Hevesvármegyei Hirlap, 1906. július-december (14. évfolyam, 52-104. szám)

1906-07-01 / 52. szám

Eger, 1906. július 1, vasárnap 5S. sziftin* Tizennegyedik évfolyam. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ LAP ELŐFIZETÉSI DÍJ: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve: Egy évre ........._....................... 12 korona Fél évre.. Nedved évre . O 5 l­ é f*. r.rrrr: Megjelenik minden csütörtökön és vasárnap. HIRDETÉSEK 5 fillér NYILTTEREK 15 fillér □ czentiméter térfoglalat szerint. □ czentiméter térfoglalat szerint. dendők: Egri Nyomda - ítészvénytársaság. :—:— Kéziratokat nem­ adunk vissza. ;—■ [UNK] — uj főispán! Eger, 1906. junius 30. Holnap lépi át Hevesvármegye ha­tárát Szederkényi Nándor — főis­­páni minőségben. Holnap üdvözöljük őt, mint a vár­megye első hivatali méltóságának tu­lajdonosát itt, a megye székhelyén. Holnapután elfoglalja az elnöki széket abban a történelmi nevezetes­ségű közgyűlési teremben, a­melyben négy évtizedig harcolt a függetlenségi eszmékért úgy is mint közlegény, úgy is mint vezér. Elmélkedjünk egy kissé e helyen és ebből az alkalomból, mert ez bizo­­nyára többet ér a magasztaló üdvözletek­­nél és a tömjénezésnél. Ennek külön­ben se az új főispán, se mi nem va­gyunk hívei. A társadalmi és állami élet alapja a kölcsönösség. Minden téren érvé­nyesül a „do­ut des“ elve. A munka mér­téke adja a jutalom, a fizetés mértékét. E kettő különösen a fizikai, a testi munkánál van egymással egyenes arány­ban. Mivel pedig az erkölcsi szolgálta­tásnak, vagy szellemi munkának valódi értéke sokkal nehezebben, sőt igen rit­kán határozható meg teljes pontosság­gal, jutalmuk is ritkán lehet teljesen megfelelő. Még nehezebb a méretek megálla­­pítása a közügyek szolgáltatásá­nál, a­hol nincs hivatalos ranglétra, nincs előrehaladás. Itt csak szíveket, lelkeket lehet hódítani; itt csak a polgárok bizalmának nagysága lehet a mérték. Csak a mi sajátságos állami beren­dezkedésünk mellett állhatott elő az a furcsa eset, hogy a polgárok bizalmá­val fordított arányú lett a hatalom ke­zelőinek bizalma. Ha a nép ragaszko­dott valakihez ; ha érdemeit bizalmával jutalmazta: biztos lehetett felőle az illető, hogy a kormány elnéz a feje felett. Más szóval: minél jobban szerettek nálunk valakit polgártársai, annál jobban ha­ragudott reá a hatalom; minél többet fáradozott valaki a közügyek terén, annál inkább mellőzték a közhivatalok betöltésénél. így volt Szederkényi Nándor is. A politikai viszonyok teljes Pálfor­­dulása kellett ahhoz, hogy észrevegyék és fölajánlják neki Heves vármegye leg­főbb hivatali méltóságát. Négy évtizeden át kísérte soha nem csökkenő ragaszkodással polgártársai­nak bizalma. Ez a bizalom most a kor­mány­hatalom bizalmával karöltve ki­séri be hivatali székhelyére. Boldog ember, a­ki joggal remél­het, bizakodhatik elveinek diadalában. Boldogabb ember, a­ki oly fontos té­nyező lehet az elvek küzdelmében és legboldogabb, a­kit — mint őt is — ál­talános bizalom kísér e munkában. Mi ezzel az alkalommal csak azt kívánjuk, hogy vármegyénknek holnap beköszöntő főispánja sokáig legyen ilyen boldog! Sokáig élvezze a bi­zalmat úgy a vármegyében, mint az államkormányzat vezetői részéről! Óhajtjuk ezt nemcsak a vármegye és az ő szempontjából, hanem a nem­zeti indítóokokból is. Hisszük, hogy lelke annyira fino­mult mint a földrengésjelző, a­mely a föld háborgását, a bezárt erők forron­gását ezer mérföldről is megérzi. Meg vagyunk ugyanis győződve arról, hogy csak addig marad helyén, mig tapasztalt lelke a kormányzat k­á­­nyának valtozását nem érzi.­Ezzel az óhajjal, ebben a föltevés­ben üdvözöljük őt új méltóságában. Ebben a meggyőződésben mondjuk valódi lelkesedéssel: Isten hozta közénk Szeder­kényi N­á­n­d­o­r­t, Hevesvár­m­egye új főispánját! (b. i.) Eger, 1906. junius 30. Az egri választás. Eger város központi választ­mánya ma délelőtt fél 12 órakor tartott ülésén a képviselőválasztás határnapjául julius hó 15-ikét (vasárnap) tűzte ki. Választási elnökké meg­választotta dr. Rátvay Géza jogtanárt, küldöttségi elnökké pedig Wolff Károly ügyvédet. Helyettes elnökké az első küldöttségbe Remenyik Kálmánt, a második küldöttségbe Kapácsy Dezsőt, jegy­zőkké Puchlin Lajost és dr. Barchetti Károlyt, helyettes jegyzőkké pedig Bayer Henriket és Csoór Dezsőt választották meg. A választás helyéül a központi választmány a városházát jelölte ki. búcsúlevél tudomásúl vétele mellett elhatározta, hogy a távozó főispánnak köszönetet mond ama kiváló figyelemért, a mellyel a város ügyei és érdekei iránt viseltetett. MEGYEI ÉS VÁROSI ÜGYEK. Eger, 1906. június 30. Hevesvármegye törvényhatósági bizottsága ma délelőtt 10 órakor — Majzik Viktor alispán elnök­lete alatt — rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyűlés egyetlen tárgya Kállay Zoltán dr. távozó főispán búcsúja volt. Felolvasták a Kállay felmentését közlő leiratot s a volt főispán búcsú­iratát. A közgyűlés elhatározta, hogy Kállay érde­meit jegyzőkönyvébe iktatja s a búcsúlevélre meleg hangú iratban válaszol. Eger város képviselőtestülete ma délelőtt 11 órakor — Jankovics Dezső polgármester elnöklete alatt — rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyűlésen felolvasták Kállay Zoltán dr., Hevesvármegye volt főispánnak a polgár­­mesterhez intézett búcsúlevelét. A közgyűlés a Lapu­nk főszerkesztőjének jelöltetése. Eger, 1908. junius 30. Eger város függetlenségi és 48-as polgárai csütörtökön este hat órakor népes értekezletet tartot­tak a Koronában. Értekezletük fő célja az volt, hogy a Szederkényi Nándor lemondásával meg­ürült mandátumnak gazdát keressenek. Jóllehet az értekezletet csak későn (pár órával előbb) hirdették a plakátok, mégis össze­jött mintegy 200 szavazó polgártársunk. Volt ott hangadó, a társadalom minden rétegéből. Vol­tak értelmiséghez tartozók, azután kereskedők, iparosok, földművesek; jeléül annak, hogy váro­sunk minden társadalmi osztálya erő­sen érdeklődik a mandátum sorsa iránt. Hat órakor állott föl L. Kovách József korelnök és indítványozta, hogy elnököt válas­­­szanak, ki az értekezletet vezesse. A közfelkiál­tással, egyhangúan megválasztott Pásztor Ber­talan dr. ügyvéd, elnök mellé Kolossváry István dr.-t választották meg jegyzőnek. Miután az elnök vázolta az összejövetel okát és célját, a jelölés dolgában nyilatkozatra hívta fel a jelenlevőket, a­mire egyhangú lelke­sedéssel hangzott fel az éljenzés la­punk főszerkesztőjének neve mellett. Erre Alt­o­r­j­a­y N­ándort, Kapácsy De­zsőt, Kovách Józsefet, K­ö­s­z­t1­e­r József­ert és Militzer Gyulát a jelöltért küldötték, a­kit — midőn egy negyedóra múlva megjelent — a folyton szaporodó tömeg valósággal „szűnni nem akaró“ lelkes éljenzéssel fogadott. Babocsay Sándor, midőn az elnök tudo­mására hozta jelöltetését, kezdetben meghatott hangon mondotta a következőket: Tisztelt Uraim ! Azoknak a férfiaknak, a­kik szeretnek a közügyekkel foglalkozni, az életben legmegtisz­­telőbb jutalom a képviselői megbízólevél. Én örömmel foglalkozom a közügyekkel, tehát csak következetes vagyok, a­mikor az annyira megtisz­telő módon felajánlott jelöltséget hálás köszönet­tel elfogadom. De mert én ezt a jelenetet az eljegyzéshez tartom hasonlónak, bizonyos eszmé­ket már most tisztázni akarok. Tisztelettel megjegyzem azon­ban, hogy kijelentéseimnek semmi irányban sincs személyes célzata. A­kik ismerik a képviselőjelöltség kérdésé­ben a felfogásomat, azt mondják, hogy az nem e világra való , túlságosan ideális. Talán úgy van, a­mint azt a mesterek mestere, Kossuth Lajos mondja: az az oltár, a­melynél a jelenkor imád­kozik, vagyis inkább csak számlálgat, nem az én oltárom. Csakugyan azt tartom, hogy semmi anyag, semmi kényszer ne jöjjön közbe, hanem egyedül csak a választó­polgárok teljesen szab­ad akarata és hazaias elhatározása válassza meg a képviselőt. És akármiként hányom-vetem ezt az eszmét, akármilyen külföldi példákra hivatkoznak is előt­tem , semmiképen sem tudom megváltoztatni azt a szilárd meggyőződésemet, hogy ez az ideális felfogás teremti meg a haza üdvét és boldogságát. Egyébként felfogásom mellett szólanak a legutóbbi országos események is. A­míg a párt­kassza uralkodott, gúzsba volt kötve a nemzet; a­mikor pedig megszűnt a pártkassza uralma, a lelkek felszabadultak s a nemzet sasszárnyakkal repül az egyedül boldogító függetlenség felé.

Next