Harc, 1944 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1944-01-01 / 1. szám

/ HARC, 1944 január 1 Kéri Pál: Üsd agyon, de ne nagyon? Cordell Hull külügyminiszter mon­dott?.. Ha Magyarország­­ és a töb­bi csatlósország kormánya végig kitart a nácik mellett, osztozniok kell Németország sorsában. Lehet, hogy a népnek más az akarata, mint a kor­­m­­ány­nak, de addig, amíg azt nem tanúsítja, a nép különvéleményét nem lehet tudomásul venni. Legyünk becsületesek: Cordell Hullnak igaza van. Való ugyan, hoigy a magyar népet soha történelme fo­lyamán még nem kérdezték, akarja-e azt, amit vele és nevében csinálnak, ez azonban nem egészen mentség. Németországban sem volt a német történelmen végig, sokal több de­mokrácia, mint Magyarországon, mégsem zárkózhatunk el előle, hogy Németországot felelőssé tegyük az ő Hitleréért, m­íg fennen meg nem ta­gadja Hitlert. Van idő, amikor a demokratikus szavazás módja a vé­resfej­ű felkelés, amikor az népi köte­lesség. És ha ezt az áldozatot a nép elmulasztja, beleegyezni látszik. Jugoszláviát az ő kormánya már­­már csatlósországgá tette. De a nép — az egész nép, tábornoktól parasz­tig — fellázadt Belgorádban és azóta áll ott a forradalom a nácik ellen. A bulgár zsarnokság van olyan kemény­­öklű, mint a magyar. Bulgár katonák mégis ezrével szökdösnek fegyveres­től a hegyekbe, tetemes ezerek a ju­goszláv felkelő hajdúkhoz csatlakoz­tak. Egy szlovák dandár is fellázadt és fegyverestől átment az oroszokhoz. Mi mindössze néhány horvátországi és boszniai magyarra hivatkozha­tunk, meg néhány odaszakadt katona­­szökevényre, akik Mihajlovicsnál, de többnyire Titonál szolgálnak. Ez mu­tatónak is kevés. Hallunk ugyan nagyvárosi munkás- meg értelmiségi szervezkedésről de nem hallunk róla, hogy ez a szervezkedés valami föld­alatti vagy egyéb akcióban cseleke­detekhez is vezetne. Ámde sürget a történelmi homokóra, a­hol az a felkelés, hogy megfeleljen Cordell Hull kérdésének! Mikor azonban ilyen candid mó­don, ily becsületes őszinteséggel iga­zat adunk Cordell Hullnak, enged­jen meg egy ellenvetést is. A szövet­ségesek dimplomáciája nagyonis fáz­ni látszik ugyanattól a forradalom­tól, amit az amerikai diplomácia fe­je a magyar nép kötelessége gyanánt látszik megszabni. Az északafrikai, olaszországi jugoszláviai, görögor­szági, spanyolországi — sőt magyar viszony­latban való , viselt dolgok is mind azt mutatják, hogy nem bá­torítják azt a felkelést, ami nélkül pedig a magyar nép csakugyan meg nem válthatja magát. Sajnos, a dolgok nem úgy van­nak, hogy néhány német hadiszállí­tásban magát megszedte gyáros, mert biztosítani kívánván a vagyonát, majd ‘átáll” és a forradalom élére áll. Mint Disraeli egyik regényében mondják bölcsen: “középosztályok’ nem emelnek barrikádokat. Forra­dalmat csak forradalmi elkeseredés­től szított tömegek csinálnak. Azok pedig ,nem állnak meg annál, hogy szembeszállván a náci magyar had­sereggel, nagy áldozatokkal aláásván annak erejét. Hitlerek elkergetése után szépen visszamennek szolgálni a magyar “rendet” amely századok óta újabban csak annyiban változott meg, hogy hol bojárkapitalizmussal, hol nácizmussal szövetkezett. Euró­páinak azon a részén, ahol a csatlós­országok tengernagyai és tábornokai villogtatnák nagyon is rozsdás kard­jukat, sok évszázad összegyülemlett bonyolult adósságaiért jön a leszá­molás, ha az a felkelés, amit Cordell Hull sürget, mégis kitör. Horthyék azért szövetkeztek Hitlerékkel, hogy­ne kelljen lelépniük népük nyakáról; ha a nácikat elkergetik, fölfordul ve­le a századok óta erőszakkal fentar­­tott ferde magyar rend is. És jön, hisszük, a nép szabadsá­ga, a demokrácia. Én, aki ezt írom, nem rajongok csak magáért a for­radalomért. Ehhez mégsem marad­tam elég fiatal. Ennyire romantikus lélek sohasem is voltam. Tudom, hogy forradalom nem demokratikus dolog. A demokrácia azonban, nem­csak a magyar nép mai­ állapotához képest, hanem mindenhez képest, amit a magyar nép mindmáig átélt, mélységes forradalmi változást je­lent. Ezt a gyökeres változást csak felkeléssel küzdheti ki magának. Ha elmulasztaná az alkalmat, a köteles áldozatot és megvárná, hogy a nácik­kal egy sorban megvert, megvetett állapotában, idegenből kávéskanalan­ként adják be neki a demokráciát, h olyan is lesz az. Ez már persze Cordell Hullt nem érdekli. Őt csak az érdekli, mondta, hogy a magyar nép a nácik ellen még idejében felkeljen. Azt látjuk, hogy a Szövetségesek, a dolgok erejének engedve, valóságos katonai szövet­ségre léptek Titoék partizánjaival. A magyar hadsereg nagy részét most valószínűen leviszik a Balkánra. Meg lesz a mód a magyar katonákat fel­lázítani és a csatorna, azt a magyar felkelést megindítani, amit Cobrdell Hull kiván. Lépjen katonai szövet­ségre a magyar forradalommal is, ne nézze, ha “szobatiszta’ -e. Majd megtisztul. “FIGHT”—weekly Of Mer: 32Ä East SSfh Street, Sew Tork. *. T. OF THE AMERICAN FEDERATION OF DEMOCRATIC HUNGARIAN* _________________________________________ 2 Tito és a Népszava Az itteni Népszava “Benes és Tito” címen külpolitikai elmefuttatást kö­zölt minap, amiben azonban semmi érdekes, sem a vele való foglalkozás­ra érdemes nem volt, kivéve, hogy újabb bizonyítékát adta, hogy a lap a lengyel fasizmus érdekét szolgálja s a magyarság kizárólag, mint a len­gyel fasiszták esetleges szövetségese jön tekintetbe. A cikk természetesen az orosz-cseh­szlovák szövetség ellen irányul és a csehszlovák ko­rmánnyal szemben a lengyel, görög és jugoszláv kormá­nyokat árasztja el elismerő szavak­kal. Benesnek még azt is szemére hányja, hogy a szlovákoknak nem adott autonómiát, a jugoszláv kor­mány azonban jogosan tagadta meg a­z önkormányzatot a horvátok­tól, a görög fasiszta kormány a görög nép­től, a lengyel kormány pedig az uk­ránoktól és számos más elnyomott és kiéheztetett nemzetiségétől. Hja, ami szabad Jupiternek, az nem szabad az ökörnek! Hogy miért kedvesebb egy magyar lapnak az agyonkompromit­­tált jugoszláv kormány, mely ostrom­állapottal kormányozta a vajdasági magyar kisebbséget, mint Benes kor­mánya, mely kétségtelenül a legtöbb szabadságot, egyenjogúságot és jó­létet biztosította a magy­ar lakosság­nak az összes dunai államok között, beleértve Magyarországot is, azt nem tudná megérteni az ember, ha elvesz­tené szem elől, hogy a Népszava len­gyel érdekeltség tulajdona és társ­­alapja egy pro-fasiszta lengyel orgá­numnak. Nos, a lengyel fasiszták jog­gal neheztelnek Benesre, az oroszok­ra, az orosz-csehszlovák szerződésre és Titora, akinek hadserege tényleg harcol a nácik ellen és nemcsak vár­ja a bevonulást, mint a jugoszláv kormány hadügyminisztere! A törvényesség kérdéséről, persze, szintén más véleményen vannak az ér­dekelt­­népek, mint a lengyel-magyar fasiszta közeledést szolgáló újság. Például a görög nép nem szűnt meg törvénytelennek tartani Metaxas dik­tatúráját és kreatúráját, az elűzött, de visszatért királyt. Mindez azonban mellékes. A fa­siszta lengyeleknek csak az a kor­mány törvényes és jó, amelyik, a le­hetőségekhez képest többé vagy ke­vésbé nyíltan fasiszta. Az, hogy a magyar nép számára melyik kor­mány biztosít több békét és bizton­ságot, jobb szomszédi viszonyt — nem érdekes. (m.)­­..... ■ ■■ ■ ■.. Stockholmban megalakult Kállayék propaganda-központja Az Aftontidningen írja december 14-én: “A magyar kormány soha nem álmodott arányú propagandába kezdett Svédország területén és innét ki­indulva az egész demokratikus világ számára. A magyar követ megalapította a “Svéd Délkeleteurópai Irodá­­t, amely hangzatos neve dacára nem más, mint a Kállay-kormány hivatalos propaganda-központja. Ez az iroda cikke­ket, táviratokat küldözget a lapoknak és angol, valamint amerikai­­ságírók­nak. A közlemények egyöntetűen azt állítják, hogy Magyarország csak vélet­lenül csatlakozott Németországhoz, nem lévén egyéb választása. A németek megszállással fenyegették meg Magyarországot. A propaganda-hadjárat má­sik célja, hogy a magyar háborús bűnösök, szerepét csökkentse­ Az informá­ciós iroda szerint magyar háborús bűnösök tuladonképpen nincsenek. Min­dent a németek követtek el. A propaganda-hadjárat időszerűtlen és naiv. A magyar kormány későn kezdte el. Már semmit sem menthet meg.” Budavára legyen a szerbek vezérlőcsilaga December hó 21-én jelenti a magyar rádió: Antal István propaganda­­miniszter ma kijelentette, hogy Magyarországnak a végsőkig kell fokoznia katonai erejét. Ugyatrakkor meg kell szilárdítani a belső frontot. A nemzeti­ségekkel kibékülést javasol Antal, elsősorban a szerbekkel, akik­­közel álla­nak a magyar kormány szívéhez. Mindennek előfeltétele, mondotta a minisz­ter, hogy nemzetiségeink ne a határon túli országokra tekintsenek, hanem Budavárára, Budavára legyen vezérlőcsillaguk.” American Committee of the New Democratic Hungary Movement Uj Demokratikus Magyarországért Mozgalom Amerikai Bizottsága Elsők: VÁMBÉRI RISZTEM 142 West 49th Street. New York City Telefon: LO. S-2S51 Titkárok: Faludy György él Doktor Iitvám Értesítés! A “Harc” múlt heti számában a DMASz és a “New Democratic Hun­­gary” évi konvencióját jelentettük be. Ezeknek időpontját mely meg­változott legközelebbi számunkban fogjuk közölni.

Next