HOLMI, 1993 (5. évfolyam, 1-12. szám)

5. szám - Mihai Eminescu: Archaeus (Asztalos Ildikó fordítása)

682 • Mihai Eminescu: Archaeus Rám új fény tűz, egyre újabb, Téren, Időn nap delel csak a te - irdatlanul-nagy szemed néz rám, Végtelen! A munka közben felmerült számos részletváltozat közül, úgy érzem, érdemes még bemutatni a második szakasz egy másik megoldását, amely a szakasznak egyetlen po­étikai elemét kívánja átmenteni, olyan elemet, amelynek fontossága vitatható, de amely nekem mégis hiányzik az általam végül is elfogadott, itt közölt változatból. Ez pedig az utolsó két sorvégen az ungeheuer és az i­nendlichkeit szavak kezdeteinek összecsengése. Ha innen kiindulva igyekszünk a szakasz átalakítására, ilyesformán rendeződhet át: „ Új , új fényre gyúlva minden, Téren, Időn nap delel csak a te nagy -­­éghetetlen szemed néz rám, Végtelen!” Ezt már csak azért, hogy lássuk: hány oldalról, hány irányból lehet (és kell) felmérni a fordításban az (elérhető) nyereség és az (elkerülhetetlen) veszteség optimális egyen­súlyait­­ a lehetetlen „végleges” és „tökéletes” megfelelés helyett. Ezért kiált minden (jó) fordítás, vesztére, a még jobb fordítás után. „Shakespeare und kein Ende.” Mihai Eminescu ARCHAEUS Asztalos Ildikó fordítása Mi tagadás, sok kérdés van, ami sem a bíró uram, sem rendőrfelügyelő uramék hízott fejébe nem fér be, noha ők aztán mindenhez értenek. Tyúkperügyben vagy ha a hamis mérleggel ügyeskedő mészáros polgártársat kell móresre tanítani, aligha akad fent­­nevezett uraknál rátermettebb. Megkockáztatnánk mégis - dehogyis erőszakoljuk vé­leményünket bárkire is -, hogy elgörbített mérlegnyelveken és utcán tartott tyúkket­receken kívül akad még egy s más - kétségtelen, korántsem életbevágóan fontosak -, mint például filozófia, költészet, művészet, szóval csupa apróság, amely nevezett urak sasszemét elkerüli, noha létezésükhöz kétség nem fér. Látni való, szerzőnk a kályhától akar elindulni. Színigaz. A világ, ahogy mi látjuk, csak az agyunkban létezik. Ki ne tudná, hogy a gúnár különbözik a kutyától? A kutya tekintete értelmes, a világból egész sor dolgot meglát, amit a gúnár nem; jóllehet mindkettőnek van szeme is meg agya is. Tehát a világ nem olyan, amilyen, hanem amilyennek látjuk; a gúnárnak, ahogy ő látja, a kutyának úgyszintén, Kantnak idem.

Next