Békéscsaba - Csabai Mérleg, 2012 (22. évfolyam, 1-22. szám)
2012-06-21 / 12. szám
CSABAI MÉRLEG ÜNNEPI KÖNYVHÉT BÉKÉSCSABÁN Játék a betűkkel - Gécs Béla a Jankay galériában Gécs Béla tipográfiai munkáiból nyílt kiállítás a Jankay galériában. A tervezőgrafikus, tipográfus, helytörténeti kutató áprilisban volt hetvenöt éves. Ma is dolgozik, könyvet ír a városháza történetéről, kiadásra váró könyvet állított össze nyomdászattörténeti kutatásaiból. Játék a betűkkel című kiállítását dr. Simon Mihály nyitotta meg, hangsúlyozva: a tárlaton egy olyan ember alkotásait tekinthetjük meg, aki „Gutenberg templomában”, a nyomdában szívta magába a betűk szeretetét évtizedekkel ezelőtt, de ez a szeretet örök és mindig megújuló maradt. §5. I Gécs Béla a nyomdában szívta magába a betűk szeretetét Péter Erika költő Tengerész, táncosnő és még sok minden szeretett volna lenni gyermekként Péter Erika, de aztán „a gyerekek kiválasztották óvó néninek” - tudtuk meg a Jankay galériában, amikor a könyvhét keretében Péter Erika verseiből kaptunk kóstolót. Erika leginkább a versein keresztül mutatkozott be: szavalt, énekelt Hevesi Imrével, vagy a Palinta Társulat által megzenésített költeményeit dalolta. És akkor mindegy volt, hány évesek vagyunk, mi van előttünk vagy mögöttünk, gyermekként hallgattuk a költő óvó nénit. „A gyerekek kiválasztottak óvó néninek” Csillagpor a folyosóról Baji Miklós Zoltán: Csillagpor a folyosóról című kötetét a Munkácsy Emlékházban mutatták be. A Csillagfolyosó a régi ifiház második emeletén volt, most eltűnik, de BMZ kiadvány formájában örökítette meg. A kötetet egykori alkotótársa, Gubis Mihály emlékére 20 x 20 centiméter méretű, keménytáblás kivitelben jelenteti meg. Az előszót Szente Béla írta, több helyi szerző írásai gazdagítják a művet, amely végigvezeti az olvasót az egykori folyosón Zentai Péter, Nyári Attila, Sallai Zoltán, Balastyák Ferenc, Kovács I. Zoltán kitűnő fotóival illusztrálva. A Csillagfolyosó nem tűnik el nyomtalanul A halhatatlanoktól a ponyváig Igazi, interaktív előadásban lehetett részük mindazoknak, akik a közelmúltban a Békés Megyei Tudásház és Könyvtárban Réz András társaságában töltötték a délutánt. A filmesztéta az értékekről, a halhatatlanokról és a ponyváról is elmondta véleményét. Kölcsönös tegeződésre biztatta közönségét Réz András, s ez a továbbiakban meg is határozta a rendezvény hangulatát. Laza, itt-ott kissé csapongó, de igazán élvezetes beszélgetés kerekedett ki a tudásház zsúfolásig telt, földszinti előadótermében. - Szerintetek én író vagyok, csak azért, mert megjelent néhány könyvem? Én azt mondom, nem vagyok író, csak egy ember, aki olykor ír... - kezdte előadását a médiából is jól ismert filmesztéta. Kizárja-e egymást a piaci siker és a művészeti érték? A következőkben erről beszélgetett igazán aktív közönségével az előadó. Mint megtudtuk, Réz András ma már véletlenül sem szeretne bélyegeket rásütni az egyes művekre. - Mindenki maga válassza ki érdeklődése, igénye szerint a neki tetsző könyveket. A lényeg, hogy az olvasmánynak mindig legyen funkciója életünkben - mondta az esztéta. Az előadás során a kortárs íróktól a halhatatlanokat érintve jutottunk el egészen a ponyváig, melyről Réz András úgy vélekedett: bizony, itt is találni értékeket, tehát senkit sem beszélne le ezek olvasásáról. Gajdács Emese Réz András filmesztéta tegeződött a közönséggel Éhes élet - Életéhség Jókai Anna Békéscsabán A könyvhétvégén a Békés Megyei Tudásház és Könyvtár vendége volt Jókai Anna Kossuth-díjas írónő, aki ezúttal Elbeszéltem és a legújabb, Éhes élet című köteteinek könyvbemutatója alkalmából látogatott a megyeszékhelyre. Az írónőt Erdős Norbert kormánymegbízott köszöntötte. Jókai Anna a mai ember éhségéről, szeretetéhségéről, „szellemi anorexiájáról”, életéhségéről, sikeréhségről, hataloméhségről beszélt Éhes élet című regénye kapcsán, amelynek főhőse egy író. A kötet egy család történetén, életsorsán keresztül mutatja be a huszonegyedik század anomáliáit, az ember pénz és a hatalom iránti múlhatatlan vágyát. Jókai Anna a könyvtárban azt is elárulta, hogy kézzel ír, majd a kéziratokat saját kezűleg gépeli le elektromos írógépén. Környezete, családja unszolására erősen gondolkodik azon, hogy ideje lenne egy számítógépet beszerezni. Lehet, hogy a következő remekművei már digitális technikával készülnek majd? Békéscsabán azt is bejelentette, hogy készül memoárkötete megírására. Jókai Anna több mint tíz díj, számos elismerés birtokosa. Irodalmi tevékenysége mellett a rendszerváltoztatás folyamatában fontos közéleti szereplőként is részt vállalt. Vándor Andrea Jókai Anna még ma is kézzel ír A könyv örök és pótolhatatlan Az ünnepi könyvnapon Köles István, a kulturális bizottság elnöke hangsúlyozta: az ünnepi könyvhét egyedülálló magyar kulturális rendezvénysorozat, amelyet évről évre töretlen sikerrel és népszerűséggel rendeznek több mint nyolc évtizede. A könyvfesztivál megtartását a Literatúra irodalmi folyóirat főszerkesztője, Supka Géza javasolta 1927-ben Miskolcon azzal a céllal, hogy közelebb hozza a könyvet az emberekhez, és az alkotó találkozhasson közönségével. A sétálóutcán Temesi Ferenc író a könyv mai átértékelődött szerepéről, a digitális és képi „hatalomátvételről” beszélt, amely ugyan hódít, de sosem fogja pótolni azt az élményt, amikor egy friss, nyomdaszagú kiadványt veszünk a kezünkbe. Mint mondta, „könyv még csak róna, de pénz rá?” Rögtön hozzá is tette, hogy éppen ezért lesznek fontosak a közkönyvtárak. Az író cseppet sem szokványos megnyitóbeszéde után Bartók című, újonnan megjelent könyvét mutatta be dr. Elek Tibor irodalomtörténésszel. A térre látogatók a helyi és a megyei írók, költők új köteteit is megismerhették, így Banner Zoltán: Hátra ne nézz!, BMZ: Csillagpor a folyosóról, Elek Tibor: Állítások és kérdések, Darvasi Ferenc: Elválik, Kiss Ottó: Liliputi trónkövetelők, Péter Erika: Zabfalók, Sarusi Mihály: Simonyitól Simonyiig, Sass Ervin: Törd át az időt (haikuk) és a Ritka madár 9. antológiát. V. A. A monitor nem pótolja a nyomdaszagú kiadványokat „Az életet is csak halálosan érdemes élni” Formabontó keretek között nyílt ki Zalán Tibor Fáradt kadenciák című kötete a Jókai Szalonban. A színház növendékeinek a performance-sza előtt beszélgettünk Zalánnal. Az egyik tanár ismerősöm megkérdezte a gyerektől: mit olvastatok legutóbb, mire azt a választ kapta: sms-t. Az emberek ezelőtt sem olvastak. Persze mindig lesz egy réteg, amelyik igen, és lesz egy olyan, amelyik smsezik. A versek olvasása sem elsősorban a tizenhat évesek privilégiuma, de szinte minden tizenhat éves ír verset. Mindenki írt, ír, vagy írni fog egyszer, csak nem biztos, hogy olvas. Az emberek alkotni akarnak... - Ahogy a Kadenciákba belelapoztam, mérhetetlen szomorú sorokba botlottam, miközben egy rém vidám fazonnak ismerlek - Minden emberben kettéválik a magánember és a magányember. Az írás közben mindenki egyedül van. Akkor erősödnek fel azok a belső válságérzések, amelyek ötven fölött feltétlenül jelentkeznek, amikor nagyon komolyan számot kell vetni a halállal, ami most már realitásként is jelen van. Úgy gondolom, a szerelmet is halálosan lehet átélni, és az életet is csak halálosan érdemes élni. Such Tamás