Hidrológiai tájékoztató, 1984

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Vágás István: "A Tisza hidrológiájának múltja és jövője" (Gondolatok az MHT Hidraulikai és Műszaki Hidrológiai Szakosztálya 1983. április 25-i ülése napirendjéhez)

1.4 A lehetőségek. Az ipari szennyvízkibocsátás napi és napszaki ingadozása, a hétvégi üzemszünet, az elő­tisztító berendezések havi és negyedéves karbantartási periódusai megnehezítik a városi részbiológia üzemel­tetését. Ennek feloldására a műszaki beavatkozások ki­dolgozása és az üzemeltetés összehangolása folyamat­ban van. Ezt követően zárható le a Húskombinát elő­tisztító berendezéseinek és a városi tisztítótelep létesít­ményeinek próbaüzemeltetése. A közegészségügyi prob­lémák végleges elhárítását a telepen megépült fakulta­tív és aerob tavak üzembehelyezésével tervezzük, a tavak halas hasznosítását is figyelembe véve. Az 1981— 83. évi kísérleti üzemeltetés tapasztalatai nagyon kedve­zőek, mivel az utolsó , halasított tórebesz vize már közegészségügyi szempontból is kifogástalan volt. A városi tisztítótelep biztonságos és zavarmentes üzemel­tetését a váratlan szennyezéseket elhárító egyszerű ki­egyenlítő műtárggyal biztosítani lehet. A mű alkalmas­sá tehető a minőségi kiegyenlítésre is, mely lehetőséget teremt arra, hogy a Húskombinát mellett a Tejporgyár is a bírságrendelet határértékénél magasabb szerves ol­dószer extrakt tartalmú szennyvizet bocsásson ki, ter­mészetesen átvállalva e műtárgyak megépítésének és a többletüzemeltetés költségeit. Az ipari szennyvizeket kiszállító nyomóvezeték és átemelő speciális kialakítá­sa és duplikációja maximális biztonságot nyújt az üze­mek részére. A nagy élelmiszeripari üzemektől megkövetelhető a reális és méltányos szinten megállapított egyedi ha­tárérték betartása, a melléktermékek visszanyerése és hasznosítása. A városi tisztítótelep alkalmas a csatornázatlan terü­letek szennyvizeinek, az előtisztító berendezések iszap­jainak fogadására, kezelésére és ártalommentesen, be­szántással történő elhelyezésére. Megoldható a telepen a közeli szakosított sertéstelep hígtrágya elhelyezése, sőt a városi szemét komposztálása is. Az erők és eszközök maximális koncentrálásával komplex településhigiéniai szolgáltatások ellátására alkalmas mintatelep lenne kialakítható, ahol széles körű üzemi méretű kísérletek elvégzésére, mintatechnológiák kidolgozására adottak a lehetőségek. 1.5 összegzés. A vízgyűjtő legfelső pontján elhelyez­kedő rendkívül kedvezőtlen szennyvízelhelyezési adott­ságú Gyula városának és iparának szennyvíztisztítása — a vázolt problémák ellenére — megoldottnak te­kinthető. A befogadó szempontjából meghatározó jelen­tőségű tisztítási lépcsők a szaküzemeltető Gyulai Víz­művek kezelésében vannak. A városi tisztítómű széles körű variációs lehetőségű kialakításával — mint a pró­baüzemeltetés tapasztalatai bizonyítják — még havária esetekben is mentesíthető a befogadó a vízszennyezés­től. A tisztítótelep pufferkapacitása olyan jelentős, hogy az ipar ingadozó mennyiségű és minőségű szennyvízki­bocsátását is követni képes, bár az üzemeltetőtől külön­leges odafigyelést igényel. Az ipar részére előírt határértékek nem nyújtanak ga­ranciát a szennyvízkibocsátásra jelentős összegű bírság­kivetés mellett sem. Ezért hasonló helyzetben, ha az élelmiszeripar szennyvízkibocsátása a meghatározó, a városi tisztítótelepen kell mindazon műszaki létesítmé­nyeket megvalósítani, melyek üzemietetése garantálja a tisztítástechnológia zavarmentes üzemeltetését, a be­fogadó védelmét. A Gyulán szerzett tapasztalatok azt is igazolni látsza­nak, hogy az üzemeltetési biztonságon és a környezeti ártalom megbízható elhárításán túl ez a megoldás be­ruházási és üzemköltségben is kedvezőbb, mint az üze­mi előtisztítás erőltetésével bonyolult kémiai és bioló­giai szennyvízkezelő létesítmények beépítése az élelmi­­­szeripari üzem területére. ,A Tisza hidrológiájának múltja és jövője" DR. VAGAS ISTVÁN Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged 42 Amikor a Tiszáról beszélünk, rendszerint a Tisza sza­bályozott, vagyis a síkvidéki szakaszáról beszélünk, a Tiszaújlak alatti szakaszról, amely lényegében a ma Magyarországhoz és Jugoszláviához tartozó szakaszok összessége. A Tisza felső szakaszát ebből a szempont­ból a „vízgyűjtő terület"-hez soroljuk. A síkvidéki szakaszt akár szabályozás előtti, akár az az utáni, tehát a mai állapotában nézzük, megállapít­hatjuk, hogy hidrológiai tulajdonságai szélsőségesen egyéniek, úgyannyira, hogy ez a folyó leginkább csak önmagához mérhető, és mindaz, amit szaktudományunk más folyókra, vagy más vízrendszerekre tapasztalatilag, vagy elméletileg levezetett, nem, vagy csak erős fenn­tartásokkal vihető át a Tiszára. A magyar vízimérnök szakemberek különleges érdeme, hogy a nehézségek, a megismerés útjainak járatlansága, a külföldi szakér­tők tájékozatlansága ellenére is megtalálták azokat a lehetőségeket, amelyekkel a Tisza kiöntéseit megszün­tették, és kényszeríteni tudták a folyót és az egész víz­rendszert arra, hogy a mérnökileg megszabott keretek között válassza az meg vízjárásának jellegét. A továbbiakban azzal kívánok foglalkozni, hogy mik azok a hidrológiai tulajdonságok, amelyek a Tiszát Ti­szává teszik, megkülönböztetve viselkedését minden más folyó hidrológiai tulajdonságaitól. 1. Természeti adottságok A síkvidéki, szabályozott Tisza rendkívül kis esésű, ugyanakkor viszonylag sok, a főfolyóhoz képest nagy­hozamú mellékfolyót vesz fel. A mellékfolyókon a le­folyási idő lényegesen eltér a főfolyón észlelhető lefo­lyási időtől, így a Tisza alsó felét először a mellékfo­lyók töltik fel, de a leggyakrabban azok árhulláma szű­nik meg a leghamarább. A kis esés minden duzzasztási vagy süllyesztési hatást hosszú tiszai folyószakaszokra továbbíthat alulról-f felfelé, amely hatásokat a mellékfo­lyókon kívül még a befogadó, a Duna is előidézheti. 2. A Tisza-szabályozás hatásai A Tisza múlt századi szabályozásának lényege a töl­tésezés és a vízfolyás átvágásokkal történt megrövidí­tése volt. A töltésezés kb. 26 ezer km 2 területet mentesí­tett az árvizektől. A kiterülésében meggátolt víztöme­get a töltések közt kellett elvezetni. Ez csak a víz­állások mintegy 3 m-es megnövekedése árán sikerülhe­tett. Minél több vizet szorított ki a töltésrendszer a ki­terülésből, annál magasabb vízállásokra kellett számíta­ni a töltések között. Ennek hatását ma a nyári gátakkal védett öblözetekben érezhetjük: minél több vizet zárunk

Next