Törökszentmiklós - Törökszentmiklós és Vidéke, 1992 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1992-04-01 / 4. szám

TÖRÖKSZENTMIKLÓS ÉS VIDÉKE Szerelem, romantika Ez a műfaj jó indulásnak Van valaki Törökszentmikló­­son, aki 18 éves és veszélye­sen vonzódik a betűhöz. írás­ról, valóságról, és meséről beszélgettünk. Eddig három könyve jelent meg. - Hogy hívod őket? - Mesék. Nekem meséknek tűnnek. Nagyon szeretem őket. Az enyémek. - Mikor kezdett el érdekelni az írás ? - Amikor megtanultam olvasni és amikor meg szerettem olvasni, amikor kezdetbe adták anyuék az első olyan könyveket, amelyek igazán so­kat adtak nekem. Azt mondják, ha az ember elolvas két könyvet, késztetést érez, hogy írjon egy harmadikat. Ez velem így történt. Minden vágyam az volt, hogy írjak egy indiános könyvet. Ez szépen elmaradt... most szerel­mes regényeket írok. - Miért éppen azt? - Anya vett egy ilyen könyvet és a hátulján volt egy pályázat, hogy aki kedvet érez, az küldje be az írásait, majd elbírálják és a legjobbakat kiad­ják. Beküldtünk egy munkámat, s most az írásaim egy egy tatai és egy debreceni kiadó jelenteti meg. - Az álomvilágot és a valóságot szembeállítod egymással, vagy egy­mást erősíti a kettő? - Amikor írok, nekem az a valóság, mert benne élek én is. Nem tudom megírni, ha nem hiszem, hogy való­ság. Viszont amikor kész van egy szép mese - akkor az már nekem is mese már. - Hogyan választod ki a színhelye­ket? - Nincs meghatározott helyszín. Valahol messze, teljesen mindegy, hogy hol. “Egy szép valahol.” Az egész bennem van, nincs valóság­hoz kötve. Persze van, mert amit le­írok, az belőlem él és az igazság át­alakul, mire leírom. - Szereted olvasni őket, vagy addig érzed közelebb magadhoz, amíg for­málódnak? - Jó érzés amikor elkészült, de ak­kor már nem szeretem annyira. Amíg írom, csak az enyém, mintha az én gyermekem lenne... addig szeretem, utána már nem tudok hozzá tenni semmit. Ezt a műfajt jó kifutópályának tartom. Meg lehet tanulni, jellemezni, leírni. De nem ez a végső állomás. Ennél komolyabbat akarok írni, de 18 évesen ehhez kevés is az ismeretem.­­ Kaptál már visszajelzéseket?­­ Aki olvasta őket, azt mondta, hogy jók. Ez megint fura dolog, hogy ki, miért mondta. Van aki irigy és van aki őszintén örül. Én pedig annak örülök, hogy ő tud örülni más örömének. Ál­néven írok, de valahogy kiderült és most már az egész iskola tudja, ami elég rossz érzés. Ez nem álszerény­ség és nem szégyellem, hisz az enyémek, de valahogy megváltozott minden. Másképp közelednek felém. Akik régebben nem is köszöntek, kedvesek lettek hirtelen. Ezt nagyon nem szeretem. Végül is semmi közük a könyveimhez, azok csak az enyé­mek. - Itt nagy ellentmondás érzek. Csak a tieid és mégis százezrek olvashat­ják őket? - Igen, de amikor látom a pulton a könyvemet és azt, hogy megveszik - de úgy veszik meg, hogy nem tudják, hogy én írtam -, akkor nagyon boldog vagyok. Például van egy nő, aki napi 12 órát dolgozik, hazamegy, elolvas­sa a könyvet és két órára megfeled­kezik arról, hogy másnap újra hatkor kell kelnie. - Miből táplálkozol ha azt mondod, hogy minden benned van? - Álmodozni szoktam. Nekem nem meséltek a szüleim, de én ezt komo­lyan köszönöm nekik. Rá voltam kényszerítve, hogy magamnak me­séljek. Este lefeküdtem és olyan tör­téneteket találtam ki, amiket bármi­kor folytathattam. Rengeteget olva­sok, ez is jó alap. Meg a fantázia, meg a mese... meg én. - írásaiddal külön világot teremtesz magadnak, ahol élni szeretnél, vagy ez csak időtöltés ? - Időtöltés és egy klassz dolog. Amikor írok, ugyanúgy én vagyok a férfi és a nő, ugyanúgy beleszeretek mind a kettőbe. Ez megint tudathasa­dásos állapot, de ha nem így lenne, nem tudnék írni, nem tudnám elfoga­­dani, hogy szeretik egymást, hogy ők két remek ember és tényleg érdeme­sek arra, hogy boldogok legyenek. Kell hozzá, hogy az ember komolyan elhiggye, mert ha úgy ír le valamit, hogy nem hiteles, az biztos látszani fog. - Emberekkel szeretnél foglalkoz­ni? - Érdekelnek az emberek, de nem mindig szeretem őket. Egyes embe­reket igen. A könyveimen keresztül tudom szeretni őket. Nem figyelnek egymásra, nem szeretik egymást és itt vagyunk a XX. század végén. Ke­vés jó ember van. Egyedül a szeretet az, ami megmenthetné ezt a világot. - Ezt szeretnéd megmutatni a könyveidben? - Igen. Leíratlanul is. B. B. 1992 ÁPRILIS Sikereink a hegedűversenyen Február 28-29-én Törökszetmiklóson im­már hatodik alkalommal rendezték meg a Jász-Nagykun-Szolnok megyei zeneiskolák növendékei részére meghirdetett hegedűver­senyt. A rendezvényt a Jász-Nagykun-Szol­­nok Megyei Pedagógiai Intézet és a Török­­szentmiklós Város Önkormányzata által nyúj­tott anyagi támogatás tette lehetővé, a szerve­ző munkát pedig a házigazda Kodály Zoltán Zeneiskola látta el. A verseny iránti nagy ér­deklődést mutatja, hogy a megye hét zeneis­kolájából összesen 36 ifjú hegedűs jelentke­zett a megmérettetésre. A törökszentmiklósi Kodály Zoltán zeneiskolát öt tanuló: Búzás Dóra, Szekeres Gyöngyi, Papp Anikó, Kalmár Magdolna és Gál Hajnalka képviselték. Február 18-án reggel Szegő János polgár­­mester megnyitója után kezdődött a verseny. A résztvevők négy korcsoportban, két fordulói­ban mutatták be tudásukat a zsűri előtt, mely­nek elnöke Sárosi György, a Kecskeméti Ze­neművészeti Szakközépiskola tanára, tagjai pedig Csernátony Marianna, a Békéscsabai Zeneművészeti Szakközépiskola tanárra és Puskás Elvira, az abonyi Csermák Antal Ze­neiskola tanárai voltak. A növendékek nemcsak egymás hegedűjá­­tékában gyönyörködhettek, hanem számos érdeklődővel együtt részt vehettek a február 28-án este megrendezett hangversenyen is. A koncerten a Szolnoki Szimfonikus Zenekar Báli József vezényletével Vivaldi: Négy év­szak című művét adta elő, Báli Gábor hegedű­szólójával, megérdemelten nagy sikerrel. A hegedűverseny eredményhirdetését másnap tartották. Ezúttal a karcagi zeneiskola növendékei gyűjtötték össze a legtöbb pontot, az iskola képviselőjének Nagy Jenőné nyújtot­ta át a Megyei Pedagógiai Intézet által adomá­nyozott díjat. Az iskolák pontversenyében 2. és 3. helyezést elért szolnoki Bartók Béla és a törökszentmiklósi Kodály Zoltán Zeneiskola Mészáros János alpolgármestertől vehette át a helyi önkormán­yzat díjait. Zeneiskolánk tanulói szép egyéni sikereket arattak: a II. kategóriában Papp Anikó 2., Bú­zás Dóra 3. helyezést, a IV. kategóriában - ahol az első díjat nem adták ki - Gál Hajnalka 2. helyezést ért el. A verseny minden résztve­vőjének gratulálunk és további sikereket kívá­nunk. Mrena Katalin Képünkön zeneiskolánk tanulói láthatók­Fotó: Árvai J.

Next