Hirnök, 1841. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1841-07-22 / 59. szám

László, örményesi: Moffay János. Adóbiztosok : fejérdi Jár: Te­leki Károly, gyalui: Kabós Gergely, almási: Zámbó Dániel, bá­csi: Tarcza Mihály, bikali: Kiszely Domokos, b. hunyadi: Gra­­cza György, n. nyulassi: Balogh Gergely, kolozsi: Géczi Nagy Sándor, palatkai: Kászoni Ferencz, mocsi: Nagy László, lékei: Benedek Áron, örményesi: Ajtai Farkas. Tekei raktárbiztos: Albert István, Kálosi: Kászoni Antal. Derékszékbirák: Kornis La­jos, Bonis Ferencz, Tunyoghy József, Kabós János, Szabó Fe­rencz, Kendedy Károly, Sebestyén Gergely, K. Nagy Elek, Zsombory Elek, Zsombori András, Dorgó László, Betleghy Mik­lós. Fiúszékbirák: ifj. Macskásy Pál, Szigethy György, Bíró Lajos, Szarvady Károly, Gélei Imre, Farkas Imre, Somlyó Mi­hály. Közü­gyész: Seres László. Szegények ügyvéde: Hegedűs Sándor. Választottak még kebelbéli számadás vizsgálók és te­­rehosztók. Zilah, jul. 3kán. Kraszna a’ magyarországi megyék pél­dájára alispánja elnöklete alatt kisgyülést tartván, volt kir. pénz­tárnok Mátyus Déliest hivatalától teljesen elmozdítá, ’s minden adatot uj pénztárnak Gencsy Ignácznak átadott, mellyeknek megtörténtéről távol lévő főisp. helyettes Kállay Kristóf urat hivatalosan értesítés. Nagybritannia. Angolországi hírek szerint jul. 9-ki délutánig a’ választások állása volt: 271 conservativ, 228 whig. Julius 1 -én a’ választások igy állottak: 305 conservativ és 256 whig. E’ szerint még 117 tag választandó, mellyek, közül aránylagosan a’ nagy többség a’ túlnyomókig whigileg gondol­kodó Izlandra esik. Mind e’ mellett maga a’ Globe is csak egy 300 szabadelvű erős parlamenti oppositióra számol, ’s igy a’ ló­riknak 58 szótöbbséget enged. Legnevezetesb választás a’ legu­tóbb jelentettek közül a’ dél yorkshirei, hol az ezen grófságbani gazdag földbirtokos cabinetminister Morpeth lord, ’s a’másik szabadelvű vetélytárs Milton viscount, mindketten Shire képvise­lői az előbbi parlamentben, elmellöztetnek , hogy két új lorynak tiszt. Worley és Danison E. B.-nek helyt engedjenek. Dublin is veszteséggel fenyegeti a’ whigeket. Pár is, jul. 11. Alaptalanok az itteni cabinetnek lett szem­rehányások, mintha közvetett vagy közvetlen után, nevezetesen Piscatory úr Görögországbai küldetése által, részt venne egy úgynevezett kereszthadban a’ porta keresztény alattvalóinak po­­liticai felszabadítása végett. A’ Louis-Gu­izot cabinet korántsem szándékos egyoldalú lépéseket tenni ama’ politicai emancipatió­­ra; a’ júliusi hatalmasságokkal egyetértőleg igyekezni fog, a’ por­ta keresztény alattvalóinak a’ legszabadabb hitgyakorlást szerez­ni és biztosítani. Ha azonban a’ lázadásban levő népek Franczia­­ország segítségére számolnak, úgy járandnak mint Mehemed-Ali, csak azon kivétellel, hogy ez utóbbinak Thiers ur gyámolítást ígért, mig Guizot ur nem tett illyetén ígéreteket. A’ toulousei hírlapok jul.­ékén körülményesen beszélik, mi­képen az ottani lakoss­ág egy része az uj praefectus Mahul, va­lamint a’ kir. ügyvéd Plougoulm urakat, gúnyos lármával (cha­­rivatival) fogadta ; a’ hatóság lovasságot küldött ki az összecső­dültek szétoszlatására. Ez alkalommal a’ pórság utczai lámpákat zúzott össze ’s Plougoum ur ablakait bedobálta Négy személy fo­gatott be. Másnap sok katonaság huzatott össze e’ jelenetek is­métlésének meggállására. Telegrafi tudósítás. Mostaganem, jul. 3. Az éj­szak-afrikai franczia birtokok főkormányzója a’ hadministerhez. A’ Mostagenemből Jun. 7 én Mascarába indult osztály 27én, te­kintve az általa tett hadmeneteket és végbevitt munkákat, meg­nyugtató egészségi állapotban visszatért. A’ Mascarában vissza­hagyottak vagy Mostaganembe hozatott betegek száma 400-at felül nem halad. Saidába azért nem ment, mert megtudta, hogy ezen erősség megadta magát ’s egy része feldúlva. Hasznosabb­nak lárták a’ Hac­emek nagy törzsöket üldözni, mellyböl Abd-el-Kader szár­mazik, ’s melly neki a’ hatalmat adta. Még e’ törzsök sohasem illet­etett meg háborúval ’s legbuzgóbbnak mu­tatkozott a’ békét megtörni. Több napokon át ide ’s lova nyomat­va végre a’puszta széleit megszállotta; a’ mintegy 3000 ló­ból álló lovasság, melly visszavonulását födözni akarta, vesztesé­geket szenvedett. A’ sereg ezután Eghres lapályán aratott, Mas­­carát gabonával, szalmával ellátandó. Egyszersmind a’ mascarai telepitvényen is dolgoztak. Malomköveket szereztek a’ környéken ’s rövid időn malmaink lesznek, a’ 8000 főnyi osztály számára megkivántató szükséges liszt készítésére. Ügyeink jó úton indul­nak, de egy törzsök sem hódolt meg. Az osztály tegnap nagy szállítással Mascarába visszatért. 14 napig aratást tartand az erősség élelmi ellátására. Schweiz, Bern3 jul. 9. A’ szövetséggyülés tegnapi (harmadik) ülésé­ben a’ szövetségi elnök előterjesztő a’ magas gyűlésnak a’ tessini követség jusz­ikai levelét, mellyböl kitetszik, hogy a’ kormány fel vala forgatandó, a’ követség letartóztatandó ’s az első követ Luvini ezredes meggyilkolandó ; hogy a’ zendülök közt sok ide­gen favágó is volt légyen, kik egyébiránt már régibb idő óta tartózkodának a’ canionban; hogy a’ csend és biztosság ismét helyreállítvák ’s az első próbálat nem sikerülte után a’ többiek elbátortalanultak, többnyire megadák magukat ’s csábítóikat és kolomposaikat kiszolgátlaták; az ausztriai határi hatóságok szomszédbarátilag nyújtanak munkáló kezet a’ csenédzavarók be­­fogatására. Most a’ törvény rendelete szerint a’ vétkesek felett ítélet tartandó ’s katonai kiküldéseknek kell a’ nyugalmat néhűtt ismét megerősíteni. — Ezutőn az aargaui kolostorok ügye jött napirendre. Zürich következö indítványt ten: ,,A’ szövetséggyü­­lés, apr­­ikai végzéséhez ragaszkodva, ehhez képest határozza, szólíttassék fel az aargaui nagytanács, hogy a’ mondott végzés­hez alkalmazza magát ’s Julius hónap folytában nyújtson be tu­dósítást intézkedései eredményéről, melly intézkedések ama’ vég­zés 3dik czikkelye szerint a’ szövetségi szerződés 12dik czikke­­lye kétértelműtlen rendeletének kötelességhű tiszteletével megte­endők, 's ez alkalommal ismét a’ 4dik czikkelyben tett fentartás­­ra utaltatik.“ Luczern hathatós előterjesztést tön a’ mellett, hogy az apr. 2kai végzést nem szükség újra fejtegetni, hanem végre kell hajtani; szólíttassék fel Aargau, az apr. 2kai végzés teljesí­tésére, januar. 13 kai határozatának visszavétele által ’s erre leg­hosszabb határidőül julius vége tűzessék ki; a’ végrehajtás kö­vetkezéseitől, bármilly szinben fenyegetőzzenek is, nem kell tar­tani ; a’ „fait accompli“ utálatos elve enyészessék egészen el a’ schweizi földről, ’s itt ezentúl csupán igazság uralkodjék. Ha­sonló értelemben szólottak több más canton követségei, az aar­gaui kolostoroknak feltétlen helyreállítását ’s általában az aargaui nagytanács engedelmeskedését kívánván. Másnap (jul. 9.­ — mi­­után az aargaui nagytanácsnak 50—60 tagtól aláirt folyamodása (mellyben a’két vallásfelekezet mostani heves meghasonlása tűnik ki az előbbi békés egymásmellett élés ellenében, ’s vallási elkü­­lönzés vagy legalább elégséges vallási biztosíték, köz bocsánat ’stb. kívántatik­ felolvastatok volna — szavazásra kerülvén a’ dolog’s Luczern és némelly más status visszavonván a’kolostorok feltétlen helyreállítása iránti indítványát, Zürich indítványa, némelly javaslati módositványoknak többséget nem nyerte után, egész­ben elfogadtatom ’s végzéssé jön, melly tüstint másnap (jul. 10.} az aargaui nagytanács elébe terjesztetett; ez megbizá a’ kis ta­nácsot az indítványjoggal élni ’s javaslatokat adni, az utasításké­­szítő biztossághoz szolgáltatandókat ’s ettől jul. 19kén a’ nagy­tanácsnak átnyujtandókat, melly ideig ez­­a’ nagytanács­ elha­lasztó üléseit. S®®r©Azország. Berlini lapok jelentik Frauenburgból jul. 7kéről: „Ma reg­gel hetedfél órakor végeztetett ki kerék által Hatten püs­pök és gazdaasszonyának gyilkosa Kalmapfel Rudolf szabólegény a’ várostól mintegy 74 mérföldnyire az elbingi út mellett fekvő dombon. A’ königsbergi kir. orsz. föitélőszék ’s az ugyanottani kir. törvényszék ítéletei egyhangúlag a’ rablógyilkosság bünteté­sét, t. i. az alólróli kerékkel­ törést mondák ki a’ bűnös ellen, ’s a’ jun. 15-kén kelt legfelsőbb helybenhagyó rendelet az igazság­szolgáltatásnak szabad utat engedett. A’ bűnös a’ második ítélet kihirdetéséig braunsbergi börtönében sajátságos charactertelen szabadelmünek szerepét játszá, a­ tanításokat és intéseket az e’ végre megbízottaktól és meg nem bízottaktól hallgatván ugyan ’s fejtegetésekre ’s néha eiménez megjegyzésekre is ereszkedvén, de azt, hogy szörnyű tette által roszat cselekedett, nem akará el­ismerni, tehát a’ megbánásról ’s Istennek­ kibékülésről sem akart hallani. Noha ollykor-ollykor jobblélektöl megszállatottnak lát­­szék, csakhamar visszaesett előbbi szerepébe, ’s kétséges vala, jutand e valaha bűnének elismerésére ’s igazi megbánására; főleg kivánand e papi szolgálatot lelkére nézve. E’ mellett büszke ha­­lálmegvetést mutatott ’s néha olly durván viselő magát, hogy szi­gorú rendszabályokat kellett ellene alkalmazni. De midőn junius 28k án a’ megérkezett második ítélet a’ helybenhagyó legfelsőbb cabinetrendelettel tudtára adatott, olly remegés szállá meg egész testében, hogy alig birt szólani ’s nevét aláírni; mit kétségkívül a’ közel halálrai gondolás — a’ haláltóli félelem okozott. Azóta engedé magát vitetni ’s oktatgatni, bánatot nyilatkoztatott, imád­kozott, ’s mindenben készségesen és szerényen hajtott a’ pap szavaira, ki addig hiába buzgólkodott annyit a’bűnös lelki üdvös­sége mellett. Tegnap meggyónt és megáldozott. — Tegnap dél­után óta egész éjen át soha nem ismert élénkség uralkodott az itteni utczákon. Sok ezer ember lódult össze minden felöl gyalog, lovon és kocsin, az iszonyú látvány szemlélésére; 5 órakor vo­nult e’ városon át a’ harmadik gyalogezrednek Braunsbergben állomásozó zászlóala ’s megszállá a’ vesztőhelyet, hová 6 órakor a’ nyomozó bíróság Braunsbergböl megérkezett ’s utána legott a’ szegény bűnös két törvényszolga kíséretében szekéren a’ vesztő­helyre felhozatott. Kívántára a’ pap is eljött külön kocsin. Kühn­­apfel útközben csendesen viselé magát ’s Frauenburgban atyja háza előtt elhaladtakor a’ felső ablakra tekintett, hol atyját vélték némellyek látni; egy vendégház előtt a’ neki nyújtott pályinkát megivá ’s 6 óra tájban a’ vesztőhelyre jutott; ’s miután a’ kocsi­tól eloldoztatva lelépett ’s a’ vesztőalkotvány széléig hozatott vol­na, a’ nyomozóbiró a’ két ítéletet ’s a’ legfelsőbb helybenhagyó kabinetrendeletet (melly utóbbinak felolvastatása alatt a’ katona­ság fegyverrel lisztelkedett­ felolvasá előtte, ki azt szilárd maga­tartással hallgatta. Aztán a’ pap még egyszer bátoritá a’ religio vigasztalásával; mire térdepelve csendesen imádkozott, mit vé­gezve felkelt ’s a’ nyomozó biró által a’ hóhérnak átadatott, ki, miután a’ bűnös szilárdan és elszántsággal, félelem és csü­ggedés nélkül a­ vesztömyre lépett, a’ számtalan sokaság néma csendes­sége mellett végzé hivatalát a’jelenvolt bakólegények által. Kühn­­apfel többször meghajtá magát a’ közönség előtt, maga feküdt le, a’ bakók segítségét e’ szavakkal mellőzvén: „Csak hagyjanak, majd magam lefekszem“. A’ felső öltöny már előbb levételeit ró­la ’s most csak üngben és gatyában volt. Miután kezei ’s lábai leköttettek ’s a’ megfojtás (strangulatio) is végbement, a’ halál­­büntetés kerék által alulról felfelé tiz zúzással, mellyek közül há­rom mellét, három nyakszirtjét érte, a’ königsbergi hóhér inté­zése alatt végbevitetett rajta. A’ kerék csapásai iszonyúan hang­zottak vissza a’ hegyes vidéken ’s messze el valóinak hallhatók. Nem hiányzottak a’ nézők közt olly fehérszemélyek, kik idegök erejét túlbecsülték vala; még a’ katonák közül is némellyek ré­­szul lettek. Miután a’ bűnös kivégeztetett, holtteste a’ készenálló koporsóba téteték ’s elásaték. A’ kivégzésen jelen volt tömérdek nép ezalatt alig moczczant’s az iszonyú látványhoz illő mély hall­gatásba merült, annak véghez mente után szemlátomást mélyen megrendülve ’s legnagyobb csendességgel ’s rendben távozván a’ vesztőhelyről. Borzasztó vala ez iszonya, most már féléves drámának vége, de még szörnyebb volt kezdete! Vajha soha ne érjen a’ világ hasonlót!“ Duna vízállás julius 21-kén: 6’ 3" Pártatlan és elnem fogult méltánylása a’ magyar nemzeti nyelv különösségei­ és elsőbbségeinek, összehasonlítva más európai nyelvekkel. CDr. Rumy Károly esztergomi professortól.'*­ Keblünk hevével kiáltjuk azt, hogy nemzeti nyelvünknél szebbet nem ismerünk. Világ. A’ magyar nyelvnek hét magányhangzója van (valamint az ének csak hét tiszta hangon alapszik­: a, e, i, o, u, ö, ü. E’ hét ma­gányhangzók mindegyike vagy egészen rövid, vagy egészen hosszú ; harmadik eset nincs, hanem ha positio metrica fordul elő, melly eset­ben, maga a’ magányhangzó, mi a’ kimondást illeti, megmarad mint volt, ’s csak a’ szótag (sylaba) lesz hosszú a’ két mássalhangzó által, mint a’ görög és latin nyelvben. Rövid magányhangzók és a’ szóta­gok a’ magyarok írásaiban mindenkor az által jegyeztetnek meg, hogy vonást nem kapnak ; a­ vonás mindig jele a’ magyar nyelvben, hogy azon magányhangzót, mellyen van, huzni kell; németek, franczi­­ák, olaszok, angolok , ’s más külföldiek, kik a’ magyar szavakat és neveket jól kiakarják mondani, vakon kell e’ szabálynak hódolniok. M I m Futár. Még ezen hosszú szóban is „szenvedhetlenebbert” mind a’ z e egyenlően rövid, és köztök nincs változás. Félnagányhangzó a’ ma­gyar nyelvben az egyetlen h betű mint a’ n (He) a’ zsidóknál és araboknál. Mássalhangzó a’ magyar nyelvben 23 van, ’s pedig mind a’ 23 egyszerű ’s nem két másból egy harmadikká képeztetek, ámbár né­­mellyek magyar írásmódja (mint a’ cseh és lengyel nyelvben) arra lát­szik­­mutatni: b, ez, cs, d, f, g, gy, k, r, ly, m, n, ny, o, p, r, s, sz, t, ty, z, zs, j, v. A’ két betűvel jegyzek mássa hangzók (mi azért történik, mert a’ magyarok, midőn a’ kereszténységre tértek, a’ latin alphabetumot fogadták el, mellyben nyelvök több hanglai­­elő nem fordultak, s mivel a’különös hangokra, fájdalom­ nem találtak fel kü­lönös betűket, mint a’ szerbek, oroszok, oláhok, kik a’ görög alpha­betumot fogadták el, igen dicséretesen tettek­­ez, cs, gy, ly, ny, sz, ty, zs, zs, mint mondók, csak egyes és nem összetett hangok jegyei, különben a’ magyar nyelvben, mellynek szavai sohasem kezdőd­nek két magány hangzóval (kevés idegen nyelvektől kölcsönzött szavakat kivéve,p. o. próba trombita, tréfa, drága­ sohasem állhat­nának a’ szó elején, mikép ezt e’ szavakban látjuk: czomb, csal, gyo­mor, nyak, szem, tyuk, zsir, ’s különben a’rövid magányhangzót posi­­tio által meghoszíttanák ’s e’ szavak: racza, becse, hagyom, selyem, henye, atya, anya és pezseg pyrrhicus (v v­­rémeit trachaeusokká­­— v} változhatnék, mi pedig nem történik. Orrhangok ritkán fordulnak elő a’ magyar nyelvben, p. o. vén, mar­ha, szegény,­­de e’ szavakban: szegénnyel, vén ember, már egészen és tisztán hallik az n betű­, bizonyos esetekben e’ szó­ban is hal rám­. Illy orrhang a’ miért szó is, melly a’ közéletben miér-nek mondatik. A’ hoz, hez, is, a’ közéletben úgy mondatik többnyire ki a’ szó végén, mintha ho he volna; igy különösen Deb­­reczen tájékán beszélnek (mit saját tapasztalásomból tudok. Kihe ment? nem kihez, mikint iratik. A’ magyar nyelvészek nem emlé­keznek ezen orrhangról*­ th és eh annyira idegen hangok a’ ma­gyar nyelvben, hogy magyarok, kik nem németek és tótok közt nőtek fel csak nagy nehezen ejthetik ki kellőleg. A’ eh a’ magyarok által közönségesen, mint németül beszélő francziák által, mint fejtetik ki. Ketteshangzói (diphtongusai} a’ magyar nyelvnek épen nincse­nek**} (mert ai és ei elválasztva mondatnak ki a’ magyarbanj’s nem úgy mint a’ német ai és ei diphtongus, vagy a’ görög és sí; azért van a’ magyarnak ö, ü és ő, ü, — ’se szavak lábait, sebeit versben *) Már nehány évvel ezelőtt, midőn még Bécsben laktam (1824—1828) dr. Bowhing tudós halálomnak Londonban, kérésére küldék ma­gyar népdalok gyűjteményét, német fordítással és philologiai és etno­­graphiai felvilágosításokkal és jegyzetekkel együtt, melly népdalokat e fordításom után igen szerencsésen (a’ magyar nemzeti szellem és nyelvszinezet sikerült kifejezésével) angol versekre leforditá , ez al­kalommal közlék vele egy értekezést a’ magyar nyelv sajátságairól, mellyet­­ angol nyelven a’ „Foreing Quartely Re­vie­w“-ben , szerző­ségem hálás elismerése mellett, lenyomatott, melly értekezés a’ halli Allgemeine Zigban is kedvezőleg idéztetett.A 1öbbik évben megjelent Bécsben ezen könyv: „Die Magyaren­ Sprache in ihren Grundzügen beleuchtet von IV. német- és magyarnyelven. Ez iratra figyelmessé tétettem Horváth István kedvező katicája által a’ Tudományos Gyűjte­ményben. Olvasásakor észrevevém, hogy a’ szerző velem többnyire hasonvéleményben van a’ magyar nyelv sajátságai felől. F. é. júniusban általnéztem dr. Bowring-nek küldött értekezésemet ’s nehány hozzá­adásokkal pótoltam is, anélkül azonban hogy P. munkájára tekintet­tel lettem voltam. Értekezésem egy részét már meg is kü­ldöm a’ Hír­nök szerkesztőségének , midőn ez czikkelyem­et visszaküldötte hozzá­csatolván P. lenérintet könyvét is, felszólítván, hasonlítsam e könyvet össze saját nézeteimmel. Most tehát e’ könyvet szorgalmasan össze­­hasonlitom értekezésemmel ’s ennek kidolgozásában hasznát vettem­ Reményiem, hogy jelen értekezésem által megszégyenitendem vagy kibékítendem az ultra- magyarok közti ellenségeimet, kik igen mél­tatlanul a’ magyar nyelv és irodalom ellenségének tartanak, vala­mint a’ németek és szlávok közt is azokat, kik a’ magyar nyelv vak­buzgó bámulójának hisznek. ' Dr. Rumy. *J Megváltjuk, ezen orrhangokat mi sem ismerjük, hanem inkább ki­ejtési hibáknak tartjuk ; mert nézetünk szerint, az orrhangok, mellyek kivált a’ francziáknál uralkodók, a’ nyelv természetében fekszenek és elkerülhetlenek, mig nálunk, ha ki nem kerültetnek, a’ nyelvet elrú­títják — ’s azért a’ mennyire lehet kiküszöbölendők. A’ szerk. **) 0 és ü a’ magyar nyelvben koránsem kettőshangzók, hanem egysze­rű magányhangzók, mellyekhez már fenebb soroztam. Piringer is megjegyzi: „Hogy az ö és ü nem kettőshangzó, senki sem fogja két­ségbe vonni, a’ ki figyelembe veendi, hogy ezeknél a’ magyar nyelv­ben a’ kiejtés csak egyformán hangzik“, ’s joggal emlékeztet a’ 12dik lapon: „Az úgynevezett kettőshangzókról a’ magyar nyelvben épen mit sem­ tudnak ’s már csak e’ tekintetben is nem lehet el nem ismer­ni a’ magyar nyelv elsőbbségét összehasonlítva az éjszaki nyelvekkel, mellyek illyetén kettőshangzókkal elárasztvák, mellyeknek valódi ki­ejtése minden idegennek azon egyszerű okból nehezen esik, mint­hogy kiejtésüknél a’ száj ugyanazon egy nyitásával kettős hangot kell hallatóvá tenni.“ Rey.­ m Ausztria. Főméltósága Metternich herczeg.­­ Felségének házi, ud­vari és statuskanczellárja, jul. 17k én délelőtt Königsvartra utazott. *­­ Bécs, jul. 15. Tegnapelőtt délutáni 1 óra­ ’s 34 percz­­kor itt földrengés éreztetett, melly három gyorsan egymásra kö­vetkezett lökésből állott éjszakról délre; az egész földrengés egyébiránt olly gyenge volt, hogy a’ lakosok legnagyobb részé­től észre sem vétetett. Nagyobb mértékben éreztetett a’ föld­rengés Bécs-Ujváros környékén, hol még kárt is okozott némelly házakon.

Next