Hidrológiai tájékoztató, 2000

TERÜLETI VONATKOZÁSI CIKKEK - Bukovszky György: A Velencei-tó "kiszáradása"

megváltoztatásának a hatására a tó vízszintje megemelkedett. A válasz itt is egyöntetűen igen volt. Ezért kellett a gárdonyiaknak (és nem másért, mint ahogyan több kiadvány jelöli) magasabb helyre költözniük. Az iratok között található az a lista, amely feltünteti, hogy a lakosoknak ebből milyen káruk keletkezett. Végül arra kérdésre, hogy a tó kiszáradt-e, 4 tanú válaszolt igen­nel, 2 tanú határozott nemmel. De már többek között a Fejér Megyei Levéltárban, a Széchényi Könyvtár kézirattárában található adatok is bizo­nyítják, hogy a jelzett közel három évtizedes kiszáradás a XVIII. század közepétől nem következhetett be (4). A Székesfehérváron 1991-ben megtartott MHT Vándor­gyűlésen már összegyűlt elegendő adat ahhoz, hogy a XIX. századi kiszáradást is kétségbe vonjam. Még a hévízi vándor­gyűlésen ezzel kapcsolatban Bárányi Sándor megemlítette, hogy már maga Bendefy talált olyan adatot, amely azt bizonyít­ja, hogy 1866-ban a kiszáradt tórészen Sukorón szántóföldi művelést kezdtek el, de a bekövetkezett esőzések hatására ezzel felhagytak. Tényleg, a Székesfehérvári Káptalan Levéltárának protokolumába helyezve találtam erre vonatkozó Bendefytől származó rövid fordítási cédulát. Már a székesfehérvári vándor­gyűlés után fedeztem fel a kisvelencei Anna gőzmalomra vonatkozó adatokat. A malmot báró Balassa Antal létesítette, a malom ipari vízszükségletét gravitációs földalatti vezetéken keresztül a Velencei-tóból biztosították. Vidéki viszonylatban jelentős üzem volt. Részt vett az 1867. évi Párizsi Világkiállítá­son, és lisztválasztékával ezüstérmet szerzett. Víz nélkül a malom nem működhetett volna. Viszont az elképzelhető, hogy a vízszolgáltatásba a szűkös időben valami módon besegítettek. A végső, perdöntő bizonyítékot azonban csak 1999. októberében találtam meg, a Fejér Megyei Levéltár Nádor­csatorna iratai között, a kettes dobozban, az 1867. évi iratok között. Az itt található az 1867.év II. 4-i keltezésű ún. „Tanács­kozási jegyzőkönyv" a Velencei-tó lecsapolásával foglalkozott; ebből minden kétséget kizáróan meg lehetett állapítani, hogy a tó vízszintje le volt ugyan csökkentve, de azt is, hogy nem volt teljesen kiszáradva. A résztvevők többsége elvben elfogadta a lecsapolást, de kikötésekkel. Az egyik az volt, hogy vizsgálják felül, hogy a lecsapolás milyen gazdasági haszonnal jár. (Ugyanezt már több mint 80 évvel korábban ugyanaz a Tumler Henrik is javasolta, aki szembeszállt Krieger Sámuelnek a Bala­ton kiszárítására irányuló tervével is). A kikötés azért meglepő, mert előtte közel 70 éven keresztül a települések túlnyomó részre, szinte minden lehetséges módon a tó lecsapolásáért hadakozott. Továbbá azt javasolták, hogy a már magától kiszá­radt területeket, a költségek elosztásánál ne vegyék számításba. Egyedül a gőzmalom új tulajdonosa, Kühner ellenezte határo­zottan és egyértelműen a lecsapolást. A múlt századbeli kiszáradás most már nyugvópontra került. Természetesen remélhető még egyéb kiegészítés is, de vélemé­nyem szerint vannak ennél fontosabb tisztázandó feladatok. Az 1960-as évektől tekintélyes észlelési anyag, elemzés és kutatás halmozódott fel. Sok pozitívum mellett találhatók selejtes ele­mek is. Nemcsak a tóterület újabb számítása volt alapvetően téves, amit a tó ismerői mérés nélkül tudtak, hanem más hibák is találhatóak, így például a VITUKI kiadványban az 1960-as évek záróhibái ma is fellelhetők, csak elrejtve. Az ilyen és ehhez hasonló hibák, tévedések kiküszöbölésére, az egész anyag átvizsgálására, sőt kiegészítésére lenne szükség. Csak így lehetne a két szélsőség, az áradás és apadás mérséklésére a megfelelő választ megadni. IRODALOM [1 ] Bendefy László: A Velencei-tó kialakulása és fejlődés története, VITUKI nyt.sz., 2509/c/1970-71. [2] Bukovszky György: A Sióberki Társulat története, Kézirat, Fejér Megyei Le­véltár, 1999. [3] Bukovszky György: A Velencei-tó kiszáradásának vizsgálata, MHT Vándor­gyűlés, Hévíz, 1986. [4] Bukovszky György: A Velencei-tó vízgazdálkodásának vázlata az elmúlt két évszázadban, MHT Vándorgyűlés, Székesfehérvár, 1991. [5] Bukovszky György, Martin Imréné: A Velencei-tó 40 éves nádadatsor vizs­gálata, Fejér Megyei Környezetvédelmi Szeminárium, Székesfehérvár, 1990. [6] Hrenkó Pál: A halálra ítélt tó 1791-ben, Hidrológiai Tájékoztató, Budapest, 1983. október, 3-4. [7] Károlyi Zoltán: A Fertő tó vízháztartási viszonyának vizsgálata, VITUKI témaszám: 8.01.03.03.06. [8] Mayrhofer József: A Fertő tó 1862-1874, Győr, 1881. [9] Országos Levéltár: Helytartótanácsi levéltára c.64. Departmentum Commer­ciale, A Velencei-tó szabályozási terve, 1793/09/1-3. [10] Polgár Iván: A Velencei-tó, Székesfehérvár, 1914. [11] Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1700-ig, Budapest, 1962. [12] Réthy Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701-1800, Budapest, 1970. [13]Sédy Károly: Velence-tó, Velencei-tavi Országos Szövetség, Budapest, 1944. [14] Tenk Béla: Vízszabályozások Tolna vármegyében a XVII. században, 1936. A talajvíz emelkedésének időnkénti felszínre bukkanása a Piliscsév környéki hegy- és dombvidék mélyebb területein DR. SIPOSS ZOLTÁN A dombvidékeken a kisebb időszakos elvizesedéseken kívül számítani kell a ritkán előforduló rendkívüli csapadékos időjárás alkalmával megjelenő nagyobb mennyiségű vízre. Szükséges ezért ismerni a környék vízföldtani adottságait. A védekezés tervszerűségét segíti a vidék minél jobb előzetes környezeti ismerete [3]. A vizsgált terület a Pilis-hegység nyugati oldalán Piliscsév környéke [1, 8, 14]. A területet ÉK-DK-i félkör alakú kiemelkedő hegyvidék határolja. A belső részen alacsonyabb dombvidék északnyugati irányba lankásodik és nyugati szélén lapos területen határolódik [6] (1.ábra). A vízgyűjtő a legmagasabb területeken kezdődik a karros triász időszaki dachsteini mészkővel. A hátsóbb, távolabbi területeken kisebb dolomit kifejlődések települnek [15]. A bar­langok előfordulásain kívül a repedésekkel átjárt mészkő szivárgó vize és a felszínről lefolyó csapadékvíz a hegylábi törmeléken keresztül jut a fiatalabb dombvidéki képződ­ményekbe [5]. A +300 és +700 m tszf.-i magas Pilis hegységből a csapadék a törmelékben felhalmozódva források előbukka­násában jelentkezik [10, 11]. A Kétágú-hegy, a Fekete-hegy, a Klastromi szirtek és a Csévi-szirtek csapadékvizének egy része a harmadidőszaki dombvidéket táplálja. A dombvidéket 0,5-9,0 m vastagságú negyedidőszaki takaró fedi. A harmadidőszaki képződményekben +160 és +440 m 40

Next