Hidrológiai tájékoztató, 1996
2. szám, október - BESZÁMOLÓK, EGYESÜLETI ESEMÉNYEK - Dr. Juhász József: A Tisza-szabályozás 150. évfordulójára
öntözést, mint a mezőgazdaságnak a mostoha időjárástól való egyedüli függetlenítési módját. Boros az öntözést azonban nemcsak az időnként ismétlődő aszályokra való tekintettel tartja szükségesnek, hanem azért is mert nézete szerint a silány szikeseket csak rendszeres öntözéssel lehet termékennyé tenni mind a Duna-Tisza közén, mind a Tiszántúlon. Az öntözést nem csak múlhatatlanul szükségesnek, hanem egyúttal nagyon hasznosnak is tartja. Érdekes, hogy az 1863. évi szélsőséges aszály után 8 éven belül 10 különböző a Tiszántúl öntözését szolgáló terv készült. De jöttek a nedves esztendők és a tervek fiókba kerültek. Trianon után már 1922-ben újabb tervek készültek, míg végül 1954-ben üzembe állt a tiszalöki öntözőrendszer. 1974-ben pedig a kiskörei rendszer, amelynek máig is csak a második üteme készült el. A magyarországi öntözések kezdete 1878-79-re tehető, amikor a nem régen alakult kultúrmérnöki hivatalok vették kezükbe a talajjavítással, alagcsövezéssel együtt. 1879-ben 11 hektáron volt mindössze öntözés. Ezután az éghajlati viszonyok függvényében nagy határok között változott az öntözött területek nagysága. Száraz esztendőkben, például 1892, 1893-ban meghaladta az 1800 hektárt, míg nedves esztendőkben annak töredékére csökkent, például 1882-ben 53 hektár, 1895-ben 189 hektár volt összesen. Már 100 évvel ezelőtt szomorúan említi meg Bogdánfy Ödön, hogy „az öntözés... nem nagy elterjedségének örvend még hazánkban, pedig az ország sík részein a klimatikus viszonyok is ráutalnak arra, hogy mesterségesen pótoljuk azt a nedvességet, melyet a természet csapadék alakjában csak szűken ad a földnek. Száraz alföldeink és platóink szinte szomjúhozzák a nedvességet és terméseinket legalább megháromszoroznák ha megöntöznénk őket." Már ő felhívja a figyelmet a trágyázás és az öntözés helyes egyensúlyának a kialakítására. Véleménye szerint a legtöbb jövője a rétöntözésnek van, mert ez nagy mennyiségű állat tartását teszi lehetővé amiből keletkező nagy mennyiségű trágya a hazai szemtermés mennyiségi és minőségi fenntartásának előfeltétel. Az öntözések területi fejlődése ugyan napjainkban tízszeresére nőtt a maradék országban is, mégis azt kell mondani, hogy meg kellene háromszorozni azt. Az öntözésfejlesztés elsőrendű műszaki feltétele az új tulajdonviszonyokhoz alkalmazkodó szövetkezés a gazdaságos és takarékos öntözési módok kialakítása mellett. Éghajlati viszonyaink között az öntözésnek általában kiegészítő, a vízhiányt pótló jelentősége van, és csak bizonyos növénykultúrák esetében, feltétele a termelésnek. Az elmúlt ötven évben kiépült nagy vízellátó rendszerek kihasználása konjukturális okokhoz, elsősorban az időjárás száraz periódusaihoz kötődött. Az öntözés még ott sem vált az agrotechnikába szervesen beépülő rendszerré, ahol ez kívánatos lett volna, például a zöldségtermesztésben. Az öntözésre berendezett területek kialakítása nagy állami támogatás és kis vízdíjak mellett ment végbe. De ennek ellenére a berendezett ténylegesen öntözött területek aránya is igen kedvezőtlen. 1965-75 között 26%, 1975 után valamivel javult: 40% lett. Az öntözésre berendezett terület 1970-től - az elavulás és a fejlesztés elmaradása miatt - folyamatosan csökkent. A megöntözött 120-150 ezer ha a tervezettnek csak töredéke. Különösen kedvezőtlen ez az országos főművek szempontjából, amellyel 700-900 ezer ha öntözést tennek lehetővé és gazdasági vizsgálatuk is ilyen mértékű öntözésre készült. Trümmer Árpád 1937-ben azt írja, hogy meg kell építeni a Tiszalöki Duzzasztóművet és a hozzá tartozó öntözési főműveket. És ha ezt már teljesen kihasználtuk - amit akkor 200 000 ha öntözésben állapítottak meg - meg kell kezdeni a Tisza újabb vízlépcsőjével a Tisza csatornázását. Az öntözés eredményeit tekintve talán kissé előreszaladtunk az országos főművekkel. Az öntözés eddigi tapasztalatai szerint az öntözés csak kevés gazdaságban illeszkedett be szervesen a termelési folyamatokba, s ennek is következménye az esetlegesség. Az elért összes terméktöbblet országos átlaga messze elmarad a jó gazdaságokban elért többlettől és nem fedezi az öntözés összes többlet ráfordításait. Megállapíthatjuk, hogy az öntözőtelepek ésberendezések fenntartása nem megfelelő. A felületi öntözőtelepek és a hordozható berendezések nagy része elavult, vagy tönkrement és azok pótlása nem volt az üzemek érdeke. A kárpótlás, a magánosítás az öntözőtelepek szétszabdalása sok helyen lehetetlenné teszi azok használatát és csak nagy költségtöbblettel lehetne újra öntözést kialakítani. Sajátos helyzetben van a szennyvízöntözés. A csatornázás országos fejlesztése egyre nagyobb mértékben termeli az öntözendő szennyvizet ugyanakkor a szennyvízöntözéshez szükséges földterületek nemigen állnak rendelkezésre. A meglevő kapacitások hasznosításának lehetővé tétele rekonstrukcióval a közgazdasági szabályozó rendszer olyan formálása, amely a termelési biztonságot növeli és az öntözőigényes kultúrák irányába tereli a fejlesztést. A rét- és legelőterületek, a földtakarmányok, a zöldségfélék, továbbá egyes kapásnövények termesztéstechnológiájába illeszkedő öntözésektől az eddigi tapasztalatok szerint is eredményt várhatunk. Az öntözés tehát igen bonyolult közgazdasági vonzataival a mezőgazdasági termelés egyébként is sajátos gazdasági helyzete miatt eddig nem tudta meghaladni a gazdaságossági küszöböt. Ezért keresni kell azt a komplex szemléleti módot, amely mentén a növénytermesztésben elfoglalhatja méltó helyét. Az öntözés jelentőségét még emeli az, hogy Magyarország mind ez idáig a pozitív vízmérlegű országok közé tartozott, azaz a lehulló csapadék átlaga nagyobb volt néhány százalékkal a párolgásnál. Az elmúlt tíz száraz évben ez a jelenség megfordult. A Föld északi féltekéjének melegedése a negatív vízháztartást a száraz esztendőkről a teljes idősorra kiterjeszti s így a mai kiegészítő öntözésről egyre több növénykultúránál kell áttérni a folyamatos öntözésre. Erre pedig műszakilag is, gazdaságilag is és növényanyag tekintetében is fel kell készülni. Az eddig gyengélkedő öntözés jövőjére hat az EGK-ba való betagozódás is. A gazdasági feltételeket tehát ennek a környezetnek az ismeretében kell kialakítani. Ezekkel a gondolatokkal nyitom meg az országos szakmai napot és azt kívánom, hogy legyen ez egy mérföldkő az öntözés fejlesztése terén Magyarországon. Dr. Juhász József az MHT elnöke A Tisza-szabályozás A honfoglalás, honalapítás millecentenáriuma alkalmából éppen aug. 19-e köré csoportosulva tartottak országszerte és másutt is a Kárpátmedencében ünnepi megemlékezéseket, melyeken mindenki valami újat, érdekeset igyekezett hozzáadni a honalapítás ismereteihez. 150. évfordulójára* A honfoglalás, az államalapítás, a Nyugat-Európához való csatlakozás - a római kereszténység felvétele - egyaránt alapvető feltétele volt annak, hogy Magyarország - ha az utolsó 76 évben csonkán is - Nyugat-Európa számottevő állama lett és maradt, s reméljük, maradni is fog. A Kárpát-medence természeti és ökológiai egysége olyannyira szembetűnő és késztető, hogy a gazdaság negyvenéves . Megnyitó az 1996. augusztus 31-i, a „Tisza-szabályozás 150. évfordulója" alkalmából Tiszadobon tartott koszorúzás! ünnepségen. 59