Háromszék, 2005. szeptember (17. évfolyam, 4559-4584. szám)
2005-09-29 / 4583. szám
VARGYÁS sem szervezhet AUTONÓMIA-NÉPSZAVAZÁST Strasbourghoz fordulnak Jogerős, végleges döntéssel utasította el a brassói táblabíróság a vargyasi helyi tanács autonómia-népszavazási határozatát. A helyi tanács februárban meghozott döntését a György Ervin által vezetett prefektúra megtámadta, és a sepsiszentgyörgyi tárgyalás után a brassói táblabíróság elé került az ügy. A szeptember 15-ei tárgyaláson Kincses Előd ügyvéd képviselte a vargyasiakat. „A György Ervin prefektus aláírásával megfogalmazott érvelés jó lehetőséget adott a védelemnek, hogy komoly történelmi visszatekintéssel érveljen az autonómiareferendum mellett” — mondta el a Háromszéknek Kincses Előd. A kormánybiztosi hivatal dokumentumában az alkotmány 3. cikkelyére hivatkozik, amely leszögezi, hogy Románia közigazgatási szempontból községekből, városokból és megyékből áll, nem tartják törvényesnek a „földekre” (románul ţară) való felosztást. „A helyi tanács határozatában a Ţinutul Secuiesc és nem a Ţara Secuiască kifejezés szerepelt, és a lehetőséget kihasználva elmagyaráztam, hogy a középkorban a magyar királyok, fejedelmek tolerálták a románság autonómiáját, a román közösség több helyen élvezte ennek pozitív hatását. Megemlítettem a román Fogaras, Hátszeg, Zaránd vidékét, amelyek Ţara Făgăraşului, Ţara Haţegului, illetve Ţara Zărandului néven maradtak meg, és elmondtam, ehhez hasonlóan a magyarság székekbe szerveződött, ezek autonómak voltak, a székelyföldiek most nem akarnak egyebet, mint ezt az erdélyi tradíciót feleleveníteni, hozzáigazítva a jelenlegi európai elvárásokhoz. Elmondtam azt is, hogy az eurorégiók sem szerepelnek a román alkotmányban, Bukarest mégis létrehozta őket” — idézte fel bírósági érvrendszerét Kincses Előd. Farkas Réka (folytatása a 3. oldalon) Ozsdolai hírhalom . A negyedik földtörvény alapján Ozsdolán is újraalakult a helyi földosztó bizottság. Szeptember 21-ig 142 kérést iktattak a községházán. A helybeli kérvényezők mellett martonosiak, hatolykaiak, szászfalusiak és hilibiek is visszakérik egykori erdőjussukat. Szeptember 15-én Kovács Géza László polgármester Tulniciban járt, ahol a közbirtokosság, egyház és fizikai személyek iratcsomóit iktatta. Elmondása szerint a hat kérésben kb. kétezer hektár erdő szerepel. V Nem ért véget a közbirtokosság által kezdeményezett per, a szeptember 19-i tárgyaláson nem döntöttek. A következő tárgyalás időpontját október 3-ra tűzték ki. Folyik a magánerdők kimérése. Az összterületet már kijelölték, a parcellázás viszont gondokkal jár, mert sok a panasz, akik nem a régi helyükön kapták vissza erdejüket, reklamálnak, ezért a községháza az erdészettel próbál közös nevezőre jutni. Kép és szöveg: lochom István (folytatása a 3. oldalon) független 4583. szám Sepsiszonagyörgy, 2005. szeptember 29., CSÜTÖRTÖK Ára: 50 Ikuii (5000 lej), előfizetőknek: 35 Ikuii (3461 lej) Iskolajavítás központi pénzzel A kormány sportprogramját kihasználva, három sepsiszentgyörgyi iskola tornatermeit is felújítják a központi költségvetés terhére. A Mikes Kelemen Főgimnáziumnál kicsempézik az öltözőket, ablakokat cserélnek, a tornaterem padlóját is kicserélik, egyúttal a villanyhálózatot is felújítják, a tetőt kijavítják, és a lelátóra rendes ülőkéket szerelnek. A Nicolae Colan Általános Iskolát tornafelszerelésekkel látják el, a Váradi József Általános Iskolában a tornaterem befejezésére, belső rendezésére kerül sor, lelátók kiépítésére, alatta erőternek berendezésére. Itt—bár egészen új az épület — tetőjavítást, ablakjavítást, a villanyhálózat kiigazítását is el kell végezni. Leghamarabb az év végén látnak munkához, az önkormányzat az Országos Bruházási Ügynökséggel részpartnerségben finanszírozza a javításokatszereléseket, kormányprogramról lévén szó, a helyi tanács hozzájárulása mindössze tízszázalékos — tudtuk meg Sztakics Éva alpolgármestertől. (vpp) Második esély A megyei szintűvé szélesített Vállalkozói Napok tegnapi sepsiszentgyörgyi megnyitóján elsősorban mezőgazdasági termékek kerültek a Petőfi Sándor utcában és a Súgás kertben felállított sátrakba. A felszólalók — Bagoly Miklós Asimcov-elnök, Demeter János tanácselnök, Albert Almos polgármester és Herman Rosner kamaraelnök — összefogásról, a megye gazdasági fellendítésének egy második esélyéről beszéltek. A vállalkozói napok újdonsága mindenképp az, hogy az egyetemi oktatók aktívan bekapcsolódtak az egyik konferencia szervezésébe. Tegnap kapcsolatteremtésre is sor került: az Asimcov faipari szakosztálya, a KOFA és a gyergyószentmiklósi Arbor Famegmunkálók Szövetsége együttműködési megállapodást írt alá. (Ferencz) VÁLLALKOZÓI NAPOK HATVAN ÉVE HUNYT EL BARTÓK BÉLA 6. oldal Máról holnapra A Szekuritáté árnyéka Közismert, milyen áldatlan szerepet játszottak a belügyi szolgálatok a volt szocialista államok dicstelen történetében. Minden ország másként és másként próbált szembenézni múltjával, s mondhatjuk, ez eddig legtökéletesebben — bár nem minden fennakadás és botrány nélkül — a volt keletnémet tartományban történt meg, talán azért, mert a rettegett Stasi „szakembereinek” egy részét átigazolta a (nyugat)német (a „jó”) titkosszolgálat, másik részét meg ,,feldobta ", megnyitva a hirhedett Stasiirattárat... Ticu Dumitrescu, a tizenhat esztendőt kommunista börtönökben töltő egykori elitért, a szeku irattárainak nyilvánosságra hozataláért annyit harcoló aktivista — nem rajta múlott, hogy világos és logikus elképzelései felemásan valósultak meg — a kezdet kezdetétől leszögezte: az irattár megnyitásának csak akkor van értelme, ha a teljes anyag átkerül a szekuirattárat vizsgáló bizottsághoz. Tudjuk, ez nem történt eddig még meg, a megkeseredett, harcaiba belefáradt Ticu Dumitrescu a minap keserűen jegyezte meg, hogy minden ígérgetés és fogadkozás dacára most is csak egy része került oda az anyagnak, ahol helye van, a dossziék hiányosak, csonkítottak, nem tudni, hogy a hiányzó részek megsemmisültek-e, vagy valahol, titkos helyen várják az alkalmat, amikor konspiratív céllal, emberek újabb besározására lehet felhasználni őket, hiszen tizenöt éve tulajdonképpen ez történik!... Számtalan politikus és közéleti személyiség ellen használtak fel vélt vagy valós adalékokat. Mindaddig így megy ez — szögezte le Ticu Dumitrescu —, ameddig a teljes megmaradt anyag át nem kerül az irattárba. Mindez minden józanul gondolkodó ember előtt világos, s mégsem történik meg! Ne feledjük, óriási anyagról van szó, egy összehasonlítás szerint, ha a dossziékat egymásra raknák, több kilométeres torony keletkezne, melynek árnyéka — noha nem is rakták egymásra őket — évek óta az országon. (S még azt sem tudni, hogy tényleg létezik-e a mikrofilmre vett anyag, vagy ez is csak koholmány, s ha létezik, már ezt is megcsonkíthatták-e azok, akiknek az elmúlt másfél évtizedben hozzáférésük volt a dossziékhoz, és szorgosan igyekeztek sminkelni múltjukat...) Hogy a szekusdossziék felhasználhatók emberek lejáratására, számtalan példával bizonyíthatnánk: nem készült el még a szeku története, de a „szakértők" feltételezik, hogy másfél-kétmillió besúgót foglalkoztatott négy évtizedes dicstelen története alatt az intézmény, s ezek leleplezése nem mindig sikerül, hiszen azok, akik már hozzájuthattak dossziéikhoz, tapasztalhatták, hogy minden esetleges dekonspirációt szolgáló név vagy adalék vastagon van kihúzva az anyagokból; a törvény (arcpirítóan nevetséges) a besúgók és a tartótisztek jogait (?!) védi. Hogy most mi a helyzet a hirhedett szeku utódszervezeténél, nem tudni, de az intézmény igazgatója — a parlamenti számadásra készülve — azon kesergett a Cotidianulban, hogy nem áll kellő számú tiszt az intézmény rendelkezésére. Ezért aztán — szegény ember vízzel főz, szegény szolgálat önkéntesekkel vagy megzsaroltakkal — a hírszolgálati munka felét ma is az újraaktivizált vagy újólag beszervezett besúgók végzik el, ami meg is látszik ennek a — hm? — „munkának " a minőségén. Gondoljunk az elmúlt tizenöt év számtalan pánikkeltő, rögeszmés, minden bokorban idegen ügynököket kereső akciójára, amelyek az intézmény általában botrányokat kiváltó éves jelentései után indultak el. Két lehetőség lenne: a jövő érdekében minden megmaradt dossziét nyilvánosságra kellene hozni, vagy az egész anyagot — úgy, ahogy van — meg kellene semmisíteni. Félő, hogy megint a harmadik úton indulnak el, azaz marad minden a régiben. Bogdán László