Dombóvár - Dombóvár és Vidéke, 1934 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1934-01-06 / 1. szám
Dombóvár, 1934 III. évfolyam, 1. szám Szombat, január 6 DOMBÓVÁR és vidéke POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Előfizetési ár: Egész évre 6 pengő, fél évre 3 pengő, egy hónapra 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr KORALEWSKI GÉZA Megjelenik minden Szombaton. SZERKESZTŐSÉG: Dombóvár, Jókai utca 1. Telefon: 49 KIADÓHIVATAL: Dombóvár, Kossuth L.u. 53. Telefon: 60 Tárgyilagosabb kritikát! Az új esztendő beköszöntésével a Független Kisgazdapárt elnöke az őt üdvözlő, vele hasonló politikai felfogást valló képviselők előtt nyilatkozatot tett, melyben tárgyilagosnak éppenséggel nem mondható kritikával kíséri a kormányzat tevékenységét. Mindenesetre vérmérséklet dolga, hogy ki miként teszi bírálat tárgyává azokat a problémákat, amelyek összefüggő részükben a nemzet közvéleménye előtt fekszenek, de éppen annál az oknál fogva, hogy manapság különösen súlyos feladatot hárít a nyilatkozó félre az ország közhangulatát eltöltő problémák láncolatos sokasága — kívánatos volna, hogy a kritizáló fél, minden erejével tárgyilagosságra törekedjék. Mert könnyű dolog az elmúlt esztendő kormányzati tényeire azt a bélyeget ütni, hogy azok „gyászosak és meddőek" voltak, de az ilyen kritikának, amely a pártpolitikai szempont elfogultságát tükrözi vissza, közéleti szempontból alig van haszna. Ellenkezőleg, kártékony mert kézzelfogható tényeket hagy figyelmen kívül s a közvéleményt pártpolitikai szempontok és célok érdekében igyekszik befolyásolni. Történik pedig ez olyan időkben, amikor a kormány nem él a többségi erőben rejlő előnyökkel, amikor a miniszterelnök lépten-nyomon hirdeti, hogy pártpolitikától mentesen kívánja a nemzet ügyeit vezetni és irányítani, mert nagy célok és szent elgondolások teszik parancsolóan szükségessé az erők összefogását az öncélú nemzeti politika érdekében. Lehet-e tagadásba venni, hogy a miniszterelnök számára adva volna minden lehetőséghogy kiépítsen egy olyan párturalmi rendszert, amellyel könnyűszerrel megerőltetés nélkül lehetne az ellenzéki politikát letörni. És a miniszterelnök mégsem ezt a könnyű megoldást választotta, hanem pártok fölé emelkedve, a minden magyar erőt összefogó nemzeti politikát hirdeti. Ilyen körülmények között annál nagyobb meglepetést kelt, hogy a Független Kisgazdapárt elnöke újévi nyilatkozatában olyan megállapításokat tesz, amelyek joggal hívják ki maguk ellen a legteljesebb mértékben rosszaló kritikát. Mert azt állítani, hogy az 1933-ik esztendővel világszerte mindenütt javult a helyzet, Angliában már-már visszatértek a háború előtti viszonyok, Olaszország kifelé jut a válságból s Németország is a fellendülés jeleit mutatja, csak mi csúszunk tovább a lejtőn, csak a mi gazdasági életünk züllik egyre jobban, nyugodt lélekkel, bölcs mértéklettel átgondolva állítani nem lehet. Bár igaz volna, hogy a külföld nagy államaiban a háború által megzavart egyensúlyi helyzet kezdene nyugvópontra jutni, mert ennek reánk is kihatása volna. Bár igaz lenne a kritizáló pártpolitikusnak, hogy a nyugati nagy államok gazdasági helyzete már annyira kiegyensúlyozódott volna, hogy a tünetek a háborút megelőző idők boldog napjaira emlékeztetnek. De hol vagyunk ettől az ábrándképtől, amikor azt látjuk, hogy a dollár-fronton még mindig a legnagyobb bizonytalanság van. Amerikában szinte feltámadt az „aranyai vasért“ idők emléke, amikor Roosevelt legutóbbi rendeletében kimondotta az arany kötelező beszolgáltatását. Hogy az ilyen intézkedések milyen hullámokat vernek a valutafronton, azt talán nem kell részleteznünk. Nem tárgyilagosan bíráló féllel szemben joggal hangsúlyozzuk, hogy miközben a külföldi nagy államok még mindig pénzügyi nehézségekkel küzdenek, nálunk az 1933-ik év első 10 hónapjában 60 milliós haszontétel mutatkozik a megelőző év 10 millió pengős deficitjével szemben. Hogy az államháztartás egyensúlya érdekében megtett intézkedések mennyire helyükön valók voltak, misem igazolja jobban, minthogy ugyanezeket a megoldási módokat alkalmazzák a külföldi államok is. Korántsem oly sötét a helyzet, miiint azt a Független Kisgazdapárt elnöke testi. Mr. Tyler népszövetségi megbízott, aki — hangsúlyozzuk — hivatásánál fogva a hitelező államok érdekeit képviseli, legutóbbi jelentésében megállapította, hogy állampénzügyileg kifelé megyünk a válságból. S történik ez akkor, amikor a győztes nagy államok, mint amilyen állam például Franciaország, pénzügyi problémák súlyos gondjaival küzködnek. A népszövetségi megbízott jelentése gazdasági vonatkozásban is igen értékes megállapításokat tesz. E téren csak a pártpolitikai elvakultság nem látja a biztató javulás jeleit. Kivitelünk emelkedett, ugyancsak javulás állott be áruforgalmunkban, amely a Máv üzleteredményeit irányba lendítette. kedvező Ami a kormány bank és kartelpolitikáját illeti, e téren könnyű a mai időkben népszerűségkereső kritikát gyakorolni, de ha vele szembeállítjuk a kormányzat tényeit, kérdjük : illethető-e a kormány bankokat támogató politika vádjával akkor, amikor a kamatokat felére szállította le s a legutóbb kiadott gazdavédelmi rendelettel beszüntette a tőkevisszafizetést ? Pártpolitikai célok érdekében élesebb harc megindítását bejelenteni s közben ugyanilyen okokból támadásba venni minden jószándékú törekvést és elért eredményt, valóban nem nehéz feladat. De vajon hivatása lehet-e ma bármely párthoz tartozó politikusnak az ilyen közéleti harc ? A háborús nemzedék írta : Dr vitéz Nagy István „Halálraítélt nemzedék‘nek nevezett el bennünket a magyar historikusok egyik legragyogóbb tollú mestere. S valóban sok okunk is volna rá, hogy de profundist szóljon a szavunk. Hisz húszévesek sem voltunk sokan, mikor halálraítélt nemzedékként már ott marsoltunk a világtörténelem egyik legsötétebb fejezeteként a népek véres országiján és a menetelő hadoszlopok élén az emberi élet és a nemzetek küzdelme olyan mélységei és szakadékai alján vonultunk, hogy sokszor szinte azt hittük, hogy soha sem fogunk már többé innét eljutni az isteni magasságok felé. És mégis, már akkor is de profundis „sursum corda“-t hirdettünk, mert azt hittük, arról álmodtunk a küzdelmes, véres nappalokat követő lázas, víziós éjszakákon, hogy új világ születik a nagy szenvedésből a rettentő kataklizma nyomán. Gyermekéveink végén a fiatalságunk legkezdetén tűzben és vérben acélozódott a lelkünk és úgy gondoltuk, hogy éppen a mi nemzedékünk lesz az a húr, melyről a goethei mithikus nyíl elpattan, hogy megmutassa a felfelé ívelő utat az emberiség új, szebb korszaka felé. Egyszer aztán a háború vértől csatakos szurdokaiból csakugyan