Hargita, 1971. január (4. évfolyam, 2-25. szám)

1971-01-22 / 17. szám

I Új létesítmények Újszéke­lyen. Két 1969-ben megkez­dett nagyobb méretű építke­zés - a szenterzsébeti művelődési otthon és az újszékelyi egészség­­ügyi ház - fejeződött be csaknem teljes egészében a közelmúltban. A belső munkálatok befejezése u­­tán a két épületet már átadták ren­deltetésének, a falak csupán külső vakolásra várnak. A 158 ezer lej értékű művelődési otthonban, amely építésénél a lakosok 45 ezer lej értékű hazafias munkát végeztek, többek között egy nagyterem, szín­pad, könyvtár, mozigépház kapott helyet. Az építőanyag jórészét a régi művelődési otthon lebontásá­val biztosították. Az egészségügyi ház - az itt végzett hazafias munka értéke 32 500 lej - egy korszerű rendelőt, egy berendezésre váró röntgenszobát, egy gyerek- és egy felnőtt várótermet foglal magába.­­ Bővül a vízvezetékhálózat. A Farkaslaka községhez tar­tozó Fintosváralján a 3 kilo­méter hosszú, 1910-ben épített utcai vízvezetéket egy kilométeres új szakasszal bővítik. Az újonnan é­­pülő szakasz értéke mintegy 54 e­­zer lej. A vezeték a falu mintegy negyed részét látja majd el vízzel. A község falvaiban még öt hasonló vízvezeték működik. pekt. 4 Korszerűsítik a varsági üz­letházat és a falatozót. A decemberben megkezdő­dött munkálatok során kicserélték a villanyvezetékeket, csillárokat, hű­tőszekrényt, ventillátort szereltek fel és csempekályhákat raktak. A kö­vetkező két-három napon befeje­zik a villanyhálózat földelését és a biztosíték­tábla szerelését. • A császár új ruhája. A me­gyeszékhely legfiatalabb szín­házrajongói, az óvodások, kisiskolások legnagyobb örömé­re tegnap Csíkszeredában vendég­szerepelt a marosvásárhelyi Állami Bábszínház magyar tagozata, An­dersen híres mesejátékának, A csá­szár új ruhájának bábszínpadi vál­tozatát mutatták be. 6 író-olvasó találkozó. Tegnap délután öt órakor a Szé­kelyudvarhely municípiumi Művelődési Házban a vendéglátók és a helyi könyvüzlet rendezésében író-olvasó találkozóra került sor Kányádi Sándorral. IHIII» IH llliUlj 1 , Liu mini rí 11 uín lllillll I» IBII IIUULI 1971. JANUÁR 22. PÉNTEK VILÁG­PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ RKP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA IV. ÉVFOLYAM 17. (902.) SZÁM: N­ ARA 30 BANI FELADATAINKNAK szorgalmas munkával, becsületes helytállással tehetünk eleget Két vállalati érdekeltségű szakszervezeti konferencia Székelyudvarhelyen Mind a cérnagyári, mind a faki­termelő és feldolgozó egység szak­­szervezeti bizottsága az igényesség, a többet tenni akarás szellemében elemezte elmúlt évi tevékenységét, igyekezett irányt szabni az idei ten­nivalóknak. A beszámolók, a küldöt­tek hozzászólásai a határozati ja­vaslatok különösen a szocialista munkaverseny megszervezésének, ki­bontakoztatásának fontosságát hang­súlyozták, mint a gazdasági mutató­számok teljesítésének döntő ténye­zőjét. A fakitermelő és -feldolgozó egy­ség 1970-es össztermelési tervét 100,7, árutermelési tervét 100,1, mun­katermelékenységi tervét 100,6 szá­zalékban valósította meg. Eredmé­nyekről számolhattak be a terven felüli vállalások terén is. Több mint kétszáz dolgozó nyerte el az élen­járónak kijáró címet. A konferencia részvevői ugyanakkor hiányosság­ként említették meg, hogy a verseny eredményeinek nyilvántartása bizo­nyos időszakokban történő nép­szerűsítése hézagos volt, va­lamint azt, hogy az egység műszaki kabinetje nem készí­tett újítási tervet, így aztán e­­gész évben nem vezettek be egyet­len újítást, ésszerűsítést a termelés­be. A mérnökök és technikusok ko­­missziója nem karolta fel kellőkép­pen a szakmai nevelés ügyét, ennek következtében aztán gyakran volt baj a termékek minőségével. Meg­szervezték - 24 hallgatóval - a szakmai tanfolyamot, de az még ma sem kezdte meg működését. Sok szó esett a munka- és lakásfeltételek ja­vításáról, a munkavédelmi berende­zések használatáról és tökéletesíté­séről. A munkavédelmi szabályok be nem tartása közel félszáz balese­tet idézett elő, aminek következté­ben 1968 munkaóra esett ki a ter­melésből,­­ a munkafegyelem meg­szegése következtében pedig 824 munkanap. A kihágások megszünte­tése nem csupán a bíráskodási bi­zottságra hárul, erősíteni kell a po­litikai-kulturális nevelőmunkát. A küldöttek hozzászólásaiból ki­derült hogy akadnak tennivalók az egészségvédelem, a dolgozók, első­sorban az erdei dolgozók ellátása terén. Az ivói részlegen például hét­főn és szombaton nincs kellőkép­pen megoldva a munkásszállítás. A kitermelő dolgozók számára télire feltétlenül melegedőt kell létesíteni. Megtörtént, hogy kukoricaliszt he­lyett csak számla érkezett a vágte­­rekre, örvendetes, hogy az ilyen jel­legű panaszok minden esetben a vállalati pártbizottság és igazgatói bizottság tudomására jutottak, azok pedig azonnal intézkedtek. Többen sürgették a felszerelések, cserealkatrészek ütemes biztosítá­sát. Nagy fontosságú volna a zsig­­mondtelepi üzem bekapcsolása a magasfeszültségű hálózatba. Sok kiesett órát kárpótolna egy étkezde és egy napközi otthon létesítése, meg lehetne általuk szüntetni az iga­zolatlan hiányzások jelentős részét. A szakszervezeti bizottság tagjainak havonta ellenőrizniük kellene a be­­tegszabadságosokat, ugyanis töb­ben visszaélnek az orvos jóindulatá­val, jogtalanul jutnak szabadság­hoz. Összegezve : a fakitermelő és fel­dolgozó egység szakszervezeti kon­ferenciája elvszerűen vetette fel a dolgozókat foglalkoztató kérdése­ket. Ugyanakkor hangsúlyozta a csoportbürók és mesterek szerepét, együttműködésük fontosságát, a bi­zottság tagjainak egyenlő részvéte­lét a szervezeti munkában, mert et­től függ a felmerülő kérdések, ja­vaslatok gyors feltárása és orvoslá­sa. Ugyanebben az időszakban került sor a cérnagyáriak szakszervezeti konferenciájára is. Mint ismeretes az új gyár munkaközösségének, mely már megközelítőleg kétezer dolgo­zót számlál, csupán a gyapottervet sikerült teljesítenie, túlteljesítenie. Az objektív tényezők mellett termé­szetesen a lemaradás okait az em­berek hozzáállásában is kell keres­nünk. A szakszervezeti bizottság azt várta a konferencia küldötteitől mu­tassanak rá a hiányosságok szubjek­tív okaira, annál is inkább, mert a munkafegyelem betartásának, a munkaidő teljes kihasználásának vo­natkozásában nyilvánvaló visszássá­gok figyelhetők meg. A kimutatások 6600 ember/óra igazolatlan hiány­zást tartanak számon. Sem az egyé­ni felelősségrevonás, sem a faliújság bíráló anyaga nem hozott kellő e­­redményt. Fokozott nevelőmunka, öntudatos feladatvállalás számol­hatja fel a hiányosságokat. Meg kell szervezni a szakmai továbbkép­ző tanfolyamokat, hogy a dolgozók képesek legyenek maximálisan ki­használni a modern gépi berende­zéseket. A gyári KISZ-bizottsággal közösen szervezett szakmai olimpiá­­szok, a faliújság minőségi vitrinje hatékonyan járult hozzá a termékek minőségének javításához. Nagyobb figyelmet kell fordítani egészség­­ügyi, higiéniai kérdésekre : az ivó­víz, a fürdő rendezésére, a csarno­kok tisztaságának megőrzésére. A gyár jellegénél fogva szükség volna nőgyógyász és jogász szakemberre is. A hozzászólások nem vetettek fel ismeretlen kérdéseket. Egyik jelenlé­vő jegyezte meg, a gyár üzembehe­lyezése óta gyűléseken semmi újat nem hallott. Sajnos legtöbben me­nekülni akarnak minden áron - nem egy esetben vezető beosztású alkalmazottak is - az egyéni fele­lősségtől. Operatív ügyintézésről nem igen lehetne beszélni, gyakran olyan ügyek jutnak el a kombinát vezérigazgatójáig, amelyeknek meg­oldása mesterek, részlegvezetők ha­táskörébe tartozik. A szakszervezeti bizottság­­ tevé­kenysége egy ö-tlét bizottsági tag te­vékenységére korlátozódott. Aztán a sértődöttség, a sok indulatos pa­nasz eluralta a konferenciát: amíg nincs víz, gőz, amíg a beszerzési osztály nem áll feladatának magas­latán, amíg senki sem ismerteti ve­lünk vállalati kötelezettségeinket — így egyesek, amíg csak követelnek tőlünk s nem kapunk soha egy elis­merő szót, ne sokat várjanak tőlünk — így mások. Mindez nem jelenti azt, hogy nem hangzottak el elvsze­rű hozzászólások. Első tennivaló — mondták többen —, a szakszervezeti tagok nyilvántartásának rendezése. Égetően fontos a szocialista munka­verseny és az újítómozgalom meg­szervezése eredményeinek nyomon követése, népszerűsítése. Mindent meg kell tennünk kötelezettségeink teljesítése érdekében, s azután léte­síthetünk uszodát, szervezhetünk tu­risztikai és tanulmányi kiránduláso­kat, de ne mindig arra a kérdésre keressünk választ, hogy mit nem le­het hanem arra, hogy mit lehet be­csülettel megtenni a termelés sikere érdekében. Két konferencia. Egyik : érett, ösz­­szeforrott munkaközösség képvise­lőinek aktív részvétele, másik , most formálódó munkaközösség küldöttei­nek meglehetősen zilált összejöve­tele. A tanulság ugyanaz. Meg kell erősíteni a csoportok és a bizottság kapcsolatát, meg kell erősíteni a kapcsolatot a párt- és KISZ-szerve­­zetek vezetőivel és az igazgatói bi­zottságokkal, mert mind a fakiter­melő és feldolgozó egység dolgozói, mind a cérnagyáriak csak így tud­nak eleget tenni rájuk háruló gaz­dasági politikai, művelődési felada­taiknak. Balázs András 3 Ifjúsági est. Jól sikerült ifjú­sági estet rendezett tegnap este a Csíkszeredai Művelő­dési Ház kistermében a Fa-, fém- és vegyipari vállalat és a Kötöttáru­­gyár KISZ-bizottsága. A műsoron könnyűzene-verseny, táncverseny, vidám percek, szórakoztató játé­kok és természetesen tánc szere­ Két egymást követő éjszaka - anélkül, hogy különösebb kedvem lett volna hozzá — a város három különböző pontján kiáltottam se­gítségért... Hangosan, fültépően (hogy ne mondjam szívszaggatóan) — teljesen fölöslegesen. Nem büntet­tek meg csendháborításért. . ., de segítségemre se sietett senki. Aludt a város — érthető. Az ablakokban sötétség, csend és néhány virágcse­rép honolt. A hideg testmagasságon felül ért. Sehol senki — „éjjeliőr csalogató" kiáltásaim különösebb gond nélkül tűntek el lassan a háztömbök kö­zötti terekről. A második éjszaka néhány nótá­­zó, egymást támogató alak bukkant fel az utcasarkon. — Mi van tata, rosszul érzi ma­gát ? - kérdezték (joggal), aztán átmenet nélkül visszakapcsoltak a megszakított nótába, hogy : „Csak egy kislány van ezen a világon..." Ezzel szemben (nem tudom, hogy lehet) egyetlen barna ruhás férfiem­berrel sem találkoztam (azon az éj­szakán és ezen a világon), ki arra lett volna hivatott, hogy a város álmát nyugodalmát őrizze, no meg némi figyelmet szenteljen a közbiz­tonságra. Harmadik éjszaka teljesen fölös­legesnek láttam, hogy a „csiga­biga gyere ki" elavult módszerrel próbálkoztam - amúgyis megtud­tam, amit tudni akartam : miképpen történhetett meg, hogy senkinek sem tűnt fel az az egetverő csindaratta, ami a Csíkszeredai Pionír Ház ki­rablását kisérte... EGY KÜLÖNÖS FOTORIPORTER November 27-én délután, öt­ óra körül, egy aránylag jól öltözött fia­talember kopogtatott be a Pionír Házba. Arcán fontoskodó vonások, kancsiságától telhetően tisztelet­pa­rancsoló tartással beszélt, érdeklő­dött, s kezet rázott akivel tehette, majd bemutatkozott: — Fotoriporter vagyok a Munca szerkesztőségétől. (A gyanútlan emberek ezt úgy értették : „Tárulj szérám", aminek következtében elfelejtették az iga­zolványát vagy megbízólevelét kér­ni.) — Ipari berendezéseket fényképez­tünk. A képeket a legrövidebb időn belül szeretnénk eljuttatni Bukarest­be. Tudomásomra jutott (már hogy­ne jutott volna tudomására), hogy önöknek fotolaboratóriumuk is van - tévedek ? Nem tévedett. Bemutatták a fel­szerelést — ez és ez van : nagyító, film, fényképezőgépek stb. — Köszönöm — mondta a fiatal­ember. — Holnap reggel kilenc óra körül elhozom a filmeket. Kérem a fotókör vezetőjét, hogy legyen itt. — Természetesen. . . És a fotoriporter eltávozott — hosszú, nagyon hosszú időre. . . Az emberekben azt a benyomást keltet­­te, hogy valami nem stimmel. .. kü­­­lönös egy fotoriporter. A BETÖRÉS A fotókör vezetője sokkal hama­rabb kelt fel másnap, mint tervezte. Négy óra körül verték fel álmából , kirabolták a fotólaboratóriumot . Feltört ajtók vasszekrények, asz­talfiókok fogadták. A betörő nem kegyelmezett semminek. A legdur­vább módszerekkel dolgozott. Egy hatalmas, pirosnyelű csavarhúzóval feszítette fel az ajtókat. (Gondoljuk csak el mekkora zajt csaphat egy vasszekrény felfeszítése.) A piros nyelű csavarhúzót. . . és az újlenyo­matát a tett színhelyén felejtette. Egy gyors leltározás után kiderült, hogy három darab meglehetősen értékes fényképezőgépet, egy villa­nólámpát, egy lemezjátszót, 200 va­lahány lejt, három pár csizmát... és az igazgató diplomáját vitte magá­val. Ezek voltak a szomorú tények. Később, miután a tettes kézreke­­rült, kiderült, hogy közel két óra hosszat (!) tartózkodott az épület­ben, 22 és 24 óra között. Senkinek sem tűnt fel az ablakban felvillanó Gaál Péter (Folytatás a 2. oldalon) EGY KIÁLTÁS... KI HALLJA MEG?­­ Nicolae Ceauşescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtitkára tegnap munka­látogatást tett több fővárosi üzemben A látogatásról következő számunkban részletesen beszámolunk Ünnepélyes keretek között átnyújtották a helységek közötti hazafias verseny 1970. évi díjait Borszéken Tegnap ünnepélyes hangulatú népgyűlésre került sor a borszéki művelődési otthonban abból az al­kalomból, hogy Borszék várost dísz­oklevéllel tüntették ki a városszépítő hazafias országos versenyben elért sikereiért. Borszék, a 10 000-nél ke­vesebb lakosú városok 1970. évi versenyén a VI. helyezést érte el. A széleskörű városszépítő tevé­kenységet és a jó városgazdálko­dást jutalmazó diploma és a 70 000 lej értékű díjazás jogos örömmel tölti el a borszéki lakosságot, amely a városi néptanács végrehajtó bizottságának és a képviselőknek a vezetésével lelkesen és kitartással munkálkodott városuk továbbfej­lesztéséért. A gyűlésen Tampa láncú elvtárs, a hazafias versenyt irányító köz­ponti komisszió nevében átnyújtot­ta a diplomát Borszék város nép­tanácsa végrehajtó bizottságának, amely a megyei pártszervek irányí­tásával élenjáró helyet vívott ki az országos versenyen. Az ünnepségen jelenlévő Simon András elvtárs, a megyei néptanács végrehajtó bizottságának alelnöke, a végrehajtó bizottság nevében me­legen üdvözölte Borszék lakosságát és újabb sikereket kívánt városfej­lesztő munkájukban. A népgyűlés a borszéki műked­velő művészek szép műsorával zá­rult. Parajdon Tegnap délután nagy jelentőségű esemény megünneplésére került sor Parajd község művelődési otthoná­ban. Az itt megtartott ünnepi gyű­lésen nyújtották át az 1970. évi községgazdálkodási és -szépítési hazafias versenyen I. helyet meg­illető díszoklevelet és pénzjutalmat. Az ünnepélyen jelen voltak Pa­rajd község lakói, mindazok, akik szabad óráikban fáradtságot nem kímélve dolgoztak, hogy községü­ket még szebbé tegyék. Parajd la­kosságának szorgalmát, odaadását tükrözi az az 1 437 000 lej értékű közhasznú munka, amelyet tavaly végeztek a községben. Az ünnepi gyűlésen részt vett Kőmíves János, a megyei népta­nács végrehajtó bizottságának al­elnöke, aki köszöntötte Parajd köz­ség lakóit és átnyújtotta a községi néptanács végrehajtó bizottságának a díszoklevelet és a 70 000 lej pénz­jutalmat. Ezután Péter Ferenc, Parajd köz­ség néptanácsának elnöke 76 dol­gozónak átnyújtotta a községgaz­dálkodásban élenjárókat megillető jelvényt. Az­­ ünnepi gyűlés művészi mű­sorral ért véget. A mezőgazdaságban is követelmény a reális, ésszerű tervezés Ki ne hallott volna megyénkben a csíkszentimrei mezőgazdasági ter­melőszövetkezetről ? És nemcsak me­gyénkben volt híre, neve túljutott annak határain is. Általában a leg­jobbak között emlegették. A múlt idő használata a fenti mondatban nem jelenti azt, hogy ez az mtsz a gyengék közé került hiszen a normaegység értéke a har­minc lej körül r­­ozog. Nincs szó ilyesmiről, de hogy mégis szóba került annak megvan az oka. Az 1971-es termelési terv kapcsán olyan tények kerültek felszínre, amelyek arra engednek következtetni, hogy hiba van a vezetés, a tervezés és a munka megszervezése körül. Néz­zük a tényeket, ha nem is teljessé­gükben, de párat kiragadva. Nem titok, hogy néhány évvel ez­előtt a takarmányozott tehenenként tejhozam a csíkszentimrei gazdaság­ban 2400 liter volt és lehetőségük volt annak tovább emelésére. Most 1356 litert terveznek. Kilencszáz li­terrel kevesebbet mint amennyit már sikerült elérni. Mi az oka ennek ? Az elnök és a szakemberek vélemé­nye szerint (van egy főmérnök, egy állattenyésztő állatorvos és egy körzeti állatorvos) nincs elegendő takarmány. Hát ez igaz. Az elmúlt évben 1800 tonna szálastakarmányt tervez­tek és mindössze 960-t takarítottak be. Vetett takarmányaik mennyisé­ge minimális, keveset teremnek és annak is nagy részét zölden feletet­ték. Tíz-tizenhatezer kiló zöldtömeg egy hektár lucerna után számítva csakugyan nem mondható kiemelke­dő hozamnak. Hogy miért nem vet­nek több pillangóst ? Ismét az érv. Nem volt vetőmag. Persze, hogy nem volt, ha nem termelnek. Más gazdaságokban csupán a vetőmag­parcella több tíz hektárnyi te­rületet foglal el. Mások nem pénzt adnak a lóhere és lucerna magért, hanem ez képezi egyik jelentős be­vételi forrásukat. A takarmányhiány nemcsak a tej­termelés alacsony fokában mu­tatkozik meg, hanem az ellesi a­­rányszámban is. Máskülönben a kettő szervesen összefügg. Ha elma­­­­radnak az ellesek nincs fejőstehén és hiába adnak sok tejet a fejő­sök, az átlagos hozam mégis ala­csony. A fentiek bizonyítására idéz­zünk egyetlen számot. 358 tehén kö­zül csak 74 darab vemhes. A fenn­maradó 284-ből 62-t fedeztettek be. További magyarázat nem szükséges. A terevezés kapcsán felvetődött a gépesítés szükségessége. Olyan i­­gény, ami ugyancsak nem szo­rul magyarázatra, de kérdés­re igen. Ha a minden le­hetőség felhasználásáról beszé­lünk, vissza kell kanyarodnunk egy­két évvel ezelőtti időkre is. A csík­szentimrei mtsz lóvontatású kaszá­lógéppel is rendelkezett. Igaz, a ma­­­gas fokú gépesítés időszakában a régi típusú, lóvontatású kasza ela­vultnak hat de vajon mégis indo­kolt volt-e megetetni a rozsdával? És az mennyiben volt indokolt, hogy drága pénzen takarmányszárító gépet­­ vásárolok, de egyetlen percig sem működtetik? Megérkezése pillanatá­ban szétszerelik, a­ villanymetrót ki­veszik belőle, berakják a műhelyba( a műanyagponyvákat szekér- és gépkocsitakarónak használják). Az ilyen eljárások nem vallanak az ész­szerűségre, a gazdaságosságra, minthogy az sem a fentieket bizo­nyítja, amikor a gyomirtó szer rak­táron marad, a kultúrák pedig el­gyomosodnak. Nézzünk körül kissé a juhászatban is. 920 anyajuh után 791 bárányt terveznek. Fogadjunk el minden­fajta magyarázatot a 86 százalékos arány igazolására. De ha elfogad­juk ezt a tervszámot, mit kezdjünk a javadalmazásnál megállapított fel­tételekkel. A juhász minden egyes anyajuh után egy évre 45 lej kész­pénzt és egy kiló terményt kap. Ez­zel szemben köteles a gazdaságnak átadni (ugyancsak minden anyajuh után) kilenc kiló sajtot, egy kiló or­dát két kiló gyapjút és május ele­jén egy darab, 12 kilós élő bárányt. Szóval összesen 920 bárányra kö­telezik a juhászt. Ha ez így van, miért terveznek csak 791-et? Mi se gondoljunk arra, hogy ikrek is szü­lethetnek, mert ilyesmit előre nem tervezhetünk. Csupán mint lehető­ség jutott eszünkbe. A valóság a­­múgyis eléggé ellentmondásos. És befejezésül még egy tényt. Leg­jobban éppen a szakembernek, az állatorvosnak kell tudnia, hogy az állati szervezet számára mennyire fontos a kálcium utánpótlás, főleg abban az időszakban, amikor inten­zíven etetik az állatokkal a kemé­nyítő- és szeszgyári mellékterméket, a borhotot. És ha az így igaz, hogy a szakembernek tudnia kell,­­ szükség egy állatnak a normális a­nyagcsere fenntartásához, kérdez­zük meg a csíkszentimreieket, miért hanyagolják el a takarmánykréta e­tetését? A kérdés annál is indokol­tabb, mert a megyei irányító szak­szervek nem várták, hogy a szak­embereknek maguktól eszükbe jus­son. Figyelmeztették őket. Elég saj­nos tény, hogy szakembereinket, nemcsak Szentimrén , máshol is­­ figyelmeztetni kell szakmai ismerete­ik gyakorlatbani alkalmazására, és még sajnosabb, hogy a figyelmez­tetés is igen sok esetben falrahányt borsó. Bogos Sándor A­C­É­L­V­A­Z

Next