Hadtörténelmi Közlemények, 121. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 2008)
3-4. szám - Tanulmányok - Hermann Róbert: Bevezetés a történeti delfinológiába – avagy Mészáros Lázár emlékiratainak kiadása 537-572
Az emlékiratot Mészáros - más holmijaival együtt - 1858-ban Genfbe küldte, s maga is oda szándékozott utazni, amikor az angliai Eywoodban megbetegedett és 1858. október 25-én meghalt. Hagyatékát a volt 1848-49-es kormánybiztos, Puky Miklós őrizte meg, s ő bocsátotta a történetíró Horváth Mihály rendelkezésére, amikor az az 1860-as évek elején a „Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben" című munkáját írta, amely 1865-ben Genfben látott napvilágot. Horváth több helyen idézett is a kéziratból. 150 Valószínűleg szintén Pukytól kapta azt meg Vetter Antal altábornagy, aki egy időben a honvédsereg fővezére, majd 1849 nyarán a délvidéki hadsereg főparancsnoka volt, mert ő is használta azt emlékirata írásakor. Horváth munkája 1865 nyarán bejutott az országba. 151 Szokoly Viktor szépíró és publicista ebből értesült az emlékiratok létéről. Szokoly már hoszabb idő óta foglalkozott azzal a gondolattal, hogy kiadja Mészáros külföldi leveleit; kézenfekvőnek tűnt tehát a gondolat, hogy az emlékiratokkal együtt jelentesse meg ezeket. Ezután egyenesen Pukyhoz fordult, s arra kérte, hogy a kéziratot közlésre engedje át neki. Miután az országgyűlés újabb összehívásából arra lehetett következtetni, hogy előbb-utóbb valamifajta megegyezés jön létre a birodalom vezetése és a magyar politikai elit között, a kézirat megjelentetése valóban nem tűnt lehetetlennek. Puky végül hosszas levelezés után 1865 végén juttatta el a kéziratot, valamint Mészáros valamennyi más fennmaradt iratát Szokolynak. 152 A kiadó - Szokoly Viktor A kiadás ismertetése előtt érdemes néhány szót szólnunk a kiadó személyéről. 153 Szokoly Viktor, eredeti nevén Szokoly Géza Bonaventura 1835. április 22-én született a Bars megyei Oszlányban, Szokoly József orvos és gyógyszerész (kiszolgált cs. kir. katona) és galánthai Farkas Anna (mindketten nemesek) fiaként. Kezdetben magántanuló volt Verebélyen, majd amikor a család a fővárosba költözött, 1842-től a piaristákhoz járt előbb elemi iskolába, majd gimnáziumba. Miután 1848 szeptemberétől szünetelt a tanítás, Szokoly be akart állni honvédnek, de gyenge testalkata és fiatal kora miatt nem vették be. Apja honvédorvosként kapott alkalmazást a 13. (Hunyadi) huszárezrednél, s 1849. április 8-án hunyt el. 154 A szabadságharc után Pesten a piarista gimnáziumban végezte tanulmányait. Komoly hatással volt rá Horváth Cyrill, aki irodalmi önképzőkört szervezett a diákok között. Itt ismerkedett meg Szily Kálmánnal, Agai Adolffal, Huszár Imrével, Schwarz Gyulával, Győry Vilmossal és Dalmady Győzővel. Közülük az utóbbi kettőhöz fűzte baráti kapcsa közli: Szemere 1999. 94-96. o. A történetek leírását lásd még: Dancs Lajos: Töredékek tíz éves emigrationalis életemből, Nagyszőllős, 1890. 43-44. o. b 0 Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben. 1. kiad. Genf, 1865. I. k. 374-375. és 415-416. о., II. k. 185. o. III. k. 332., 380., 445-Ф46., 450-452. о. 151 Márki Sándor: Horváth Mihály. Magyar Történeti Életrajzok. Budapest, 1917. 275. 277-279. o. Lásd erre bevezetőjét: Mészáros 1871. 3-4. o. 153 Szokoly életrajzi adatait lásd: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. XIII. k. Budapest, 1909. 1041-1044. hasáb. Halálozási évszáma több helyen tévesen 1882, holott ez a felesége halálának dátuma: 154 Zétény Győző [ Antal Lajos]: A magyar szabadságharc honvédorvosai. Budapest, 1948. 216. o.