Hajdú-Bihari Napló, 2002. augusztus (59. évfolyam, 178-203. szám)
2002-08-24 / 197. szám
2002. augusztus 24., szombat RÖVIDEN 0 Dráma a tévében. Tóth-Máthé Miklós debreceni kötődésű színész-író Kun Lászlóról szóló díjnyertes drámájának, a Tűz és keresztnek a televíziós változatát ma, szombaton, 22 óra 20 perces kezdettel sugározza az m2. Ketten. Macskássy Izolda alkotása (részlet). A művész munkái a debreceni Malomparkban, a Havrics galériában láthatók Fotó: Horváth Katalin KÉPERNYŐ Ünnepi beszéd Sutyák Tibor E-MAIL: sutyaktibor@freemail.hu „Ha fáj a lábam, könnyen elbírok vele” - ezt, vagy valami effélét dünnyögött makacsul valami csokireklám focistafigurája. Az elképzelés - reklám a reklámban - szerint a népszerű, ám szakmájához illően bamba, béna és bugyuta futballista szerepet kap egy reklámklipben, éspedig azt, hogy kellő meggyőző erővel elmondja a fenti mondatot. Csakhogy persze nem megy, az intonációja olyan, mint egy szellemi fogyatékos délvidéki bábfestőé egy Duna-tévés dokumentumfilmben, ráadásul azt sem érti, mi a baj, ott áll tehát az egész stáb még napnyugtakor is, a focista az ostoba emberek tanácstalan sértettségével a rendezőt inzultálja, aki végül is előhúzza zsebéből a megváltó csokoládét, és átadja magát az édes nyugalomnak. A filmecske bölcsessége: vannak, akikkel nincs mit kezdeni, mégis kell; ilyenkor pedig a legjobb, amit tehetünk, az, ha egész máson pihentetjük meg fáradt elménk tekintetét. Augusztus huszadikán az összes televíziós csatorna sugározta a miniszterelnök rövid szózatát. A beszéd tartalmi elemzésébe nem bocsátkoznék bele, nekem a kedvenc részem az volt, hogy a honfoglalás után száz évre volt szükségünk, hogy megértsük: a kalandozások ideje lejárt (elképzelem, ahogy ott ül a tűznél több generációnyi ősmagyar, tömpe ujjaikkal tépdesik a nyereg alatt puhított húst, néha beletúrnak varkocsos hajzatukba, ráncolják alacsony homlokukat, nyögnek az erőlködéstől, mert baromira nem értik a helyzetet, múlnak az évek, hullanak a lovak és emberek, mígnem egyikük, aki a legkevésbé hasonlít Vikidál Gyulára, csattanósan a combjára csap, és felkiált: srácok, megvan, értem már, a kalandozások ideje lejárt, csináljunk államot). De arra már alig találok magyarázatot, hogy ebben a néhány percnyi, felvételről leadott, egykamerás szkeccsben hogyan nyújthatott ennyire gyatra médiateljesítményt Medgyessy Péter. Örökösen pislog, nem állja a kamera tekintetét, rosszul hangsúlyoz, a hosszú mondatoknál minden második vesszőnél leviszi a hangsúlyt, mi több, beleakad a nyelve a maga írta szövegbe. Jó, tudtuk róla, hogy nem ő lesz a honi retorika Cicerója, de nagypolitikusként muszáj legalábbis elfogadható produkciót nyújtani, főleg, ha az ellenoldal sajtója hónapok óta beszédzavaraival röhögteti a polgári köröket. Itt valakik megint óriási szakmai lelkiismeretlenséggel dolgoztak. Egy rövid beszédet fel lehet venni tízszer, százszor, ha kell, újra meg újra, a rögzített beállítás még észrevétlen vágásokra is módot adhat. A tévéseknek tudniuk kell, miként lehet ötpercnyi korrekt anyagot összehozni többórányi selejtből. A másik lehetőség az, hogy a miniszterelnök sara az egész, hagyta, hogy néhányszor nekifussanak a dolognak, aztán megelégelte, mondván, jó lesz az már így is. Szakmai hiba ez is - a kormányfőnek igenis dolga a médiamegjelenés, és elvárható, hogy jól végezze a dolgát. Nem szabad rálegyinteni a bakikra, sutaságokra, elkásásodó hangsúlyokra. Ha fáj a lábam, könnyen elbírok vele. Azzal igen. KULTÚRA / 9 A Bambanő disznóólban malackodott A közelmúltban „elállatiasult” Nagy Natália, az abszurd humor népszerű királylánya Gaál Veronika Debrecen (HBN) - Gyanútlan kiskecskék, mit sem sejtő barik és bamba bocik társaságában találjuk ez idő tájt az abszurd humor műfajából jól ismert N. N.-t. Nem véletlenül. Új szólólemezének címe: Legyél állat! A művésznő továbbra sem szakít a humorral, az új album derűs perceket ígér hallgatóinak. Nagy Natália a múlt pénteken a Debrecen Plaza könyvesboltjában dedikálta második szólólemezét. A művésznőt főként az új opusról kérdeztük. NAPLÓ: Nevét az ország a L’ art pour L’ art Társulat Erettkéjeként ismerte meg. Azóta szerepelt a Csinibaba és a Zimmer Feri című filmekben, és jelent már meg szólólemeze is, a Zsákbamacska minden nő. Mennyiben más az új album ehhez képest? Nagy N.: A Zsákbamacska számait a 60-as évek dalaiból gyűjtöttem össze, mert a Csinibaba című film forgatása közben nagyon megkedveltem ennek az időszaknak a stílusát. Főleg olyan dalokat válogatottam arra a lemezre, amelyek a mai hallgatóság számára akár viccesek is lehetnek. Jó kirándulás volt. S annak ellenére, hogy a humort ez a lemez sem nélkülözte, mégis úgy éreztem, szeretnék olyan dalokat énekelni, amelyek kifejezetten nekem íródtak, és viccesek vagy legalábbis mosolyt fakasztanak. Annak idején volt két szólószámom a társulatban, a Bombanő és A bálteremben című, amelyeket a mai napig etalonnak tartok. NAPLÓ: A Legyél állat! önálló ötlet alapján született, vagy valaki ösztönözte is rá? Nagy N.: Amikor körvonalazódott bennem, hogy mit szeretnék, megkerestem Bornai Tibort, akit a Kft. együttesből és a szólólemezei által ismertem, hogy lenne-e kedve dalokat írni nekem. Szerencséje volt, és pár hónap múlva elő is rukkolt velük. Nagyon inspiráltak, mert különböző zenei stílusokban a legkülönfélébb karaktereket formálhattam meg. A dalok szövege pedig még közelebb vitt a figurák jelleméhez. Énekel az albumon egy-két fura szerzet... NAPLÓ: Honnan jött a cím ötlete? Nagy N.: A 13 dalcímből ezt éreztem a legtalálóbbnak a lemez címére. Egyből beindult a fantáziám, hogy milyen legyen a képi megjelenítése. Amikor kiötlöttem, hogy malacok társaságában szeretnék szerepelni a borítón, nem gondoltam, hogy nehéz feladatot jelent majd. Először is kutatni kezdtem, hol találok szimpatikus süldőket, de a környékbeli állatorvos azt mondta, fogyatkozóban van a disznóállomány. Amikor végre ráakadtunk párhetes malackákra, rájöttünk, hogy nehéz úgy portrét készíteni, ha a jószág folyamatosan a földet túrja. Ezért gyengéden fölemeltem az egyiket, de éktelenül visítani kezdett, s az arca annyira eltorzult, hogy a fotó használhatatlan lett. Végül is a térdig érő sárban dagonyázva, egy salátalevéllel bírtam rá, hogy emelje tekintetét a fényképezőgép felé. Szóval sikeres volt végül a hadművelet, de szegény cocák biztosan örültek volna, ha másféle borítót tervezek. NAPLÓ: Melyik korosztálynak ajánlaná a lemezt? Nagy N.: Akik szeretik az abszurd humort, azoknak mindenképpen. Azt vettem észre: az egészen kicsi gyerekek is imádják, akárcsak a felnőttek, tehát nincs korosztályhoz kötve. NAPLÓ: Az utóbbi években az édesapjával, Nagy-Bandó Andrással is fellép. Az Egy apa meg a lánya című műsoruk mennyiben tartalmaz közös produkciókat, és milyen jellegűek azok? Nagy N.: Hát, ha arra gondol, nincsenek közös, kétszemélyes jelenetek, de még duettet sem énekelünk. Felmerült bennünk, hogy esetleg egy angolkeringőt eltáncolunk, de elvetettük az ötletet. Maradt végül az a megoldás, hogy mindketten külön, a saját műfajunkban brillírozunk. Apu a saját számait mondja, én pedig az eddigi lemezeimről állítottam össze a műsoromat. NAPLÓ: Melyik műfaj áll a szívéhez a legközelebb: a zene, a színészet vagy a filmezés? Nagy N.: Én úgy érzem, a színészet magában foglalja az éneklést és a filmezést is. Én mindkettőt szívesen csinálom. A színpadi és a filmbéli szereplésnek is megvan a sajátos hangulata, technikája és varázsa. Most egy kicsit eltolódott a hangsúly az éneklés felé, de remélem, lesz alkalmam prózai szerepekben is megmutatni magam. NAPLÓ: Milyen tervekkel tekint a jövőbe? Nagy N.: Nem tudom, mi lesz még. Lehet, hogy egy kis szünetet tartok, de ez főleg attól függ, hogy lesz-e olyan ötletem, amivel kiálljak a közönség elé. Ha nem, akkor lehet, hogy inkább a család felé fordulnék. Nemrég sikerült kertes házba költöznünk, s végre valamivel nyugodtabb az életünk is. Egy ideje vágyom gyerekre, így elképzelhető, hogy hamarosan hárman leszünk. Nagy Natália Fotó: Magánarchívum 4M, Hagyományok Háza: a kultusztárca tervei Budapest (MTI) - A Kulturális Minisztérium nem szándékozik gödröket hagyni és új építkezéseket sem tervez, de a jó kezdeményezéseket továbbgondolva folytatja - mondta Koncz Erika, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának közgyűjteményi és közművelődési helyettes államtitkára pénteken. A július 1-jei hatállyal kinevezett helyettes államtitkár az általa irányított terület kiemelt programjának nevezte a Nemzeti Színház melletti majdani Millenniumi Városközpont kulturális épületegyüttesében kialakítandó Modern Magyar Művészeti Múzeum (MM) létrehozását. - Az építkezést nem, de a múzeum szakmai tartalmát újra kell gondolni - fogalmazott Koncz Erika, utalva arra, hogy az intézmény gyűjtőkörét illetően nem jött létre szakmai egyetértés. Várhatóan szeptember-októberre elkészül a 4M szakmai koncepciója: eldől, hogy új intézmény létesül, vagy - az előző kormány elgondolásának megfelelően - a Magyar Nemzeti Galéria egy fiókintézményét hozzák létre. A szakember elmondta: az a törekvése, hogy egy új, nemzetközi gyűjtőkörű múzeum épüljön, amely a XXI. század vizuális művészetét mutatja majd be. Kitért rá, hogy a szintén a Millenniumi Városközpontban elhelyezendő Hagyományok Háza koncepciójának véglegesítéséhez ugyancsak kiterjedt szakmai egyeztetésre van még szükség. Újra kell gondolni a gyűjteményezés kérdését, nem lenne ugyanis szerencsés, ha a Néprajzi Múzeum és a Hagyományok Háza azonos feladatokat látna el - mondta. Természetesnek nevezte ugyanakkor azt, hogy az új kulturális központ felépítése nem mehet a régi múzeumok rekonstrukciójának rovására. Arról is beszélt, hogy a kiállítóhely nélküli Országos Műszaki Múzeum elhelyezéséről egyeztettek a Millenáris Park vezetőjével, aki nyitottnak mutatkozott kiállítások befogadására. Abban még nem született döntés, hogy egy állandó vagy több időszaki tárlatot rendeznek - fűzte hozzá. Koncz Erika fontosnak nevezte a Magyar Művelődési Intézet körüli gondok rendezését: szerinte az intézményben - amely komoly adósságot halmozott föl - pénzügyi és szakmai válság alakult ki. Hangsúlyozta: ennek az intézetnek meghatározó szerepet szán az egész közművelődési intézményrendszer szakmai irányításában. „Európaiul” tanultak a határon túli hallgatók Környezetük fejlesztésére fordítják odahaza az Ady-akadémián szerzett tudásukat Debrecen (HBN - Cs. E.) Nem száraz teóriákat hallgattak, hanem hasznosítható ismereteket kaptak az Adyakadémia napokban véget ért kurzusának határon túli hallgatói, akik bölcsészettudományok, közgazdaságtan, pedagógia, orvostudomány, Európa-tanulmányok, területfejlesztő és környezetvédelmi szekciókban bővíthették tudásukat. Második éve tanul az Adyakadémián a jugoszláviai közgazdász, Sava Vujicsity, a közgazdaság-tudományok magisztrátusa. Tavaly a közgazdasági szekcióban töltekezett a tudnivalókkal, az idén Európa-tanulmányokat hallgat a fiatalember. Tizenhat évig dolgozott a vajdasági bankban, majd két évig középiskolában tanított, s most munkanélküli. A tavaly itt szerzett tudását fejleszti tovább, tanulmányaiban a régiós együttműködést látja a legfontosabbnak. A nemzetközi marketingstratégiák és Jugoszlávia bekapcsolódása az Európai Unióba témakörök érdeklik, emellett érdekesnek találta a budapesti tőzsdéről hallottakat. A közgazdász továbbadja Zentán a tudását aG17 plusz nonprofit civil szervezet tagjaként. A csoport a külföldi adományokat biztosítja a jugoszláv civil szervezeteknek, segít a programok megszervezésében, a projektek megírásában, annak érdekében, hogy fellendítse hazája gazdaságát. A fiatalember akár Magyarországon is elhelyezkedne; otthon nehéz, mert mint mondta, hazájában nem a tudás, hanem a kapcsolatok határozzák meg a munkához jutást. Fontos ilyen irányú ismereteket szerezni, mert Jugoszláviában nincsenek Európa-tanulmányi lehetőségek. Ezek pedig nagyon fontosak lennének, mert a szétszórt nemzet nem találja az útját. A területfejlesztő és környezetvédelmi európai szekcióban tanul az ukrajnai beregszászi járásból érkezett Pál Béla. Elsősorban a környezetvédelmi problémák megoldási lehetőségei és jogszabályai érdeklik a növényvédelmi szakembert. Mint mondta, náluk gyerekcipőben jár a környezetvédelem. Kárpátalján a legfontosabb feladat lenne a számolatlanul kivágott fák helyére való csemetetelepítés és az árvizek ellen való védekezés, pontosabban vízgyűjtők építése, melyhez magyarországi támogatás kellene. Egy-két éve némi változás tapasztalható: szigorították a fa exportját, rönkfát már nem lehet kivinni, csak fűrészárut, de későn jött a törvény, hiszen kopár hegyek meredeznek az egykori lombos erdők helyén. Lényeges lenne felszámolni az illegális hulladéklerakókat, mint a csapit, melynek környékéről a Tisza holtágába hordják a szemetet. Már elkezdődött a legális hulladékgyűjtés, felvásárolják az üveg-, papír- és fémhulladékot, de egyelőre csak a kisebbség foglalkozik a hulladékgyűjtéssel, szervezetlen formában. Sava Vujicsity Pál Béla Fotók: Horváth Katalin