História 2000

2000 / 1. szám - AZ ÁLLAMALAPÍTÁS KORA - KRISTÓ GYULA: Az első magyar királynék

tott unokatestvére, Vazul leszármazot­tai, a Szent László utániak pedig nem Szent László, hanem testvére, Géza utó­dai voltak. Gizella­ István méltó társa Egészen kivételes hely illeti meg a 11. századi magyar királynék sorában Gi­zellát. A mai napig nem ismerjük ponto­san, hogy milyen kezdeményezések és tárgyalások előzték meg Istvánnal kö­tött házasságát. Ebben bizonnyal szere­pet játszott István keresztapja, a bajor hercegi családdal jó viszonyt ápoló Adalbert prágai püspök. Kései hagyo­mány szerint a házasságot a bajororszá­gi Scheyemben kötötték. Igazi jelentő­sége abban állt, hogy egy nagy tekinté­lyű nyugati uralkodódinasztia - amilyen a bajor hercegi család volt - a közép­európai népek vezetői közül elsőként a magyar Árpádokkal létesített házassá­gon alapuló rokoni összeköttetést. Ez nagy megtiszteltetésnek számított, ugyanakkor biztos garanciáját is jelen­tette annak, hogy Gizella neveltetésé­hez méltó, keresztény légkört alakít ki férje mellett, s nem válik Sarolt-szerű fi­gurává. Gizelláról tudjuk, hogy király­névá szentelése olajkenet révén felke­néssel történt, ám feltehető, hogy már kezdettől fogva külön koronázás illeti meg a királynét. Az 1031. évi mise­ruhán Gizella koronával sze­repel. A 13. század elején még előfordul a forrás­anyagban Gizella koronája. Felbecsülhetetlen az a tá­masz, amelyben Gizella férjét részesítette. Mindenekelőtt azzal, hogy a scheyerni eskü­vő után Gizellával lovagok és papok jöttek Magyarország­ra, akiknek fontos szerepük volt István katonai sikerei­ben rokona, a pogány érzel­mű Koppány, valamint a ne­ki ellenálló törzsi vezetőkkel szemben, illetve a keresz­ténység térnyerésében. A Gizellával bejött lovagok kö­zül a nürnbergi Hermant (magyarosan: Hermányt) név szerint ismerjük, de bi­zonnyal Gizella kíséretébe tartozott a Koppány elleni háború két hőse, Elont és Pazman (magyarosan: Pázmány). A későbbi német hagyomány egye­nesen Gizella nevéhez kapcsolta a ma­gyarok megtérítését, ami ugyan túlzás, de a valóságtól mégsem áll nagyon tá­vol. Elég, ha arra gondolunk, hogy az el­ső latin rítusú magyar egyházmegye Veszprémben, Gizella székvárosában jött létre, illetve hogy a bajor papok alig­ha végezhették volna el a térítés munká­ját e házasság és Gizella magyarországi jelenléte nélkül. A kereszténység gyá­­molításában méltó társa volt Gizellának István, s amikor a magyar krónika arról adott hírt, hogy a királyi pár Imre fiuk­kal sorra járta a hazai egyházakat, sze­mélyesen intézkedtek a helyreállításról, régi hiteles hagyományt örökített ránk. Ugyancsak tudjuk, hogy Gizella számos adományt tett magyarországi egyházak­nak. Jótékonykodásait - a nagyobbik István-legenda szerint - „számos egy­házban tanúsítják a keresztek, edények, a csodálatos műgonddal készített avagy szőtt kellékek”. Gizella úgy volt jelen évtizedekig a magyar politikai életben, hogy háttér­ben maradt ugyan, de kezdeményezései, cselekedetei döntően szóltak bele az or­szág sorsának alakulásába. Aligha vélet­len, hogy az 1030-as években Berno reichenaui apát mind Istvánnak, mind Gizellának köszönetet mondott, mivel szívélyesen bántak két, a Szentföldre igyekvő szerzetesével. Gizella erőtelje­sen ápolhatta Magyarországon is német kapcsolatait, illetve nem rejtette véka alá német kötődéseit. Istvántól született fiainak az éppen országló német csá­szár, illetve király, III. Ottó és tulajdon bátyja, II. Henrik nevét adta (ez utóbbi­ból alakult a magyar Imre név). Az István-kori ötvösművészet egyet­len ránk maradt emlékeként Gizella ké­szítette el anyja sírjára (1006 után) a ne­vét viselő aranykeresztet, amelyen őt magát is ábrázolták. A székesfehérvári bazilika számára 1031-ben adományoz­ta a királyi párt azt a miseruhát, amelyen mind István, mind Gizella képi megörö­kítést nyert, s ahol Istvánt a koronával, valamint a német uralkodótól egykor kapott (de István által utóbb már nem szerepeltetett, mert német hűbérre em­lékeztető) lándzsával ábrázolták. Hogy mily erősen kötődött a király­nék sorsa királyi férjükhöz, azt néhá­­nyuk további életpályája bizonyítja. Ist­ván már életében gondoskodni kívánt - amennyiben őt túléli - Gizella biztonsá­gáról, s megeskette az általa uralomra jelölt Pétert, hogy tiszteletben tartja a király­nét, javaiban nem károsítja, és mindenkivel szemben megvédi. Ebből Péter sem­mit sem teljesített, trónra jutva ellenségesen bánt Gi­zellával, akinek Veszp­rémben szinte házi őri­zetben, elszigetelten kellett élnie. Péter elvette pénzét és javai egy részét. Az 1040-es évek közepén az ad­dig Magyarországon nehéz körülményei ellenére is ki­tartó Gizella hazament, s a passau-niedernburgi bencés kolostor apátnőjeként fejez­te be életét igen magas kor­ban, mintegy 75 évesen. István és Gizella megalapítja az óbudai Péter-Pál-templomot. Miniatúra a Képes Krónikából KRISTÓ GYULA 12

Next