Hargita, 1978. október (11. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-01 / 232. szám
A tisztaság takarítással jár Közismert, hogy a lakószövetségest átszervezése után, különösen amióta a lépcsőházak takarítása a közüzemek hatáskörébe került, a tömbházlakások és környékük tisztasága, tisztítása nagyon sok szóbeszédre adott okot. „Drága a takarítás régebb fele annyiba sem került”, „Nincs is olyan tisztaság, mint azelőtt", „Nem értjük, minek alapján számították ki a négyzetméterre jutó költségeket", „Nem hiszem, hogy pontosan felmérték a takarítandó felületet", „A takarítónők nincsenek kellően felszerelve, ellátva tisztító anyagokkal", „Senki sem ellenőrzi a takarítónőket, akik nem dolgozzák ki a munkaidőt" stb. — ilyen és hasonló vélemények hangzottak el elég gyakran. Hadd tegyük hozzá, hogy a kételyek, a kijelentések legtöbbjének volt valóságalapja, amíg a takarítási gépezet olajozottan nem kezdett működni, addig, bizony a takarítás minősége, az ellenőrzés, az anyagellátás akadozott, joggal érezték a lakók, hogy olyasmiért fizetnek, aminek szolgáltatása elmaradt. Azonkívül egyik lakószövetséghez tartozók, mondjuk 6 lej 17 bánit fizettek személyenként a takarításért, a másikban 10 lejt, vagy még többet. Örvendetes, hogy azóta a panaszok jórészét orvosolták, például Csíkszeredában, ahol 65 takarítóasszony vigyáz fel a lakónegyedek tisztaságára (hárman, illetve mostanság ketten ellenőrzik munkájukat), egyetlen lakószövetségtől sem érkezett panasz a közüzemekhez. Nemcsak papíron, a gyakorlatban is ritkán akad kifogásolnivaló. Általában tisztábbak a lépcsőházak, a folyosók, lépcsők, bejáratok, a lakóházak környéke, a zöldövezetek. A közüzemeknek a szervezés, ellenőrzés visszásságait is sikerült felszámolni, folyamatos az anyagellátás is(mosópor, veder, rongy, seprű, kefe stb.). Bár ez utóbbiról a Csíkszeredai közüzemnek — számításaim szerint — tartozásai vannak, előzetesen úgy kalkulálták, hogy a megyeszékhelyen a háztömbi takarításnak havonta 5836 lej anyagra van szüksége, eben az évben a közüzem csak 42 978 lejre vásárolt — 52 524 lej helyett az említett anyagokból, eszközökből. Az illetékesek számára ismeretes, hogy egy négyzetméternyi felület takarítása 3,20 lej, nyilván, hogy ahol jobb komforté a tömbház, ott nagyobb a felület, több a költség, nagyobb az egy személyre jutó fizettség is. Innen a lakónegyedek közötti költség-eltérések. (A Tudor negyedi 3. számú lakónegyedben 6,50 lej körül mozog átlagban, az 5. számúban volt már 10,96 lej is.) Az árak kapcsán a kellő felvilágosítás elmaradása hiányolható, lakószövetségi gyűlésen lehetett volna ismertetni, miért is 3,20 lej az egységár, milyen költségeket foglal magában, milyen munkálatokat kell ezért a pénzért elvégezni. A nemismeret bizalmatlanságot szülhet, a számítások helyességét is megkérdőjelezheti! Ezért lett volna jó a lakók érdembeni felvilágosítása, mert a szolgáltatást ők igénylik, ők kapják és ők is fizetik. A nyílt beszéd a mendemondáknak is elejét veszi, s a tévhiteknek. (Mert mit szóljon a „szegény" lakó, ha a dologban járatosaktól is azt hallja, hogy a „kisipar olcsóbban takarítana"!) Az eset pedig ismételten odo figyelmeztet, hogy a közüzemlakószövetség—lakó hármas viszonyban nagyobb közvetlenségre, bizalomra, kölcsönös jóhiszeműségre van szükség. S ezért pedig az első kettő tehet a legtöbbet. Visszatérve pedig a takarításra, zárjuk annak felemlítésével, amit szeretettel hangoztatunk : „tiszták vagyunk, tiszták a városaink, lakónegyedeink". S e tisztaságnak, a takarítóasszonyok munkájának ez az ára. Bálint András Öregek téli tűzifája községeinkben, falvainkon a törvényes előírások, a méltányosság elve különböző juttatásokat feltételeznek az öregek, a nyugdíjasok számára, így egyik legfontosabb juttatás, a téli tüzelőanyag ingyenessége azok számára, akik rászorulnak erre. Hogyan oldja meg a község vezetősége, az mtsz a település gondjai közé tartozó kérdést - érdeklődtünk Csikkarcfalván és Csíkszentdomokoson a napokban. Csíki Áron, a karcfalvi községi pártbizottság titkárának helyettese az eredmények, a község életében elért sikerek, megvalósítások közé sorolja az öregek tűzifával való ellátását. Mindenekelőtt pontos felmérést végeztek, számbavették a tűzifára rászoruló, hozzátartozó nélküli öregeket, akik ingyenes szállítási engedélyre, tűzifára jogosultak. A község vezetősége kijelölt egy időszakot, amely alatt a fogarasok csak az öregek részére szállíthattak fát, de ugyanakkor felhívták a figyelmet arra, hogy ne fogadjanak el fuvardíjat, semmiféle fizetséget ezért a juttatásért. A jól megszervezett és lebonyolított akciónak visszhangja volt a községben, elismeréssel szóltak a lakosok a gondoskodó vezetőségről, és egyáltalán, bizalmat erősített a dolog. Mindenképpen követésre méltó a csíkkarcfalvi példa, az öregek téli tüzelővel való ellátásának megszervezése, megoldása. Csíkszentdonokoson valamenynyi rászorult az mtsz nyugdíjasa. Ezért a brigádvezetőkre hárul a feladat, hogy számbavegyék az eseteket, hogy gondoskodjanak fogatról, a kijelölt tűzifa házhoz szállításáról. Néhány nyugdíjassal szóbaadva, megtudtuk, hogy valóban kaptak egy-egy szekér tűzifát, bár egyelőre sokan a tavalyi szekér fára gondolnak. Természetesen, az idei ellátás még aktuális, ezekben a hetekben, főleg a burgonya betakarítása után inkább jut fogat erre a célra is. A lényeg, hogy a hidegek „meleg házban" találjanak mindenkit, a falu öregjeit is. Ha a két községben beszélhetünk erről a segítségadásról, juttatásról, sajnos, nem mindenütt mondható megoldottnak a kérdés. Vannak rászorultak, akik évek óta egyetlen szekér fát sem kaptak ellenérték nélkül. A hasonló esetek pedig figyelmeztetnek, nem hanyagolható el a segítségadás, minden községben, faluban meg kell találni a tűzifaellátás módját Márpedig azokban az időszakokban, amikor a fogatok szabadabbak, erre van lehetőség. Nemcsak az egyik, de a másik községben is. Hisz - mint említettük - ezt a juttatást szabályzat írja elő, s ha nem írná , megköveteli az emberség, a méltányosság. Most, amikor az őszi tennivalókról, gondokról van szó — erről sem szabad megfeledkezni. Ferenci Imre Ismét el ne késsünk! Ősz van, a terménybetakarítás időszaka, s lám, egy terményt mégsem gyűjtünk be a megyében, bár igen-igen nagy keletje lenne. És ez a termény a lencse. Pedig — mint erről a Hargita hasábjain a tavasz folyamán több cikkben is olvashattunk - megyénk területén, így Csíkban és Székelyudvarhely — Székelykeresztúr környékére, az 1930-as években gazdáink árpával vegyesen vetve, sikerrel termesztették. Tkörözés után, a nagy, nehéz magvakat emberi táplálkozásra használták, a többit takarmányként értékesítették. Most ősz van, terménybetakarítás ideje, s hogy mégis, szóvá teszem a lencsetermesztést, annak megvan az oka. Szakembereink rövidesen megkezdik a termelési tervek felvázolását, rög-zítését. Maga a megyei mezőgazdasági és élelmiszeripari vezérigazgatóság is - távlatokban gondolkodva — készülődik a tavaszi vetésre, ültetésre. Nos, nagyon is jó lenne, ha ez a készülődés a lencse szempontjából is konkrét formát öltene, olyanformán, hogy a szakigazgatóság fogná be a megye tervébe a lencsét. Nem százhektárokra gondolok, csupán néhányra, kisertetképpen, azért, hogy fiatal szakembereink is meggyőződjenek, igenis, lehet lencsét termeszteni, és az is lesz, aki meg vegye, megegye. Szóval, fogják be ezt a növényt is a tervbe, kerül termelőszövetkezet, amelyik vállalkozik a termesztésre, hiszen, mint a Hargitában olvastam, a Csíkszeredai szövetkezetközi tanács tag gazdaságai már ez idén is vállalkoztak volna Hogy mégis mi volt a buktató? Nem tudták idejében beszerezni a vetőmagot. De ha már most hozzáfogunk a tervezéshez és az előkészületekhez, lesz rá idő beszerezni a vetőmagot. És hálás növény a lencse, nem munkaigényes, de jól fizet. Kozán Imre agrármérnök Hévizek buzognak, mint a történelem gergyói jussát követel Orbán Balázs, amikor jó száz esztendővel ezelőtt perli, hogy bizony Gyergyótoplicát az önkényuralom elragadta Gyergyától és Maros vármegyéhez csatolta, megfosztva így Gyergyét a tutajosközponttól, a kiterjedt legelőktől, s a fától, melyek kivágása, s a Maroson való leeresztése pont olyan gyergyái juss, mint a semmi áron meg nem törhető szabadság. Hogy ez még ezen túl is miért olyan nagy sérelem? A krónika feljegyezte, hogy szárhegyi Lázár István 1655- ben már gyergyái birtokot elperlő harácsolást vizsgál ki Gyergyótoplicán, s három esztendő múltán a kelet felől Gyergyára zúduló, s Toplica vidékét is felégető tatárkeverékhordát is a szárhegyi mocsaraknál döngetik el a gyergyóiak. Kicsit történelemlecke is az, ahogyan éppen a földesurak szakítják ki a közszékelység tulajdonából ezt a vidéket. A nagy tatárdúlás után fétig pusztán maradt területre Kemény Simon vet szemet, meg is szerzi, házasság útján is, Aba Mária hozományba hozza, de tíz esztendő múltán már Bánffy kapja, nyolc jobbággyal. Még jó, hogy a hévizfürdő neve kimondásakor már alig tudjuk, hogy a puszta név milyen acsarkodó birtokszerzésre emlékeztet. Csoda, hogy a középkori függőséget vére hullásával sem vállaló gyergyói nem volt hajlandó Bánffy-birtokon dolgozni? Kétszáz esztendő múlva a Gyergyó előnév is a tetszetősebb Marosra változik. Az egykori sérelmeket aztán csak a jelen tudta építő munkás kedvvel elhalványítani. S bár a már Orbán pajzs említette hévizek kihasználhatósági lehetőségük szintjén alul szolgálják a betegek és üdülők gyógyulását, pihenését, Taplicán fészket rakott az ipar, s míg az 1907-ben megnyitott vasút áldása nyomán csak a gátterek szaporodtak el a Maros és Toplica partján, most szálfára emlékeztető gyárkémények szúrkálják az eget, s a városközpont most úgy alakul, hogy idegenvezetőt szegődtethet, ki rég nem járt errefelé. Mert éppen buldózerek és emelődaruk láttán jut eszébe a városlátogatónak a történelembe burkolt emlék, de egyben a jövő kérdőjele is. Antal Traian, a városi néptanács alelnöke aztán a kérdőjelt felkiáltójellé alakítja. Mondván, hogy csupán a megye születésétől fogva 1600 új lakás épült a városban és ebben az ötéves tervben újabb 1104 lakást vallhatnak otthonuknak a hévíziek Taplicán. Csinos városközpont épül, kétemeletes áruházzal (Orbán Balázs még a mostanság butikká silányult kereskedelmi helyiségeket vallja takarosnak), adminisztratív székházzal, szállodával, s ha a tervek megvalósulnak, vadonatúj kultúrház is toplicai illetőséget kap. S még ott a buzogó hévíz is, a Fenyővé előléptetett Bánffy üdülőn és bent a városban, a hajdani Urmánczi birtokon, az előkelő Ifjúsági strand nevet viselve. Úgy tudják a néptanácsiak, hogy tanulmányok készülnek arról, hogyan lehetne turisztikai gyógyászati hasznot is húzni hozamukból, mert mégiscsak bőkezű áldás a természettől, hogy a meteorológiai jelentésekben legalábbis hideg jelzővel szereplő Taplicán húszegynéhány fokra melegítette a vizet. Jó, hogy készülnek ilyen tanulmányok, mert Borszék is csak órányi járásra van, s a turisztika is jogot nyerhet a jövőtervezés toplicai gyakorlatában. Beszélik a városban: ha majd kialakul az új központ, együttes erővel mentik meg két fürdőjüket a jövőnek. Elégtételt vett így a jelen a Gyergyón esett sérelmen. Nem tréfa : nyári vasárnapokon idejárnak a gyergyóiak fürödni. Ezrével jönnek és mennek, mintha Lázár István végülis megnyerte volna a hajdanvolt pert. A hévíziek - románok magyarok - lakta Toplica, a jövő javára. Bereczki Károly VILLANÁSOK VÁRÓTERMEK Új, mutatás váróterem Csikkarcfalva község központjában, s Jenőfalván is ugyanolyant látni az út mellett. Igaz, még pirosban mind a kettő, de már használhatóak, eső elől behúzódhatnak ide az utasok, az ingrázók. Mindenképpenkellett, mindenképpen kellenek az ilyen kis épületek - erre gondolt a községi néptanács, a község vezetősége is. Persze, a segítségadás, a hazafias hozzájárulás sem maradt el a lakosság részéről. Hasonló várótermek építése más községekben, falvakban is kedvezne az utasoknak, hisz nem mindenütt látni ilyeneket, ahol szükséges lenne. S főleg most, ősszel gondolnak erre az ingázók. (Ferencz Imre) 1978. OKTÓBER 1., VASÁRNAP VILLANEVEK HANGULATA A számok katonás rendje valahogy furcsa egy országos hírű üdülőhely csinos villáinak homlokzatán. Több nagy fürdő- és üdülőhelyen hangulatos, sajátos elnevezéseket adtak a villáknak. Miért maradna ki éppen Borszék vagy Tusnád?! Gyilkostól például hangulata, ize, zamata van a Napsugár villa elnevezésének. Mennyire üres, szinte rideg lenne, ha csak annyi lenne homlokzatán, hogy Vila nr. 19 És maradjunk csak Borszéken, ha már elsőnek említettük. A számok pattogó ritmusát bizony felválthatnák a hangulatos, sajátos elnevezések, annál is inkább, hogy régente valamenynyinek volt neve. Akárcsak a hírneves borvízforrásoknak, melyek most szintén számmal ellátva jellegtelenkednek. Ha jól utánagondolunk, egy elnevezés is lehet turisztikai vonzerő! (Bereczki Károly) A FELELŐTLENSÉG „MŰEMLÉKE" ... A minap, (nevezetesen szeptember 27-én) a Csíkszeredai Kalász lakónegyed építőtelepének egyik munkapontjára leürítettek két köbméter betont. Teltek az órák, s a betonhalmaz kezdett megkeményedni. De ez ar jelek szerint senkit sem zavart. Végülis megkötve, hasznavehetetlenné vált. Lehet, úgy, természetes formában „műemléknek" szánták. A felelőtlenségnek . ■. Értelmi szerzője állítólag Péterfi István mester, aki megrendelte a betont. 500 kg cement ment tönkre, s kárba a betonkészítésre fordított energia. S mindez pénzbe kerül, de vajon kiébe? . . (Hecser Zoltán) TISZTA MELEGÍTŐBEN . . . Augusztus végén a megyei szaktanács 60 000 . lej értékű sportfelszereléssel ajándékozta meg C-osztályos labdarúgó együtteseinket, többek között minden játékosnak egy rend melegítőt is vásároltak. Ezt természetesen csak a mérkőzés napján, utazáskor a társasgépkocsiban viselhetik, a sportolók egyenruháját tehát, amitől különböznek a civil halandóktól. Erről van, aki megfeledkezik, úton- útfélen, háztartásban, kirándulásra, autójavításhoz, gombaszedéshez, bevásárláshoz is ezt viseli, néha még a családtagok is ebben viszik le a szemetet az udvarra. A sportfelszerelés az egyesületé, nem magántulajdon, vigyázni kell rá, viselőjéről sok mindent elárul a szakadozott, piszkos melegítő, jó, ha ezt is szem előtt tartják sportolóink, ha nem egyébért, de megszólják a fiúkat amikor kék, piros vagy zöld öltözetben kiszaladnak a pályára... (Rebendics József)2