Hazánk, 1900. május (7. évfolyam, 102-127. szám)

1900-05-01 / 102. szám

HAZÁNK. 102. szám, leplezett abszolutizmus, a bujkáló reak­ció, a felekezeti türelmetlenség és több­­féle szerelvény, amely a dekadens politi­kával jár. Az álorcásság divatját hozta fel újból ez a felelősség nélküli hadvezérség és igazán kötelességet teljesít a politikai élet maga, valamint az ország iránt, ha egyszer­­annyi gonosz piszkolódás, annyi galád gyanúsítás, támadás után tiszta világításba helyezi a szabadelvűséget, amely pártnak és kormánynak a programút­­a azzal a szabadelvűséggel, amely a genfi lobogó alatt szállít mindent, ami kárára van az országnak. Ez az oka, a teljesen igazolt oka annak, hogy a szabadelvű párt egy egyszerű jelölő értekezlet keretében bizalmat fog nyilvánítani Széll Kálmánnak. A következménye pedig az lesz, hogy az a kérdés: Széll-e vagy Bánffy ezzel ki lesz törölve az eshetőségek sorából. És megsemmisülnek a Bánffy-párt lehetőségére alapított remények azzal a bizonyossággal szemben, hogy a szabadelvű párt tüntet, visszautasítja a politikai álarcosságot, amely eddig némely kevésbé erős lelkületű poli­tikust a kétségek hullámaira vetett. Budapest, április 30. A képviselőház holnap délelőtt fél órakor tartandó ülésén megválasztják a Ház két alelnö­­két, nyolc jegyzőjét és a bizottságok tagjait. A főrendiház is ülést tart holnap délelőtt tizenegy órakor a bizottságok tagjainak megválasztása céljából. Bizalom Széll Kálmánnak. A szabadelvű párt ma este 7 órakor tartandó értekezlete elé szo­katlan érdeklődéssel tekintenek a szabadelvű párt tagjai. Az érdeklődés természetesen nem a bizottsági tagok jelölése miatt van, mert a ta­gok ugyanazok maradnak, akik a múlt ülésszak­ban voltak (kivéve a halálozások és lemondások miatt szüksséges változásokat), hanem az szerez különös fontosságot a mai összejövetel­— gondoltam. — Pedig milyen jó, milyen szép volt még nemrégen . . . És menekültem a fák közül. Az után orgona­virág hullott az utamba, a napsugár ott táncolt a lábaim alatt, de én már nem éreztem a virág­illatot és nem láttam a fényt. — Ila nem szeret — gondoltam. A fény hazug, a virágillat elszáll ... Vége . . . vége . . . És gyűlölettel, vad elkeseredéssel gondoltam újra és újra Május kisasszonyra. S ahogy mentem eltűnődve, vívódó lélekkel, szomorún, keserű, fuldokló zokogás ütötte meg a fülemet. Egy nagy, szennyes bérház előtt állot­tam. A kapualjban rozoga, törött bútorok hever­tek, csupa rongy, szemét. És a sötét kapusarokban fekete, leomló kön­tösben, kisírt szemekkel, bánatos arccal ott gubasztott . Május kisasszony. Az arcát a ke­zeibe temette, mintha irtózna a szomorú látvány­tól, a nyomor siralmától. Megihletődtem. A harag elszállt szívemből, csak részvétet és nagy fájdal­mat éreztem. A lemondó szomorúság maga volt Május kisasszony s ahogy a kisírt szemeibe néz­tem, valami zöldes fényt láttam bennük csillogni és megborzadtam. Úgy láttam, hogy Május kis­asszony­a éhes. Nem mertem megszólítani, mert éreztem, hogy most mindenkit gyűlöl, az egész világot ... És hiába is szólítottam volna meg, nem segíthettem rajta. Tovább mentem. Haza . . . hazafelé tartot­tam , menekültem, hogy ne lássak semmit, ne halljak semmit. Semmit a világból, a fényből, a világból, a szomorúságból ... És bezárkóztam. S im­’, ablakomban rózsa nyílott. Piros, harma­tos rózsa és édes illata betöltötte szobámat. És átellenben egy ablakból édes asszonyi mosoly villant felém. Ebben a pillanatban valahogy, észrevétlen napsugár-ruhában, csillogó szemek­kel, hajában illatozó rózsákkal besuhant a szo­bámba . Május kisasszony­­nek, hogy a szabadelvű párt több tagja bizalmi nyilatkozatot proponál Széll Kálmán mellett. Ebben a tárgyban fel fog szólalni Dániel Gábor, ki visszatekintve az elmúlt ülésszak fon­tos politikai jelentőségére, ebből a szempontból fogja méltatni Széll Kálmán működésének je­lentőségét. Kristóffy József éppen mint annak a politiká­nak a képviselője, mely a szabadelvűség egyenes irányát követi, kimutatja Széll Kálmán igazi liberalizmusát. Makfalvay Géza azokat a támadásokat hozza szóba, melyekkel a miniszterelnököt felekezeti s nemzetiségi kérdések ürügye alatt a letűnt kor-­­mány vezetőjének szolgálatában álló sajtó illeti s ezzel szemben fejez ki bizalmat. Berzeviczy Albert általános szempontokból fogja méltatni a miniszterelnök működését, mely a nemzet osztatlan bizalmával találkozhatik. Kétségtelen, hogy a bizalmi nyilvánítás egy­hangú és lelkesen ünnepies lesz. A koronajáradék kibocsátása. Lukács László pénzügyminiszter, a Magyar Távirati Iroda értesülése szerint, holnap terjeszti be a képviselő­házban a ma­gyar koronajáradék kibocsátásáról szóló törvényj­avasolatot.­­­Mikor lesznek a választások ? Ez a kér­dés mindenkinek szeme előtt lebeg, akinek valami összeköttetése van a politikai élettel. Határozott választ eddig alig tudtak adni s ma is csak összevetés útján lehet konstatálni, hogy az idén nincsen szó a választásról. Az időközi választá­sok előkészületei révén kapunk választ e kér­désre, még­pedig meglehetősen határozottat. Egy mandátum betöltéséről van ugyanis szó, amelynek szabadelvű párti jelöltje kijelentette a főispánnak, hogy csakis akkor lép fel, ha ga­ranciákat kap arra, hogy a képviselőség nem lesz pünkösdi királyság. A főispán — pedig egyike a legbizalmasabbnak — nem tudta meg­adni a garanciát. Feljött tehát Budapestre és visszament székhelyére, mire az illető jelölt késznek nyilatkozott a jelöltség elfogadására. Akik a jelölt, a főispán és a miniszterelnök kö­zött lefoly portipartereket ismerik, most már tel­jesen meg vannak győződve arról, hogy szó sincs az országgyűlés idő előtti feloszlatásáról. Az aknamunka elítélése. Aradi tudósítónk jelenti táviratban. A vármegye mai közgyűlésén Vásárhelyi László azt indítványozta, hogy a tör­vényhatóság Széll miniszterelnök iránt, kormány­zata első évfordulója alkalmából, bizalmának és üdvözletének adjon kifejezést. Az indítványt al­kalomszerűvé teszi bizonyos áramlat rendszeres aknamunkája. Széll a politikai áramlatokat sze­rencsés útra terelte, a kormányzat minden réte­gét feldúlás­sal fenyegető bajokat kiirtotta s az ország szabad polgárainak szabadabb lélekzést biztosított. Vásárhelyi Béla főrendiházi tag az indokolást nem fogadja el, de magához az indít­ványhoz a legnagyobb készséggel hozzájárul. Velics Mihály azt indítványozza, hogy térjenek az indítvány fölött napirendre. A közgyűlés Vá­sárhelyi László indítványát egyhangú lelkesedés­sel elfogadva, Szék­hez üdvözlő feliratot küld. fr - ■ . ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, április 30. Az ülésszak megnyitása a képviselő­házban. A képviselőház ma délelőtt tíz órakor Perczel Dezső elnöklete mellett az új ülésszak megnyi­tása céljából ülést tartott. Az ülésen különösen a szabadelvű párti képviselők rendkívül nagy számban jelentek meg. Az ülés megnyitása után Molnár Antal jegyző felolvasta a negyedik ülésszak megnyitásáról szóló királyi kéziratot, mely hódoló tudomásul vétetvén, azt a főrendiházzal közlik. Elnök javasolja, hogy úgy, mint a múlt ülés­szakban most is 8 jegyzőt válaszszanak s a bizott­ságok tagjait ugyanazon számban válaszszák, mint a múlt ülésszakban. E szerint a holnap délelőtt tíz órakor tartandó ülésre kitűzik a két alelnök, a jegy­zők s a bizottsági tagok választását. A jegyzőkönyv felolvasása és hitelesítése után az elnök az ülést tiz óra 45 perckor bezárta. Kedd, 1900. május 1. A főrendiházban. A főrendiház déli fél 12 órakor tartott ülést báró Vay Béla elnöklése mellett. Az ülés megnyitása után Gáli József jegyző felolvasta az ülésszak megnyitásáról szóló királyi kéziratot, melyet a főrendek állva hallgatnak végig. Elnök az ülésszakot megnyitottnak nyilvá­nítja, jelentvén, hogy­ a leirat hódoló tudomásul vétetett. Ezután megtörtént a főrendiház megalakulása az új ülésszakra s az elnök elrendelte a szavazást a jegyzői karra és a háznagyra. A szavazás eredménye a következő : Megválasztattak egyhangúlag jegyzőkké: gróf De­­genfeld-Sch­omburg Imre, gróf Esterházy János, Gáli József, gróf Károlyi Imre, Latinovits János, báró Nyáry Jenő, báró JRudnyánszky József, báró Széchényi Bertalan, háznagygyá gróf Szapáry István. Elnök jelenti, hogy a választás eredményéről a képviselőházat és a miniszterelnököt, valamint a megválasztottakat értesíteni fogják. A jegyzőkönyv hitelesítése után az elnök az ülést 11 óra 45 perckor bezárja. A bizottságok tagjait holnap délelőtt 11 órakor választják meg. Az erdélyi püspök címe: Levél a szerkesztőhöz. Budapest, április 30. A Hazánk április 28-iki 100. számában az evangélikus református egyetemes konvent áp­rilis 26-iki üléséről, melyben jelen volt a többi közt két érdemesült miniszterelnök, egy igazság­ügyi miniszter és egy vallás- és közoktatásügyi miniszteri tanácsos, azt olvasom, hogy a kon­vent feliratot intézett a vallás- és közoktatás­­ügyi miniszterhez, azon rendelete iránt, mely szerint az erdélyi római katholikus püspökre nézve az «erdélyi püspöki» cím kizárólagos használata kötelező. Ezt a konvent a közjogi törvények szabványaival egyezőnek nem találta és feliratban kérte a minisztert, hogy a konvent aggodalmait oszlassa el. Minthogy a konvent alapul a közjogi törvények szabványaira hivatkozott, megtekintettem az utóbbi két századon át, 1647-től 1848-ig alkotott 27 törvénykönyv, dekrétum tartalmát és azt találtam az alábbi jegyzék szerint, hogy a tör­vényhozás a Gyulafehérvárott székelő római katholikus püspököt mindig Erdély püspökének címezte és tekintette. A következőkben állítom össze a gyulafehér­vári püspök mindenkori címét az egyes törvé­nyekben és dekrétumokban­­: " 1647. Stephano Simándy Transylvaniensis ecclesiae episcopo etc. • 1649. Idem, electo Transylvaniensis etc. 1655. Joanne Pálffalvay Transylvaniensis etc. 1659. Francisco Szent-György Transylvaniensis etc. 1662. Francisco Szegedy Transylvaniensis etc. 1681. Andrea Sebestény Transylvaniensis etc. 1688. Stefano Rada Transylvaniensis etc. 1715. Georgio Libero Barone Mártonffy Transyl­­vaniensis etc. 1723. Transylvaniensi sede vacante. 1729. Gregorie Zorger Transylvaniensis etc. 1741. Barone Francisco Xav. Klobusiczky Tran­sylvaniensis etc. 1751. Barone Sigismundo Sztoika Transylvani­ensis etc. ■ 1765. Barone Antonio Bajtay Transylvaniensis etc. 1791. Comite Ignatio de Batthyán, Transylvani­ensis etc. 1792. Idem, Transylvaniensis etc. 1796. Idem, Transylvaniensis etc. 1802. Josepho Mártonffy de Csik-Mindszent Tran­sylvaniensis etc. 1805. Idem, Transylvaniensis etc. 1807. Idem, Transylvaniensis etc. . 1808. Idem, Transylvaniensis, etc. 1812. Idem, Transylvaniensis etc. 1827. Nicolae Kovács, Transylvaniensis etc. 1830. Idem Transylvaniensis etc. 1836. Tusnádi Kovács Miklós az erdélyi egyháznak püspöke.

Next