Friss Hirek, 1923. május (7. évfolyam, 98-121. szám)

1923-05-29 / 119. szám

Hódmező-Vásárhely, 1923. VII. árfolyam, 119. szám Kedd, május 29. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Ara: SzBrkesztőség, Kiadóhivatal és könyvnyomda: 30 K Hódmezővásárhely, Szent­fiatal­ utca 7 szám Telefon: Szerkesztőség 209. Kiadóhivatal 22. Előfizetési Átsí­g egy hónapra 600 K. negyedévre 1600 K. Megjelenik mindennap kora délután Ára: 30 K A hadisarc Bethlen k­ormány­elnök nagy sikerének kell tekin­tenünk már azt is, hogy az ántánt hajlandó a zálogjogot bizonyos időm feloldani. Tá­mogat tehát bennünket az ántánt talpraállításunkban, de csak azért, hogy fizető­képesek legyünk s a béke­­szerződésen alapuló jóváté­telt annál inkább behajthas­sa rajtunk, a­ hadisarc be­hajtása azonban tönkre ten­ne bennünket. Súlyos hely­zetbe juttatná a társadalom minden rétegét: a gazdát,a munkást, a tisztviselőt, a ke­reskedőt és az iparost, va­lamennyinek megbénítaná a boldogulását, hiáb valóvá tenné a szorgalmat s lehe­tetlenné a munkának min­den áldását. Alig jobb az ilyen béke a halálnál. Mi fizessük meg jóvátétel formájában a nyertes álla­mok hadirokkantjaiknak és hadiözvegyeiknek ellátását, amikor a magunkéiról se tudunk gondoskodni? Mi fizessük meg, amit az ellen­séges államok egymás va­gyonában rongáltak, amikor a magunk feje fölé sem tu­dunk hajlékot emelni. Hi­szen se ránk se vasunk ! S mi fizessük a megszállási költségeket, amikor kirabol­tak minden vagyonunkból, kifosztottak minden javaink­ból?! A világtörténelemben nem volt még reá példa, hogy ilyen égbekiáltó igaz­ságtalanságot követtek volna el olyan nemzettel, amely­nek csak annyi volt a bűne ebben a világháborúban, hogy becsülettel harcolt és aljas hűtlenségre nem ve­temedett. És a világtörténe­lemben nem volt még reá példa, hogy álnoksággal te­rületeket és országokat le­hessen szerezni. Elvették egy ezeréves or­szágnak kétharmad részét s olyan határokat szabtak ne­ki, amelyek az újonnan ala­kult államokkal szemben megvédhetlenek. Nem mi ülünk már ősi városainkban, amelyeknek minden köve magyar dicsőségről regél, amelynek templomaiban, ha­bár különböző nyelveken is, de évszázadokon keresztül mindig a magyarok Istenét dicsérték. His most még ha­disarcot is fizessünk?! m­i lelkünkben az a hit, hogy ez így örök időkre nem maradhat, mert ez a meg­maradt országrész a magyar nemzetnek még temetőnek is kevés. A magyar nemzet életében is el fog jönni az a napsugár, amelynek me­legétől megindul a vérke­ringés az elhidegült szivek­ben s a magyar lelkekbe be­lesugározza az élet akaratát. Bárbaintól félnek Romániában Olasz csapatokat várnak a határra Békéscsaba, május 28. A bu­­kansti Universul és az Adeverul című tekintélyes lapok legutóbbi számukban olyan híreket közöl­nek, amelyekből kitűnik, hogy egész Nagyromániában lázas ké­szülődés folyik egy bármely pil­lanatban várható háborúra. A so­rok közül azt lehet kiolvasni, hogy főként Oroszországnak és a törö­köknek a megmozdulásától tarta­nak. Ma Békéscsabán átutazott idegenek mondják, hogy Aradon, Nagyváradon és Temesváron olasz megszállócsapatok bevonulását vár­ja a lakosság. Piskarussal Kartell­it a határon a csehek egy hazafias református papot apast, május 28. Az ugocsi megyei Caepe községben hirdette Sípos Imre re­formátus lelkész az Istennek igéit az ott élő törhetetlen református magyaroknak. Köztudomású, hogy a cseh kormány a saját emberei által okozott határincidens „retorziójául“ mintegy hetvennégy ma­gyar családot utasítottak ki a Felvidék területéről. Sipos Imre református lel­kész is megkapta a kiutasító parancsot, melynek értelmében azonnal kezébe ve­hette a vándorbotot és indulhatott Cson­­kamagyarország fel. A kiutasító végzés ellen beadott felebbezési kérvényét ter­mészetesen figyelemre sem méltatták és a cseh kormány csendőrökkel tudatta Sípossal, hogy már a másnap reggeli gyorsvonattal el kell hagynia hazáját. Felesége és hat kis­gyermeke számítva egy heti haladékot adtak, azzal a kikö­téssel, hogy ez alatt az idő az asszony­­nak kell vagonról gondoskodnia és min­den ingóságával kiköltözködn­ie. Őt ma­gát csendőrök kísérték Királyházáig. On­nan Sipos becsületében, egyedül ment Sátoraljaújhelyig, ahol jelentkezett a cseh csendőrségen, hogy hivatalosan adják át a magyar csendőröknek. Mit tettek erre a cseh hősök ? Elkobozták h­asait, őt magát csempészek közé csukták be, majd mikor besötétedett, kivitték a Ronyva partjára és nem törődve Sipos többszöri tiltakozásával, melyben hivatalosan kérte átadását, kényszerítették, hogy a derékig érő vizen másszon át a túlsó partra. Biz­tatásul hátbavágták puskatussal, sőt fegy­vert is emeltek reá. Sípos felesége min­dent elkövetett, hogy szomorú kálvária­­u járó vagyont szerezzen és magával menthesse értékeit, magával vihesse hat gyermekét, melyek közül a legnagyobb 11 éves, a legkisebb 1 éves, ölben ülő gyermek. A kommunista embertelen légio­náriusok gúnyos röhögéssel viszont min­dent megtettek, hogy vagon ne álljon rendelkezésére. . Természetesen a kultur­­cseheknek lett igazuk s igy a hetedik napon puskatussal verték ki a magyar református lelkész feleségét és hat gyer­mekét a parókiáról. Jég pusztított Szegváron és Ijliadszenten Szombaton délután hosszas sóvárgás után végre megeredtek az ég csatornái és áldást hozó zivatarai öntötték meg a kiszáradt földet. A serlegek hamarosan elvonultak a város felől, de később, az esti órákban ismét visszajöttek és „le­ereszkedtek“ az alázatos földre. A gazdák állítása szerint a szombati eső éppen a legjobbkor jött és így felbecsülhetetlen az a huszor amely nyomában jár. A hozzánk érkezett jelentésekből azonban megállapítható, hogy a felhőszakadás nem mindenütt volt olyan békés szán­dékú, mint nálunk. Szeged­e­n, Szeg­váron és Mindszenten, de más részeiben is az országnak, a zivatarral együtt nagy jégeső volt. Szegeden az eddigi meg­állapítások szerint, nem tett nagyobb sárt a jég, ellenben annál jelentősebb pusz­títást okozott a szomszédos Szegváron, ahol például Mihály Sándor földbirtokos 350 holdas birtokát úgyszólván teljesen letarolta. Még szerencse a szerencsétlen­ségben, hogy Mihály földje jégkár ellen biztosítva volt és igy a jelentős kár a Hazai biztosító intézet révén megtérül. Sajnos azonban, sok olyan károsult gazda is van, aki elmulasztotta biztosítást és ennek következtében most úgy a termész­től, mint a pénztől elesnek. Itt említjük, hogy Vásárhelyen szom­baton 4­6 milliméter csapadékot mértek. Emléktábla Rákosi Jenő szülőházára Szombathely, május 28. MTI. Vasár­nap délelőtt történt meg Acsádon nagy és díszes előkelő közönség jelenlétében Rákosi Jenő szülőházán a báró Szegedy­­család által emelt emléktábla ünnepélyes leleplezése. Az ünnepély során Apponyi Albert gróf méltatta Rákosi Jenőnek, a magyar hírlapírás nesztorának hervadha­tatlan érdemeit. Rákosi rendkívül meg­hatóban mondott köszönetet az ünnep­lésért. Az ünnepeltet ezután a különféle küldöttségek köszöntötték fel. Este népes bankett volt Rákosi Jenő tiszteletére. Új novellatervezetet készített a Földbirtokrendező Bíróság Bpest, május 28. Tóth János elnöklé­sével a Földbirtokrendező Bíróság több ülésén keresztül foglalkozott a földbir­­toknovella tervezetével és új tervezetet készített. Ezt az új tervezetet Tóth Já­nos ma juttatja el nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter kezeihez. A Földbirtokrendező Bíróság új tervezete teljesen kirárja a politikát, mert hiszen ebből a szempontból a túrásig nem bí­­zó­hatja meg a novellatervezetet, de a földreformtörvény szerint is Magyarország földbirtokpolitikájának irányítása a Föld­­birtokrendező Bíróság feladata és így csak a törvény szerinti kötelességének tett eleget a Földbirtokrendező Bíróság, amikor jogi, földbirtokpolitikai, közgaz­­dasági és állami érdekből bírálta el a földműve­lésügyi miniszter novellaterveze­tét. Az új törvénytervezet indokolásában a bíróság kitért mindazokra az okokra, amelyek a bíróságot arra késztették, hogy egy teljesen új törvénytervezetet alkos­son. Agyongázolta a vonat fia szeme láttára Bpest, május 26. A Kecskemétről Bu­dapest felé haladó gyorsvonat mozdony­­vezetője tegnap észrevette, hogy a moz­dony előtt egy öregember halad a sínek között. A mozdony teljes sebességgel haladt, a mozdonyvezető azonban feles­legesnek tartotta a vonat futását meg­lassítani, mert azt hitte, hogy füttyjellel figyelmeztetheti a sínek között haladó embert. Vészjeleket adott le, azonban az öregember nem hallotta, mert mind­­két fülére süket volt. A mozdonyvezető erre fékezett, azonban már késő volt, a vonatot nem tudta megállítani, elgázolta a szerencsétlen öregembert, aki a kerekek alatt lelte halálát. Az öregember Pénzes János 72 éves pásztor volt, fiával együtt őrizte a juhokat és a vonat fia szeme, láttárra gázolta el. Egészségének tesz jó szolgálatot, ha Szent István Duplamaláta sört iszik !

Next