Hon és Külföld, 1843 (3. évfolyam, 1-104. szám)
1843-05-16 / 39. szám
150 é tvely örökös várta talán halálát, ’s e’ bizonyos Volt ha maradott, ha távozott. ítélet monda tott reája, és ingó, ingatlan javaitól megfősz* latott. Ki ártatlanságában bizván a’ megintés daczára is helytt maradott, a’ következö napon még egyszer megintetett ’s ha akkor sem távozott, harmadik intés halált hozott nékie ; egy pap eléajlott ’s a’ szentséget oda nyújtotta a’ szerencsétlennek , ki a’ nélkül hogy az ellene tett vádalt megtudja, minden kihallgatás nélkül a’ legközelebb álló fához vitetett ’s arra felköttetett. — Ugyan ezen büntetés érte a’ titkos itélőszék tagjait is, ki tudomását mással közölte, ’s így esküjét megszegte. Minden tag a’ legszentebbül megeskütt, hogy tulajdon nője és gyermeke, atyja és anyja, és minden előtt, mi ég és föld köztt lebeg, mire a’ nap sugarát veti és mit eső nedvesít, szóval minden előtt a’ szent itélőszéket titokban tartja. Ki e’ rettenetes itélőszék titkai közzül bármi keveset nyilvánositottt ki természeti igazság érzetéből, szánakozásból, rokonság-vagy barátságból , az elitélt szerencsétlen áldozatnak intést adott hogy ez a’ reája kimondott birói ítélet elől magát megmenthette: az olyan áruló felakasztatott, hét lábbal magasbra, mint bár melyik más elitélt egyén. A’ titkos üléseknek más föl zamatja volt. azok ebbe rendszerint csak nagyobb gonosztévők idéztettek, vagy olyanok, kiket a bírák büdösöknek kívántak találni. Az itélőszék szabad hirnöke éjfélkor három kalapácsütéssel az idézőlevelet az idézett háza vagy vára kapujára szegezte, a’ kapuból három darab forgácsot kivágott, annak tanúsítására, hogy az idézést valósággal véghezvitte. E’ gyakran nagyon veszélyes teljesítése volt a’ rémitő kötelességnek, mert azok, kik ilyen idézésre készen állottak, a’ szabad hírnököt meglesették, s midőn ez kötelességét teljesítette, t. i. a' három kalapácsütést a’ kapura megtette, elfogatták. Az ilyen szerencsétlen hírnök, többnyire vagy ottan helyben agyon üttetett, vagy vártömlöcz örökös éjjébe temettetett, hol éhes halál vetett véget életének. Ha a’ szabadhirnek a’ véghezvitt idézés bizonyság jeleit, a’ kapuból vágott három darab forgácsot, az itélőbiráknak nem vitte el, akkor az idézést meg nem történtnek nézték, s azt ismételni kellett, a’ mi néha az idézettnek vigyázása miatt, ötször hatszor is megtörtént. Az idézettnek hét hét , három nap idöhaladék adatott ; ha az idézett a’ „tudók** közzé tartozott, három annyi idöhaladékot nyert. A’ bűntények, melyekért az idézés történt, a’ következők voltak: eretnekség, gyilkosság, nősparáznaság , házasságtörés, szűzragadás, büvölés, rablás ’s te , melyeket mind halálos büntetés ért. A’ kijelelt éjen az idézettnek, egy bizonyos keresztúton megjelennie kellett, hol a’ titkos itélőszék, egyik hirnöke reája várakozott, ki őtet békötött szemekkel a’ szent itélőszékhez vezette, mélyülését többnyire valamely öszveomlott egyház sirtboltjában, vagy valamely természetes vagy mesterhezek által készített és a’ belépőt borzadással eltöltő barlangban, néha valamely felhagyott puszta vár romjai alatt lévő vártömlöczben tartotta. Itt látta a’ bevezetett, midőn szemeiről a’ kötő levétetett, feketébe burkolt biráit, elfedett arczczal egy fekete takaróval bévont asztal körül ülni, melyen gyilkolt, kötelek ’s kinzó eszközök hevertek. A’ magasabb helyen ülő szabadgróf és a’ székbirái előtt, keresztbe rakott hólt embercsontok állottak, és kötelekkel körül font haláltő, melybe egy gyilok volt szúrva. A’ forma szerinti vádlás és az idézett vallatása elkezdődött. A’ vádlott, az ellene felhozott vádból, eskü által magát kitisztíthatta, de a’ vádlónak is esküdnie és három tanút előállitnia kellett, kik esküjök által bizonyították a’ vádló kimondását. A’ vádlott ismét védelmezhette magát az által, hogy a’ vádlófél és annak három tanúi ellen maga részéről hat tanút állitott elő, UiU igazsága ’s ártatlansága mellett esküvéssel bizonyítottak. Ekkor a’ vádló tizenhárom tanú által bizonyította az általa felhozott vádat, mely ellen a’ vádlott magát huszonegy tanúval védelmezhette. E’ volt a’ bizonyítás legfelsőbb foka, melyet legottan vád alóli felmentés és szabadon bocsátás követett. Ha az idézett a’ meghatározott időre az itélőszék előtt nem jelent meg, bűnösnek nézetett ’s éppen úgy mintha a’ birák által bűnösnek találtatott volna, halálra ítéltetett. Az ilyen szerencsétlenen a’ halálos ítéletet végrehajtani, minden tudó ki az áldozatot bárhol is megtalálta, köteles volt. A’ szerencsétlen mindég élő fára köttetett fel, annak jeléül hogy rajta a’ titkos itélőszék ítélete hajtatottvégre. Ha az elitélt áldozat magát hóhéra ellen védelmezte, akkor ötét a’ tudó elébb meggyilkolta s azután kötötte fel, és azé’ végre különösen bélyegzett kést a’ fakérgébe döfte. Ha valamely gonosztévé négy vagy három tudó által is tényen éretett, azok által legottan meggyilkoltathatott.