Hon és Külföld, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1845-08-08 / 63. szám
(Második félév.) HON ÉS KÜLFÖLD 1845. 63-k szám Kolozsvár. Pénteken augusztus 8-án, 1845. Vartalom. Erdély hajdani függése Magyarországtól ’s törvényhozatalába befolyása a’ Mohácsi ütközet előtt. Erdély hajdani függése Magyarországtól ’s törvényhozatalába foéfolyása a’ Mohácsi ütközet előtt. Árpád, a’ 9-k század végén a’mai magyarországban élt ’s uralkodott hajdani nemzeteket meghódítván, egyik hős vezére Tuhutum az ő engedelmével Erdélybe nyomult, ’s annak akkori fejedelmét Gelent, ki a’ Szamos mellett fekvő Gyaluban mint fejedelmi várában lakott, az Almás vizénél megvervén, ’s az ütközetből elszaladt Gelou maga is a’ Kapus vizénél, hihetőleg a’ táján , hol ma Nagykapus fekszik Gyaluvára felé szaladásában megölettetvén, Erdélyt elfoglalta. Honi történetíróinkból tudjuk, hogy a’ székelyek már az előtt Usubu és Velek magyar vezérekkel, barátságosan kezet fogva, a’Bihar várában lakott s konstantzinápolyi udvartól függött bolgár fejedelem Mén Marót ellen vitézül harczoltak a’ magyarok mellett. Történeti bizonyosságnak vehetni tehát, hogy a’ Tuhutum fegyverei által akkor meghódított Erdélyben lakott népek közzé a’ székelyeket nem számíthatni, kik önkéntes jó szántokból csatlakozván a’magyarok mellé, azok győzelmeit hatalmas karral elősegítették. Tuhutum maradékai Erdélyt egy századig birták, de mennyire függöttek az Árpádtól származott magyarországi uralkodóktól vagy herczegektől, bizonyossággal nem tudhatni. Hihetőleg az úgy nevezett Kürtvélytónál (Curtueltou) a’ gyümölcsein (Gemelsen) erdő mellett szerzett eredeti szent szövetség második és harmadik pontjai szerint, mit a’ vezérek karjokből bocsátott vérekkel erősitettek meg, mint a’ közös erővel elfoglalt új tartomány közös urai ’s azok maradékai, kik önként választották vezérökk Anonymus szerint Almust, vagy Constantinos Porphyrogenitos szerint Árpádot, a’ fejedelmi tanácsban ’s országosban közösen részt vettek. Szent István idejében Tuhutum maradéka Gyula, Zombor fia, Erdélynek akkori ura, pogány hitre térése miatt sz. István által Magyarországra vitetvén mint fogoly, Erdély szorosabban Magyarországhoz kapcsoltatott,’s addigi önállását is, ha csakugyan volt, nagyrészben elveszté, ’s tovább öt századnál volt a’ magyar királyok ’s törvények alatt. Sz. István , ’s igy utódjai is hatalmasabbul avatkozott Erdély dolgaiba, annak más rendszert adott, várakat építtetett, melyből természetesen következett a’ még akkor csak magyarok ’s székelyek által bírt hazának vármegyékre ’s székekre felosztása. Kormányzása egészen magyarországi lábra állíttatott, melynek feje volt egy helytartó, ki mint királyi család tagja herczegnek, ha hadvezérből tétetett vajdának, vagy alvajdának neveztetett. Néha vajda is volt a’ herczeg mellett, kiket tetszésük szerint Magyarország királyai neveztek ki ’s viszszahivtak, vagy változtattak. Ezek nem csak a’ polgári, hanem a’ katonai igazgatásban is nagy hatalommal bírtak; a' törvényeket ’s királyi rendeleteket végrehajtották, Erdély külön országgyűlésein elnökösküdtek, a’ banderiumokat kiállították ’s mint azok vezérei, szükség idején a’ magyar királyt a’ táborozásokban követték, a’ közjövedelmeket kezelték, a’vajdai táblán törvényt szolgáltattak, honnan csakugyan lehetett a’ magyar király elibe folyamodni (’s itt van a folyamodások eredete), végre e’ hazában lévő nemzetek ’s magánosok jogaira, valamint az ország csendességére felügyeltek. Az erdélyi vajdák, hivataluknál fogva ország bárói, Magyarhon országgyűlése ’s a’ királyi törvényszék tagjai voltak. Bár Erdély e szerint Magyarországtól füg-