Gyöngyszöv, 1991 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1991-01-01 / 1. szám

Minden olyan egyszerű? Tulajdonképpen nincs mit csodálkozni rajta. Amióta az eszemet tudom, mindig volt infláció. Ahogy most is van. És ahogy talán ezután is lesz. Lesz? Ha a pénzügyminisztert hallgatom, akkor erősödik bennem az optimizmus. Az inflációt meg fogjuk állítani, mondja ő olyan magabiztossággal, hogy már magában ez a jelenség is megnyugtatni látszik felborzolt idegeimet. Igaz, eszembe jut egy másik politikus, aki annak idején, az első olajválságkor kijelentette, hogy az áremelkedés nem fog „begyűrűzni” hozzánk. Azt megállítjuk a határainknál. Aztán mégis begyűrűzött. Pedig ő is nagy ember volt, és amit mondott, azt kétségek nélkül kellett elfogadni. Mit gondoljak ezek után a pénzügyminiszter melldagasztó magabiztosságáról? Az volna a legjobb, ha elhinném neki azt, amit olyan halk szavakkal a szemembe mond a tv-kamerák előtt ülve. De megint eszembe jut valaki. Dús hajzattal meg nem áldott, ennek ellenére mégis „kiváló” politikusunk, aki a nagy Sztálin legjobb magyar tanítványaként aratott mindig fergeteges tapsot, ha valahol megszólalt, ő figyelmeztetett bennünket arra, hogy az aranytojást tojó tyúkot nem szabad megennünk. Nem is ettük meg. De a nadrágszíjat nem győz­tük meghúzni magunkon. Húztuk is, nem csak az ő ország­­lása idején, hanem utódja korszaklásában is — évtizedeken át, nagy-nagy szorgalommal. Amikor a pártállam megbukott, jöttek újabb és újabb politikusok, akik sorra-rendre állították, hogy nem kell már sokat várnunnk, még egy kicsikét, és akkor eljön ránk a szebb világ. A nyugati tőkések segítségével talpra állunk, megvetjük lábunkat ezen a kis európai földrészen, és ihaj­­csuhaj, még a kerítés is kolbászból lesz nálunk. Kell-e ettől fényesebb jövő? Amíg elérkezik, addig azt a kis időt már féltérden is kibírjuk, biztattuk magunkat. Aztán elmondták, hogy nem terveznek több hatósági áremelést A benzin árának drasz­tikus emelésétől is elálltak. Tervezni nem terveztek hatósági áremelést, csak úgy egy­szerűen elrendelték. Szinte egyik napról a másikra. A ben­zin árának drasztikus emelését is visszavonták, most pedig megvalósították. Mégiscsak huncut dolog ez a politika. Jó lesz ám rá jobban odafigyelni, mert amit ma meg­hallasz, ki tudja, mi lesz belőle holnapra. Az sem rossz módszer, hogy most már kitalálta a kormány: nem ő hozza az intézkedéseket ár­ügyben, hanem átadja ennek a szép feladatnak a teljesítését a parlamentnek. A parlament pedig átveszi. Mondják is az emberek: kön­­­nyű azoknak dönteniük áremelések ügyében, akiknek az alapbérük nyolcvanezer forint. Plusz még az egyéb költség­­térítések. De mit szóljanak azok, akik havonta néhány ezer forintból kénytelenek megélni? Nemcsak a nyugdíjasok millióira gondolok, hanem azokra a kezdő, fiatal emberekre is, akiknek se lakásuk, se mellékesük nincs. Akik mérnöki diplomával a zsebükben földet bérelnek, állatot tartanak, hogy a családjukat el tudják tartani. Nekik aztán mondhatják, hogy sebaj, tessék csak lelke­sedni, mert még néhány év, aztán jön a tejjel-mézzel folyó Kánaán. Mint ahogy ígérték már annyiszor. De mi legyen velük addig az „egy-két évig” is? Enni, lakni, ruházkodni, fűteni, világítani addig is kell. Kellene. Ha van miből. De­­ van-e? És ha van valamennyi, mire elég az? Az, hogy „majd”, ez már egy kissé unalmas. Ezzel az ígérettel már tele van a padlás. Jó-jó, nem a mostani kormányra kell hárítani minden nyavalyánkat. Ez igaz. Mindenki tudja. De­­ lesz ennek következtében több pénzünk, nagyobb jövedelmünk? Én ugyan nem vagyok közgazdász, de a magam egyszerű gondolkodásával azt képzelem, nem a korlátozást kellene a kormánynak szorgalmaznia a gazdasági életben, hanem az előrehaladást. A mindenből és mindenkiből kipréselni az utolsó fillért is, ez aligha ösztönzi az embereket az erőfe­szítésre és a lelkesedésre. Csak az inflálódást gerjeszti. Infláció mindig is volt, és szerintem lesz is. Gondoljunk arra, a forint bevezetésekor mennybe került egy lzer tej? Egy kiló kenyér? És most? Nálunk is élni akarnak az emberek. Méghozzá jól élni. Ennek a célnak az elérésére erőik összefogására is készség­gel vállalkoznak. Szorgalom, tehetség és bizakodás is van jócskán ebben a népben, különben már régen elpusztult volna az embert nyúzó viharokban az elmúlt századok során. Mi akarunk tenni a jobb holnapokért. Még akkor is, ha a tömegek bizonyos politikai eseményekért nem lelkesednek. Nem várunk a sültgalambra. De a zsíroskenyérért sem ra­jongunk. Ugye, ez is érthető? G. Molnár Ferenc Banán már van Elnézem a piaci standokat. Bőviben van minden. Vevő már nem annyira. Pedig ba­nán is kapható állandóan. Mégsem állnak sorban érte. Lehet, hogy azért, mert drá­­ga? Mennyi is volt valami­kor? És most? Egyet nem értek. Miért nem adják olcsóbban, ha egyszer nem kapkodnak érte az emberek? Inkább hagyják megfoltosodni... Készülünk a számadásra Minden évben elkövetke­zik az az idő, amikor szö­vetkezetünk dolgozói, tagjai számot vetnek az elmúlt esz­tendő történéseivel, felada­taival, eredményeivel. Ez így is van rendjén. A szövetkezet a tagjaiból él. A tagjaiért van. A tagjai­nak tehát joguk tudni, hogy az általuk megbízott és al­kalmazott személyek hogyan sáfárkodtak a vagyonukkal. A vagyon ...! A szövetkezet tagjainak a vagyona. Nemcsak az a pénz, amit tagsági díj fejében be­fizettek, nemcsak a célrész­jegyben meghatározott ös­­­szeg, amit a gazdasági ter­vek jobb megvalósításáért beadtak, hanem minden ingó és ingatlan eszköz, amit a leltárak sorolnak fel. Ezt a vagyont, annak egy részét most átruházzák az egyes személyekre. Nevesítik. Nem a szó a fontos. A tény. A történelem részese 2. oldal Nem vagyunk egyformák 2. oldal Ezt is, azt is a fóliából Mit vár ön az új évtől? 3. oldal A tombolán külföldi sikerek A dolgozók érdekében . . . 4. oldal 3. oldal 4. oldal Ára: 5,50 Ft Korszerű ABC Gyöngyöstarjánban is Gyöngyöstarjánban, a köz­ség központjában a hivata­los meghatározás szerint az „ABC áruház és bisztró át­alakítása” kivitelezési mun­káit végzi a NICO KFT nap­­jainkban is. Arról, hogy mit is takar ez az elnevezés, Szilágyi András műszaki el­lenőrtől érdeklődtem, kér­tem bővebb tájékoztatást. — Az átalakítás alatt álló ABC és bisztró 1975-ben épült az akkor korszerűnek mond­ható szinten és az igények­nek megfelelően. Ahogy az­tán a forgalom növekedett, az épület úgy lett szűkebb. A megnövekedett követelmé­nyeket csak ideiglenes hoz­­zátoldásokkal lehetett meg­oldani. Ezek azonban nem lehettek végleges megoldá­sok, fejlődő ráadásul egy gyorsan falu közepén. Az átépítésre, a korszerűsítések végrehajtására most nyílt lehetőség. Az indításkor még a helyi tanáccsal olyan meg­állapodás jött létre, hogy a költségeket részben vállalják, a bővítéshez és korszerűsí­téshez anyagilag is hozzájá­rulnak. — Tehát arról van szó, hogy egyrészt korszerűsödik, másrészt pedig bővül is az ABC? — Igen, a folyamatban lévő munkálatok ezt a kettős célt szolgálják. Az ideiglenesen épített raktárak lebontásával terület szabadul fel és déli irányban bővül is az alap­épület, így a bővítés kishíján 80 négyzetméter, a jelenlegi eladótér ezzel közel a duplá­jára növekszik. De elvégez­zük a víz- és szennyvíz­ve­zetékek felújítását, lecserél­jük a tetőszigetelést, megold­juk a csapadékvíz elvezeté­sét. Új, 40 köbméteres szennyvíztároló épül. Bővül, korszerűsödik az eladótér, új szociális helyiségek alakul­nak ki, szakosított raktára­kat építünk. Megváltozik a belső térkialakítás, a belső elrendezés, a berendezések elhelyezése. A Jókai tér közé-Befejeztem a munkámat, ballagok hazafelé. Lassan araszolok a Pesti úton a to­ronyház irányába. Már égnek a lámpák. Nagyon kevesen járnak az utcán. A járdán pedig csak egy idősebb nő tipeg előttem. Léptei lassúak. Nem an­­­nyira azért, mert ráér, ha­nem sokkal inkább, mert a csontjait elnyűtte az idő. Ben elhelyezkedő épület ABC részének bejárata a déli ol­dalra kerül. A kiviteli tervnél a tervező nagy gondot for­dított a külső megjelenítésre. Az épület jól illeszkedik majd a már kialakult kör­nyezethez. — Ha már itt tartunk, em­lítsük meg a tervezőt. — A kiviteli tervet Gyöngyház GMK készítette, a a felelős tervező pedig Le­gény Imre kollégánk, aki már több épületünk felújítási, át­alakítási tervét készítette el ezt megelőzőekben is. — S hol tartunk ma a ké­szültségben? — Az előkészítési munká­kat még 1988-ban kezdtük, a tervek pedig 1989 márciu­sában készültek el. Az egyez­­tetések és hatósági engedé­lyek megszerzése, a verseny­­tárgyalások után a kivitele­zési munkát a NICO KFT 1990. október hónapban kezd­te. A kivitelezés ütemével elégedett vagyok, a készült­ség jelenleg az ABC-nél 78— 80 százalékos. Az építési munkák idejére az ABC for­galmazását is meg kellett ol­­danunk a tagság és a lakos­ság érdekében. Ez úgy tör­tént, hogy a Bisztró helyén működik az ABC átmeneti­leg, kényszerű körülmények között, de más vagy jobb megoldás nem volt. Az átala­kított üzlet megnyitását áp­rilis hónapra terveztük. Ezu­tán a bisztró felújítására ke­rül sor. — Azt mondta, korszerű tájba illeszkedő épület lesz, de mibe kerül? — A még várható áremel­kedéseket is figyelembe véve, mintegy 10 millió forint lesz az építési költség. Ehhez jön­­nek még majd a berendezé­sek. Az építési költségek kö­zel egyharmadát annak ide­jén még a tanács vállalta. Az ABC most is, a jelenle­­gi körülmények között közel 20 milliós forgalmat bonyo­lít le egy év alatt. Az átadás után pedig sokkal többre le­het képes, mert a választék is bővíthető. Végül is egy tervszerűen lezajló folyamat része ez az átalakítási mun­ka. Most minden községben új vagy korszerűsített, szé­les áruskálán forgalmazó ABC-nk van, így van ez ak­­kor is, ha testületi döntésben eredetileg meghatározott ha­táridőhöz képest — mely a megnehezedő gazdasági kö­­rülmények miatt módosult — a megvalósítás néhány évet késett. De nem is ez a lé­nyeges, hanem az, hogy né­hány hónap múlva Gyön­gyöstarjánban is befejeződik az „ABC áruház és bisztró átalakítása”. —KS— Az ABC külső képe. Belülről, még munka közben. (Fotó: Vidók Róbert) Ballagok hazafelé... Persze, hogy utolérem. Amikor egy lépésnyire va­gyok mögötte, meg kell hal­lanom, hogy félhangosan be­szél magában. Arra gondolok, ilyenek az öregek, közöttük is azok, akik magányosan élnek, és nincs, kihez szól­janak álló nap. Talán észre sem veszik, hogy gondolataikat ki is mondják, bár senki sincs, aki figyelne rájuk. Ilyenek az öregek. Ilye­nek? Én is ilyen leszek? Amikor melléje érek meg­értem, amit mormol. Ezt: — Csak azt tudnám, hogy a villany miből fogom kifi­zetni? Mintha a hideg futna végig a hátamon. A nyakam behú­zom. Megborzongok. —In—

Next