Hölgyfutár, 1857. január-július (8. évfolyam, 1-145. szám)

1857-01-05 / 3. szám

­ rektor uram lámpás nélkül is haza lát menni­, s nem kell miatta a kis bérest fárasztania.. — Van még más praktikus oldaluk is ! szólt bele Csokonai — Micsoda öcsém , hadd halljam ? — A pipafüstöt is meg lehet látni mellette, meg a tolvajokat is, a­kik a gyümölcsöt dézmálják. (A­mint az olvasó látja, már itt Cso­konai kezdett a világba beszélni). Az öreg úr ismét visszavitte beszédét lányára. Elmondá, hogy mint kapta egyszer rajta Erzsikét, a­mint egy szerelmes ömlengést írt naplójába, (naplókat már akkor is írtak a falusi lányok), mint váltott aztán jegyet azzal a derék ifjú emberrel, a­kit Pataki Sándor­nak hívnak, Borfalvához a harmadik helységben lakik, mívelt és va­gyonos fiú, s a jövő tavasszal kerül ki a gyámság alól. Mikor e beszéd végére ért, már akkor elaludtak a verebek, Csokonai Vitéz Mihály pedig érezni kezdé a jó visontai bor hatását. Felköszöntőket kezdett mondani, szépeket, cifrákat, s oly sziv­­reh­atókat, hogy az öreg úr majd siróra fakadt. Eltette a derék házi­gazdát, a szép Erzsike menyasszonyt, és a boldog vőlegényt. Az öreg úr pedig (ki már szinte két gyertyát látott az asztalon, holott pedig csak egy volt)­­váltig beszélt Csokonainak, hogy ma­radjon nála holta napjáig. Aztán rá kezdtek egy vidám dalt: Drága kincsem, galambocskám , Csikóbőrös kulacsocskám, Érted halok , érted élek, Száz leányért nem cseréllek. Ezt a nótát dalolták akkor az egész országban. A szolgáló már háromszor is bejött mondani, hogy az ágy föl van vetve, hanem nem volt a ki hallgasson rá. A jó öreg igen el volt foglalva ezzel a sajátszerü dallal, melyre s­r is, nevet is az ember, s fájó kedvében esze vissza csókolta — Csokonait; hát még ha tudta volna, hogy ez a dal, attól az ágról szakadt peregrinustól került ki, a­kit váltig biztat, hogy maradjon meg nála — ispánnak. Ha ekkor az ifjú azt mondta volna : — Az én nevem Csokonai Vitéz Mihály, a jó öreg — bár nem volt ép nagy barátja a költőknek — még­is menten elszégyenli ma­gát és rögtön engedelmet kér. A kakasok már éjfélre kukorikáltak , midőn a két vidám em­ber elvált egymástól, s az öreg még utójára is utána kiáltott az if­júnak : — Olvasd meg öcsém a padlásgerendát, s mivel először hálsz nálam, beteljesül mind­az, a­mit álmodok Hanem Csokonai sem meg nem olvasta a mestergerendát, sem nem álmodott semmit, mivelhogy a buzgóság igen elnyomó. Álmodott ám a másik szobában az a szép halavány leányka, és olvasta az ő kedves költőjének dalait, és a világért sem merte vol­na gondolni, hogy azt a kedves költőt csak egy egyszerű fal választ­ja el tőle. (Folytatása következik.) PÁRISI ÉS LONDONI UTAMBÓL. Feleki Miklóstól (Folytatás.) Meglepő az ószerü tanácsház és mellette a börze épület ,­s még meglepőbb a képcsarnok, nem kül, hanem béltartalmáért. Nagyobbszerü képcsarnokokban sem igen van több megragadó kép mint a lipcseiben. Az ember minden követelés nélkül lép ez egyszerű csarnokba és majd mindenik­kép lebilincseli figyelmét. Meg­lepő kép Hildesheimtól Il­ik Fülöp, Mayerheimtől a vasárnap reggel — Drölling Kain és Abelje — Destournelles két sebesültje, az egyik lábbadozó állapotban, s több más. Megemlítést érdemel még mint ritkaság egy utca Lipcse keleti oldalán — egyforma épületeivel, — nem az a ritkaság pedig, hogy az épületek egyformák, hanem hogy az egész sor utca egy emberé, Dr. Hahn úré; — erre aztán el lehet mondani, hogy a Dr. úr meg­találta az élet üterét. Lipcsét az Elster folyja körül — s Gerhárd tanácsos úr kertjé­ben van az a hely, hol herceg Poniatovszky József 1813-ban okt. 19-én az Elsters folyóba ugratott, és ott sírját lelte. A helyet egyszerű kőszobor jelzi, és elöl a kerti pavillonban meglátható a herceg ké­pe , utósó kézirata s több más apróságok, mik nála találtattak. Lipcsében nincs mindennap színi előadás, — és igy színésze­téről mit sem szólhatok ; — kisded színházát , nappal próba ideje alatt néztem meg. Lipcsében legcélszerűbb közjegyet váltani a vasútra , egész Párisig; — a jegy érvényes egy hóig és az utas ott szál ki — termé­szetesen a jelölt vonalon, a­hol akar, — és akkor, s arra a vonatra ül fel a mikor, és melyikre akar. I Én legelőször e szabadalmat Weimar­ban használtam. Weimar a németek e kis Athenéje megérdemli, hogy meg­nézze az utas. Weimar 10 — 15 percnyi távolságra esik a vasúti állomástól t­alant egy kis völgyben. Mint a poros útban fáradt vándorra a kas árny, oly üdítőleg hat az utasra a vasúti döcögési után, e fákkal körzött csöndes és barát­ságos kis város. Először is csínnal rendezett fasorozat vezet a város helyébe. A város keleti emelkedettebb részét erdőség veszi körül, és már messzünnen szembe tűnnek az urias nyári lakók­, — a városban pedig a pompás hercegi vár. Vezetőm, megtudva, hogy magyar vagyok, legelőször is Liszt szállása felé vezetett. Liszt akkoriban Budapesten volt, és én csak lakát akartam megnézni. Kívülről valódi költői lak — erdőség közepette, fülemilék, pa­csirták társaságában. Belül gazdagon bútorzott szobák, d­e hirhedett zongora királynak a világ minden részéből összehordott győzelmi jelvényeivel, és száz meg száz alakban levett arcképével ékítve, ott áll köztük középen a magyar kard is. Innen nem messze a délfelé vezető vonalban van Goethe nyári laka, — mellette kedvenc helye a nagy fa, melynek árnyában irta Faustját. Egyszerű kis lak. Én csak azon bámultam, hogy e nagy szellem, hogy fért meg ily kis lakban. Mint curiosumot — megemlítem aztán, hogy Goethe lakán felül az erdőség közepében van még a többek közt egy csinos nyári lak — ez egy veterán weimari színészé; e szép lak utósó fölléptének ered­­mén­ye, gazdag ajándékkal lepvén meg őt a közönség. Jobbra van a Carl August nyári laka, mellette sűrű fasorozat, melyet Schiller kedvenc sétahelyének mondanak. Bent a városban Goethe laka a Goethe utcában — Schiller laka a Schiller utcában — Cranach Lukács a híres festész laka a főtéren a városház átellenében. Luther laka a Luther utcában — Jean Pann, Herder, Wieland stb. elhalt nagy férfiak lakói. A jelen tulajdonosok örömmel mutogatják az utasnak e nagy férfiak hátrahagyott ereklyéit, s óra számra elbeszélnek egy tollról, tintatartóról, vagy ecsetről, a­mely egyik vagy másiké volt. Az új temetőben alant a hercegi kriptában Carl August tetemei mellett nyugosznak Schiller és Goethe — kívül Hufeland, Wieland Wolf Sándor híres színész , — Koczebue neje, sat. A városban a Jakab templomban Cranach Lukács és Bode csillagász. A fő templomban Herder — emlékoszlopa a templom előtt áll. Valóban Weimart nagy férfiak temetőjének lehetne mon­dani , és mellette e tiszta kis város oly hallgatag bús, mintha most is nagy férfiait siratná! Vezetőm nagy előszeretettel beszélt több itt megfordult nagy emberről. Szerinte minden jeles embernek Weimarban laknia, vagy legalább néhány napig időznie kellett. Nem hozhattam elő oly celebritást a régi korból, kiről némi adatokat ne tudott volna mondani, s ha történetesen Borneo és Júliá­ról kérdezősködöm, tán még a helyét is megmutatja egy fa árnyában hol e két szerencsétlen szerelmes találkozni szokott. Hátra van még a színház. Csinos új épület két sor páholy és egy erkélylyel. Csak az kár, hogy kissé férel van. Előadás nem volt, hanem e helyett első próbagázvilágítás tartatott. Több vendéglője közt első helyen áll a Hotel de Bom, mind ké­ 10

Next