Gyöngyszöv, 1980 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1980-01-15 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Fogadkozás helyett Nem szeretem, ha valaki azt emlegeti, hogy majd az új esztendőben...! Semmi értelmét nem találom az ilyen fogadkozásoknak, mert el sem tudom képzelni, hogy január 1-én nulla óra egy perctől kezdve valaki egészen más emberré tudjon lenni, mint amilyen volt december 31-én tizenkét órakor. Teljesen felesleges szófecsérlésnek tartom az ilyenfajta fogadkozást, tehát nem is serkentek ilyenre senkit. Maradjon tehát minden úgy, ahogyan volt eddig? Maradjunk tehát mi is, valamennyien olyanok, mint amilyenek voltunk eddig? Óriási hiba lenne, ha így lenne. Az állandó változás nem valamiféle rendkívüli körülménye az életnek, hanem a természetes velejárója. Ha van teljesen biztos állandó tényezője az életnek, az nem lehet más, mint maga a változás. Már a régi rómaiak szívesen emlegették megállapításukat, hogy változnak az idők, és azokkal együtt változunk mi is. Úgy jó, ha változunk. Mert nem változni, egyenlő a kiöregedéssel, a pálya szélére való kerüléssel, ahol már semmi szerepünk nincs tovább, mert attól kezdve nem avatkozhatunk bele a pályán folyó játékba, mérkőzésbe, mi csak szemlélhetjük az egészet. Aki pedig ad magára valamit, annak nem mindegy, hogy a pályán kergeti-e a labdát, vagy csak kintről mondja a magáét, amit senki nem hall meg, senki nem vesz észre. Tehát önös érdekünk is, hogy változzunk, azaz maradva az előző hasonlatnál: a pályán maradjunk, a csapat tagjaként küzdjünk az eredményért, a sikerért, a klubunk dicsőségéért. Ezt a mi csapatunkat úgy hívják, hogy Gyöngyszöv, a klubnak pedig Magyarország a neve. Ne tessék meglepődni. Mert erről van szó. Igaz, a csapatunk eredményes évet zárt, ahogyan az összegyűjtött pontok ezt bizonyítják. Nem voltak előre lefutott mérkőzések, nem „bundáztunk meg" semmit, az eredmény a pályán kifejtett erőfeszítésekből született. Persze ennek a sikernek az elérésében részesek azok is, akik a pályát rendben tartják, akik a felszerelésről gondoskodnak, akik az öltözőkben takarítanak, akik a csapat ellátását biztosítják, akik a csapatért felelősek, azt irányítják, edzik. A Gyöngyszer tehát a csapatmunkábal szerezte meg az eredményeit. A dicsőségből is azonos arányban kell részesednie mindenkinek, de a prémiumból is. Ha tehát az elmúlt „idényre" gondolunk, akkor elégedettek lehetünk. Jó mérkőzést vívtunk. Dehát máris itt van az új év, 1980. Leálltunk? Ismételgessük csak azt, hogy milyen jók voltunk tavaly és ettől történik majd bármi is? Gyermekien naiv feltételezés, ami komolyan meg nem fordulhat senki fejében. Az új évben új erővel kell „focizni”. Új erővel kell a pontokat gyűjteni. Ami tavaly még elég volt a győzelemhez, az idén már nem az. Tehát magunknak is meg kell újulnunk, az eddigieknél többre kell képeseknek lennünk. A kezdeti példa csábít arra, hogy továbbra is ezt a fogalomkört használjuk, de le kell mondanunk mégis erről a hangulatos behelyettesítési módszerről. Bízom benne, mindenki megértette és senki sem értette félre azt, amit eddig elsoroltam. Hisz a foci csak ürügy volt. A lényeg azonban maradt: a sikerért az idén is meg kell küzdeni, a sikerért az idén a tavalyinál többet kell tenni, a sikerért önmagunkat is meg kell erősítenünk, változnunk kell, alkalmassá kell tenni magunkat a siker elérésére. Hogyan? Mostanában elég sokat és sokan hivatkoznak a szabályozókra, amelyek a korábbinál nagyobb erőfeszítéseket követelnek meg tőlünk — országszerte. Ez igaz is. De a meggyőződésem az, hogy ezekkel a szabályozókkal tulajdonképpen a vezetőknek „gyűlik meg” a bajuk. Legyenek a szabályozók az ő gondjaik forrásai. Sem a pultnál, sem a raktárban, sem a felvásárlótelepen, sem a műhelyben nem kell senkinek a „szabályozókkal” viaskodnia. Akik a „véghelyeken” dolgoznak, azoknak egyetlen tennivalójuk van: végezzék el a munkájukat kifogástalan mértékben és minőségben. A szabályozók miatt pedig főjön a „csapat”, azaz a szövetkezet vezetőinek a feje. Ez is nagyon jól hangzik így, de végső fokon mégsem igaz. Mert a „véghelyeken” is tennie kell mindenkinek, mindennap a szabályozók szellemében. Mit? Egyszerűsítsük le a dolgot. Semmi mást nem kell tennie azon túl, hogy tisztességgel ellátja a munkáját, mint azt, hogy megbecsüli, tiszteli mások munkáját is. Ilyen egyszerű lenne ez csakugyan? Ilyen. A más munkájának a terméke a csomagolópapír, a takarító eszköz, a vízcsap, a villanykörte, az eladópult, a gyártó berendezés, a liszt, a hús, a sok minden egyéb, amivel dolgozunk, amit felhasználunk és nagyon sokszor tönkre teszünk. Mit számít? A százmilliókhoz képest csak filléres „vacakok” ezek. Van olyan ember ma hazánkban, aki tíz fillérért képes lenne lehajolni, ha egy ilyen érmét talál az útjában? Ha valóban meg akarunk változni — márpedig meg kell változnunk, ha meg akarunk maradni —, akkor a legfőbb, hogy a vérünkké váljék minden érték megbecsülése. Nemcsak a milliós értékeké, hanem a tízfilléreké is. Ügy ám! A pazarlás időszaka lejárt. Nemcsak nálunk, az egész világon. Erre kell rádöbbennünk. Erre kell ráhangolódnunk. A szükséges változásnak a legfőbb kritériuma ez most mindenkinél, személy szerint. És ha a szabályozókat is emlegetni akarjuk, azoknak is ez a legfőbb vonásuk. Mindezek után pedig hadd mondjuk: az elmúlt évben végzett eredményekért mindenki megérdemli az elismerést, akinek része volt azokban, és hasonló eredményeket kívánunk az új esztendőben is mindenkinek a „csapatban” — szövetkezetünkben. G. Molnár Ferenc ÁRA: 1,50 Ft Д szövetkezetpolitika hétköznapjai Az 1979. évi intézkedési tervünkben 150 új szövetkezeti tag beszervezését határoztuk meg. Pártunk XII. kongresszusa és a felszabadulás 55. évfordulója tiszteletére tett munkaversenyfelajánlás keretében további 100, összesen 250 új tag beszervezését határoztuk meg. Ezzel szemben az elmúlt évben 298 új tag belépését biztosítottuk. Az előirányzott 50 ezer forint részjegyalappal szemben 65 ezer forintot teljesítettünk. Az ötéves terv időszakára 800 új tag belépését és 200 ezer forint részjegyalap növelést terveztünk, és ezzel szemben a mai napig 980 új belépővel növeltük a szövetkezet taglétszámát, és 288 ezer forinttal növeltük a részjegyalapot. A tagsági kapcsolat erősítését mind ez ideig jól szolgálta a vásárlások és értékesítések utáni visszatérítés — bár ez most már korszerűsítésre szorul —, melynek keretében 1979-ben 600 ezer forint visszatérítést fizettünk tagjainknak. Az elmúlt évben 50 személy meghívásával megrendeztük az alapító tagok találkozóját, és a szövetkezet munkájáról kapott tájékoztatás mellett több egységünket is bemutattuk. Ez alkalommal valamennyi meghívott alapító tagunkat segélyben részesítettük. Választott testületeink — az általuk jóváhagyott munkaterv alapján — az alapszabálynak megfelelően végzik tevékenységüket. Munkájukhoz sokoldalú tájékoztatást kapnak. Informálódásukat jól szolgálja az országos és megyei lapunk mellett üzemi lapunk, a Gyöngyszöv újság, melyet részükre eljuttatunk. A hatékonyabb munkát szolgálta az elmúlt évben megtartott oktatás, melynek keretében a legfontosabb a szövetkezeti életet érintő jogszabályokról, irányelvekről kaptak tájékoztatást. A helyi intéző bizottságokhoz rendszeresen eljuttatott dekádértékelésekből tájékoztatást kapnak a helyi egységekre meghatározott tervfeladatok teljesítéséről. A szövetkezet előtt álló gazdasági és mozgalmi feladatok végrehajtásában nagy szerepük van a szocialista brigádjainknak. A kongresszusi és felszabadulási munkaverseny során 53 szocialista brigádunk 515 taggal tett vállalást, további 12 kollektíva 245 dolgozója és egyénileg 50 személy csatlakozott a munkaversenyhez. A munkaverseny szép sikereket hozott, melyet bizonyít, hogy az 1979. évi mozgalmi és gazdasági feladatainkat minden vonatkozásban túlteljesítettük. Szövetkezetünk igazgatósága rendszeresen foglalkozik a nőpolitikai és ifjúságpolitikai határozat szövetkezeti végrehajtásával. Különös jelentősége van a párthatározatok végrehajtásának szövetkezetünknél, mivel a dolgozók 80 százaléka nő, illetve 45 százaléka 30 éven aluli fiatal. A szövetkezetnél működő nőbizottság és ifjúsági bizottság tevékenységével elősegíti a Központi Bizottság határozatainak eredményes végrehajtását. Nőbizottságunk több egység vezetőjét is beszámoltatta a nők munkakörülményeiről, míg az ifjúsági bizottság tevékenységében a kulturális jellegű munka van túlsúlyban. Szép kezdeményezés volt például a II. Országos Szövetkezeti Népművészeti Kiállítás megrendezése is. A kulturális keretében három tevékenység művészeti együttes — a Vidróczki Néptáncegyüttes, a Gyöngyöspatai Vegyeskórus, a Szövetkezeti Színpad — részbeni vagy teljes fenntartását biztosítjuk. Művészeti együtteseink az elmúlt évben is igen sok meghívásnak tettek eleget, és részt vettek több megyén kívüli rendezvényen is. Eredményes tevékenységüket bizonyítja, hogy a kulturális miniszter „Szocialista kultúráért” kitüntetését megkapta mindhárom együttesünk vezetője, és ezen kitüntetések birtokosa a Vidróczki Néptáncegyüttes, valamint a Szövetkezeti Színpad is. Szövetkezetünk szakszervezeti bizottsága, nőbizottsága, KISZ- és ifjúsági bizottsága szervezésében dolgozóink több alkalommal vettak részt budapesti színház- és múzeumlátogatáson. Dolgozóink politikai és szakmai felkészültségét, ismereteik további bővítését jól szolgálták az elmúlt évben is megrendezett politikai és szakmai vetélkedő. A Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulója tiszteletére rendezett megyei politikai vetélkedőt szövetkezetünknél rendeztük meg. Fiataljaink ezen vetélkedőkön igen szép eredménnyel vettek részt, és továbbjutottak például a szakmai vetélkedőben a területi, illetve az országos döntőkre is. A könyvhetek, könyvhónapok rendezvényei keretében működési területünkön író— olvasó találkozó megrendezésére került sor. A könyvesbolt dolgozói és a bizományi hálózati mellett ezen rendezvények is elősegítették azt, hogy az elmúlt évben több mint 2 millió 300 ezer forint értékben adtunk el könyvet. Igazgatóságunk lehetővé tette, hogy az év folyamán a nemzetközi gyermekév keretében több alkalommal szerveztünk dolgozóink és tagjaink gyermekei részére különböző játékos vetélkedőket, szavalóversenyt, amely alkalmakkor a részvevők ajándékot kaptak. A SZÖVOSZ Kupa ’79 sportrendezvények keretében 86 fiatal dolgozó, illetve iskolaszövetkezeti tagunk vett részt a különböző versenyeken és a megyei versenyen történt eredményes szereplés alapján 14-en eljutottak az országos döntőkre is. Hasonló jó eredményt értek el a KPVDSZ sportnapok rendezvényein is. Összességében — az igazgatóság megállapítása szerint — az elmúlt évben további kedvező eredményeket értünk el a szövetkezetpolitikai munka területén. Továbbra is szem előtt tartjuk, hogy a szocialista társadalom legfontosabb célja a dolgozók anyagi, kulturális és szociális felemelkedésének biztosítása. Ennek az általános társadalom- és gazdaságpolitikai célnak a megvalósítását kell hogy szolgálja továbbra is a szövetkezetpolitika. Patinszki Alajos Toldi bácsi a Gyöngyszöv újságot olvassa Nyugdíjasok találkozója az igazgatóságunk szervezésében (Fotó: Dózsa Balázs) Régi gyakorlat, hogy szövetkezetünk tagjaival minden évben szerződést kötünk a különféle termények átvételére, felvásárlására, tehát értékesítésére. Az így megkötött szerződés biztonságot nyújt a termelőnek, tehát szövetkezetünk tagjainak, mert az általuk elérhetőnek vélt termésmennyiség értékesítéséről nem kell gondoskodniuk más módon. Nincs gondjuk arra, hogyan szállítsák el a piacra, hogyan találjanak rá vevőt, vajon mennyiért lehet majd eladni a sok szorgalommal megtermelt zöldséget, gyümölcsfélét vagy a legkülönfélébb háziállatot. Mert a gazdálkodónak nemcsak akkor kell gondolkodnia, amikor a háztájijában szorgoskodik, hanem akkor is, amikor már a „készet" pénzzé akarja tenni. A szerződés ezeken a gondokon könnyít. . De jó a szerződés a szövetkezet egészének, minden tagjának is. Nemcsak kötelességünk a szerződéses termeltetés útján gondoskodni a lakosság ellátásáról, hanem egyben ez gazdasági eredményeket is hoz a szövetkezetnek. Persze attól függően, hogyan alakulnak a felvásárlási és az értékesítési árak. A szövetkezet nem ebből akar meggazdagodni, ez is világos.