlesztésébe pénzt fektetni, hosszabb közös bérlet, közös tulajdon, de főleg közös vezetés feltétele mellett. Ilyen tőke nagy menynyiségben rendelkezésükre áll. E feltételek mellett még elengedhetetlen előfeltétel, a beruházott tőke biztonsága, a szabad utazási lehetőségek biztosítása, a kormányhatóság és a Nemzeti Bank garanciája, hogy a tőke annuitása áruban, vagy devizában Svájcba kivihető legyen. Ezek az előfeltételek az élet normalizálódásával kapcsolatban teljesülni fognak s akkor időszerűvé válik a svájci tőke meginvitálása. Tizenötmillió forintba kerül és két év alatt épül újjá a Margithíd Mártírok-hídjai lesz a híd új neve „Következzék a Lánchíd ...“ — mondotta a Szabadság-híd felavatásakor Gerő Ernő közlekedésügyi miniszter, kinek szavai szimbolikusak és azt jelentik, hogy fel fog épülni nagy hídépítő elődjének, a legnagyobb magyarnak: Széchenyinek Lánchídja is. A miniszter szaivait sokan félreértették és azt a téves következtetést vonták le azokból, hogy a Szabadság-híd újjáépítése után sorrendben a Lánchíd következik, ami tévedés, mert a soron következő újjáépülő híd, a Margit-híd. Az elmúlt hónapok alatt a közönség feszült érdeklődéssel figyelte a Szabadság-hídon folyó újjáépítési rohammunkát. Budapest minden demokratikus érzelmű polgára izgult azért, hogy a híd a megígért terminusra, augusztus 20-ára, Szent István napjára elkészüljön. Közben azonban megfeledkezett a közönség a Margit-hídon folyó lelkes munkáról, mely már közel egy éve folyik -s melynek üteme meggyorsult, mert a Szabadság-híd dolgozóinak nagy része a soron következő híd építkezésében vesz részt. A Margit-híd újjáépítése sokkal fáradságosabb és költségesebb lesz, mint a Szabadság-hídé, mert a hidat az esztelen fasiszta rombolási düh majdnem teljesen elpusztította. A híd vasszerkezete majdnem teljesen elpusztult, csak a margitszigeti szárny maradt úgyahogy épen, megrongálódtak azonban a pillérek is, melyeknek helyreállítása a jövő év közepéig fog tartani. Egyelőre a legnehezebb munkát, a roncskiemelést kell elvégezni, ami óriási feladat, de — az árvízveszélyre való tekintettel — késő őszig készen kell lenni ezzel a munkával. A roncsokat robbantással törik darabokra és a vasalkatrészeket hatalmas daruk szállítják a partra. Végig a pesti és a budai Dunaparton már láthatók a kiemelt roncsok, mint a Dunából kiemelt holttestek fekszenek a parton. A Margit-híd nem a régi formájában épül újjá: széles vasbetonhíd lesz, építése 2 évig tart és a költségekre 15 millió forintot irányzott elő az állam és a főváros. Az 1848-iki szabadságharc századik évfordulóján, 1948-ban adják át a forgalomnak a Margit-hídat, melynek új nevet szántak: a „Mártírok-hídja“ elnevezést kapja és felavatása egybeesik majd azokkal a nagy ünnepségekkel, melyeket a szabadságharc századik évfordulóján rendez a nemzet. A Margit-híd — mint már említettük — az állam és a főváros költségén épül újjá, a főváros azonban szegény, fizetni nem tud s ezért a szükséges összegeket egyelőre az állam előlegezi. Hogy a főváros az állammal szemben fennálló s évről-évre emelkedő tartozását törleszthesse, adót fog kivetni, értesülésünk szerint erre sor kerülhet még ebben az esztendőben. Az elkövetkezendő 8—10 év alatt valamennyi elpusztult híd felépül, ha a szükséges 100—120 millió forint rendelkezésre fog állani. A Lánchíd nem a mi költségünkön épül újjá, a hidat a külföldön, főleg Amerikában élő magyarság építteti újjá, a gyűjtés megszervezése már folyik. Vita folyik arról, hogy a Margit-híd után melyik híd újjáépítését kezdik meg. A vélemények megoszlanak, de minden valószínűség szerint a Borárostéri hídra kerül a sor, majd a már megkezdett óbudai híd építkezését fejezik be. Még teljesen bizonytalan az Erzsébet-híd sorsa, az már azonban bizonyos, hogy a híd nem a régi helyén, hanem valószínűleg a Petőfi-híd környékein épül fel. ■v Varjas Imre DR. KOS * bt. WC. kátépád műszaki képviseletei és nagykereskedés Export — import ▼ Budapest, Káuizi u. 7 Telefon: 187-660