Hidrológiai tájékoztató, 1997
1. szám, április - AJÁNLÁSOK - Modernizációs Charta 1997
MODERNIZÁCIÓS CHARTA 1997 A tudomány társadalmi felelősségét átérezve, a tudomány és a műszaki haladás egymásrautaltságát vallva, a magyar társadalom készséges fejlődését kívánva írtuk alá ezt a dokumentumot. Meggyőződésünk, hogy hazánk gazdasági fölemelkedésének kulcsa az emberi képességek kibontakoztatása. Mi, e dokumentum aláírói, ezúton szólítunk meg mindenkit, aki egyetért az itt leírt célokkal, csatlakozzon az aláírókhoz Lehetőségei szerint saját munkaterületén tegyen meg mindent azért, hogy az itt megfogalmazott célok megvalósulhassanak. Jelen A XX. század végéhez közeledünk. E század során megháromszorozódott a Föld népessége, megkétszereződött a várható életkor, a fiatalok centiméterekkel magasabbra nőnek, mint apáik és nagyapáik. Eltűnt a nemrég még rettegett himlő és gyermekbénulás. Mindez elképzelhetetlen lett volna a modern tudomány kifejlődése és annak alkalmazása nélkül. Jelen problémáinkat nem a tudomány fejlődése okozta, hanem az, hogy sokak tudata hordozza a XVIII-XIX. század mentalitását, nem nőtt még fel a modern tudomány és csúcstechnológia által kínált lehetőségekhez. Nagy teljesít,ményű kocsit nem szabad másokat r mindenáron megelőző szándékkal vezetni. Hódító önzéssel nem szabad modern fegyverekhez nyúlni. Hazánkfia, Koestler Arthur megírta: az újkorban, a mi századunkban is sokkal több embert gyilkoltak „önzetlen" ideológiák nevében, mint önző módon anyagi javak megszerzéséért. Turizmus és Internet, divat és sky-tv, ballisztikus rakéta és AIDS, tömegvándorlás és terrorizmus, savanyú cső és ózonlyuk nem tisztel határokat. Problémáinkat csak úgy oldhatjuk meg, hogy messzebbre tekintünk térben és időben. Gondjainkon csak a tudományra támaszkodva lehetünk úrrá. Valljuk, hogy a humán kultúra és a természettudomány ma tapasztalt hidegháborúja mesterségesen keltett jelenség. Az előttünk álló történelmi léptékű feladatokat csak a humanizmus, kutatás, innováció és vállalkozás harmóniája teszi megoldhatóvá. Új anyagi értékeket termelő munka hozhat létre. A kereskedelem és bankszféra fontos a minőségi verseny kibontakoztatásához. Ha képzettség, kutatás, innováció, szerezés folytán növekszik a munka termelékenysége, akkor juthat több mindnyájunknak. A gyorsuló időben azok az országok emelkednek fel, akik fölismerik az emberi erőforrás elsődlegességét. Ahol a döntéshozókat nem bénítja az ismeretlentől való félelem. Ahol a polgárok otthonosak a modern világban, mert értik és ezért vállalják azt. Valamikor az ókorban a perzsa seregek fölött diadalmaskodni tudott Athén városa, mert bízott a demokráciában. A középkor végén a Földközi-tenger uralmáért vívott harcban az Ozmán Birodalomnak fölébe kerekedett néhány itáliai város, ahol megteremtették a reneszánszt. Az Atlanti-óceánon a spanyol világbirodalom armadáját legyőzte Anglia, mert ipari forradalmat indított el. A hidegháború múltán most új versengés folyik nemzetek és kultúrák között. Az a társadalom látszik ígéretesnek, amelyik hosszabb távra gondolva oktatásra, tudományra, innovációra fordít figyelmet. A háború után a német, majd japán, most pedig a koreai gazdasági „csoda" titka nem is titok. Ezek az országok nem aranyban vagy olajban dúskának, hanem képzett emberi erőforrásokban. Van módunk arra, hogy hazánk pillanatnyi gondjainak tengeréből tartósan kiemelkedjünk, ha szakembereinket magas szakmai fölkészültség, nyitott versenyképesség, pillanatnyi részérdekeken felülemelkedni képes társadalmi felősségtudat fogja jellemezni. Ez alapvető nemzeti érdekünk. Kiélezett versenyhelyzetben a világgazdaság más csoportjainak az érdekei ettől eltérhetnek. A külső tanácsokat meg kell köszönnünk, azokat kritikusan ki kell értékelnünk. A hozzáértés kötelezettségét és a döntés felelősségét nem háríthatjuk másra. Az iparozott világ sok országához hasonlóan nálunk is mutatkozik olyan tendencia, hogy egyes rétegek - fiatalok is - elidegenednek a műszaki és tudományos vívmányoktól, nem érzik magukat itthon e századvégen. A tömegtájékoztatás egyes szereplői tovább táplálják az aggodalmat. Fizikáról az atombombát, kémiáról a levegőszennyezést, biológiáról a génmanipuláció leszámíthatatlan következményeit juttatják eszünkbe. Erre az ad lehetőséget, hogy nincs meg mindenkiben az az alapműveltség, legfőképpen pedig nincs meg az a szemlélet, ami szükséges lenne, hogy a modern kort értse, azt magáénak érezze, annak alakítására vállalkozzon. A modernizációnak azonban nincs alternatívája, ha 5-6 milliárd embernek kenyeret akarunk adni. Öregapáink módján akkor élhetnénk, ha redukálnánk bolygónk népességét, visszahoznánk az elfelejtett betegségeket, megnövelnénk a gyermekhalandóságot és autó helyett gyalog járnánk, traktor helyett kézzel ásnánk és kaszálnánk, gázfűtés helyett baltával aprítanánk a tűzifát. Talán ezért van, hogy a múltbavágó nosztalgiát (a jelen elleni vandál tiltakozást) leginkább vagyonos szülők gyermekei engedik meg maguknak. Iskola Statisztikai tény, hogy az iskolázatlanok között legnagyobb a munkanélküliek aránya. Ők töltenek el hosszabb időt táppénzen. A köztörvényes bűnözők között sok iskolázatlan. Közgazdászok fölismerték, hogy - adó, tb-járulék formájában -a képzettek, jól keresők, ezért magasan adózók fedezik az iskolázatlansággal járó többletköltségeket. Közös társadalmi érdek tehát, hogy minőségi közoktatással biztosítsuk gyermekeink kenyerét és vele együtt saját öregkori nyugdíjunk vásárlóértékét. Fiatalok nevelésekor fokozódó figyelmet kell szentelnünk olyan emberi értékekre, mint a harmonikus családi életre való felkészülés, az egészség és környezet védelme, a valóság tisztelete, a jövő alakításának készsége és társadalmi felelőssége. Emlékeztetünk arra, hogy a múlt században Széchenyi István Akadémiát alapított. Eötvös József javaslatára a parlament egyik legfontosabb feladatának az iskolakötelezettség előírását és megvalósítását tekintette. Az első világháború után Klebelsberg Kunó javaslatára a gimnáziumokat, egyetemeket, tudományt fejlesztették. A második világháború után nyolc osztály mindenki által való elvégzését iktatták törvénybe. Az ázsiai nagy- és kistigrisek háborúkat követő fejlődésük kezdetén először oktatásukat reformálták meg, hogy utána nem nyersanyag-, hanem munkaigényes termékeket gyárthassanak, azokba épített tudást fizettetve meg a külföldi vásárlókkal. A kitörés feltétele számunkra is az, hogy a nemzeti jövedelemből közoktatásra fordított összeg elérje a nyugat-európai átlagot, megközelítse a távol-keleti országok oktatási ráfordítását. Ez egyszerűen mindnyájunk hosszú távú egyéni érdeke. Ha a polgárok olyan politikusokra szavaznak, akik ezt a célt tűzik ki, akkor mindez a pártok számára is fontossá válik. Ha viszont