Hidrológiai tájékoztató, 2003
TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Csath Béla: 75 éve készült a szolnoki Tisza Szálló hévízkútja
az ország és világ megdöbbenését kiváltó árvízkatasztrófa következményeként építették meg. Csak a baj után jöttek rá döntéshozóink - de akkor bámulatosan rövid idő alatt - hogy honnan, milyen hitelforrásból építsék meg az említett műveket. A szegedi tanulságok egyúttal elősegítették a Tisza-szabályozás eredményes befejezését, a magyar vízügyi szolgálat helyét és szerepét is hosszú időre meghatározták. Tisza Lajos kapott királyi biztos minőségben megbízást 1879-ben Szeged újjáépítésének megszervezésére és irányítására. Munkáját 12 tagú tanács segítette, biztosi hivatalát szakemberekből állította össze. A hivatal műszaki ügyekkel foglalkozó osztályának élére Lechner Lajost hívta meg. Szeged újjáépítésének leglátványosabb emlékei a különböző rendeltetésű épületek, nagyrészt középületek. A XIX. század végének irányzatát kifejezően a régi stílusok elemeit, díszítményeit utánzó, azokat vegyesen alkalmazó, eklektikus városkép jött létre, amely máig műemlék jellegűvé érett, s hazánkban szinte egyedülálló. A városképet meghatározó, a város jelképének is számító fogadalmi székesegyházat is az árvíz emlékére emelték, ezt azonban már csak 1930-ban adhatták át a használatnak, a templom körüli térrel, az egyetemi épületekkel, klinikákkal és a tér árkádsorában elhelyezett szobrokkal és domborművekkel együtt. Lechner Lajos városépítési elgondolásainak végrehajtása lényeges és tanulságos változásokat hozott létre a város térszínében, helyszínrajzában, épületeiben. Mindez igazodott a megelőző árvízvédelem szempontjaihoz, amely az újjáépített város kialakításának lényeges meghatározója volt, és évszázados időtávlatban járult hozzá a lakosság árvízi biztonságérzetéhez. Kevesen vannak ma már tisztában azzal, hogy napjaikat a Tisza árvízszintje alatt élik, s életüket, lakó- és munkahelyüket az árvízvédelmi töltésrendszer, illetve az árvízi biztonság feltételeit megteremtően rendezett város is védi. A Tisza szabályozását megszervező Széchenyi István, az annak terveit elkészítő Vásárhelyi Pál, a Szeged városát újjáépítő Tisza Lajos szobra mellett Szeged főterén ott áll Deák Ferenc szobra is. Felavatásuk óta államformák, állameszmék, uralkodók, kormányok, pártok, háború, béke, megszállók, hatalmi szervezetek, gazdasági rendszerek, egymástól eltérő hatalmi elgondolások váltották egymást eléggé gyors ütemben. A magyarságnak közben élnie kellett, s ehhez olyan országra volt szüksége, amely megadhatta túlélésének legalább az alapfeltételeit. Országunk mindenkori lakói talán megtanulhatták az iskolában, kik uralkodtak rajta és ősein, de arról már kevesebbet tudhattak, kik tették ezt a hazát hazává, kik szabadították meg a vizek pusztításaitól, és kik segítették vizeinek hasznosításában. Egyesek rombolással szereztek történelmi nevet. A magyar vízmérnök épített. A hazánkban gyakran fordított értékrendben ritkán említették érdemeit. Műveik kiiktathatatlan tényei emlékeztetnek vízimérnökeink hazaszeretetére, és országot építő munkásságára. 1879-et követően, az elkészült szegedi védelmi rendszer nyújtotta biztonság tudatában talán csak 1970-ben ködlött fel először, hogy második árvízkatasztrófa is érheti Szeged városát. A város egyes pontjai felett 3-4, néhol ennél több mel tetőző Tisza ilyen fenyegetést, kétségtelenül rejthet magában, ha az árvízvédelmet nem tartjuk mindig a kor színvonalán. Erről akkor sem szabad megfeledkeznünk, ha a Tisza szegedi vízállása - mint ahogy erre 1879 óta három ízben is volt példa, és pl. 1983-1998 közt ilyen időszakot éltünk - 15-20 éves periódusokon át nem haladja túl a az árvízvédelmi készültség alacsonyabb fokozatát sem. A mindenkor újra alakuló árvízi és belvízi helyzet igazolja, hogy a vizek kártétele elleni cselekvésre állandóan készen kell állnunk, és hogy a katasztrófák nagy kárait elkerülhessük, az ár- és belvízi béke időszakaiban azoknál olcsóbban kell megteremtenünk elkerülésük feltételeit. Voltak időszakok, amikor nemcsak Széchenyi István, Vásárhelyi Pál, vagy Tisza Lajos művét érték igazolhatatlan bírálatok, hanem a vízügyi szolgálatunk létét és szükségességét is kétségbe vonták. Deák Ferenc szegedi szobrára felvésett szavai adták meg a mindenki okulására szolgáló választ: "Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják, de amiről a nemzet... önmaga lemondott, annak visszaszerzése nehéz és mindig kétséges". Bennünket ez a mondat arra tanít, hogy 125 év óta őrzött ár- és belvízi biztonságunkról sohase mondjunk le, s legyünk mindig méltók második honfoglalásunk és megújult, szebbé vált Szeged városa nehézségein úrrá vált szellemiségéhez. 75 éve készült a szolnoki Tisza Szálló hévízkútja CSATH BÉLA A Szolnok megyei városban 1894 és 1924 közötti időben több 250 m-nél mélyebb artézi kútról van tudomásunk. Az 1920-as évek végén a város építőbizottságában többször merült fel az a gondolat, hogy a Tisza Szállóval kapcsolatos fürdő részére egy artézi kút készíttetése volna kívánatos, hogy ezen az úton remélhető melegvíz a fürdő célján kívül esetleg az egész épület fűtésére is használható lenne. Többszöri tárgyalás után dr. Tóth Tamás polgármester vezette városi tanács, a városi építőbizottság és a városi mérnöki hivatal együttes elhatározása alapján elhatározták, hogy e célból a fürdő közelében artézi kutat furat. A fúrás megkezdése előtt Horusitzky Henrik, geológus, m. kir. főbányatanácsos szakvéleményében így írt: „Ha a fürdőhöz kívánatos 45-50 °C-a vizet akarunk kapni, úgy a fúrónak kb. 970-1000 m mélységig kell lehatolni, mely mélységből földgázt is várhatunk." Emellett Pávai Vajna Ferenc is megtette a javaslatát. 48