Hargita, 1969. november (2. évfolyam, 259-284. szám)

1969-11-19 / 274. szám

A Nagy Nemzetgyűlés ülésszakának munkálatai Románia Szocialista Köztársaság Nagy Nemzetgyűlése kedd reggel folytatta a 6. törvényhozási ciklus harmadik ülésszakának munkála­tait. A teremben jelen voltak a Nagy Nemzetgyűlés képviselői, valamint számos meghívott vendég — köz­ponti intézmények és társadalmi szervezetek vezetői, párt- és állami aktivisták, a gazdasági, tudomá­nyos és kulturális élet képviselői, újságírók. Jelen voltak Bukarestben akkre­ditált diplomáciai képviseletek ve­zetői, külföldi sajtótudósítók. A képviselők és a meghívottak hatalmas és hosszas tapsa köze­pette érkeznek az ülésterembe a következő elvtársak: Nicolae Ceauşescu, Ion Gheorghe Maurer, Emil Bodnaraş, Paul Niculescu- Mizil, Gheorghe Radulescu, Virgil Trofin, Ilie Verdeţ, Maxim Ber­­ghianu, Constantin Dragan, Emil Drăgănescu, Fazekas János, Petre Lupu, Dumitru Popescu, Leonte Râutu, Gheorghe Stoica, Vasile Vilcu. A második napirendi pont kere­tében Cornel Onescu képviselő, belügyminiszter ismertette a milí­cia megszervezéséről és működé­séről szóló törvénytervezetet. A néptanácsügyi és állami közigaz­gatási bizottságnak, valamint a jogügyi bizottságnak erre a tör­vénytervezetre vonatkozó jelenté­sét Dumitru Balalia képviselő, a néptanácsügyi és állami közigaz­gatási bizottság elnöke terjesztette elő. A törvénytervezet vitájában fel­szólalt Simion Dobrovici képviselő, az RKP Vrancea megyei bizottsá­gának első titkára, a megyei nép­tanács elnöke és Benkő János képviselő, a Maros megyei népta­nács első alelnöke. Szakaszonkénti megvitatás után a Nagy Nemzet­­gyűlés golyós titkos szavazással el­fogadta a milícia megszervezésé­ről és működéséről szóló törvényt. A következő napirendi pont ke­retében Florea Dumitrescu képvi­selő, pénzügyminiszter ismertette a törvénytervezetet az ügykezelők alkalmazásáról, garanciák létesí­téséről és a felelősségről a szocia­lista szervezetek javainak ügyke­zelésével kapcsolatban. Aurel Vijoli képviselő, a gazdasági pénz­ügyi bizottság elnöke előterjesztet­te ennek a bizottságnak és a jog­ügyi bizottságnak a jelentését. A vitára bocsátott törvényterve­zethez hozzászóltak a következő képviselők: Iosif Uglar, az RKP Szatmár megyei bizottságának első titkára, a megyei néptanács el­nöke, Eleonora Nilca, a nagydisz­­nódi textil kombinát vezérigazgató­ja és Paraschiv Benescu, a szak­­szervezetek Galac megyei tanácsá­nak elnöke. Ezután a törvénytervezetet meg­vitatták szakaszonként. A továb­biakban golyós titkos szavazással a Nagy Nemzetgyűlés elfogadta a törvénytervezetet az ügykezelők al­kalmazásáról, garanciák létesíté­séről, és a felelősségről a szocia­lista szervezetek javainak ügykeze­lésével kapcsolatban. A negyedik napirendi pont ke­retében Adrian Dimitriu igazság­ügy-miniszter ismertette a bünte­tésvégrehajtásról szóló törvényter­vezetet, Mihail Ghelmegeanu képviselő, a jogügyi bizottság al­elnöke pedig előterjesztette a bi­zottság jelentését a törvényterve­zetről. A további vitában felszólaltak a következő képviselők: Emilian Nucescu, Románia Szocialista Köztársaság Legfelsőbb Törvény­székének elnöke és Gheorghe Pop, a Máramaros megyei néptanács első alelnöke. A tervezet szakaszonkénti meg­vitatása után a Nagy Nemzetgyű­lés golyós titkos szavazással elfo­gadta a büntetés végrehajtásá­ról szóló törvényt. A kedd délelőtti ülésen a kép­viselők egy másik napirendi pont keretében jóváhagyták a Nagy Nemzetgyűlés egyes állandó bi­zottságai összetételének módosí­tását. A Nagy Nemzetgyűlés Büró­­jának javaslatára a gazdasági­pénzügyi bizottság tagjává válasz­tották Virgil Pirvu képviselőt, Florea Dumitrescu képviselő helyébe, aki a pénzügyminiszteri tisztséget tölti be. A földművelésügyi és erdőgaz­dálkodási miniszteri tisztséget be­töltő Angelo Miculescu képviselő helyébe a Nagy Nemzetgyűlés Dumitru Coliu képviselőt a mező­­gazdasági és erdőgazdálkodási bizottság tagjává választotta. Délben a plenáris ülés befeje­ződött. Stefan Voitec elvtárs, a Nagy Nemzetgyűlés elnöke beje­lentette, hogy a nyílt ülésszakok elvének megfelelően a jelenlegi ülésszak folytatja munkáját az ál­landó bizottságokban, amelyek megvizsgálják az ülésszak napi­rendjén szereplő többi törvényter­vezetet. A plenáris ülések munká­jának folytatását idejében köztik. A plenáris ülés befejezése után a gazdasági-pénzügyi, a mező­­gazdasági és erdőgazdálkodási, az oktatás-, tudomány-, és művelődés­­ügyi, az egészségügyi, munkaügyi és népjóléti, a jogügyi állandó bi­zottság munkaülést tartott. (Agerpres) ACÉLTORONY (NAGY P. ZOLTÁN felvétele) Az eszem fazakában kétféle út­­rovatéval f­eltarisnyálva indultam erre az útra. Az egyik, egy haj­dani regényélmény, s a körülötte felburjánzott mesekör. A másik, egy rakás szóbeszéd és hallomás, a ma már nem létező csinádi fű­résztelepről, ahol még harminc évvel ezelőtt számolatlanul zsák­mányolták ki a nincstelenségük­­től ide hajtott, főleg gyimesi csán­gók közül kikerülő munkásokat. Harmadiknak mellénk szegődik egy csodálatos őszi reggel, olyan, amelyikből már nem sok van tar­talékon az idén. Csak néhány méter kelet felé és át is „büklenünk" az Úz pataká­nak keskeny-szeliden induló völ­gyébe. A patak, — akárcsak az Olt Szentdomokosnál — félcipővel is átléphető. A völgy forgolódik, hol jobbra, hol pedig balra, — amennyire az otromba, nagy hegyektől csak tud — majd kiszélesedik, lágyabb hajlatot vesz és feltűnnek az első porták; — házak, csűrök és istál­lók. — Ez már Csinódtelep. A település központja, — ahol a szövetkezeti bolt és a hatalmas fenyőgerendákból épített iskola áll — ünnepi hangulatot áraszt, pedig hétköznapot írunk. Nincs is hát ahol becsületesen kinyújtóz­­kodjunk, a jó hír szembejön ve­lünk. Tankó Albina ötgyermekes családanya, a szövetkezetes fele­sége, előző este személygépkocsit nyert, egyetlen 6 tejes borítékolt sorsjeggyel. Ennek az eseménynek ülték egy emberként „torát" a te­lep lakói. Most előszállingóznak az autó porára, s jóindulattal, ve­gyes örömmel köszöntenek ránk, újonnan érkezettekre: — Jól jött nekik, jó helyre ment a pénz! — Arcukon nincs nyoma az irigység­nek vagy a vele rokon, kétértel­műen fejforgatásnak. Nem isme­rik ezeket e felemás érzelmeket, ezek­ a kemény és nehéz életet élő emberek! Erős közöttük az egymásrautaltságból fakadó ösz­­szetartozás érzése, itt fent a ha­vasok között. Albina asszony, hogy bizonyítson, először az öt legény­ke fényképét mutatja, majd a mindenképpen summára váltandó nyeremény nagyon is szükséges útjait magyarázza. Férje bort tölt elkoccintani, és előkeríti, egyen­ként, a ,,szerencsevárandós" ifjú­ságot. Örömükben örömmel osz­tozunk ... ! Kánya Béla még fiatalember, mégis, már tizenkét éve hogy ki­jött ide Szereda mellől tanítani. Míg hosszú évekig csak egy szám­jegyű volt a tanulók száma, addig a tavaly huszonhat, az idén pedig már harmincegy tanulóval és egy második tanerővel kezdték a tan­évet. Az iskolaépületet még a nyáron kibővítették, s az új tan­terem egyben, egy kis művelődé­si otthon szerepét is hívatott be­tölteni. Szabad idejéről faggatom és a tizenkét évre gondolok. Hir­telen szűkszavúvá válik, felnéz szobája falára, a felakasztott va­dászpuska irányába. — Nem is ment volna enélkül! — mondja és szó nélkül mellénk szegődik veze­tőnek. A völgyön felfelé sűrűsödnek a házak, a legtöbb új. Ezek közül is kitűnik egy díszes, városi villá­nak beillő, ízléses családi ház, nyárikonyha és ragyogóan tiszta porta. Ide térünk be. Az egész ház népe otthon van, házigazda, a szorgalmáról és kézügyességéről az egész havason ismert Csilip Béla, felesége és hat élő gyerme­ke. A négy nagyobbik lány, a két legkisebb fiú. Az asszony csinádi születésű, férje házasodott ide 1945-ben, Cyimesfelsőlokról, s az „életen" mindent ő épített, egy­maga. A ház verőfényes oldalán virító, szép, szabályos körtefákat is ő oltotta, nemesítette, nyeste. Egyiken kétöklömnyi körték... Csinódban... A két nagyobbik lány, már férjhezmenő sorban. Az egyik szőke, a másik gesztenye. Hibátlanok és szépek, arcukon ritka bájjal. Nyolcan kísérnek ki a frissen faragott kiskapuig. Egerszék felé a völgy kies zugá­ban, a meredek aljában, magas kőfalakra épített, régi faház, kö­rülötte, lejebb, egész csomó paj­ta, szín, nyárikonyha és istálló, mint csirkék a kó­­ló körül. Az egész porta, magas csaposkerttel bekerített, előtte a patak, amely elválasztja az úttól, meg a külvi­lágtól. Kemény munkában találjuk a patakon belül a telep öregét, a múlt század végén született Tankó Imre Pili­ t. Éles, csontos arcélű öreg, de szemre se vén még, s a munka sem könnyű amit végez, hatalmas termetű legényunokáival egy sorban: méter mély árkot ás­nak, a nyáron használt kenderáz­tató vizének levezetésére. Nem hagyják eliszaposodni, hogy jö­vőre majd más területet törjenek fel. Itt még szűkebb a hely mint máshol, s ennek a munkának most az ideje — mondja a fehér, csángó népviseletben levő, szép öregember. Világlátott ember, végig szen­vedte mind a két világháborút, összegyalogolta fél Európát. 1921- NAGY BENEDEK (Folytatás a 2. oldalon) A II. oldalon A minisztériumoknak és az államigazgatás többi központi szervének a kollektív vezetés elve alapján történő vezetéséről szóló törvénytervezet ismerte­tése — Előterjesztette Ilie Verdeţ elvtárs, a Minisztertanács első alelnöke — A jogügyi bizottság és a nép­tanácsügyi és állami közigazga­tási bizottság jelentése — Előterjesztette Traian Ionaşcu képviselő--— m­mm FEJLESZTÉSI LEHETŐSÉGEK IGYÉHEBEH Interjú AVRAMESCU CONSTANTIN mérnökkel, az Állami Geológiai Bizottság osztályvezetőjével — Mi tette időszerűvé, szük­ségszerűvé, mi volt a célja e felmérésnek? — Szem előtt tartva Hargita megye ásványi kincseinek válto­zatosságát és ezek fokozottabb hasznosításának szükségességét, az RKP KB feladatul tűzte ki egy központi és helyi szakemberek­ből álló munkacsoport létrehozá­sát, amely arra hivatott, hogy tevé­kenységével hathatósan támogas­sa a megyei pártbizottság gazda­sági komissziójának munkáját. Ak­ciónk szerves része annak a nagy­arányú tevékenységnek, amely a X. pártkongresszus határozatainak maradéktalan valóra váltásáért fo­lyik országszerte. — Szakember-szemmel, — melyek megyénk kecsegtető a­­dottságai, lehetőségei az építő­ipari alapanyagok és nyers­anyagok kitermelésében? — Geológiai szempontból — a megye területén számos struktú­­rális egység megtalálható, amelyet a hasznos ásványok jelentős vál­tozatossága kísér, így a Keleti Kárpátok kristályos-mezozoikus egysége fémekben, a Görgényi Havasok-Hargita vulkanikus, lánco­lat építőipari alapanyagokban és Nemrégiben az RKP KB egyik munkakollektívája sok­oldalú, alapos felmérést vég­zett megyénk természeti adott­­ságainak, altalaji kincseinek magasbb fokú és hatékonyabb hasznosításának lehetőségei­ről. Köztudott, hogy megyénk nagyarányú lehetőségekkel rendelkezik ezen a téren, s természeti adottságaink — fémek és ásványok, építőipari alapanyagok és nyersanyagok, borvizek stb. — teljes érté­­kesítése rendkívüli mértékben befolyásolná gazdasági életé­nek további gyorsütemű erő­södését, fejlődését. AVRA­MESCU CONSTANTIN mér­nök, az Állami Geológiai Bi­zottság osztályvezetője, az em­lített munkakollektíva egyik szakembere az építőipari a­­lapanyagok és nyersanyagok magasabb fokú hasznosításá­nak lehetőségeit tanulmányoz­ta. A csoport tevékenységé­­ről a lehetőségekről beszélt néhány feltett kérdésünkre adott válaszaiban, nyersanyagokban, az Erdélyi Me­dence egysége pedig sóban (Pa­­rajd), gazdag. A vulkanikus kitö­rések utójelensége a megszámlál­hatatlan borvízforrás fakadása — érdemesnek tartom megemlíteni, hogy ez a tájegység hazánk leg­gazdagabb része borvizekben. — Véleménye szerint mi biz­tosítaná leginkább az eszköz­­lendő beruházások gazdasági hatékonyságát, a felelős szervek operatív tevékenységét? — Munkakollektívánk egy része az építőipari alapanyagok kiter­melésének jelenlegi lehetőségeit és távlatait tanulmányozta. Megálla­pítottuk, hogy a megye jelentős tartalékokkal rendelkezik, ami a zúzott kő, tört kő és hasított kő nagyarányú kitermelését illeti. Ah­hoz, hogy ténylegesen jelentős be­ruházási alapokat biztosíthassa­nak az építőipari kőzetek teljes hasznosításához, a helyi szervek kérésére, az Állami Geológiai Bi­zottság szakembereket küldött az anyagi alap — a tartalékok —■ pontos felmérésére. A tartalékok Lejegyezte: VALI JÓZSEF ' ■ . V. . (Folytatás a 2. oldalon) Nemcsak a kocsányról van szó ... — ami mögötte rejtezik Október elején mezőgazdasá­gunk égetően sürgető feladata a vetés volt. Mindent elkövettünk, hogy idejében földbe kerüljön a mag. Különböző módszereket al­kalmaztak, hogy mielőbb szaba­duljanak a bevetésre váró terüle­tek. Akkoriban jónak bizonyult a levágott kukoricaszár kihordása a terület szélére. Indulhattak a trak­torok, nem akadályozta őket a kocsány, így jártak el Felsőboldogfalván is. A levágott szárat kirakták a műút melletti sáncba. Az ember azt várta volna, hogy sokáig nem fogják ott hevertetni, hiszen ha nem is sokat, de valamelyes táp­értéket képvisel. Silózásra alkal­mas. Tévedni emberi dolog... és úgy látszik a közmondás ez eset­ben is igaz. November tizenötö­dikén a levágott kocsány még mindig a sáncot „díszíti". Lényegében nemcsak arról a néhány szekérnyi kocsányról van szó. Jobban mondva nem az érté­kéről, mert sajnos néhol ennél nagyobb értékű takarmánymennyi­ségek is kallódnak, hogy ne be­széljünk a száz hektárokra rúgó lekaszálatlan szénafüvekről. Ha megkérdeznék az illetékeseket, mi­ért nem hordták be, százával tud­nának kifogásokat felsorolni, hi­vatkoznának sürgős és még sürgő­sebb munkálatokra, munkaerő­hi­ányra, arra, hogy a fogatosok más feladatot kaptak, ami ugyancsak fontos volt... egyszóval meg tud­nák magyarázni. Ezért nem kér­deztük. Az igazi magyarázat azonban mégsem ez. Ugyanaz, amiért nem kaszálták le több mtsz-ben a szé­na egy részét, amiért még mindig boglyák hevernek a hegyi és réti kaszálók sarjadzásain, amiért ju­hok ellegetik a tarlón hagyott ka­langyákat, amiért őzek és szarva­sok turkálnak a kaszálón felejtett boglyafenekekben, amelyeket töb­bé már nem szed össze senki. Ez a valami a hanyagság, a nemtö­rődömség, az érdektelenség ha úgy tetszik. Hanyagság, mert lett volna idő behordani. Ha valakinek azt mondják, „vigye haza, a magáé", még a hátán is elhordta volna. „A magáé". Valahol ebben a szó­ban rejlik a lényeg. Az enyém, a mienk, az övék fogalmában. Ab­ban, hogy nem akarják sokan megérteni, a termelőszövetkezet vagyona nem az „övék“, hanem a „miénk" az „enyém". Szóval nemcsak arról a pár sze­kér kocsányról van szó, ami a fel­­sőboldogfalvi országút sáncát dí­szíti. Arról, ami mögötte rejtezik. BOGOS SÁNDOR HÍREK Mintegy negyven népmű-­ gyergyóremetei líceum pi­onírjai. A „kincskeresők“ verse­nyének iskolai szakaszát november 16-án tartották és Szabó Sándor IV. osztályos tanuló nyerte meg. A Pionírszervezet a verseny során összegyűjtött tárgyakból a téli szünidő alatt kiállítást rendez. Világ proletariat, egyesületek, AZ RKP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA II. évfolyam 274 (542) szám 1969. november 19. szerda Ara 30 bani személyes felelősség) és a közösség felelőssége Az ember felelős tetteiért. Ha meggondolatlanul cselekszik, vál­lalnia kell a következményeket. A következményeket, amelyek — ah­hoz, hogy nevelő hatásuk célt ér­jen — összhangban kell legyenek az elkövetett tettel. Általánosan el­fogadott gyakorlat ez, mely hang­súlyozottabban érvényesül a kom­munisták körében, akiknek önként vállalt vasfegyelmükkel, a munka­helyükön és a családban tanúsí­tott magatartásukkal követendő példát kell hogy szolgáltassanak embertársaiknak. A kommunista is tévedhet. Hi­bájáért személyesen viseli a fele­lősséget. Ezen túlmenően, közvet­ve a közösség, amelyhez tartozik is felelős érte. Mert a közösség­nek a legtöbb esetben módjában áll megakadályozni az egyének megfontolatlan cselekedeteit. Más kérdés, hogy nem mindig élnek ezzel a lehetősséggel . .. Bartalis Ferenc, balánbányai szakmunkás, 1967 óta párttag. 59- től szerelőként dolgozott a ma­rosvásárhelyi építkezési-szerelési vállalat balánbányai munkatele­pén. Jól végzett munkája elisme­réséül csoportfelelősnek nevezték ki. Nem sokkal ezután párttag lett. Ha ebben az időben végzett munkájáról, viselkedéséről kérde­zem munkatársait, a pártalapszer­­vezet tagjait, senki sem fukarko­dik a dicsérő szavakkal. Munkáját kifogástalanul végezte. Szorgalma, lendülete csoporttársaira is hatott, éveken át az élenjárók közé tar­toztak. Megbízható embernek szá­mított, akit ha megkértek valamire, biztosan el is végezte. Lassanként természetesnek kezdte venni a meg-megismétlődő dicséreteket. Évekig a vízcsapok szerelésénél dolgozott. Különösebb takarékos­kodás nélkül is mindig maradt egy-két ólomvég. Senki sem fi­gyelmeztette, hogy gyűjtse össze, anélkül is megtette. Ha otthagyja, örökre elkallódnak, betemeti a hulladék. És ráadásul, ezért hivata­losan senki sem vonhatja felelős­ségre, mert adott mennyiségű hul­ladékot maga az állami szabvány is előirányoz. Két és fél éven át a raktár mellett gyűjtögette. Két és fél évig mindenki láthatta a las­­san-lassan növekvő ólom­halmot, de senki sem törődött az értékesí­tésével. Ha csak ennyit tudnánk a dologról, ismételten dicsérni kellene Bartalis Ferencet: a nem­zetgazdaság számára igen értékes fémet mentett meg az elkallódás­­tól. Bartalis Ferenc azonban, ami­kor látta, hogy éveken át nem kerül gazdája a hulladéknak, fur­csa lépésre szánta el magát: sa­ját zsebére értékesítette. Elvitte Gyergyószentmiklósra, s mivel ott nem vették át, egy ügyeskedő tanácsára, Szárhegyre szállította. Közvetítője segítségével nyél­be­ütötték a vásárt, a pénzen arányo­san megosztoztak. Bartalis Ferenc felelősségéhez nem fér kétség. Helyesen járt el, amikor összegyűjtötte a hulladé­kot, de tévedett, mert értékesítése­kor, személyes érdekeit helyezte előtérbe. Cselekedetét nem menti, de bizonyos fokig enyhíti, hogy akarva vagy nem akarva, még így is hasznot hozott az államnak. A történethez tartozik, hogy ké­sőbb az álomért kapott pénzt, a büntetéssel együtt, visszafizette a vállalatnak. Eddig a puszta tények. Szépít­­getés nélkül, a maguk valóságá­ban. A munkatelep pártalapszer­­vezete helyesen határozott, amikor fegyelmi eljárást indított Bartalis ellen. A rendkívüli közgyűlésen hozott döntést — a tagság, két PARTELET tartózkodással, a pártból való ki­zárást határozta el — mindennek ellenére megalapozatlannak, el­sietettnek tartjuk. A kizárás a leg­végső pártszankció, amit csak a legsúlyosabb vétségek esetén sza­bad alkalmazni. Az alapszervezet Bartalis esetében nem vette fi­gyelembe korábbi magatartását, a tett elkövetésének körülményeit, cselekedetét egyoldalúan állítot­ták be, eltekintettek egész sor „mellék"-tényezőtől. Saját bevallá­suk szerint is elrettentő példát akartak szolgáltatni, hogy elejét vegyék a munkatelepen tapasztal­ható kihágásoknak. Bartalis általában részt vett a pártgyűléseken. Székely András, alapszervezeti titkár nem emlék­szik, hogy bár egyszer is hozzá­szólt volna a vitához. (Ezt a gyű­lések jegyzőkönyvei is igazolják). Ezek szerint nem tartozott a leg­tevékenyebb párttagok közé. Szót­lansága senkinek sem tűnt fel, hisz Bartalis a jó munkaerő-rovat­ban volt elkönyvelve. Nevelésével tehát nem foglalkoztak. Az alap­szervezet múlt évi közgyűléseinek tematikáját vizsgálva azt is észre­vettük, hogy egyetlen alkalommal sem szerepelt napirenden a köz­tulajdon védelmének fontossága. A döntés meghozatalakor a munkatelepen uralkodó „szokáso­kat" is figyelmen kívül hagyták. Állandó jelleggel, szervezetten senki sem foglalkozott a fémhulla-­­ dékok összegyűjtésével. Kovásznai Zoltán részlegfelelős következete­sen kitart amellett, hogy az ócs­kavas-tervüket mindig teljesítették, s az ólomhulladékokról pedig min- BORBÉLY LÁSZLÓ (Folytatás a 2. oldalon) . ESEMÉNYEK Új tisztító állomás építke­zészeti, néprajzi értéktár­ 2­zési munkálatait kezdték,­gyat gyűjtöttek össze a meg Balánbányán a Gál­kút pataka völgyében. Az itj ülepítő, szűrő és fertőtlenítő berendezéseket bekapcsolják a vá­ros kibővített csatorna-rendszeré­be.­­ A balesetek megelőzése, valamint a gépjárműveze­tők tevékenységének kiér­tékelése volt a célja annak az előadás-sorozatnak, amelyet a Csíkszeredái városi milícia szerve­zett a megyeszékhely vállalataiban és intézményeiben. A nagyobb munkáslétszámmal rendelkező vál­lalatokban megvitatták a gyalogos­­közlekedés egyes kérdéseit is. Wittenbergi kultúrához , tartozó értékes leletre bukkant a csobotfalvi is­kola udvarán meszesgö­­d­ör ásása közben Burján József tanító fia. A leletnek —, melyet a Csíkszeredai múzeumba szállítot­tak, — a legszebb darabja egy különleges díszítésű, ép cserép­edény. Hazafias munkában gaz­dag ősz volt Gyimesfelső­_____ lökön. A lakosság részt vett a község legelőinek a megtisztításában, az állomáshoz vezető út javításában, a villamosí­tásban és mintegy 5 000 lej értékű önkéntes munkával betonhidat é­­pítettek. Jelenleg Ugronpatakon folynak az útjavítási munkálatok. A Megyei Sütőipari Vál­lalat maroshévízi részle­_____gén befejezték egy kétszá­jú kemence újjáépítését. A kemence üzembehelyezésével 29-re emelkedik a Maroshévízen forgalomba hozott sütőipari termé­kek választékának száma. Az elmúlt hét végén Balánbányán mérték ösz­­sze erejüket a Gyergyó­­szentmiklósi Vörös Acél és a Balánbányai Bányász birkó­zói. Az eredmény 12—5 a vendég­látó csapat javára. A találkozón kitűntek: Márton Áron, Bara Do­mokos, Kurkó János, Patoroace, Istac Mihai és mások. L 1­: Őszvégi legeltetés a Hargitán

Next