Gyöngyszöv, 1991 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1991-01-01 / 1. szám
Minden olyan egyszerű? Tulajdonképpen nincs mit csodálkozni rajta. Amióta az eszemet tudom, mindig volt infláció. Ahogy most is van. És ahogy talán ezután is lesz. Lesz? Ha a pénzügyminisztert hallgatom, akkor erősödik bennem az optimizmus. Az inflációt meg fogjuk állítani, mondja ő olyan magabiztossággal, hogy már magában ez a jelenség is megnyugtatni látszik felborzolt idegeimet. Igaz, eszembe jut egy másik politikus, aki annak idején, az első olajválságkor kijelentette, hogy az áremelkedés nem fog „begyűrűzni” hozzánk. Azt megállítjuk a határainknál. Aztán mégis begyűrűzött. Pedig ő is nagy ember volt, és amit mondott, azt kétségek nélkül kellett elfogadni. Mit gondoljak ezek után a pénzügyminiszter melldagasztó magabiztosságáról? Az volna a legjobb, ha elhinném neki azt, amit olyan halk szavakkal a szemembe mond a tv-kamerák előtt ülve. De megint eszembe jut valaki. Dús hajzattal meg nem áldott, ennek ellenére mégis „kiváló” politikusunk, aki a nagy Sztálin legjobb magyar tanítványaként aratott mindig fergeteges tapsot, ha valahol megszólalt, ő figyelmeztetett bennünket arra, hogy az aranytojást tojó tyúkot nem szabad megennünk. Nem is ettük meg. De a nadrágszíjat nem győztük meghúzni magunkon. Húztuk is, nem csak az ő országlása idején, hanem utódja korszaklásában is — évtizedeken át, nagy-nagy szorgalommal. Amikor a pártállam megbukott, jöttek újabb és újabb politikusok, akik sorra-rendre állították, hogy nem kell már sokat várnunnk, még egy kicsikét, és akkor eljön ránk a szebb világ. A nyugati tőkések segítségével talpra állunk, megvetjük lábunkat ezen a kis európai földrészen, és ihajcsuhaj, még a kerítés is kolbászból lesz nálunk. Kell-e ettől fényesebb jövő? Amíg elérkezik, addig azt a kis időt már féltérden is kibírjuk, biztattuk magunkat. Aztán elmondták, hogy nem terveznek több hatósági áremelést A benzin árának drasztikus emelésétől is elálltak. Tervezni nem terveztek hatósági áremelést, csak úgy egyszerűen elrendelték. Szinte egyik napról a másikra. A benzin árának drasztikus emelését is visszavonták, most pedig megvalósították. Mégiscsak huncut dolog ez a politika. Jó lesz ám rá jobban odafigyelni, mert amit ma meghallasz, ki tudja, mi lesz belőle holnapra. Az sem rossz módszer, hogy most már kitalálta a kormány: nem ő hozza az intézkedéseket árügyben, hanem átadja ennek a szép feladatnak a teljesítését a parlamentnek. A parlament pedig átveszi. Mondják is az emberek: könnyű azoknak dönteniük áremelések ügyében, akiknek az alapbérük nyolcvanezer forint. Plusz még az egyéb költségtérítések. De mit szóljanak azok, akik havonta néhány ezer forintból kénytelenek megélni? Nemcsak a nyugdíjasok millióira gondolok, hanem azokra a kezdő, fiatal emberekre is, akiknek se lakásuk, se mellékesük nincs. Akik mérnöki diplomával a zsebükben földet bérelnek, állatot tartanak, hogy a családjukat el tudják tartani. Nekik aztán mondhatják, hogy sebaj, tessék csak lelkesedni, mert még néhány év, aztán jön a tejjel-mézzel folyó Kánaán. Mint ahogy ígérték már annyiszor. De mi legyen velük addig az „egy-két évig” is? Enni, lakni, ruházkodni, fűteni, világítani addig is kell. Kellene. Ha van miből. De van-e? És ha van valamennyi, mire elég az? Az, hogy „majd”, ez már egy kissé unalmas. Ezzel az ígérettel már tele van a padlás. Jó-jó, nem a mostani kormányra kell hárítani minden nyavalyánkat. Ez igaz. Mindenki tudja. De lesz ennek következtében több pénzünk, nagyobb jövedelmünk? Én ugyan nem vagyok közgazdász, de a magam egyszerű gondolkodásával azt képzelem, nem a korlátozást kellene a kormánynak szorgalmaznia a gazdasági életben, hanem az előrehaladást. A mindenből és mindenkiből kipréselni az utolsó fillért is, ez aligha ösztönzi az embereket az erőfeszítésre és a lelkesedésre. Csak az inflálódást gerjeszti. Infláció mindig is volt, és szerintem lesz is. Gondoljunk arra, a forint bevezetésekor mennybe került egy lzer tej? Egy kiló kenyér? És most? Nálunk is élni akarnak az emberek. Méghozzá jól élni. Ennek a célnak az elérésére erőik összefogására is készséggel vállalkoznak. Szorgalom, tehetség és bizakodás is van jócskán ebben a népben, különben már régen elpusztult volna az embert nyúzó viharokban az elmúlt századok során. Mi akarunk tenni a jobb holnapokért. Még akkor is, ha a tömegek bizonyos politikai eseményekért nem lelkesednek. Nem várunk a sültgalambra. De a zsíroskenyérért sem rajongunk. Ugye, ez is érthető? G. Molnár Ferenc Banán már van Elnézem a piaci standokat. Bőviben van minden. Vevő már nem annyira. Pedig banán is kapható állandóan. Mégsem állnak sorban érte. Lehet, hogy azért, mert drága? Mennyi is volt valamikor? És most? Egyet nem értek. Miért nem adják olcsóbban, ha egyszer nem kapkodnak érte az emberek? Inkább hagyják megfoltosodni... Készülünk a számadásra Minden évben elkövetkezik az az idő, amikor szövetkezetünk dolgozói, tagjai számot vetnek az elmúlt esztendő történéseivel, feladataival, eredményeivel. Ez így is van rendjén. A szövetkezet a tagjaiból él. A tagjaiért van. A tagjainak tehát joguk tudni, hogy az általuk megbízott és alkalmazott személyek hogyan sáfárkodtak a vagyonukkal. A vagyon ...! A szövetkezet tagjainak a vagyona. Nemcsak az a pénz, amit tagsági díj fejében befizettek, nemcsak a célrészjegyben meghatározott összeg, amit a gazdasági tervek jobb megvalósításáért beadtak, hanem minden ingó és ingatlan eszköz, amit a leltárak sorolnak fel. Ezt a vagyont, annak egy részét most átruházzák az egyes személyekre. Nevesítik. Nem a szó a fontos. A tény. A történelem részese 2. oldal Nem vagyunk egyformák 2. oldal Ezt is, azt is a fóliából Mit vár ön az új évtől? 3. oldal A tombolán külföldi sikerek A dolgozók érdekében . . . 4. oldal 3. oldal 4. oldal Ára: 5,50 Ft Korszerű ABC Gyöngyöstarjánban is Gyöngyöstarjánban, a község központjában a hivatalos meghatározás szerint az „ABC áruház és bisztró átalakítása” kivitelezési munkáit végzi a NICO KFT napjainkban is. Arról, hogy mit is takar ez az elnevezés, Szilágyi András műszaki ellenőrtől érdeklődtem, kértem bővebb tájékoztatást. — Az átalakítás alatt álló ABC és bisztró 1975-ben épült az akkor korszerűnek mondható szinten és az igényeknek megfelelően. Ahogy aztán a forgalom növekedett, az épület úgy lett szűkebb. A megnövekedett követelményeket csak ideiglenes hozzátoldásokkal lehetett megoldani. Ezek azonban nem lehettek végleges megoldások, fejlődő ráadásul egy gyorsan falu közepén. Az átépítésre, a korszerűsítések végrehajtására most nyílt lehetőség. Az indításkor még a helyi tanáccsal olyan megállapodás jött létre, hogy a költségeket részben vállalják, a bővítéshez és korszerűsítéshez anyagilag is hozzájárulnak. — Tehát arról van szó, hogy egyrészt korszerűsödik, másrészt pedig bővül is az ABC? — Igen, a folyamatban lévő munkálatok ezt a kettős célt szolgálják. Az ideiglenesen épített raktárak lebontásával terület szabadul fel és déli irányban bővül is az alapépület, így a bővítés kishíján 80 négyzetméter, a jelenlegi eladótér ezzel közel a duplájára növekszik. De elvégezzük a víz- és szennyvízvezetékek felújítását, lecseréljük a tetőszigetelést, megoldjuk a csapadékvíz elvezetését. Új, 40 köbméteres szennyvíztároló épül. Bővül, korszerűsödik az eladótér, új szociális helyiségek alakulnak ki, szakosított raktárakat építünk. Megváltozik a belső térkialakítás, a belső elrendezés, a berendezések elhelyezése. A Jókai tér közé-Befejeztem a munkámat, ballagok hazafelé. Lassan araszolok a Pesti úton a toronyház irányába. Már égnek a lámpák. Nagyon kevesen járnak az utcán. A járdán pedig csak egy idősebb nő tipeg előttem. Léptei lassúak. Nem annyira azért, mert ráér, hanem sokkal inkább, mert a csontjait elnyűtte az idő. Ben elhelyezkedő épület ABC részének bejárata a déli oldalra kerül. A kiviteli tervnél a tervező nagy gondot fordított a külső megjelenítésre. Az épület jól illeszkedik majd a már kialakult környezethez. — Ha már itt tartunk, említsük meg a tervezőt. — A kiviteli tervet Gyöngyház GMK készítette, a a felelős tervező pedig Legény Imre kollégánk, aki már több épületünk felújítási, átalakítási tervét készítette el ezt megelőzőekben is. — S hol tartunk ma a készültségben? — Az előkészítési munkákat még 1988-ban kezdtük, a tervek pedig 1989 márciusában készültek el. Az egyeztetések és hatósági engedélyek megszerzése, a versenytárgyalások után a kivitelezési munkát a NICO KFT 1990. október hónapban kezdte. A kivitelezés ütemével elégedett vagyok, a készültség jelenleg az ABC-nél 78— 80 százalékos. Az építési munkák idejére az ABC forgalmazását is meg kellett oldanunk a tagság és a lakosság érdekében. Ez úgy történt, hogy a Bisztró helyén működik az ABC átmenetileg, kényszerű körülmények között, de más vagy jobb megoldás nem volt. Az átalakított üzlet megnyitását április hónapra terveztük. Ezután a bisztró felújítására kerül sor. — Azt mondta, korszerű tájba illeszkedő épület lesz, de mibe kerül? — A még várható áremelkedéseket is figyelembe véve, mintegy 10 millió forint lesz az építési költség. Ehhez jönnek még majd a berendezések. Az építési költségek közel egyharmadát annak idején még a tanács vállalta. Az ABC most is, a jelenlegi körülmények között közel 20 milliós forgalmat bonyolít le egy év alatt. Az átadás után pedig sokkal többre lehet képes, mert a választék is bővíthető. Végül is egy tervszerűen lezajló folyamat része ez az átalakítási munka. Most minden községben új vagy korszerűsített, széles áruskálán forgalmazó ABC-nk van, így van ez akkor is, ha testületi döntésben eredetileg meghatározott határidőhöz képest — mely a megnehezedő gazdasági körülmények miatt módosult — a megvalósítás néhány évet késett. De nem is ez a lényeges, hanem az, hogy néhány hónap múlva Gyöngyöstarjánban is befejeződik az „ABC áruház és bisztró átalakítása”. —KS— Az ABC külső képe. Belülről, még munka közben. (Fotó: Vidók Róbert) Ballagok hazafelé... Persze, hogy utolérem. Amikor egy lépésnyire vagyok mögötte, meg kell hallanom, hogy félhangosan beszél magában. Arra gondolok, ilyenek az öregek, közöttük is azok, akik magányosan élnek, és nincs, kihez szóljanak álló nap. Talán észre sem veszik, hogy gondolataikat ki is mondják, bár senki sincs, aki figyelne rájuk. Ilyenek az öregek. Ilyenek? Én is ilyen leszek? Amikor melléje érek megértem, amit mormol. Ezt: — Csak azt tudnám, hogy a villany miből fogom kifizetni? Mintha a hideg futna végig a hátamon. A nyakam behúzom. Megborzongok. —In—