Állami Polgári Leányiskola, Hatvan, 1947

42 év... Ha az iskolánknak ezt a négy évtizedes, évszámokban ta­lán nem túl gazdag, de eseményekben dús, történésekben válto­zatos életét akarnám leírni, nem­ tehetem másként, kettős életraj­zot kell írnom. Az iskoláét s azét, aki azt alapította. 1906 ... Az aranybéke derűs, nyugodt mederben folyó nap­jai . . . Gondtalan, szórakozó, bálozó fiatal leányok . . . Életprob­lémájuk nem terjed túl a család, háztartás kereteinél . . . Akad azonban egy kis, lelkes csoport, melyet az Erzsébet Nőiskola most bocsájtott ki védő­szárnyai alól Kezükben a friss, alig megszáradt tintájú diploma, szemükben értelem, lelkes tűz. . . Pákh Margit: Tanítógyerek. Még le sem rázta az iskola po­rát, ki sem pihente tanulás okozta fáradalmait, már azon gondol­kozik, hogyan állítsa be életét, munkáját, törekvéseit a közösség szolgálatába. Nem áll meg a gondolatnál, cselekvés embere ál­dott emlékű segítőtársával, édesapjával együtt Megalapítja és 1906 szeptember 1-én a VKM. 75 287/1906. rendelete alapján megnyitja a nyilvános joggal felruházott magán polgári leányiskoláját. Hogy milyen nagy szükség volt akkor erre az iskolára, mu­tatja a nagy érdeklődés, lelkesedés, mellyel támogatták, segítet­ték a szülők az iskolát, melyet alapítója a semmiből teremtett és saját keserves keresményéből szerelt föl, tökéletesített, ’ 10 nehéz, küzdelmes év után az anyagi eszközök hiánya, háború egyre súlyosbodó körülményei majdnem végét vetették ennek a fiatal iskolának. Gyöngébb, csüggedőbb lélek abbahagyta volna a kilátástalannak látszó harcot Pákh Margitot a küzdelem megacélozta, közbecsülésben álló e­gyéniségével, bebizonyított kultúrmunkája eredményével sikerült odahatnia, hogy 1916 szep­­­­tember 1-től magániskoláját a község anyagi támogatásban ré­szesíti s a VKM 96440/1916 VI. sz rendelkezése értelmében „ál­lamilag segélyezett községi polgári leányiskola“ jelleget kap. Ez­zel a jelleggel működött 1948 julius­­­ig, mikor az ország ösz­­szes iskoláinak államosításával együtt iskolánk is állami jelle­gűvé lett. Ez az iskolánk számokkal határolt élete Ami ezen belül volt: sok sok küzdelem, két véres háború, háromszoros újrakez­dés. A munka élharcosa mindig az alapító igazgatója volt. Az első években éppen Ūду, mint az utolsókban. S ha testileg nem

Next