Törökszentmiklós - Törökszentmiklós és Vidéke, 1992 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1992-04-01 / 4. szám
TÖRÖKSZENTMIKLÓS ÉS VIDÉKE Szerelem, romantika Ez a műfaj jó indulásnak Van valaki Törökszentmiklóson, aki 18 éves és veszélyesen vonzódik a betűhöz. írásról, valóságról, és meséről beszélgettünk. Eddig három könyve jelent meg. - Hogy hívod őket? - Mesék. Nekem meséknek tűnnek. Nagyon szeretem őket. Az enyémek. - Mikor kezdett el érdekelni az írás ? - Amikor megtanultam olvasni és amikor meg szerettem olvasni, amikor kezdetbe adták anyuék az első olyan könyveket, amelyek igazán sokat adtak nekem. Azt mondják, ha az ember elolvas két könyvet, késztetést érez, hogy írjon egy harmadikat. Ez velem így történt. Minden vágyam az volt, hogy írjak egy indiános könyvet. Ez szépen elmaradt... most szerelmes regényeket írok. - Miért éppen azt? - Anya vett egy ilyen könyvet és a hátulján volt egy pályázat, hogy aki kedvet érez, az küldje be az írásait, majd elbírálják és a legjobbakat kiadják. Beküldtünk egy munkámat, s most az írásaim egy egy tatai és egy debreceni kiadó jelenteti meg. - Az álomvilágot és a valóságot szembeállítod egymással, vagy egymást erősíti a kettő? - Amikor írok, nekem az a valóság, mert benne élek én is. Nem tudom megírni, ha nem hiszem, hogy valóság. Viszont amikor kész van egy szép mese - akkor az már nekem is mese már. - Hogyan választod ki a színhelyeket? - Nincs meghatározott helyszín. Valahol messze, teljesen mindegy, hogy hol. “Egy szép valahol.” Az egész bennem van, nincs valósághoz kötve. Persze van, mert amit leírok, az belőlem él és az igazság átalakul, mire leírom. - Szereted olvasni őket, vagy addig érzed közelebb magadhoz, amíg formálódnak? - Jó érzés amikor elkészült, de akkor már nem szeretem annyira. Amíg írom, csak az enyém, mintha az én gyermekem lenne... addig szeretem, utána már nem tudok hozzá tenni semmit. Ezt a műfajt jó kifutópályának tartom. Meg lehet tanulni, jellemezni, leírni. De nem ez a végső állomás. Ennél komolyabbat akarok írni, de 18 évesen ehhez kevés is az ismeretem. Kaptál már visszajelzéseket? Aki olvasta őket, azt mondta, hogy jók. Ez megint fura dolog, hogy ki, miért mondta. Van aki irigy és van aki őszintén örül. Én pedig annak örülök, hogy ő tud örülni más örömének. Álnéven írok, de valahogy kiderült és most már az egész iskola tudja, ami elég rossz érzés. Ez nem álszerénység és nem szégyellem, hisz az enyémek, de valahogy megváltozott minden. Másképp közelednek felém. Akik régebben nem is köszöntek, kedvesek lettek hirtelen. Ezt nagyon nem szeretem. Végül is semmi közük a könyveimhez, azok csak az enyémek. - Itt nagy ellentmondás érzek. Csak a tieid és mégis százezrek olvashatják őket? - Igen, de amikor látom a pulton a könyvemet és azt, hogy megveszik - de úgy veszik meg, hogy nem tudják, hogy én írtam -, akkor nagyon boldog vagyok. Például van egy nő, aki napi 12 órát dolgozik, hazamegy, elolvassa a könyvet és két órára megfeledkezik arról, hogy másnap újra hatkor kell kelnie. - Miből táplálkozol ha azt mondod, hogy minden benned van? - Álmodozni szoktam. Nekem nem meséltek a szüleim, de én ezt komolyan köszönöm nekik. Rá voltam kényszerítve, hogy magamnak meséljek. Este lefeküdtem és olyan történeteket találtam ki, amiket bármikor folytathattam. Rengeteget olvasok, ez is jó alap. Meg a fantázia, meg a mese... meg én. - írásaiddal külön világot teremtesz magadnak, ahol élni szeretnél, vagy ez csak időtöltés ? - Időtöltés és egy klassz dolog. Amikor írok, ugyanúgy én vagyok a férfi és a nő, ugyanúgy beleszeretek mind a kettőbe. Ez megint tudathasadásos állapot, de ha nem így lenne, nem tudnék írni, nem tudnám elfogadani, hogy szeretik egymást, hogy ők két remek ember és tényleg érdemesek arra, hogy boldogok legyenek. Kell hozzá, hogy az ember komolyan elhiggye, mert ha úgy ír le valamit, hogy nem hiteles, az biztos látszani fog. - Emberekkel szeretnél foglalkozni? - Érdekelnek az emberek, de nem mindig szeretem őket. Egyes embereket igen. A könyveimen keresztül tudom szeretni őket. Nem figyelnek egymásra, nem szeretik egymást és itt vagyunk a XX. század végén. Kevés jó ember van. Egyedül a szeretet az, ami megmenthetné ezt a világot. - Ezt szeretnéd megmutatni a könyveidben? - Igen. Leíratlanul is. B. B. 1992 ÁPRILIS Sikereink a hegedűversenyen Február 28-29-én Törökszetmiklóson immár hatodik alkalommal rendezték meg a Jász-Nagykun-Szolnok megyei zeneiskolák növendékei részére meghirdetett hegedűversenyt. A rendezvényt a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Pedagógiai Intézet és a Törökszentmiklós Város Önkormányzata által nyújtott anyagi támogatás tette lehetővé, a szervező munkát pedig a házigazda Kodály Zoltán Zeneiskola látta el. A verseny iránti nagy érdeklődést mutatja, hogy a megye hét zeneiskolájából összesen 36 ifjú hegedűs jelentkezett a megmérettetésre. A törökszentmiklósi Kodály Zoltán zeneiskolát öt tanuló: Búzás Dóra, Szekeres Gyöngyi, Papp Anikó, Kalmár Magdolna és Gál Hajnalka képviselték. Február 18-án reggel Szegő János polgármester megnyitója után kezdődött a verseny. A résztvevők négy korcsoportban, két fordulóiban mutatták be tudásukat a zsűri előtt, melynek elnöke Sárosi György, a Kecskeméti Zeneművészeti Szakközépiskola tanára, tagjai pedig Csernátony Marianna, a Békéscsabai Zeneművészeti Szakközépiskola tanárra és Puskás Elvira, az abonyi Csermák Antal Zeneiskola tanárai voltak. A növendékek nemcsak egymás hegedűjátékában gyönyörködhettek, hanem számos érdeklődővel együtt részt vehettek a február 28-án este megrendezett hangversenyen is. A koncerten a Szolnoki Szimfonikus Zenekar Báli József vezényletével Vivaldi: Négy évszak című művét adta elő, Báli Gábor hegedűszólójával, megérdemelten nagy sikerrel. A hegedűverseny eredményhirdetését másnap tartották. Ezúttal a karcagi zeneiskola növendékei gyűjtötték össze a legtöbb pontot, az iskola képviselőjének Nagy Jenőné nyújtotta át a Megyei Pedagógiai Intézet által adományozott díjat. Az iskolák pontversenyében 2. és 3. helyezést elért szolnoki Bartók Béla és a törökszentmiklósi Kodály Zoltán Zeneiskola Mészáros János alpolgármestertől vehette át a helyi önkormányzat díjait. Zeneiskolánk tanulói szép egyéni sikereket arattak: a II. kategóriában Papp Anikó 2., Búzás Dóra 3. helyezést, a IV. kategóriában - ahol az első díjat nem adták ki - Gál Hajnalka 2. helyezést ért el. A verseny minden résztvevőjének gratulálunk és további sikereket kívánunk. Mrena Katalin Képünkön zeneiskolánk tanulói láthatókFotó: Árvai J.