Szent István Egyetem, 2002 (4. évfolyam, 1-15. szám)
2002-01-24 / 1. szám
DR. CSIRÁS MIKLÓS kertészmérnök, címzetes egyetemi docens, a szentesi Árpád Agrár Rt. elnök-vezérigazgatója, a Magyar Agrárkamara elnöke, a Szent István Egyetem szenátusának tagja a Gábor Dénes-díj egyik 2001. évi kitüntetettje. Az elismerést a korai zöldségtermesztési rendszer megalapításáért, a termálvízfűtéses üvegház és fólia alatti zöldséghajtatási technológia meghonosítása, a hajtatott zöldségtermesztés integrációja terén kifejtett munkásságáért, a dél-alföldi zöldségtermesztés érdekében tett erőfeszítéseiért, eredményes gazdaságszervező tevékenységéért kapta. A kitüntetést eddig 87-en vehették át. Megrendelőlap Alulírott (név) (cím) megrendelem a Szent István Egyetem újságot... példányban egy évre Előfizetési díj: 1000 Ft + (az egyetem szervezeti egységein kívüli címekre) 1000 Ft postaköltség * Az előfizetési díjat a megrendelőlap visszaküldése után számomra postázott csekken fizetem be. * Az előfizetési díjról számlát kérek. (* a kívánt szöveg aláhúzandó.) ........................................... aláírás A megrendelőlapot a Szent István Egyetem Szerkesztősége, 2103 Gödöllő Pf. 303. címre kérjük eljuttatni. SZENT ISTVÁN EGYETEM A Szent István Egyetem lapja. Felelős szerkesztő: Balázs Gusztáv. Munkatársak: Győre Balázs főmunkatárs, Farkas Tibor, F. Fülöp Hajnalka, Hámori Zoltán (Buda), Spiegler Patrícia. Hirdetésfelvétel: 06-20-9279-290. Felelős kiadó: Dr. Szendrő Péter rektor. Nyomdai előkészítés: RH+Video Bt., 2100 Gödöllő, Fenyvesi főút 2. Tel/Fax: (28) 421-825. Készült a SZIE nyomdájában. Felelős vezető: Lajos Mihály. A szerkesztőség postacíme: 2103 Gödöllő, Pf. 303. Telefon: 06(28) 420-200/1031 Telefax: 06 (28) 410-804 e-mail: universitas@gikk.gou.hu ISSN 1585-518 X 2 * univerzitás Történelmi kötelezettségünk f Úlévi interjú dr. Szendrő Péterrel, a Szent István A szellemi műhelyek kézfogását elő lehet segíteni, de nem láncolhatjuk össze a kezüket, nyilatkozta lapunknak dr. Szendrő Péter egyetemi tanár, a Szent István Egyetem rektora. Két évtizedes vezetői tapasztalatai szerint eredményes gyakorlat az ügyek türelmes megismerése. A döntéseket azonban - így az esztendő fordulóján megszületetteket az intézményfejlesztési terv koncepciójáról és az Oktatási Minisztériummal megkötendő forrásbővítő megállapodásról - határozottan kell képviselni és következetesen végrehajtani. - Rektor úr milyennek látja egyetemünk szerepét a magyar felsőoktatásban ? - Egyre meghatározóbbnak. A jogelőd intézmények hagyományainak megőrzése mellett polgárjogot nyer a Szent István Egyetem kifejezés és tartalma is gazdagodik. Egy kétéves intézmény életében apró jelek is mérföldkövei lehetnek az előrehaladásnak. Nemrég találkoztam egy fotósüzletben egy kislánnyal, aki miután meghallotta, hogy hol dolgozom, elbüszkélkedett vele: ő is a Szent István Egyetem polgára, mégpedig a Villányi úton. Költségtérítéses hallgató a Kertészettudományi Karon. Tömérdek gonddal küzdünk házon belül. Mégis az egyik legstabilabb egyetem a miénk, annak a társadalmi szerződésnek köszönhetően, amellyel létrejött és amelyet képvisel, amikor az autonómia lehetőségein belül megpróbál önálló életet élni. Az integráció megtépázott bennünket, de erőt is adott. Kell is ez az erő, mert kemény piaci versenybe került a felsőoktatás. Az akadémiai gondolat szerint végezzük munkánkat, de meg kell barátkoznunk a piaccal, meg kell küzdenünk a hallgatókért. Várakozásaikat megfelelő igényességgel kell szolgálnunk. - Tapasztalatai szerint ismeri-e a társadalom azokat az olykor drámai változásokat, amiket az integráció okozott, okoz még majd a felsőoktatásban ? - A társadalom elfoglalt a saját gondjaival. Pedig a felsőoktatás túlnő az oktatási szférán, nemzetstratégiai kérdés! Ezer szállal kötődünk a közoktatáshoz, a kultúra egyéb színtereihez és a politikához is. A társadalom vezető rétegének felkészültsége, morálja, hangulata és kulturáltsága meghatározó a nemzet életében és jövőjében. Meggyőződésem ezért, hogy a felsőoktatás a társadalom vezérhajója, de figyelnünk kell arra, hogy az árral szemben halad-e ez a hajó, vagy a folyam irányában. Valóban úgy érezzük, hogy kicsit magunkra hagytak bennünket. Bizalmat, forrásokat, stabilizációs és fejlesztési időt kérünk a társadalomtól. Rászolgáltunk, hiszen alig növekvő eszközökkel megháromszorozott teljesítménnyel működünk. A hitünk segít át a nehézségeken. Ám ezzel nem szabad visszaélni, mert fogy a tartalékunk. Látható, hogy a kormány igyekszik jobban támogatni a kutatást, észlelhetők a minőségi finanszírozás jelei, de ez utóbbi szándékok mellé bővülő forrásokat is fel kell sorakoztatni, hogy hihető legyen a társadalom elkötelezettsége a felsőoktatás fejlesztése iránt. Be kell azonban látni, hogy más feladatok is terhelik az ország költségvetését. Ugyanakkor az is nyilvánvaló ma már, hogy a jó felsőoktatás a legjobb befektetés. Az integrációnak vannak olyan jegyei, amelyek szinte mindegyik vagy legalábbis több intézményre jellemzők. Számukra is lényeges elv, hogy úgy gondoskodjanak az integrált működésről, hogy értékeik ne sérüljenek. Mégis elkerülhetetlennek tartják a szellemi és infrastrukturális erőkoncentrációt, vállalva ennek szervezeti és intellektuális konzekvenciáit Ezek az azonosságok vajon nehezítik vagy könnyítik-e a SZIE építését? Ahogyan például a Semmelweis Egyetem küszködik az egészségügy gondjaival, úgy sújtják a Szent István Egyetemet az agrár- és vidékfejlesztés nehézségei, így két kereszt is az intézmények vállára nehezedik, sokszor nemcsak összeadódnak, hanem össze is szorzódnak a bajok. De a „felállványozott” épületünkben az oktatás mégis folyamatos. Sokszor mondjuk, hogy kutató egyetem, regionális bázis, kulturális központ vagyunk, elsődlegesen azonban iskola az intézményünk. A gazdaságosságot pedig nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Ezért, mint a többi széttagolt egyetemnek is, koncentrálnunk kell az erőket. Nem biztos, hogy minden esetben, szellemileg azonban minden ésszerű esetben erre kell törekednünk. Megtettük az első próbálkozásokat. Láttuk, mit hoztak a karközi tudományos műhelyek. Nem is vagyok türelmetlen. Kevés időt töltöttünk még csak együtt. Még mindig jelentős az egzisztenciaféltés és a nagy távolság, képletesen, ám valóságosan is. Nem lehet megúszni ezeket az éveket. Következetesen, néhány alapelv szerint építkezni kell. De mindeközben figyelni kell a 40 szakra, a 10 doktori iskolára, főként a 30 ezer diákra és a 3000 jó szándékú, dolgozni, alkotni, tanítani akaró munkatársunkra is. Az új esztendőt jelentős döntések nyomán kezdte el az intézmény. Elfogadta az Egyetemi Tanács az intézményfejlesztési terv koncepcióját, majd az Oktatási Minisztériummal kötendő megállapodás-tervezetet, ami katalizálja az átalakulás folyamatát, elősegíti a tartalmi integrációt — Szent István Egyetem