Hitel, 1990. január-április (3. évfolyam, 1-8. szám)

1990 / 7. szám - AZ ELEFÁNTCSONTTORONYBÓL - Melocco Miklós: Mátyás király emlékműve Székesfehérváron

HITEL • 1990. 7. szám 21 hinni, hogy folytatódnak a néző em­lékezetén keresztül, végtelenül. Ahol az ívek n­em fértek el a barokk ablakok miatt (ezek az ablakok vakolt vakablakok a tűzfal élénkíté­sére), erőszakosan maradnak cson­kák, és a barokk ablakkeret, immár kőből, erőszakosan és szépen foglal­ja el a gótika helyét, kiugrasztva, ismételve az eredeti időrendet, és a gótikus ívek játékosan és örökké várják, hogy végleg leverjék őket. A szobrászati dísz komolyan kö­veti a régi, magyar provincializmust. Mátyás, minden stilizálás nélkül, páncélban áll és köpenyben a nagy fülkében, mint egy nagy címer, ami illik a gótikus homlokzatra, mert tel­jesen hétköznapi alak, egy más homlokzaton kőművesnek hatna, aki alól elbontották az állványt. Az oroszlánok, eleve dekoratívak, híze­legnek és acsarkodnak, elmondva véleményünket a politikusokról. Egy holló, a Holló, lovagló ülés­ben ül egy zárókövön, ő a fejezet, arany gyűrűvel, és noha ornitológiai pontosságú, suta, mint 500 éves őse, kit akkor készített a kőfaragó halálos komolysággal, amikor Mátyás még élt. Folytathatnánk az emlékmű ma­gyarázatát és méltatását, ehelyett ideírom a neveket, azokét akik velem együtt törik a fejüket a témán, a változtatásokon, és az ötleteken. Kis­faludy Attila, Masznyik Csaba, Krah­­ling János, Király Lőrinc és Benke Zoltán. □

Next